2008. november 29., szombat

Lilik!!!

Ismét Laskó-völgyi tározóba vetettem a bizodalmam. Múltkor semmi nem volt, most kell, hogy legyen. A gátról néztem először rá, hát semmi extrém nem látszott, leszámítva a tó egy részét borító, vékony jégpáncélt. De a kacsák száma legalább emelkedett. Mintegy 250 tőkés és 50 csörgő réce volt. Befele haladva megugrasztottam 2 erdei cankót, amiket bárhogy próbáltam, nem tudtam fotózni. A gémek mindössze 3 szürke személyében voltak jelen. Már visszafelé tartottam, amikor 4 kendermagos réce (1hím,3tojó) repült át a gát körül tanyázó többi szárnyashoz. Na, ez már valami. A gátról megint ránéztem a kacsákra, hát nem gyengén megrökönyödtem. Egy nagy lilik volt köztük!! Nem gyakori vendég a vízen erre felé. Kicsit lógatta a szárnyát is. De akkor is, egy nagy lilik a tavon! Tartott nála egy röpülési vizsgálatot (értsd: felijesztettem), amin sikeresen átment. Tett néhány kört, és leszállt a gát előtti vetésre. A gáton még egy nagyobbacska énekest is sikerült ugrasztanom, ami később kiderült, hogy egy mezei pacsirta. Pedig reménykedtem a hósármányban... De mindegy, mert ez a lilik most nagy (és kissé értelmetlen:)) örömet okozott számomra.

2008. november 28., péntek

Feka sas a Tisza-tavon!

Ezúttal én mentem Bánrévi Danihoz Poroszlóra, vörösnyakú lúd tömeget nézni. A tanyájuktól indultunk. Út közben fiatal parlagi sas és gatyás ölyv volt érdekesebb. Aztán egy kisebb lúd csapat is előkerül. Főleg nyáriak, néhány nagy lilikkel. Ekkor már sejtem, hogy ma is bukom a nyaki tömeget. Nem árulok el titkot, hogy ez így is lesz. Kiérünk a Tisza-tóhoz, és felmászunk a Kis kárókatona-toronyba. A vízen nyári libák, tőkés récék, kendermagosok stb. Dani szól, hogy egy vidra megy a vékony jégen. Látom! Kis ideig meg tudom figyelni, majd eltűnik egy lékben. Utána Dani kérdi, milyen ragacs van az egyik karón a vízben. De már mondja is, hogy fekete sas. Óvatosabb duhaj vagyok, így szeretném megnézni a madáron a bélyegeket. Sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak. Majd rendesen kisüt a nap. Elfordulunk, mikor visszanézünk, már repül a sas. Tökéletesen látszanak a bélyegek. Fekete sas! Másod - vagy harmadéves madár. A póznájára beül egy másik sas. Kicsit megilletődünk, és majdnem elhisszük, hogy még egy fekete sas. De sikerül időben meggyőződni róla, hogy egy parlagi. További 2 madár van még ebből a fajból egy másik póznán és a jégen. Nem sok adata van a fekete sasnak a Tisza-tóról:) Utána még elsétálunk a hídig, majd Dani nyafogása közepette megyünk vissza a tanyájukra. Innen édesapja visz ki az állomásra, és megyek haza. Nem rossz fajt sikerült ma látni legnagyobb mesterséges vizünkön:)

2008. november 24., hétfő

A Kecskeri-víztározó gyenge bemutatkozása

Kiss Ádámékhoz vagyok hivatalos, hogy mutattathasson nekem 20 vörösnyakú ludat. Mivel eddig max 8-at láttam egyszerre, így már nagyon várom. Kisújszállásra vonatozom le., és az édesapjával vesz fel. Kivisz minket a Kecskeri-pusztára. Innen gyalog folytatjuk utunk. Kissé kellemetlen szél fúj, de csak a cél lebeg előttem. A pusztán néhány kékes rétin kívül egy szem gatyás ölyv van. Megérkezünk a Kecskeri-víztározóhoz. Hááát... Elég üres. De majd bejönnek a ludak - nyugtat Ádám. Közben rétisas bukkan fel. Átnézzük a récéket - semmi izgalmas. A tavon meglesz a pár napja itt tartózkodó sarki búvár. Aztán elindulnak a lilikek! De nem túl sok. Váltogatjuk a helyünk a jobb kilátás, valamint a szél miatt. Kijönnek Ádám haverjai is, majd kb 10 perc múlva távoznak is:) Átmegyünk egy másik vízfelülethez is, de az is üres. Legalább egy vándorsólymot kiszúrok. Aztán végül az egyik lilik csapatban feltűnik 2 vörösnyakú lúd is. Hát ez sem húsz! Több már nem is lesz. Az összes liba kihúz. Vissza felé menet pusztázunk kicsit, de minden eredmény nélkül. Monoki Ákos vesz fel, és szállít el a vasútállomásra. Mit ne mondjak, ennél többre számítottam...

