Fehérhátú fakopáncs

Ha még nem unjátok nagyon, akkor megnézhetitek ezt a két videót!

Harkályok és szürkeségek

Egy ideje már meg lett beszélve Durkó Lajossal, hogy ma megpróbálok neki fehérhátú fakopáncsot mutatni. Reggel megérkezett barátnőjével, Enivel és Hegyesi Attilával. A fehérhátús helyre érve hallgatóztunk, de először semmi nesz. Viszont kicsit párás volt az idő, ami nekem aggodalomra adott okot, mivel mára még Bél-kő is be volt tervezve. A környéken vegyes cinegecsapat, hegyi fakuszokkal kiegészülve, kereste napi betevőjét. Aztán lassú, erős kopogást hallottunk, ami inkább nagyobb harkályra jellemzőbb. A hang irányába mentünk egy darabig, mikor meghallottunk egy gyorsabb, és gyengébb kopácsolást. Gyenge kanyar, és irány a hang. Meglett a fa, egy tarkaharkály repült oda, elijesztve egy másikat, és ezzel egyidejűleg ő is arrébb szállt. Ránéztem az egyikre ami gyanús volt, de nekem gyorsan takarásba került. A másikra néztem, ami hozzám volt a legközelebb. Ez egy csinos közép fakopáncs volt. Ekkor kicsit remény vesztve kezdtem keresni az elsőt. Ekkor szólt Lala, hogy az szerinte a keresett faj. Megláttam, és tényleg. Szép fehérhátú fakopáncs, ráadásul elég közel hozzánk. A két madarász srácnak, és a kísérő hölgynek is új faj volt:-) Egy ideig elnézegettük, majd még rápróbáltunk uráli bagolyra, de ezúttal nem volt szerencsénk. Helyette egy nagy fakopáncsot találtunk. Innen Bél-kő felé vezetett utunk. Szokás szerint megnéztük, az apátság tartogat-e valami meglepetést, és elindultunk felfelé. Sajnos itt már a párásság átcsapott iszonyat nagy ködbe.

A párkányon nem is nagyon láttunk túl 10 méteren. Ez így elég esélytelen volt. Egy hamvas küllőt sikerült csak riasztanunk. Attilával elindultunk kifelé, otthagyva az enyelgő párocskát. Lala hív, hogy menjünk vissza, mert épp oszlik a köd. Odaérünk, mikor látok egy ismerős árnyat behúzni Lajcsiék mögé. Gyorsan odamegyünk, és ott van a falon a hajnalmadár! Végre a szezonban is sikerül normálisan látnom, és meglehetősen közelről. Mindenki örül. Egy ideig elnézzük, majd felmegy és eltűnik a szemünk elől. A köd is visszasűrűsödik. A párkányról kifelé menet léprigókat látunk. Felmegyünk a felső részig, és ott kettéválva keressük a szürkebegyeket. Én Attilával tartok, és itt egy újabb hamvas küllőt sikerül megröptetni. Itt a köd helyét átveszi a szél, de legalább látunk. Felmegyünk a karéjra, és kisvártatva meghalljuk a jellegzetes hangjukat. Egy havasi szürkebegy átrepül, majd leül elénk, valamint egy másik hangját is halljuk. Sajnos az az elénk, kb 100 métert távolságot jelent, nagyrészt lefelé. Szólunk a másik két személynek, hogy jöjjön föl. Lala mondja, hogy ő is hallott egyet. Közben a nap első hollói is előkerülnek végre. Egy hihetetlen hülye helyen próbálnak felkapaszkodni Laláék, természetesen sikertelenül. Majd némi okoskodás után rájönnek, hogy jobban járnak, ha rám hallgatnak:-) Mire felérnek, már nem találjuk a madarat. Utána már nem is látjuk többet, csak a hangját halljuk egyszer. Ezután elindulunk lefelé, és miután haza fuvaroznak, elindulnak alföldi otthonuk fel. Tartalmas kis nap volt, és tart a békésiek itteni mázlija.

Egy óra madarászat

Fitala Csabával megbeszéltük, hogy délelőtt ránézünk a Laskóvölgyi-víztározóra és az Egerszóláti libanevelő tóra. Míg Csabára vártam a faluban, a fejem felett 4 balkáni fakopáncs kezdte el egymást kergetni. Mivel múltkor nem sok sikerem volt a köd miatt, reménykedtem, hogy ezúttal jobb lesz a helyzet. De nem lett! Előző éjszaka lefagyott a tó, többek közt a közepén levő lihogó is. A gáton se volt már ott a pityer. 3 szürke gém meg néhány dolmányos varjú gubbasztott csak a jégen. Majd felrepült egy adag kacsa a Laskó torkolatától, és leült a jégre. Utána további csapatok is előjöttek. Végülis 300 tőkés és 30 csörgő volt a tavon, nagyjából mint legutóbb. Meg egy immatur sárgalábú sirály is előkerült. Odajött hozzánk egy horgász (civilben), akit tájékoztattunk a kormorán-helyzetről :-) Közben egy hamvas küllő is megszólalt az erdőből. A horgász elment, és mi is inkább haza felé vettünk az irányt, így kihagytuk a valószínűleg teljesen átfagyott szóláti pocsolyát.

Hova lettek a kacsák?

Reggel Kiskörán találkoztam Árpival és Mizsével, hogy egy jót madarásszunk a Tisza-tónál. Természetesen az erőműnél kezdtük, ahol is nekem a kocsiból kiszállás közben sikerült belecsúsznom az árokba. Ígéretes kezdet:-) De látnivaló nem sok volt. Majd a földnyelv következett. Innen már láttunk, hogy nincs sok madár a tavon. De legalább a közelünkben volt 3 füstös réce, amiről az fenti borzalmas fotó készült. 100 körüli szárcsa, 1 búbos vöcsök meg némi kerce volt még itt. Nem sok. Átmentünk a Kunsági csatorna kifolyójához, ahonnan láttunk megint 3 füstös kacsát. Úgy gondoltuk, hogy esetleg az előző 3, bár jó gyorsan átúsztak ide. Este derült ki, hogy Oláh Jánosék is voltak a tározónál, és hogy az első 3 madár mégsem olyan gyors, és nem egyezik ezekkel. Így összesen 6-an voltak a tavon. Némi kontyos, barát és kerceréce volt itt is. Majd felvettük Jancsit, és irány a strand. Ekkor már éreztük, hogy a szép napsütés mellé, elég viharos szél társult. Mellesleg a strandtól még annyit se láttunk, mint eddig. 2 rétisas volt említésre méltó. Kicsit beljebb sétáltunk a Viking kikötő felé, amikor is Árpi kiszúrt egy túl parton lévő madarat. Szerencséére tollászkodott, és elég rossz pózban állt, meg hát közel sem volt. Alapos nézegetés után sikerült is rájönnünk, hogy egy bütykös ásólúd. Eztán irány a Viking, ahol is a szokásos mellett most 100 körüli danka- és viharsirály csapat fogadott. Innen Sarudot kihagyva, Tiszaderzsen keresztül Poroszlóra kocsikáztunk. Szkópolás után végre láttuk a nap első bütykös hattyúit is. Emellett nyári liba, tőkés réce volt nagyobb számban, meg vagy 70 viharsirály, köztük dankák és nagysirályok. Meg egyetlen rétisas. Nagyon soványka napot zártunk, és már délben végeztünk a madarászattal. Lesz ez még így se.

Karácsonyi fátyol

Jó szokásomhoz híven, ma is kicaplattam a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Kicsit unalmas ez a falun keresztül menő, fél órás utacska. Ezúttal kipróbáltam az új cipőm is, ami nem volt túl fergeteges ötlet. Meg újdonságként vittem az alig egy hetes Minox távcsövem is. Mikor végre elértem a gáthoz, elég fura elkeserítő látvány fogadott. A tavat sűrű párafelhő borította. Ráadásul a múltkori lék sem volt meg. Azért sejtettem, hogy van bent egy másik lihogó a tó közepén, de sajnos esélyem sem volt odáig ellátni. Csak a kacsák hápogása hallatszott. Pech. De legalább sikerült a gáton felriasztanom egy havasi pityert, ami ezúttal szólt is. Meg egy szerencsétlen zöld küllőt is megijesztettem, ami rendszeresen a fűben kutat. A sűrű tejföl miatt most elég későn vett észre. A gátról pont jöttem lefelé, mikor 3 szürke gém repült velem szembe, majd mikor megláttak, visszafordultak a biztonságos homályba. Elindultam a keleti parton, mellettem egy vegyes fenyőrigó-zöldike-tengelic-csuri csapat szedegetett a gazban. Ekkor vettem észre, hogy van valami a távcsövem lencséjén. Ekkor nem volt nálam törlő, így nem tudtam biztosan eldönteni, hogy csak egy ráfagyott jégkristály, vagy pedig megsérült az üveg. Ez azért hirtelen agyvérzés közeli állapotba repített. Eme idegtépő dologgal megpróbáltam nem foglalkozni, és folytattam utam. Már bent jártam a part felénél, mikor megjelent két öreg nagysirály az égen, és megijesztették a tavon levő kacsákat. Így letudtam szűrni, hogy az égen csapongó récecsapat 300 tőkésből és 30 csörgőből állhat. Sajnos mást nem nagyon lehetett kiszűrni belőlük. A sirály aztán visszafordultak, a kacsákat megint felriasztva. Ekkor már 99%-os bizonyossággal rámertem mondani, hogy 2 öreg sárgalábú sirály okozta a pánikot. A Töviskes-völgybe érve egy öreg kékes rétihéja hímet vetett elém a sors, meg egy 300 példányos fenyőrigó csapatot. Sajnos ez még mindig messze van a megszokott mennyiségtől. A fákon ülő madarakat alaposan átnéztem, de csak néhány zöldike és meggyvágó furakodott közéjük. A tó északi felén folytattam utam, néhány nádi sármány cippogása mellet. Ekkorra a cipő is feltörte lábam, ami a távcső miatti aggódás mellett igazán nem hiányzott. A legutolsó horgász tanyánál hallottam meg, hogy a Laskó patak torkolatánál is csobog a víz, és hápognak récék, de sajnos a köd nem tette lehetővé, hogy lássam is őket. Na majd a másik oldalról! Bementem a Hidegvölgybe (amit a Laskó alakított ki), hogy átkeljek a patakon. Közben láttam egy tojó kékes rétit is. El is értem szokásos átkelő pontomhoz, de rá kellett döbbennem, hogy ezen nem megyek át. Legalábbis nem száraz lábbal. Ugyanis a patak megduzzatt, így a szokásos itteni 5 centis víz helyett, 35 centis fogadott. Szívás! Visszafordultam, és szépen haza battyogtam. Ez a karácsonyi séta ennyit hozott, és mindenkinek kellemes ünnepeket!

