Csüllő a Tisza-tavon!

Kellemes kis madarászatot beszéltünk meg Árpival mára. Terv a szokásos, körbe a Tisza-tavon. Bodzás Jancsi csak fél 10 körül ért be Abádszalókra, így abban maradtunk, hogy majd csatlakozik hozzánk később. Szokás szerint az erőműnél néztünk rá először a tározóra. Itt a szokásos lanyhaság. Majd a félsziget következett, ahonnan látszott, hogy rengeteg bukóréce van a tavon, csak éppen jóval beljebb, mint ideális lenne. Majd a lesnél is megálltunk, de itt se volt túl sok élvezni való, egy rétisast leszámítva. Aztán a Kunsági-csatorna következett. Innen egy északi búvárt végre sikerült látni. Árpi épp szkópolta a tavat, Én pedig valamit szerencsétlenkedtem, mikor is szabad szemmel megláttam egy csíkos szárnyú, fehér madárkát. Fiatal csüllő!!! Gyakorlatilag berepült a képünkbe! Hihetetlen és váratlan élmény volt. A madarat dobálta a szél, és volt, hogy 7-8 méterre repült előttünk, vagy éppen a vízre ült le. Mellesleg Árpi mondta, hogy a búvár mellé beúszott még egy ugyanolyan fajú madár. Megnéztem gyorsan, de inkább a sirályt néztem. Leginkább néhány viharsirállyal barátkozott, de túlságosan nem ragaszkodott hozzájuk. Volt, hogy egy búbos vöcsök vagy éppen kerceréce közelében úszott. Aztán vagy 10 perc múlva elrepült a strand irányába, szigorúan a part vonalát követve. Tavaly már láttam a Balatonon (mikor is a velem utazók közül, csak nekem nyújtott örömet), de ez most sokkal jobb érzés volt. Közben Jancsi meg a busszal zötykölődött haza felé. Nem irigyeltem akkor:-) Megálltunk a kikötő előtt, ahol gyorsan meg is lett újra. Ekkor Árpi kiment Jancsi elé a buszállomásra, Én meg közben tartottam a madarat. Az meg csak nyugisan ült a vízen. Megérkezett Jancsi, és már nézte is. Neki is tetszett:-) Után a madár felszállt és elment a strand irányába, szigorúan a part mentén. Egy ideig követtük, majd elvesztettük. Gyorsan haza vittük Jancsit, hogy letegye a cuccát, és felvegye a szkópját, valamint egy fényképezőgépet. A strandhoz mentünk, ahol láttunk két feketenyakú vöcsköt, meg hogy a bukórécék nagy része bent van a túlsó part mellett. Majd egyszercsak egy sirály jött velem szembe a parton, kis fekete nyakmintával. Visszajött a kis drága! Leszállt ugyanoda, ahol előtte láttuk. Odasétáltunk, és végre sikerült fotózni. Egy darabig elnézegettük, majd visszaindultunk a kocsihoz. Ekkorra már riadóztattunk pár embert, akiknek tudtuk, hogy fontos lenne. Egy részük megköszönt, egy részük hát... hagyjuk. Lényeg, hogy nagyon jót tett kicsi lelkemnek, hogy olyanoknak sikerült megmutatni a Tisza-tavon ezt a fajt, akik korábban játszották a nagyfiút velem szemben. Az élet szép:-) Ezután a Viking kikötőhöz néztünk ki, ahol a szokásos fajok fogadtak. Úgy döntöttünk ezúttal nem a sarudi pangást választjuk, hanem kinézünk a Derzsi-pusztára. Túl sok madár nem volt, ellenben gomba annál több. Meg egy gombász bácsi is. Poroszlóra vettük az irányt, ahol felvettük Danit, és már néztünk is a tóra. Itt lilik megint alig volt, ellenben nyári liba annál több. A múltkori kendermagos récék is eltűntek. A bütykös ásóludak most hatan voltak. Valamint Jancsi kiszúrt egy sokat bukó madarat is. Árpi ránézett elkezdett vigyorogni. Egy tojó jeges réce. Jancsinak ez is új volt, ráadásul Ő találta. Később Dani öccse, István is kijött egy lóval. Innen már haza felé indultunk. Ezúttal Tiszafüreden akartam felszállni a vonatra, de sajna a Hortobágyon lerobbant. Így két órát vártam, és végül busszal mentem haza. Király nap volt!!! Nagyon király!

U.I: másnap még Jancsi látta a csüllőt, harmadnap pedig Török Hunorék, Antal Laciék, Durkó Laliék és még pár ember megnézte. Ezek között is voltak kötözködők:-) Ezután elment világgá. Megnéztem a Nomenclator régebbi adatait, és ha minden igaz 1987 óta ez volt az első megfigyelése a fajnak a tavon.