2008. november 23., vasárnap

Hoppá!

Az elmúlt napokban került elém az alábbi fotó: http://netfugl.dk/pictures.php?id=showpicture&picture_id=8545

Ez azért érdemes, mert ami sirályt tévesen heuglininek határoztunk télen, az kísértetiesen hasonlított erre...

Lásd: http://balip.blogspot.com/2008/01/ts-nap-tisza-tnl.html

Az éves listám nem változik, mert idén a Derzsi és az Öreg-tavaknál is láttam fuscust.

Vihar előtti csend

Laskó-völgyi víztározóhoz tettem ma energiatakarékos kirándulást. Nem volt semmi extra, és túl sok időt sem szántam rá. A gát előtt egy jégmadár repült, aminek örültem, mert már egy ideje nem láttam itt. Végig mentem a keleti oldalon, a vízen 100 körüli tőkés, 40 közeli csörgő, néhány szürke gém, 2 káró és 1 búbos vöcsök voltak. A búvár elment. A Laskó völgyében(Hidegvölgy) egy héja mutatta magát igen hosszasan, remélem a helyi pár egyik tagja. Benéztem a Töviskes-völgyből keletre nyíló völgybe, ahol egy kis barna madár keltette fel érdeklődésem. Végül egyszer sem láttam rendesen, így csak remélem, hogy egy fura és testes ökörszem volt. Ennyi izgalom után mentem haza.

2008. november 17., hétfő

Csak én vagyok boldog!

Két nappal a sikers tengeri pufi tviccs után, újra útra kelek az irányába. Most viszont a csüllő a célfajom. A többieknek a tengeri partfutó, és mivel ők vannak többen, így az az elsődleges. Útitársaim Nagy Gergő, Tar János(Mannu) és Kiss Ádám. Debrecenből hajnalok hajnalán indulunk, majd Mannut Balmazújvároson vesszük fel. Pár óra múlva már Balatongyöröknél vagyunk, és lassan világosodik is... De irtózatos nagy a köd. Ráadásul a hullámtörőn sem találjuk a madarat! Ez nem kezdődik túl jól! Találkozunk Neuwirth Norbettel, majd Madzóval és KernRollanddal, de így sem találjuk a madarat. Csak a már múltkor látott sarki búvár kerül elő. Először Balatongyörököt, majd a környékbeli lehetséges helyeket is bejárjuk, de a madár nincs meg. Közben a kereséshez csatlakoznak a szegediek is. De semmi eredmény. Kora délután feladjuk a keresést. Valószínűleg a madár már hét határon túl jár. Nem hiszem, hogy túl jót tett neki a sok basztatás, fotózás... Ez van. Átmegyünk Balatonboglárra megkeresni nekem a háromujjú sirályt. A köd ekkorra végre felszáll, és most lehet jót madarászni. Gergőék meglelik a madarat, Ádámmal odasietünk. És végre... Csüllő! Újabb hőn áhított fajom lesz meg! Mannu szerint "alapsirály". A nagy ló....t! Nem tudja elrontani jó kedvem. Sajnos a többiek menni akarnak vissza, így pár óra múlva visszaérünk Debrecenbe. Amiért mentem meglett, habár elég nehéz volt visszatartani kitörő örömömet, a többiek kicsit valamiért kevésbé örültek az én örömömnek:)
Éves lista: 279 faj ( Ez úgy lehet, hogy utólag a barátkeselyűt is számolom, így lehet, hogy kettőt ugrottam. Akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet!)