U.I.: mikor haza értem, kiderült, hogy csak jégkristály volt a lencsén:-)

A lék, és ami felette van!

Kerek másfél órára kinéztem ma a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Iszonyú hideg volt, meg bónusznak még szél is:-( Meg a gáton egy szánkózó család. A víz természetesen lefagyva, kivéve a gát előtti lihogót. Itt a következő fajok voltak: 500 tőkés réce, 50 csörgő réce, 2 fütyülő réce tojó. A kormoránok elhúztak. Szegények:-) Megindultam a keleti parton, de csak a feléig jutottam. Utána visszafordultam, mert majd befagyott a... szemem. Az út széli bokorsorban rengeteg fekete rigó volt. Ez annyira nem megszokott ilyen időben. Már a gátnál jártam, mikor érdekes hangra figyeltem fel. Aztán megláttam egy csapat hattyút. Majd a csapat másik felét is. 23 példányt számoltam le. Bár alaposan átnéztem, de sajnos bütykösön kívül nem láttam más fajt köztük. Beköröztek a tó felé, majd elhúztak déli irányba. Ezután indultam haza.

Bukóréce bukóréce hátán

Reggel Rimóczi Árpi felvett Kiskörén, és belevetettük magunkat egy jó kis tavi madarászatba. Először az erőműnél néztünk rá a tóra, de semmi "érdekes" nem volt, és még abból is kevés. Utána megálltunk a kis félszigetnél. A kilátás már sejtette engedni, hogy nem lesz unalmas nap. Rengeteg madár volt a távolban. Egy részük a vízen, a másik a jégen ült. Bizony jégen, mivel a tó kábé harmad lefagyott az elmúlt 2-3 napban. Első izgalmasabb faj kis bukó volt, 2 gyönyörű hím meg egy tojó. A nap során még vagy 30-40-et láttunk belőle. Majd Árpi kiszúrt 1 vörösnyakú vöcsköt. A jégen pedig 2 rétisas ücsörgött. Következőnek a Kunsági csatorna befolyójánál álltunk meg. Múlt héten kellemes pillanataim keletkeztek itt:-) Elkezdtük vizslatni a rengeteg madarat. A sirály közt most nem volt érdemleges, viszont a récék frenetikusak voltak. Kezdjük azzal, hogy jelentősen megnőtt a kerce-, barát-, és kontyos récék száma. Pár perc alatt az első sarki búvárt is megpillantottam. Majd meglett 7 bütykös ásólúd, és 4 füstös réce. Ezután Árpi szólt, hogy hegyi réce hímet lát. Majd még egyet, és még egyet, és... 18 példányt számolt le végül! Nekem személyes rekord, ennyit ezelőtt egyszerre még nem láttam. Utána egy érdekes bukót szúrt ki, amiről a távolság és a testtartás miatt nem volt egyértelmű, hogy nagy vagy örvös. Ez a madár ráadásul búbos vöcskök között volt, abból se nagyon láttam még egyszerre ennyit. Később, a nagy valószínűség szerint a múlt héten, Poroszlón látott jeges récét találta meg. Közben a hidegben, és szélben szanaszét fagytunk.Utána a strandról is ránéztünk a tóra. Innen is láttuk szépen a füstösöket, hegyiket, jegest. Egy feketenyakú vöcsök is látható közelségbe keveredett. Majd Árpi megint meglátta a bukóját, most a kunsági előtt. Hát visszamentünk megnézni. Itt már biztossá vált, hogy nagy bukó, valszeg egy fiatal madár. Aztán Árpi szól, hogy lehet 2 jeges réce van! Bizony, hogy kettő volt: egyik egy tojó, másik egy fiatal. Egymás mellett is láttuk őket, nagyon jól mutattak. Itt is megfagytunk:-( Ránéztünk a Viking kikötőnél is a tóra, de kis lihogó, tőkésekkel és nyári libákkal. A téli kikötőre is rápillantottunk, ahol egy 50 méterre úszkáló sarki búvár keltett feltűnést. Itt az egyik szélvédett részen szép mennyiségű gyakori liba, kacsa, kormorán, sirály csapat volt. Utána a kiskörei csúszda következett. 15 példányos kis kormorán csapat volt a legjobb ezen a helyen. Sarudra mentünk innen. Ami hozta szokásos formáját, vagyis kevés madár az is tőkés és nyári, és az is messze. Poroszlón felvettük Bánrévi Danit, de csak azt tudtuk konstatálni, hogy teljesen lefagyott az öböl. Sebaj, eddigre már úgyis szanaszét fagytunk. Sikeres kis nap volt, de jó volt haza menni a szélvédett, jó melegbe.

Szívat a hajnalmadárka!

Jó kis bükki madarászatot beszéltünk le mára Pabar Zolival. Vele tartott Barta Sanyi is. A Szalóki tóra néztünk rá kezdésként. Itt csak pár percet töltöttünk, és a legérdekesebb 1 pár kerceréce volt. Majd beugrottunk egy kávéra, ahol Zoli megitta élete legfinomabb kóláját! Ezt Ő mondta:-) Majd irány az egyik uráli baglyos hely. Egy jó órát eltöltöttünk, de nem sikerült látni a baglyot. Csak egy jó csapatnyi cinegét. Valamint fekete harkályt és közép fakopáncsot. Innen a Bél-kő felé vettük az irányt, ahol is idő hiány miatt csak a párkányig jutottunk. Az apátságra is ránéztünk, de egy nagyon barátságos citromsármányon kívül semmi más nem volt. Legalább ezzel elszórakozott egy ideig Zoli. Az 550 méteren két órát kerestük, de a hajnalmadár nem lett meg. Ilyen nincs, ebben a szezonban nem akarja nagyon adni magát. Eddig 3 keresésemből, csak egyszer láttam. Zolinak is ez az arány, csak épp neki nem csak ebben a szezonban. A havasi szürkebegyek is elég fent voltak, így csak a hangjukat sikerült hallanunk, látni nem láttuk őket. A legérdekesebb egy hamvas küllő tojó volt. Lehangoló volt. Természetesen lefele kaptam rendesen a zrikálást, de ez már csak így megy. Utána haza vittek, és elindultak az Alföld irányába. Néha szívni is kell az embernek, de sosem esik jól.

(A fotón citromsármány, és a nap összefoglalása Pabar Zolitól)

Nehéz határozások

Délben menetem volt megint, ezúttal is a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Ezúttal, az idő rövidsége miatt, csak a gáton és a nyugati parton mentem végül. A tavon: 300 tőkés réce, 110 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 120 kormorán (valszeg az idei utolsó csúcsjavítás), 10 szürke gém. Egy kisebb méretű sirály is volt, de azt a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt először nem tudtam határozni. A tegnapi sirály után meg minden ilyen kinézetű madár igencsak felcsigáz. A parton, az erdőből egyszercsak egy hatalmas tojó héja robbant ki. Mindig jó látni ezt a fajt. Mire a tó végére értem a sirály átment a másik végére, innen se lehetett biztosra határozni. De az feltűnt, hogy a kormoránok szép lassan eltűntek a tóról, lassan kis csapatokban elrepülve nyugati irányba. Visszamentem a gát irányába, innen már biztosra megtudtam mondani a sirály faját és korát is. Egy első teles dankasirály volt. Ritkán szoktam ennyit caplatni ezért a fajért. Természetesen a gátőr kutyái is ki lettek eddigre engedve. Egy németjuhász meg egy puliszerűség. Nem túl barátságosak, ha az ember túl közel megy a "revirjükhöz". Megkerültem őket, és a gáton indultam vissza a falu irányába. A gáton felugrasztottam egy fahér szélső farktollú énekest, ami visszaszállt a gátra, és elbújt a betonpadka alá. Ezt még eljátszottam 3-szor mire azt tudtam mondani, hogy nagy valószínűség szerint havasi pityer. Legalábbis nagyon remélem hogy az volt. Sajnos közben a hangját nem hallatta, és a fények már nagyon fogyóban voltak. A falu előtt még egy nagy őrgébicsbe futottam bele, és indultam haza.

Csüllő a Tisza-tavon!