2008. november 15., szombat

Balatoni partfutó

A hónap tizennegyedik napja van, ami egyenlő azzal, hogy a Gál-Faragó-Kancsal trió talál valamit az ország nyugati felében. Ez már reggel hétkor körvonalazódik, az sms szerint tengeri partfutó van Balatongyörökön! Rimóczi Árpi pont Pesten van, így felvonatozok hozzá, és irány a Balaton! Mellesleg, ugyanúgy, ahogy a sarki csér, ez se lehetne messzebb részén a tónak... Megérkezünk, másodjára a mólóra vezető utat is megtaláljuk, és már a parton is vagyunk. A vízen néhány kacsa, köztük a szezonbeli első kerce tojóm. Meg egy sarki búvár. Észre esszük, hogy egy másik részen van jópár spektíves ember, így hát arra vesszük utunk. Út közben Borbáth Petivel és családjával találkozunk, aki megnyugtat, hogy megvan a madár. Odaérünk, a többiek megmondják, hogy hol motoszkál, felmászunk a hullámtörőre, és... Tengeri partfutó!!! Kajázik, lépked, még a hangját is halljuk! Egy kicsit meg is ugrik, így a többiek berekesztik a fotózást. Egyedül maradok a köveken, majd mikor a madár felém indul, a zavartalansága végett én is elkotródok onnan. Meg azért is, hogy a később jövők is láthassák. Árpi siet, így vissza indulunk Pestre. Balatonmáriafürdőnél még látunk átszállni 200 darvat, és a mai madarászatot be is fejeztük. Újabb tetszetős fajt láttam, még egy sikeres tviccs:)
Éves lista: 277 faj

2008. november 10., hétfő

Csak a süvik

Inci és Fitala Csaba társaságában ma gyűrűzésen voltam a Laskó-völgyi víztározónál. Kb 30-35 madarat sikerült hálóra keríteni, mind a szokásos faj volt, kiemelendő a fenyőpinty, sárgafejű királyka volt. Valamint, hogy a gyűrűzött madarak fele süvöltő volt. Nagyon szeretik ezt a vacak amerikai kőrist... Az egyik példány kicsit be is kómázott, így igen közelről hagyta fotózni magát. A vízen amúgy a szokásos tőkés-csörgő-szürke gém csapaton kívül az északi búvár volt még mindig itt, és egy-egy átszíneződő kontyos és kanalas réce gácsér. A nyarasban a fejünk felett húzott át 32 kárókatona, de később csak egyet találtunk a vízen:) Kellemes kis nap volt, minden izgalom nélkül.

2008. november 9., vasárnap

Az alföldi emberek hegyre mászatása, hogy lássák a varázst!

A mai Bél-kőre vezető túrának már van előzménye, lásd: http://balip.blogspot.com/2008/02/az-alfldi-emberek-hegyre-mszatsa-nagy.html
A résztvevőktől válasz is volt rá: http://balip.blogspot.com/2008/02/25km.html
http://balip.blogspot.com/2008/08/frnya-knya.html
Na ilyen előzmények után Pabar Zoli és Szatmári Kriszta vesz fel engem otthon. Gyorsan megnézzük a tavon az északi búvárt, valamint Zoli szanaszét fotózza(ahogy látjátok a képen). Ezután Egerben Bánrévi Dani is csatlakozik, és megyünk Bélapátfalvára. Kocsit lerakjuk, apátságot megnézzük. Természetesen nincs most rajta a hajnalmadár. Neki indulunk az 550-nek. Hiába keressük, itt se látjuk. Hát ilyen nincs! Nem tudom, hogy Zoli vagy Dani az oka, hogy nem mutatja magát egyik hajnalmadár sem, de megáll az ember esze. Csak egy, a befalazott tárnán alvó denevért lelünk. Felmegyünk a felső részre, de a havasi szürkebegyeket se találjuk. Út közben még egy karvaly tojó repül előttünk, de a vándorsólyomnak azért jobban tudnék örülni. Ilyen most már tényleg nincs! Lefele jövet egy léprigó nyújt némi látnivalót, de ez azért nem az igazi... Még egyszer rápróbálunk az 550-re. Láss csodát, előjön a hajnalmadár! Hihetetlen, végre! Megtört Zoli és Dani átka! Csoda történt! El is molyolnak vele egy darabig. A havasi szürkéket már hallottam ma, egyet lentről látni is sikerül. Így azért mindjárt másabb szájízzel megyünk el. Eger felé menet, még az egyik bányában egy uhut is sikerül látni! Ez is szenzációs! Jól végződik a nap! Dani Egerben szakad le, és pedig otthon. Minden jó, ha vége jó.