Kellemes kis madarászatot beszéltünk meg Árpival mára. Terv a szokásos, körbe a Tisza-tavon. Bodzás Jancsi csak fél 10 körül ért be Abádszalókra, így abban maradtunk, hogy majd csatlakozik hozzánk később. Szokás szerint az erőműnél néztünk rá először a tározóra. Itt a szokásos lanyhaság. Majd a félsziget következett, ahonnan látszott, hogy rengeteg bukóréce van a tavon, csak éppen jóval beljebb, mint ideális lenne. Majd a lesnél is megálltunk, de itt se volt túl sok élvezni való, egy rétisast leszámítva. Aztán a Kunsági-csatorna következett. Innen egy északi búvárt végre sikerült látni. Árpi épp szkópolta a tavat, Én pedig valamit szerencsétlenkedtem, mikor is szabad szemmel megláttam egy csíkos szárnyú, fehér madárkát. Fiatal csüllő!!! Gyakorlatilag berepült a képünkbe! Hihetetlen és váratlan élmény volt. A madarat dobálta a szél, és volt, hogy 7-8 méterre repült előttünk, vagy éppen a vízre ült le. Mellesleg Árpi mondta, hogy a búvár mellé beúszott még egy ugyanolyan fajú madár. Megnéztem gyorsan, de inkább a sirályt néztem. Leginkább néhány viharsirállyal barátkozott, de túlságosan nem ragaszkodott hozzájuk. Volt, hogy egy búbos vöcsök vagy éppen kerceréce közelében úszott. Aztán vagy 10 perc múlva elrepült a strand irányába, szigorúan a part vonalát követve. Tavaly már láttam a Balatonon (mikor is a velem utazók közül, csak nekem nyújtott örömet), de ez most sokkal jobb érzés volt. Közben Jancsi meg a busszal zötykölődött haza felé. Nem irigyeltem akkor:-) Megálltunk a kikötő előtt, ahol gyorsan meg is lett újra. Ekkor Árpi kiment Jancsi elé a buszállomásra, Én meg közben tartottam a madarat. Az meg csak nyugisan ült a vízen. Megérkezett Jancsi, és már nézte is. Neki is tetszett:-) Után a madár felszállt és elment a strand irányába, szigorúan a part mentén. Egy ideig követtük, majd elvesztettük. Gyorsan haza vittük Jancsit, hogy letegye a cuccát, és felvegye a szkópját, valamint egy fényképezőgépet. A strandhoz mentünk, ahol láttunk két feketenyakú vöcsköt, meg hogy a bukórécék nagy része bent van a túlsó part mellett. Majd egyszercsak egy sirály jött velem szembe a parton, kis fekete nyakmintával. Visszajött a kis drága! Leszállt ugyanoda, ahol előtte láttuk. Odasétáltunk, és végre sikerült fotózni. Egy darabig elnézegettük, majd visszaindultunk a kocsihoz. Ekkorra már riadóztattunk pár embert, akiknek tudtuk, hogy fontos lenne. Egy részük megköszönt, egy részük hát... hagyjuk. Lényeg, hogy nagyon jót tett kicsi lelkemnek, hogy olyanoknak sikerült megmutatni a Tisza-tavon ezt a fajt, akik korábban játszották a nagyfiút velem szemben. Az élet szép:-) Ezután a Viking kikötőhöz néztünk ki, ahol a szokásos fajok fogadtak. Úgy döntöttünk ezúttal nem a sarudi pangást választjuk, hanem kinézünk a Derzsi-pusztára. Túl sok madár nem volt, ellenben gomba annál több. Meg egy gombász bácsi is. Poroszlóra vettük az irányt, ahol felvettük Danit, és már néztünk is a tóra. Itt lilik megint alig volt, ellenben nyári liba annál több. A múltkori kendermagos récék is eltűntek. A bütykös ásóludak most hatan voltak. Valamint Jancsi kiszúrt egy sokat bukó madarat is. Árpi ránézett elkezdett vigyorogni. Egy tojó jeges réce. Jancsinak ez is új volt, ráadásul Ő találta. Később Dani öccse, István is kijött egy lóval. Innen már haza felé indultunk. Ezúttal Tiszafüreden akartam felszállni a vonatra, de sajna a Hortobágyon lerobbant. Így két órát vártam, és végül busszal mentem haza. Király nap volt!!! Nagyon király!

U.I: másnap még Jancsi látta a csüllőt, harmadnap pedig Török Hunorék, Antal Laciék, Durkó Laliék és még pár ember megnézte. Ezek között is voltak kötözködők:-) Ezután elment világgá. Megnéztem a Nomenclator régebbi adatait, és ha minden igaz 1987 óta ez volt az első megfigyelése a fajnak a tavon.

Ismétlés

Ma ugyanoda mentem, mint tegnap. Csak éppen most Fitala Csabáékkal gyűrűzni. Most csak szedő voltam, mennyivel kényelmesebb és egyszerűbb így a gyűrűzés:-) Amúgy meg elég gyenge mozgás volt. Ráadásul nemhogy cinegecsapatot, de még csak 1 darabot se fogtunk. Bezzeg mikor egyedül jövök ki... Néhány fekete rigó, vörösbegy és erdei szürkebegy volt a zsákmány. Meg vagy 4-5 olyan madár, amit pár hete gyűrűztem. Csabának kicsit el is ment a kedve a helytől. A sast nem láttuk ma. Amúgy a tegnap is látott mennyiség, és minőség volt a vízen, plusz 2 nagy kócsag és 5 kerceréce (3hím, 2 tojó). Valamint sárgalábú sirályból 11 ( 6 ad., 5 imm.) volt. Kb ennyi a mai nap.

Megkésett tél

Délelőtt tettem egy szokásos kört a Szalóki tó körül. Ez abból áll, hogy a parton végig megyek, a Hidegvölgyben átmegyek a Laskón, és benézek a Töviskes-völgybe is. Nagyon nem éreztem ma, hogy itt lenne a tél. Az idő és a fajok sem erről tettek tanúbizonyságot. A tavon: 260 tőkés réce, 110 csörgő réce, 9 búbos vöcsök, 112 (új rekord!) kormorán, 6 szürke gém, 5 sárgalábú sirály (1 ad., 4 imm.). A keleti parton indultam ( általában a nyugatin szoktam), és egy kisebb fenyőrigó csapatban kiszúrtam 4 seregélyt. Ez a faj sem jellemző ilyenkor a területen. A part végéhez érve jellegzetes hang csapta meg a fülem. Egy guvat! Nem gyakran hallani, és látni itt, főleg nem ilyenkor. A Töviskesben nem sok minden volt egy kékes rétihéja tojón kívül. Átmentem a Hidegvölgybe, ahol pedig egy fiatal volt a kékesből. Valamint a tónak erről a részéről láttam a már múltkor látott majdnem teljesen öreg rétisast. Épp dolmányos varjakkal barátkozott:-) Laskón átkeltem, és a tó nyugati partjáról megint láttam a sast. Valamint a réce-kormorán tömeget. A bokrosban rigó, vörösbegy, cinege stb, az ilyenkor szokásos énekesek. Visszaértem a gáthoz, ahol megint egy ilyenkor szokatlan faj, egy örvös galamb húzott át előttem. Ezzel a fajjal búcsúztam ez alkalommal a tótól.

Novemberi dömping

Ahogy ígértem, jön a november. Előre szólok, lehet sokaknak unalmas lehet, és tényleg rengeteget voltam terepen! De így a jó:-)

A hónap első napján Egerszalókon, a tóhoz mentem ki, megtéve a szokásos körömet. A tavon lévő madarak: 150 tőkés, 70 csörgő, 4 kanalas, 1 kerceréce, 1 kis vöcsök, 6 búbos vöcsök, 32(!) kormorán, 17 szürke gém. A nádasban függőcinegék is voltak, amik ilyenkor már nem jellemzőek. A környező területeken pedig szőlőrigók szóltak. Mikor visszaértem a gáton 33 példányos dolmányos varjú csapatra lettem figyelmes. Ezek között felfedeztem 2 fiatal vetési varjat is. Sokan ezt most megmosolyoghatják, de ezen a környéken elég ritka vendég a faj.

Másnap első ökotúrám is megtörtént. Egy házaspárnak mutattam a HNP látogatóközpontjánál erdei fülesbaglyokat, az Öreg-tavakon körülbelül 50 vörösnyakú ludat, és késő délután megtekintettük a darvak behúzását is.

4-én megint a Laskóvölgyi-víztározóhoz vezetett utam. Ezúttal a tó meder szélén mentem körbe. A tavon: 160 tőkés, 70 csörgő, 4 kanalas réce, 6 búbos vöcsök, 31 kormorán, 18 szürke gém (ebből a fajból sem szokott ennyi lenni ebben a hónapban). A tó északi felén ugrasztottam 4 sárszalonkát! Valószínű az első novemberi adata a fajnak a területen. Az iszapon volt még 3 erdei cankó, 2 hegyi és 2 barázdabillegető. Ezek szintén örömet okoztak kicsiny szívecskémnek:-) Mikor majdnem visszaértem a faluba, egy hatalmas fekete sereget vettem észre a levegőben. Vetési varjú csapat! Dömping van a fajból:-) 110 példány mellet szólt minimum 4 csóka is a gruppból. Nekem a faj második megfigyelése a tónál.

Hetedikén gyűrűzni mentem ki a tóhoz. De milyen jól tettem!Még sötétedésben kezdtem neki a hálót állítani, eközben megugrasztottam egy guvatot! Nyáron se nagyon találkozok vele, nem hogy ilyenkor. A tavon: 150 tőkés, 70 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 30 kormorán, 10 szürke gém, 1 hegyi billegető. Átrepülőben volt léprigó, kékes rétihéja hím és 2 holló is. A fogás ( a + után a visszafogások): 4 fekete rigó, 1 énekes rigó, 2 süvöltő (gyűrűzésre új nekem), 5+5 széncinege, 14+4 kék cinege, 1+1 barátcinege, 3+1 vörösbegy, 1 erdei szürkebegy, 1+1 erdei pinty, 7+2 őszapó, 1 sárgafejű királyka és 1 tüzesfejű királyka( gyűrűzésre új). Ez utóbbi ráadásul a tóra is új faj volt! Ahogy sejthető, természetesen sikerült kifognom egy vegyes cinkecsapatot is, ami elég nagy szívás tud lenni, ha egyedül van az ember, és még madárzsákja sincs elég... Elég későn kezdtem összepakolni, így már esteledett mire az utolsó hálót is összeszedtem. Ennek köszönhető, hogy láttam egy 3 egyedből álló daru családot leszállni a tó északi fövenyén. A gátőr mondta, hogy látott már a parton darvakat, de nekem ez volt az első találkozásom velük itt. Kifelé menet apró méretű denevérek még röpködtek, és 1 gímszarvas is bőgött még.

Következő nap Rimóczi Árpival megnéztük a Tisza-tavat. Eredménye: az Abádszalóki-öbölben látott kercerécék, 1 tojó hegyi réce, 14 bütykö ásólúd és 1 sarki búvár. Más nem nagyon volt.

10-én megint az otthoni tóra mentem. Ezúttal csak a keleti parton mentem végig. Eredmény: 200 tőkés, 50 csörgő réce, 13 búbos vöcsök, 56( nő a számuk ) kormorán, 8 szürke gém, 1 guvat hangja és 3 dankasirály. Haza felé menet még összefutottam 3 csicsörkével. Ugyan, ezek a faluban voltak, de akkor is érdekes adat.

Péntek 13: irány Bél-kő! Egerbe menet a buszról 30 példányos vetési varjú csapatot vettem észre. Ha egy üzlet beindul. A buszállomáson találkoztam Gilányi Gáborral és Szabó Antival. Hármasban folytattuk utunk. Az alsó párkányos már találtunk havasi szürkebegyet, Gábornak világ új volt. Majd 2 hamas küllő, házi rozsdafarkú és 2 kékes rétihéja következett, de hajnalmadár sehol. Felmentünk a felső részre, ahol 4-5 havasi szürkebegyet kábé 2 méterről néztük a többiek fotózták is. Aztán egy másik csapat is megreppent. Minimum 16 példány volt fenne. Ennyit láttunk egyszerre, de valószínű 20 feletti egyedszáma a területen. Ezután visszamentünk a párkányra. Anti igencsak lemaradt, mivel a cipő feltörte a lábát. Végül Ő találta meg a sziklapillangót. Gilnek itthonra ez is új volt. Azért mondjuk láthattuk volna sokkal jobban is, de így se volt rossz. (Photo by Gil)

Másnap kiegészültünk Bodzás Jancsival, Durkó Lalival, Nyíri Lacival és Rimóczi Árpival, és nekivágtunk a Tisza-tónak. A Szalóki-öbölben: 3 tojó hegyi réce, 3 füstös réce (Gilnek új), 2 északi búvár (Antinak új), 1 sarki búvár és rétisas. Meg vagy 20 feketenyakú vöcsök, de sajnos a fülest nem sikerült megtalálni. Kicsit ködös, borongós idő volt, és a madarak se voltak túl közel. Poroszlónál, a Valki-medencében rétisas mellett több ezer lilik között 3 vörösnyakú lúd és 9 bütykös ásólúd volt a legérdekesebb. Itt már Bánrévi Dani is velünk volt. Aztán elváltunk tőle, Giltől meg Antitól, és elindultunk vissza a Szalóki-öbölbe. Természetesen ekkor már meglett a füles vöcsök, valamint a récék és búvárok is közelebb voltak. Csak eztán mentünk haza.

November 18-án itthon mentem ki a tóhoz. Már megint. De továbbra is hiába kerestem az évi szokásos búvárt. A vízen volt 70 tőkés, 80 csörgő réce, 12 búbos vöcsök, 46 kormorán, 9 szürke gém és 2 erdei cankó. Egyszeriben nagy riadalom lett, egy subadult/adult rétisas jelent meg! Szeretjük az ilyen vendégeket:-)Út közben sikerült látnom a szezon első komolyabb, kb 350-es fenyőrigó csapatát. Benéztem a Töviskes-völgybe, ahol 2 kékes réti és nagy őrgébics voltak.

22-én megint a tóhoz mentem ki gyűrűzni. Túlságosan a tavon nem volt időm körbenézni, olyan 100-150 tőkés-csörgő összlet, 70! kormorán, 9 szürke gém volt. A parton felriasztottam egy havasi pityert, és a nap folyamán gyakran láttam pontosan 30 nagy liliket a levegőben. A fogás viszont szenzációs volt: 2 nagy fakopáncs ( a hálóban egymás mellett), 9+1 fekete rigó, 2 csuszka, 1+3 széncinege, 6+3 kék cinege, 1+1 barátcinege, 9 vörösbegy, 1 fenyőpinty ( gyűrűzésre új), 1 erdei pinty, 1 barátka!, 4 nádi sármány, 8+7 őszapó, 1 ökörszem és 1 sárgafejű királyka. 47 új gyűrűs! Természetesen közte egy cinege csapattal:-( Szívatás felső fokon.

28-a. Megint irány a tó! Tavon: 260 tőkés réce, 100 csörgő réce, 1 kerceréce tojó, 8 búbos vöcsök, 79! kormorán, 9 szürke gém, 1 nagy kócsag és 17 nagy lilik a fövenyen táplálkozva. Egészséges vadludat még nem láttam a tavon ezelőtt. A parton havasi pityer megint volt, a Töviskes-völgyben pedig nagy őrgébicset láttam. Búvár sehol.

Másnap már volt. Apró szépséghiba, hogy egy másik szalókon, és másik tavon. Tisza-tó, Abádszalóki-öböl, Rimóczi Árpád társaságában megnézve. 2 északi búvár. Még jók: 100 feletti kerceréce, 3 füstös réce, 2 hegyi réce, rétisas és egy aranyos fiatal kis sirály. Sarudon szokás szerint semmi, de az legalább messze. Steiner Attilát kivéve. Tovább Poroszlóra, ahol felvesszük Bánrévi Danit. Legnagyobb megrökönyödésünkre nincsenek a tavon lilikek. Összesen vagy 10 egyed van nyári ludak közé keveredve:-( A levegőben rajol egy 47 példányból álló csapat, de azért nem az igazi. Viszont ragadozókból szenzációs. 2 rétisas, 1 vándorsólyom és 1 immatur fekete sas! Könnyen lehet, hogy a tavalyi példány, csak éppen egy évvel idősebben. Ezen kívül még 4 tadorna volt említésre méltó, és vagy 7-800 kendermagos réce meg 7 kis bukó. Ez utóbbiból itt láttam a szezonban az elsőket.

Rákövetkező nap a Hortobágyra néztünk ki, hátha sikerül sok vörösnyakút látni, és egy jót libázni. Jakab Gergő csatlakozott még hármasunkhoz. Kócsújfalu határában megálltunk, és itt vándorsólymot, barna rétihéját és egy parókás őzbakot sikerült megpillantani. A sólyom hatalmas volt, könnyen lehet callidus alfaj. Majd Kékes-pusztán lilikeket vettünk észre. Habár elég alaposan átnéztük őket, csak 2 vörösnyakút találtunk köztük. Kissé lehangoló, és hol van az a 100-as csapat? Hát nem itt és nem ekkor. Árpi ráadásul öntudatra is ébredt, és elég filozófikus hangulatba került:-) A napot Máta-pusztán fejeztük be. A fejünk fölött lilikek szálltak, de nyakit nem láttunk. Az énekesek meg... hát inkább hagyjuk. Azért leírom. Varjakon kívül a pusztán: 3 nádi sármány, 2 mezei veréb, 1 házi veréb, 1 cigánycsuk és tengelic hangról. Sehol téli énekesek. Lehangoló. A napot végül 1 kis sárszalonka mentette meg. Meg az a 4-5 rétisas, amit az Öreg-tavak szélénél láttunk.

Ennyit a novemberről, és akkor jöhet az aktualizálás!

Nagyon sok minden

Szervusztok Kedves Olvasók (ha még léteztek:-))!

Kissé rég írtam már ide. Ennek nagyon sok oka van, amiket részben el is fogok mondani. Vannak rajtam kívül állók: gép-, net-, és időhiány. Rajtam álló okként a kedvhiány említhető. Néhány nagyobb pontban szedtem össze, mi minden történt velem az elmúlt félévben, ezt alant fogjátok látni, nem feltétlen időrendi sorrendben. Jó olvasást!

Emberek: na, ez a kényes ügy:-) A kedvhiány is ide vezethető vissza. Az a lényeg, hogy volt egy botránykuvik a Bükkben. Én megnéztem egy nappal korábban, mint mások, és ez sokaknak nem tetszett. Aztán egy kis anyázással a birding.hu-n felhúzták nekem is az agyam. Ha akkor nyugisabb vagyok, mennyivel kevesebb utálnának most:-) Az a lényeg, hogy volt amit Én rontottam el, volt amit mások, de a legjobb, hogy nem kevés olyan dolgot állítottak rólam, amit nem tettem és nem is mondtam. Amennyit sértegetek és zrikálok embereket, nem kell még, hogy hozzá is kölcsenek... Na ebből lett egy jó kis sértődés. A legjobb, hogy egy olyan akart erkölcsről kioktatni, aki még csak átvert. Utána próbáltam mindenkivel szemben korrekt lenni, de ezt mások eltolták, és utána már tényleg mindenki rám haragudott. Aztán volt egy kis zalai kirándulás is. Itt megkértem utastársam, hogy kérdezze már meg a házigazdákat, hogy nem okoz-e gondot, hogy haverom engem is elhívott. Nem kérdezte meg, és az egyik bánta. Na, itt is Én jöttem ki szarul. Majd jött egy kis héjás anyázás, amibe persze beleszóltam:-) Nem bírtam ki, és nem is bántam meg. Legutóbb meg egy madarász "barátom" volt gyáva, hogy kiálljon mellettem, és szúrt így hátba:-) Ez van, lehetett volna ezeket a dolgokat jobban intézni, de ebből a helyzetből kell kihozni mindent, amit csak lehet. Természetesen voltak kellemes meglepetések is, de azok annyira nem érdekesek mások számára. Lettek új ismerőseim is, és rájöttem, hogy itt ténylegesen nagyon kevés "nem-érdek" típusú kapcsolat van. Ja, az MME ökotúravezetője is lettem, csak hogy még több ok legyen az engem nem kedvelőknek:-)

Lopás: ebből is kijutott idén. Ez augusztus 12-én történt meg velem, a Laskóvölgyi-víztározónál. Horgászati tilalom volt, gondoltam kimegyek nyugiba gyűrűzni, meg tanulni a KRESZt. Az utolsó háló állításánál egy bokor betakart a cuccomhoz. Hallom, hogy egy kocsi legurul, majd gyorsan el is húz onnan. Mire visszasietek a dolgaimhoz, már nincsenek meg. Elvitték a táskám,benne a távcsövem, irataim, pénzem, határozóim, madárgyűrűim, fényképezőgépem, de még a szaros madárzsákokat is. Nagyon remélem elkaptak tőle egy kis H5N1-et, és beledöglenek. Azóta már csak a fényképezőgépet, valamint a távcsövem kéne pótolni, de sajna nem akarja a kereskedő hozni, és addig csak sógorom régi binokulárjával szenvedek. Emiatt a lopás miatt még egy ideig ismerőseim, és saját régebbi fotóim lesznek a blogban, sajna.

Madarak: szerencsére ilyenek is voltak. Március közepén Bél-kőn hajnalmadár és havasi szürkebegyek. A hónap végén volt a gatyáskuvik fészkelési kísérlet a Bükkben, amit nekem is sikerült látnom. Mellesleg itt láttam életemben először párzó keresztcsőrűeket. Ugyanekkor az aggteleki populáció császármadarai közül is sikerült egy párat látnom, valamint ugyanitt búbos cinegét, vízirigót, kormosfejű cinegéket és egy rakat keresztcsőrűt. Március és április fordulóján borzas gödényt láttam a Csaj-tavon, majd másnap a Hortobágyi-halastavakon is. Április 1-én fakó réti tojót láttam az Öreg-tavakon, 3-án pedig füleskuvikokat hallottam Egerszalókon. E hó negyedik napján pedig megtört a jég, és Bélapátfalva mellett sikerült végre két fehérhátú fakopáncsot megpillantanom. Végre ez is megtörtént:) Lefelé jövet láttam az idei évem eddigi utolsó csonttollúit is, szám szerint 14-et. Nyáron is sikerült fehérhátúkat látnom a Bükk-fennsíkon, vagyis csak az első volt nehéz itt is. Ugyanitt erdei szalonka és uráli bagoly is volt. Kaba és Hortobágy tavi cankót, tadornát, parlagi sast, kis pólikat, hegyi récét hoztak. Mezőkövesden pedig 3 ( de lehet hogy 4) sárga billegető alfaj volt ebben a hónapban. Ragadozó kiülések során békászó sas, kígyász- és darázsölyvön kívül sötét törpesast is sikerült látni. Ezt az egyik megfigyelő később még egyszer megtudta nézni. A kövirigót is kerestem, de sajnos hiába. Vonatról Hortobágyon pásztormadarat is észleltem. A tarnai táborba is lenéztem, az se volt éppen rossz, bár sok időt nem tudtam ott tölteni. A nyár második felében pedig szokás szerint jött a gyurgyalagok felmérése. Itt a pozitív hozadék 2 szalakóta látványa volt a Bükkalján. Ez idő tájt láttam Cserépfalu mellett kis kormoránt és nagy fülemülét (szintén Bükkalja újak nekem). A lopás idején pedig öreg bakcsó és minimum 3 törpegém volt Egerszalókon. Az ősszel kevesebb időm volt madarászni, de október közepén azért beerősítettem. De a gyűrűzés sok időt elvitt. Azért október végén láttam az első havasi szürkéket a Bél-kőn, de ekkor még a hajnalmadarat nem. Októberben megkezdődött a Tisza-tavi madarászás is, ez heringsirály megfigyelését is eredményezte. A hónap legvégén letviccseltem a szegedi Fehér-tavon talált hosszúcsőrű cankógodát. Ezzel tovább bővítve azon madarak sorát, amit Én láttam utoljára az országban. Majd bedübörgött a november, rengeteg terepi nappal:-)

Gyűrűzés: februárban végre meglett az engedélyem, énekes madarakat gyűrűzhettem végre! 2009. május 21. Ekkor gyűrűztem meg az első madaramat. Egy mesterséges odúban lakó fiatal seregély személyében! 2009. június 17.Az első hálózásom. Egy 4 napos tábor volt a Bükk-fennsíkon. 90 madarat fogtunk, köztük közép fakopáncsot, citromsármányt, erdei szürkebegyet, sárgafejű királykát, fenyvescinegét, örvös légykapót és hegyi fakuszt. Egy napot otthon is gyűrűztem a kertben , majd egy hétvégét Telekhalmán is lenyomtam. Itt kékbegy, barkóscinke, fülemüle, függőcinke voltak a gyakori nádi énekeseken kívül. Valamint egy gyűrűs sitke! Ezután gyurgyalagot gyűrűztünk Makláron. Próba volt, lehet később komolyabb keretek között is megy majd. Augusztus első napjaiban 2 füleskuvik fiókára raktam gyűrűt. Ez a Hidegvölgyben volt, az általam kirakott odúban. Sarlósfecskét pedig Miskolcon patkoltam. Ezt egy család nevelte fel, és sikeresen szárnyra kelt. Majd a Szalóki tónál gyűrűztem, hogy utána ellopják a cuccom. Szeptember elején szintén a tónál gyűrűztem több alkalommal. Érdekességnek beesett egy vadgerle és egy kis légykapó. Majd a hónap közepén Barabáson, a Kaszonyi-hegyen gyűrűztem egy hétig. Több mint 500 madárra került ekkor gyűrű. Érdekesebbek: lappantyú, sárgarigó, ez utáni következő ellenőrzésben, ugyanabban a hálóban csíz, 8 kerti rozsdafarkú, kis és nagy fakopáncs, valamint nagy fülemüle visszafogás. Utóbbi alig tudott repülni, olyan hájas volt:-) Iszonyat jó volt! Miskolctapolcán is többször tartottam bemutatógyűrűzést, madármegfigyelő napokon pedig Egerszalókon és Poroszlón, valamint egyszer Felsőtárkányban egy gyerekcsoportnak. Október elején egy gyűrűzőtábort rendeztünk a Les-réten. 203 madár lett kis alumínium darabbal ékesítve, pl szajkó és 2 zöld küllő is. Azóta főleg a Laskóvölgyi-víztározónál jelöltem, többek közt közép fakopáncsot és szajkót. Fitala Csabával is voltam kint néhányszor szedőként, így jutott a kezembe kis lile, kakukk és bajszos sármány. Szeptember közepén megint vizsgáztam, akkor limikóla és ragadozóengedély volt a cél. Legnagyobb megdöbbenésemre ez sikerült is:-) Ezeket még nem tudtam használni, de majd idővel.

Körülbelül ez történt velem, madarászati szempontból, az elmúlt pár hónapban. Ígérem következő bejegyzésem napokon belül várható, és akkor novembert veszem górcső alá, majd pedig jönnek majd az aktuális események.


Üdv, BP

Hattyúnász a Bükkalján

Fitala Csabával és Incivel az egerszóláti libanevelő tavat vettük reggel célba. Gyűrűzni és madarat megfigyelni szerettünk volna. Kiérkezéskor látszott már, hogy ma nem sok "extrával" lesz dolgunk. Az idő viszont csodálatos, napsütéses volt. A hálókat gyorsan feldobtuk, és ránéztünk a tóra. Néhány szürke gém, nagy kócsag, búbos vöcsök, tőkés és csörgő réce, szárcsa mellett némi örömet 3 barátréce, 1 helyi viszonylatban korainak számító kis vöcsök és egy bütykös hattyú jelentett. Az első ellenőrzéskor fekete rigó, kék cinke és széncinke volt a hálókban. Később sem sokkal több madarat fogtunk, még vörösbegyek és mezei verebek színesítették a napot. De az ellenőrzések között sikerült észlelnünk éneklő erdei pacsirtát, hallottunk hollót és előkerült a hattyú párja is. Ezek igen élénk nászviselkedésbe fogtak. Hiába minden, itt a tavasz:) Tavalyi évet is itt töltötte egy hattyú pár, de akkor fészkelést nem sikerült bizonyítani. Ha idén sikerülne, akkor az a második lenne a Bükkalján ( az első 2003-ban, a Laskó-völgyi víztározón volt). A gyékényesből még barkóscinegék hallatszottak, amelyek több, mint valószínű, hogy költenek a területen, valamint egy menyét tett nálunk látogatást. Dél körül leszedetük a hálókat, és átnéztünk Egerszalókra is. A víztározón nagyon kevés madár volt, de ez már eléggé megszokott itt... Viszont fajszámban nem volt rossz: 10 búbos vöcsök, 5 kormorán, 4 szürke gém, 30 tőkés réce, 8 böjti réce, 6 kontyos réce és 5 fütyülő réce lebegett a tavon. A bejáratnál ráadásul az itteni idei első 3 sordély és mutatkozott. Kora délután indultunk haza, ebben a napban ennyi volt. De azért nekem tetszett:)

Récetömegek és eső...

Kiskörére buszoztam ki reggel, mivel oda volt megbeszélve találkozóm Durkó Lalával, Nyíri Lacival és Hegyesi Attilával. A Tisza-tavat akartuk lemadarászni, ami hellyel-közzel sikerült is. Az odafelé vezető úton egy kuvik örvendeztetett meg, amely a szomorkás időben egy kéményen ücsörgött Kisköre határában. Az idő a nap nagy részében esős-havas esős-havazós volt:( Abádszalók felé indultunk, ahol az öbölben 3-5 ezer közötti barátréce volt, 1000 körüli szárcsával és kontyos récével kiegészülve. Ezeken kívül viszonylag nagy számban volt jelen tőkés, fütyülő , csörgő és kerceréce, búbos vöcsök, kócsag, szürke gém és kormorán is. Életemben nem láttam még ennyi kontyos récét egyszerre! Az első ritkábbnak mondható faj egy kis fakopáncs tojó volt:) A vízen pedig Köre és Szalók közt félúton Lala kiszúrta az első hegyi récét. Minden bizonnyal egy másodéves hím madár volt. Aztán a Viking kikötőnél pedig én láttam meg 3 tojó egyedet. A strandról is benéztünk, ahonnan jobban láttuk a kacsákat. Innen 6 tojó, 3 öreg és egy másodéves gácsér hegyi récét vettünk észre, így az elsővel együtt összesen tizenegyet láttunk! Az évem első cigányrécéje is itt volt (csakúgy, mint tavaly), egy gyönyörű hím személyében. Az úton és mellett pedig 4-5 léprigó szedegetett. Eztán Kiskörén a strandra néztünk ki, ahol is 100-150 sirály volt, de kizárólag dankát, sztyeppit és vihart találtunk köztük. Barázdabillegető is akadt szépen az iszapon, meg mintha piroslábú cankót is hozta volna az időnként felerősödő szél. Utána következett Sarud, ahol láttuk végre a mai első kis bukókat is. Amúgy itt a szokásos pangás volt. Poroszlón, kezdésként az útról néztünk rá a vízre. Itt is akadt 150-200 bukóréce, főleg barát és kontyos, de képviseltette magát kerce és vagy 20 kis bukó is. Ezenkívül kendermagos réce érdemel említést. A másik oldalon pedig 20-25 bütykös hattyú alkotott látványos gruppot. A gáton menet pár száz libával találkoztunk, de csak nagy lilik és nyári lúd volt köztük. Ekkor hallottunk egy nagy póling-szerű hangot, valamint láttunk egy szőlőrigót is. A kis kormorán-toronyról ismét érdekes látvány tárult elénk. Én először a vándorsólymot néztem meg, amely most is a szokásos fáján ült. Úszó récéből itt kb 700 példányt láttunk. Ez a szokásosnál némileg kevesebb, de legalább fajokban széles spektrumú összlet volt:) A már megszokott tőkés-csörgő-fütyülő-kendermagos-nyílfarkú kacsák mellett, az idei első kanalas és böjti récéimet láttam itt. Valamint nem sokkal ezután a hasonlóan éves új barna rétihéja is végre szemem elé került. Ezen kívül még volt két rétisas, 3 vetési lúd, és az itt is legalább 3-szor halott piroslábú cankó végre átrepült előttünk. A nézelődés megunása után megpróbáltam Poroszlóról haza jutni vonattal, de pont lekéstem. Így Abádszalókra átmentem a kis csipet-csapattal, és onnan mentem haza. Nem volt rossz nap, sőt!

Bukó a tavon

A Laskó-völgyi víztározóhoz most mentem ki idén másodjára. Az első alkalommal még teljesen le volt fagyva. Kezdésnek felmentem a gátra, és ránéztem a tóra. Egy madár se volt rajta! Hiába néztem meg 4-szer, 5-ször, nem változott a helyzet. Igencsak elgondolkoztam a haza menetelen, mikor egy gatyás ölyv átszállt mellettem. A pozitív jel megvolt, így hát kénytelen voltam folytatni a madarászatot. Elindultam a nyugati parton, de néhány egerészen és 2 hollón kívül semmi emlékezetes. Ha csak a hideg szél és a hatalmas sár nem az. Majd cinegecsapat és csuszka. Mikor már elég mélyen jártam a tó mellett, megint ránéztem. Egyetlen egy madár volt a tavon, de az egy nagy bukó gácsér volt! Rég láttam már ezt a fajt itt. Gondoltam átmegyek a másik oldalra, megpróbálom fotózni. A patakon átkelés kicsit gázosabb volt, mint gondoltam. A sok csapadéktól meg volt duzzadva, így sikerült mindkét hótaposóm megmeríteni:-(Őszapó csapat, 3 énekes rigó és szajkók után kiérek a partra. Keresem a bukót, amelyet kicsit odébb meg is találok. Állítanám rá a gépet, és ekkor megindul, és elrepül a gát elé. Mit lehet tenni, Én is elindulok kifelé. A parton néhány nádi sármány szedeget, de van amelyik már énekel is. Azért út közben rápillantok a tóra, hátha visszajön a madár. El is indul visszafelé. Messze van, azért rálövök pár kockát, mikor jön egy pár idióta csónakos horgász és elzavarja. Nem tudom hallották-e, amit a partról kaptak tőlem, de valószínű nem, mert akkor kijöttek volna. Megint vissza a tó belsőbb részére. Itt észre veszem, hogy 1 szürke gém, és némi kacsa is bejött. Leszámolom: 83 tőkés és 9 csörgő réce. Ez még mindig kevés. Megint csinálok jó pár képet, egyik rosszabb, mint a másik, majd elindulok kifelé. 2 holló megint elrepül mellettem, de ezek legalább már alacsonyan mennek. Kint még az út melletti részre ránézek, ahol jó pár szarka, dolmányos varjú van. Odébb meg egy méretes fenyőrigó csapat tengelicekkel. A rigók között legalább egy szőlőrigót is látok. Ezután elindulok haza felé. Nem volt egy nagyon jó nap, de a gatyás ölyvért és a nagy bukóért megérte kijönni.

Egy érdekes kánya

Szabó Attilával beszéltem meg már madarászatot. Mezőkövesden vett fel, és indultunk a Hoór-völgyi víztározóhoz. A keleti parton álltunk meg a kocsival, és vártunk egy fél órát, hátha jön más is a bejelentett túrára. Közben egy barázdabillegető szállt át felettünk, és átnéztük a kacsákat. A horgász volt az egész tavon (ilyen se nagyon volt az elmúlt pár évben), de ennek ellenére a récék nagyon ijedősek voltak. A tavon: 100 tőkés, 25 csörgő, 20 fütyülő réce, 1 pár kendermagos és 2 nyílfarkú gácsér, valamint 1 búbos vöcsök tartózkodott. A gáton indultunk meg. Már onnan láttuk, hogy a másik oldalon vadásznak, ami különösebben nem zavart engem, de meglett, hogy a kacsák miért ilyen idegesek. A nyugati oldalon sétáltunk végig. Túl sok érdemleges nem volt, míg a kíméleti részre nem értünk. Itt egy 150-es énekes csapat, ami főleg nádi sármányból állt, de szép számmal volt benne citromsármi, kenderike és mezei veréb is. 4 kék galamb, 3 holló, 5-6 kékes rétihéja és 1 gatyás ölyv volt még érdekesebb, valamint egy a vízben lévő fákon csücsülő nagy őrgébics. Utána a vadászoknál mentünk ki, akikkel/amikkel beszédbe is elegyedtünk. Az egyik elmondta, hogy csak "csődörköni" jött ki, nehogy az asszony befogja valami házi munkára. Fácánra vadásztak, de a puskaropogásból ítélve vagy túl kevés, vagy túl sok célzóvizet ihattak. Miután sikeresen megszabadultunk tőlük, az erdő melletti részt jártuk be. Itt újabb holló mellet a legérdekesebb 1 énekes rigó volt. A keleti parton visszafele még bele botlottunk 4 barázdabillegetőbe. Jó tudni, hogy már itt vannak ezek a csöppségek, és nemsoká jön a tavasz. A vízen még pluszként bejött egy kárókatona, amit az egyik horgász zseniális érzékkel vidrának határozott:-) A kocsinál felötlött a gondolat, hogy kinézünk Poroszlóra, de sajnos az ottani rossz időjárás miatt ez kútba esett. Így inkább Gelejre indultunk. Gelejen a gyepen rengeteg nagy kócsag és szürke gém álldogált. A kis tavakon összesen két bütykös hattyú volt. Hát... ez nem sok. Akkor irány a nagy víztározó. Az egyik kis tavacska mellett látszott néhány tőkés réce, de az se volt sok. A tó előtti facsoportban már messziről látszott egy nagy ragadozó, de csak akkor néztünk rá, mikor már mellé értünk olyan 25 méterre. Kiszálltunk, a madár pedig meglebbent. Hirtelen szánk is tátva maradt, mivel ez egy kánya volt!!! Annyit láttunk belőle, hogy vöröses a hasa. Emiatt, és az időpont miatt vörösre gondoltunk. Csak később derült ki, hogy mekkorát tévedtünk. Egy barna lánya volt, amely ráadásul a migrans és a lineatus alfaj közötti átmenetnek tűnik. Az év idén is tartogat számomra érdekes madarakat:) Elröpülőben 3 ölyv kezdett vele szórakozni, és nagyon jól látszott, hogy mennyivel kisebbek. Aztán a távolban lecsapott, és elvesztettük szem elől. A tavon itt 3 kormorán volt, de a nádban volt valami nyílt vízfelület, ahonnan repkedtek ki a nagy lilikek. A tó mellett pedig egy ló, és egy igen kis méretű kecske. Nagyon jópofa kis jószág. Ezután elindultunk megint megkeresni a kányát, de nem találtuk. Mezőcsát felé is elnéztünk, de gatyás ölyvön kívül csak gyakori fajok voltak. Ma ugyan sok madár nem volt, de ez a kánya sokáig emlékezetes marad.

Sarki sirály-tviccs!

Tegnap jött az sms, hogy Dunavecsén fiatal sarki sirály van. Én másnap hajnalban Rimóczi Árpival, Kollár Lajossal, Kiss Ádámmal és Németh Tomival indultam neki. A madarat reggel is látták már, mire a kikötőhöz értünk már csak SKÁ volt ott, és próbálta fotózni. A zuhogó esőben oda siettünk hozzá, és szabad szemmel lehetett látni a pár ezer danka között levő fiatal sarki sirályt! Idén már a második új fajom, és az évben a 100. látott fajom! Szép kis jubileumi faj:) Jó ideig elnézegettük a kellemetlenül szemerkélő esőben, és ezután tovább indultunk a környező Duna szakaszokat átnézni. Túl sok szerencsénk nem volt ezzel, mivel semmi ritkább fajt sem láttunk. A legérdekesebbek az egyik mezőgazdasági területen látott néhány sordély, a Dömsödben látott kb 20 keresztcsőrű, valamint az egyik holtágban észre vett kis kormorán. Ezelőtt azért még Árpi meg Ádámka megpróbált csobbanni a Dunában egyet, csak végül nem tudtak annyit csúszni, amennyi kellett volna. Ráckevére is kilátogattunk, ahol messze a legtöbb réce volt, de sajnos itt is a legritkább faj a kerceruca volt. Voltak még nagyon szelíd szárcsák is, és Tomi, Mizse meg Edem meg is próbálta fogni őket. Természetesen nem koronázta siker próbálkozásaikat. Aztán elkezdtél etetni a madarakat mindenféle kifli, kenyér és egyéb pékáruval. A bütykös hattyú családot is sikerült a oda vonzani, de a gyűrűs öreg hímet sehogy sem tudták olyan közelre csalogatni, hogy eltudják kapni. Pedig de megnéztem volna, ahogy valamelyik lököttet berántja a vízbe:) Haza fele menet még egyszer beugrottunk a sirályhoz, amikről valamivel normálisabb képeket is sikerült ekkor csinálni. Itt találkoztunk Madzóékkal. Ezután elindultunk Szolnokra, és onnan haza. Jó kis nap volt, amely ráadásul hozott egy új fajt számomra.

Vidra a pusztán

A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj

Lefagyva

Ma Árpi, Mizse és Bodzás Jancsi társaságában elindultunk Nyékládházára, hogy megnézzük a bányatavakat. Mikor odaértünk, akkor jött a depresszióba ejtő felismerés. Minden le van fagyva! Ezt a szívást! Akkor irány a Bükk, méghozzá a Keleti-Bükk. Miskolcon át vezetett az utunk, ahol otthon ritkán látható madarakat láttam: vetési varjakat:) Ezután felnéztünk a Garadnára és Szinvára, de se vízirigó, se hegyi billegető nem volt sehol. Viszont egy 36 példányos csonttollú csapat átrepült felettünk Felsőhámoron. Jávorkutat vettük utána célba. Út közben rengeteg helyen találkoztunk keresztcsőrűekkel, a nap során minimum 70-et láttunk. Az egyik helyen, ahol megálltunk egy 60-70 példányos cinegecsapatba futottunk. Csak eztán értünk Jávorkútig. Itt táblán láttam fehérhátú fakopáncsot, de máshol csak nagyot. Éves listámra új faj lett parkolóban a citromsármány. Elég gáz, hogy egész eddig nem sikerült belefutnom. Utána bolyongtunk egyet az erdőben, ahol a legjobb dolog a hegyi fakuszok sokasága volt, és egy 300 körüli fenyőpinty csapat. Majd kiértünk egy tisztásra, ahol 20-as szőlőrigó és 50-es csonttollú csapat volt. A fenyvesekből kormosfejű cinke hangja hallatszott ki, de akkor nem voltunk benne biztosak, így be se írtam:) Ezután visszaindultunk a síkság irányába. A Bükk mentett a napon, különben elég borzalmas lett volna.
Éves lista: 94 faj citromsármány

Útban a vonathoz

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a behavazott kertünkben egy énekes rigó van. Habár költ nálunk a faj, azért ebben az időben valahogy nem számítottam rá. Utána mentem a vonathoz, és átmentem az Érsekkerten. Ennek a jutalma 2 átrepülő keresztcsőrű és az idei évem első hegyi billegetője volt. Mellesleg a billencs tojó színezetet viselt.

Szigorlat után

A tegnapi egyetem környékére menés közben látott 11 csonttollú után, ma újra sikerült látnom őket. Ezúttal egy jelesre teljesített ökológus szigorlat után beültünk az egyetem melletti kocsmába. Az udvaron történő levegőzés közben előbb egy házi rozsdafarkút vettem észre, majd pedig egy 120-as csonti csapat húzott át felettünk! Ha tudtam volna, hogy ilyen, gyakrabban jártam volna ebbe a pubba:)

A lefagyott Kecskeri

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...

Vándorsólyom Nyíregyházán

Haverom elkísértem Nyíregyházára, és a lakásukhoz vezető úton az egyik templom tornyán láttam egy vándorsólymot! Körülbelül ennyi a történet, de legalább yearlistre megvan a kedvenc sólymom:)

Vonattal fenyőszajkótól réti fülesig

Két faj megnézését, és fotózását iktattam be mára: a Bocskaikertben fenyőszajkóét, és Kisújszálláson réti fülesbagolyét. Fel is szálltam reggel a vonatra, és irány a pöttyösöket keresni. Leszállás után körülbelül 3/4 órával és két keresztcsőrűvel odébb megpillantottam az első fenyőszajkót! Épp mogyorót lopott az egyik kertből, és egy fenyőfán fogyasztotta el. Egy ideig folytatta ezt a tevékenységet, mikor gyanús lett, hogy talán többen is vannak. Ekkor elrepült egy madár. De egy másik rögtön ott volt a helyén. Ráadásul az első egyed sem repült túl messzire. Majd kisvártatva feltűnt még egy, amelyik egy apró fenyőbe szállt be. Kár, hogy volt kerítés, mivel így nem tudtam két méternél közelebb menni a bujkáló madárhoz. A másik kettő pedig egy darabig háztetőn és fákon mászkált. Mikor már éreztem, hogy menni kell a vonathoz, érzékeny búcsút vettem tőlük és elindultam Kisújra. Itt várt Kiss Ádám, és elindultunk a baglyokhoz. A réti fülesbagoly erdeik közt ült a megszokott fáján és ágán. Annyira volt aktív, mint egy preparátum:) De a helyiek elmondása szerint itt az összes réti füli ilyen. Azt viszont láttuk mikor köpetelt! És megmozgatta a fejét, mikor Edem megpróbálta megkeresni a köpetet! Tehát biztosan él. Így pipálható éves listán:):):) Egy ideig elnézegettem, majd elindultam Debrecenbe.
Éves lista: 87 faj fenyőszajkó, réti füli

Élet a jégen

Napom fő- és/vagy fénypontja a Laskó-völgyi víztározóhoz való kiruccanásom volt. A gátra felérve láttam hogy víz nincs, csak jég. Meg egy rakat korcsolyázó. De ettől függetlenül két tucat tőkés réce átrepült felettem:) A nyugati oldalnak indultam, de előtte még a gáton beleakadtam egy rakat fenyőrigóba. Alapos átvizslatás után sem találtam mást köztük, mint néhány pintyet és kenderikét. Meg odébb 1 kékes rétihéját. A nyíresben, a szokott revírben egy fekete harkály verte iszonyatosan a fát, és készítette friss odúját. A gátőrház előtt egy erdei szürkebegy hívta fel magára a figyelmet. A háznál pedig madáretetőt vettem észre. Hatalmas élet volt rajta: cinkék, zöldikék, verebek, rigók, meggyvágók és csuszkák harcoltak a falatokért. Egy jó ideig elnézegettem őket, majd tovább indultam. De látnivaló nem akadt utána több. A szokásos énekesek mellett a nádi sármányok viszonylag nagy száma volt említésre méltó. Valamint az, hogy lökött fejjel átkeltem a befagyott Laskó patak legszélesebb részén. Emlékeim szerint itt volt a legsekélyebb a víz, de jó érzésnek akkor sem nevezném, mikor az ember tudja, hogy a lába alatt egy kis reccsenés és már kész is a fürdő! Szerencsére ezt megúsztam, de meg is fogadtam, hogy többet itt nem megyek át. Ezután már csak a Töviskes-völgybe kukkantottam be, ahol egy csendes zöld küllő érdemel említést. Túlságosan nem volt eseménydús a nap, de a patakon való átkelés azért megdobogtatta a szívem.

Ködszinkron

Sasszinkront szerveztek mára, és Én természetesen ebben is részt vettem. Vonattal mentem le a füzesabonyi találkozóra. De ahogy mentem, Maklár és a célállomás között hirtelen ködfalba ütközött a vonat. Hát ez így nem lesz túl jó - gondoltam magamban. Így a 8 órás indulást eltoltuk egy órával, hátha oszlik közben valamennyit a köd. De nem nagyon oszlott:( Végül a Sarud és Poroszló közti gátszakaszt kaptam meg. 2 Becseivel, Karesszal, az infóssal, és a barátnőjével alkottunk egy csapatot. Induláskor 17 daru repült át felettünk. Ez legalább jó volt. Utána viszont... Legyen annyi elég, hogy csak kb. 20 méterre láttunk, és a szánkózók és lékhorgászok is addig voltak bent a tavon, így megfosztva minden lehetőségtől, hogy jégen ülő sast lássunk. Természetesen a víz is csontkemény jéggé volt fagyva. A légtérben néha hallatszott 1-1 nyári lúd és/ vagy lilik csapat hangja, de látni nem sokat sikerült belőlük. Már Poroszlónál jártunk mikor oszlott a köd. A falu mellett sikerült egy énekes rigót is látni, amely felüdülés volt az egész napos fekete és fenyőrigó, főleg hang-, dömping után. A vasúti hídon átmentem, hogy megnézzek közelebbről egy karón ülő ragadozót, ami "természetesen" egy egerészölyv volt, mikor lenéztem a hídról, és megláttam a nap egyetlen nagyobb lékét. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vidra kukucskált ki belőle! Ez aztán a váratlan öröm:) Legalább ennyi jó van a napban. Meg egy jégmadár is elsuhant alattam. Utána még kicsit tovább kellett mennünk a gáton, és ekkor megtörtént a csoda. Egy immatur rétisas repült át előttünk! Egész nap kerestük a sasokat az ország egyik legterítettebb vidékén, és végül a befejezés előtt fél órával láttunk egyet kb. 5 másodpercre. Hát ez lehangoló. Mikor végeztünk felvettek minket kocsival, és elindultunk leadni a jelentéseket. Menet közben még felrebbentettünk egy húszas csapat foglyot az útról, ami a vidra mellett a nap másik fénypontja volt. Az adatok leadása után elindultam haza, és ezúton is köszönöm az ebben való segítséget Sali Istvánnak!

Vörös kánya tviccs

Tegnap kaptam két infót: egyik balmazújvárosi vörös kányáról szólt, a másik pedig lehetséges fiatal budapesti gyűrűscsőrű sirályról. Mérlegelve a madár fajának bizonytalanságát, és saját képességeim határát, amellett döntöttem, hogy inkább a kányára próbálok rá. Reggel az egerszalóki buszmegállóból láttam 5 keresztcsőrűt. Jó jel:-) Majd az egri vasútállomáson felettem repült át 1 nagy kócsag. Újabb biztatás! Balmazújvároson Antal Laci vett fel, majd így tettünk Borzassal (Borza Sándor) és Katesszal(Katona József) is. Utána kimentünk a Rácok szigetéhez. Itt futottunk össze Baluval(Balázs István) is. Majd Harangi seniorral és feleségével. A madár Balu nélkül nehézkesebben lett volna meg, mivel nekünk egy fa "beárnyékolt". De meglett, és ott volt Ő: egy öreg vörös kánya!!! Az idei első új fajom, és egy nagyon régi vágyam! Csodálatos élőlény! A madár ezután megriadt és odébb szállt. Megvártuk Szabó Antit és Mester Bélát is, majd megpróbáltuk visszatalálni. Meg is lett. Még elnézegettük egy darabig, majd jobbnak látta tovább állni. Emelett még 3 csóka és néhány léprigó nevezhető emlékezetes fajnak a területről. Majd Laci visszavitt a vasútállomásra, és jókedvűen indultam haza.
Éves lista: 80 faj

Irány a Szalajka!

Délben kimentem a Szalajka-völgybe. Azt nem lehet állítani, hogy jó idő volt. De a borongós, havas kilátások sem állhatták utam. Főleg mivel kedvező előjelnek vettem, hogy végre nemcsak a kertünkből, hanem a kertünkben is láttam keresztcsőrűt délelőtt. Összesen 7 példányt. Mikor megérkeztem a völgyhöz, és leszálltam a bejáratánál a buszról, még nem is sejtettem, hogy milyen pompás 2 és fél órám lesz. Kezdésnek megálltam az egyik háznál, ahol egy madáretető volt kirakva. Erre cinegék, csuszka járt. Mellette egy madárberkenyéből kialakított bokorsor. Ezen fenyőpintyek, léprigók csipegettek. Majd elkezdtek kis csapatokban berepülni a csonttollúak! Összesen 160 példányt számoltam össze, nekem személyes rekord! Közben a nyüzsgés nem csökkent az etetőn, és egy ökörszem is énekelni kezdett a ház tetején:) Felettem pedig két holló is megjelent. Utána egy tarkaharkályt pillantottam meg: közép fakopáncs. Elindultam felfelé, közben fekete rigók, királykák, fenyvescinkék, vörösbegyek is színesítették utam. Egy egerészölyv is megjelent. Felettem pinty, meggyvágó, süvi csapatok. Majd a csízek, és néhány keresztcsőrű is befutott. Tovább haladva 2 fekete harkály és egy hamvas küllő is átrepült felettem. Majd meghallottam a hegyi fakuszok hangját, és néhányat meg is pillantottam.A tó nem volt teljesen befagyva, így rajta jó tucatnyi tőkés réce és két szürke gém volt! Áttelelő gémek a Bükkben, nem semmi. Végül csak felértem a forráshoz, és gyorsan meg is találtam a vízirigót. Most még jobb fej volt, mint múltkor. Fotózgattam jó ideig. Végül még felnéztem a felsőbb részekre, majd elindultam vissza Egerbe. Soha ne legyen rosszabb napom!
Éves lista: 77 faj

Csontik a klinikáknál

Ma csak a Klinikákhoz, és a Móricz Zsigmond útra néztem ki csonttollú reményében. A klinikáknál csak szőlőrigókat találtam, a körúton még annyit sem. Kicsit lemondóan ballagtam visszafelé, mikor megláttam az egyik fán egy madárcsapatot. Szkóp fel: csonttollúak. Na végre! Leszámoltam pontosan 55 példány volt. Aztán még egy 30-as csapat is elrepült előttem. Ha egy üzlet beindul...
Éves lista: 70 faj

Szögbelépéstől libázásig

Nagy Gergővel indultunk neki nem kis utunknak ma. Cél, hogy még egy utolsó jót tudjon madarászni a környéken, mielőtt eltávozik... A hortobágyi gyöngybaglyos helyen kezdünk, de a baglyot nem találjuk, csak a köpetét. Valamint egy kuvikot. Viszont egy szögbe sikerül belelépnem, ami átszakítja a cipőtalpam, és frászt hozza rám. Szerencsére megállok mielőtt a lábamba is bele állna, így némi ijedtséggel és egy lyukas cipővel megúszom a dolgot. Utána az útról Elep irányába nézünk el, ahol Gergő lát valami fekete sasra emlékeztető árnyat, de én már lemaradok róla. Irány utána a Tisza-tó. Még út közben látunk egy gatyás ölyvet, valamint Abádszalók mellett egy másik kuvikot is. A strandnál teljesen le van fagyva, de arrébb még elvileg van két lék. Az elsőnél megállunk, rengeteg rajta a tőkés réce. Távcsővel is látni búbos vöcsköt és kercerécét köztük. Valamint 2 rétisast a jégen. Geri hozza a kővé fagyott jégre a spektívet, Én lusta vagyok cipelni a sajátom. Az előző nagy "szöges" ijedtség nagyon elfárasztott:-) A tömegben látunk szárcsát , valamint egy nagy liliket. Ebből a fajból több csapat átszáll felettünk. Eztán észre veszi Gergő a füstös récét, amit Én is megnézek. További kutakodás során barátrécék is feltűnnek. Ezután két csapatban vagy 40 bütykös hattyú száll át a fejünk felett, amiből 4-5 a lékhez is leszáll. Tőlünk messzebb pedig nagy lilik tömeg száll le a jégre. Sajnos nyakit nem látunk közte. A vízen még mindig keressük a hegyi récéket, de csak kontyosat találunk újabb fajként. Innen tovább állunk a másik lékhez, amin kb 10 madár van összesen. Kissé lehangoló:-(
A Kiskörén lévő duzzasztóműhöz megyünk. Az egyik oldalon kormoránok, viharsirályok, sztyeppi sirályok, 1 vízityúk, dankasirályok és egy fagyoskodó szürke gém van. A másik oldal a gátról ígéretesebben nézett ki, így átmegyünk oda. Itt rengeteg a szárcsa, a jégen V alakot formázva ácsorognak. Sok tőkés is van, és a barátrécék között, meglátok két fiatal hegyi récét! Néhány kis vöcsök is úszkál ezen a részen. Szkóppal ránézünk a messzebbi madarakra is. Itt kis bukók mellett, további 10 hegyi réce is van, de egyik sem öreg hím közülük. Legnagyobb meglepetésre egy kis kormorán itt üldögél a tőkések mellett. Mikor elindulunk a partról még egy jégmadár száll el előttünk. Ez is megvan:-) Tovább kocsikázunk, mikor egy csapat libát veszünk észre. Megállunk Geri emeli is a szkópját, Én megint pihenősre veszem a figurát. A lilikek között vannak nyári ludak is, majd megleli az első vörösnyakú ludat. Belenézek a spektívjébe, és azzal a lendülettel további egyedeket is találok. Ekkor már Én is előveszem a csövet, és elkezdem vizslatni a csapatot. Végül 12 vörösnyakú libust sikerül összeszámolni, de lehet, hogy ennél többen vannak. Még egy réti pityer húz át a fejünk felett. Ezután Poroszlón is ránézünk a lefagyott Tiszára, de nem látunk semmit. Majd visszavonatozok Debrecenbe. Nem rossz év kezdet a Tisza-tavon sem:-)Éves lista: 69 faj

Botanikus kerti remények

Ma a debreceni Botanikus kertbe mentem ki csonttollú reményében. Az oda vezető séta közben fekete rigóval és házi verébbel növeltem az éves listám:-) Majd a kertben is tovább nőtt: sárgafejű királyka, csuszka, fenyvescinege, léprigó, keresztcsőrű, barátcinege, szőlőrigó, erdei pinty és őszapó volt ebben a segítségemre. Utána még átnéztem a Klinikákhoz és a Móricz Zsigmond útra. Csonti itt sem volt, helyette fekete harkály, szajkó, és további keresztcsőrűk, szőlőrigók. Az albérletem előtt aztán még egy csapat tengelicbe is belefutottam, és ezzel az éves listám 46-ra nőtt.

2008 vége, 2009 kezdete

Szenzációs év volt számomra 2008! Több olyan fajt is sikerült látnom, amire már nagyon régóta vágytam, és ezek mellett voltak nem várt meglepetések is. Az új fajaim száma 25(!) volt, míg az év során 282 vad eredetű taxont sikerült megfigyelnem. Természetesen a 2009-es éves lista is a blogon fog folyni. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget, illetve a közös madarászatokat!
Mivel a tavalyi évet Mátán kezdtem, és tán pont ezért nagyon jól sikerült, így az idei startot is itt képzeltem el. Ezúttal Kiss Ádámmal látogattam ki. A vonatról az alábbi fajokat sikerült látni: vetési varjú, szarka, kuvik, balkáni gerle, tőkés réce, egerészölyv, nagy őrgébics, vörös vércse, fenyőrigó. Mikor Hortobágy "city"be megérkeztünk, kicsit körülnéztem ott is. Eredménye: zöldike, kék cinege csapat, balkáni fakopáncs, meggyvágó, fenyőpinty csapat és a nappalozó erdei fülesbaglyok. A pusztára igyekezve láttunk mezei verebeket, széncinegéket, karvalyt, nagy fakopáncsot, vörösbegyet, süvöltőket is. A vasúti átjárónál voltunk mikor egy fiatal rétisas tűnt fel. A Máta nevű település rész végén lévő facsoportban pedig a fenyőrigó csapat alatt énekes rigó volt. Nem kellett sokat várni erre a "vonuló" fajra. A pusztán nem sok madár akadt, de a búbos pacsirták viszonylag hamar meglettek. Majd átrepülő dolmányos varjú, és vadászó kékes rétihéják következtek. Az fűcsomókban nádi sármányok repkedtek. A pajtából pedig egy szegény kuvikot riasztottam ki. Már elég nagy területet átrágtunk, amikor Ádival szétváltunk. Ő az úton folytatta tovább az utat, Én meg a dzsindzsában. Ennek egy (valószínűleg hím) kis sólyom lett a jutalma. A leeresztő csatorna "keleti" hídjánál zajra lettem figyelmes a nádasban. Sajnos nem láttam semmit, így a kis hídon megkerültem. Mikor megálltam egy madár ugrott a víz (pontosabban jég)partról. Erdei szalonka!!! Kicsit meglepett. Szegény Ádám nem látta, pedig próbáltuk visszakeresni a ott, ahova berepült. Helyette barkóscinegék voltak. Még megnéztük a csatornán túli részeket is hósármány reményében. Azt nem láttunk, viszont egy meglehetősen barátságos sarkantyús sármány akadt. A fényképezőgépet természetesen a hídnál hagytam, így fotóznom nem sikerült. Vissza felé bandukolva még átnéztük a facsoport melletti fenyőrigó-csapatot. Vagy 50 seregély akadt is közte, de semmi más. Utána haza vonatoztunk. Nagyon fárasztó volt az idei első madarászat, ráadásul a csizma nekem véresre dörzsölte mindkét vádlimat. De legalább láttunk olyan madarakat, amiért megérte ez a tortúra:-)
Éves lista: 32 faj