2008. november 3., hétfő

Gájdkodni is tudni kell, avagy a hajnalmadár-effektus!

Szigeti Balázzsal mára beszéltem meg, hogy local guide-ként segítek neki Bél-kőn egy angol csoport vezetésében. Rimóczi Árpi is velem jött, így reggel együtt indultunk Bélapátfalva felé. Út közben beugrottunk a Szalóki tóra megnézni a búvárt, majd még kicsit madarásztunk a Szóláti út mentén. Ennek az eredménye a szezonbeli első szőlőrigóm, és egy úton átfutó mókus volt. Szarvaskő után még az egyik régi kőfejtésbe benéztünk bajszos sármi reményében, de helyette muflont láttunk. Hát nem ugyanaz:) Megnéztük az apátságot, hajnalmadár sehol, majd odamentünk Balázsékhoz. Gyors bemutatkozás után elindultunk felfele. Mivel Balázs szerzett kulcsot, így kocsival tettük meg az utat. Kényelmesebb volt, mint ahogy általában én szoktam megtenni. Az 550-nél megálltunk, és szépen besétáltunk. Az úton egy cinege csapat lassította utunk. A szokásos fajokon kívül volt benne egy fenyvescinke is. Ezt a fajt azelőtt még itt nem láttam. Bezzeg az angolok a csuszkára és a barátcinkére cuppantak rá:) Beljebb elég hamar meglett a hajnalmadár. Nem sokáig tudták nézni, mivel bebújt egy repedésbe, és ezt a madarat már nem is láttuk előjönni. Közben egy tojó kékes rétihéja is feltűnt. Na ezt a fajt se láttam még itt. Én hátrébb mentem az egyik standard helyre, hátha ott lesz a másik hajnalmaci. Nem is kellett benne csalatkoznom. Itt már mindenki kényelmesen megtudta nézni. De az ami ezután jött, legvadabb álmaimban sem fordult még elő. Egy másik hajnalmadár is megjelent, csak jelzem, hogy a harmadik(!!!), és elkezdett kergetőzni az általunk figyelt madárral! Na ez nálam kiverte a biztosítékot! De az angoloknak s nagyon tetszett. Hihetetlen látvány volt! Jól le is ragadtunk itt, felborítva a programot:) De ezt nem nagyon bánta senki. A hollók közben természetesen mászkáltak jobbra-balra. Nagy nehezen sikerült elszakadni a tüneményektől, és tea/kávé szünet után még feljebb indultunk. Az egyik falnál megálltunk, de a szokásos hamvas küllők most nem mutatták maguk. Helyette bajszikat hallottam, de sajnos nagyon messze voltak ahhoz, hogy megérje érdemben foglalkozni velük. Balázs kérése volt, hogy lássanak héját. Mondanom sem kell, hogy itt meg is jelenik két madár. Tovább haladtunk, és aztán egy három méteres meredekebb rész megmászása következett. Nem kis meglepetésemre (és Balázséra) mindenki felment ezen a kaptatón. Pedig az előző napokban az egyik hölgy térde kifordult a Hortobágyon. De Ő is szó nélkül végrehajtotta a kihívást. Minden tiszteletemet kivívva ezzel. De meg is lett a jutalma! Látok egy "nagyon kicsi hollót" repülni. Felemelem a távcsövet, és ordítom, hogy fenyőszajkó! Párhuzamosan Balázs pedig: nutcracker! Majd még egy megjelenik, és lassan tova szállnak. Na, ez aztán a meglepetés, lassan több új fajomat látom itt a helyre, mint az angolok:) Muflon bogyó mutogatás után, már a havasi szürkebegyes helyen vagyunk. Ekkor a 2 hajnalmadárka alattam lévő részen repül át! Ezek mindenütt ott vannak:) Kis idő elteltével meg is jelennek a szürkebegyek, most négyen vannak. Bennük is ellehet egy ideig gyönyörködni. Azért közben még a 2 hajnal kirobban az alsó részről, és a felső placcon tűnik el! Ezután vissza a gépjárművekhez, természetesen, most a lemászás gyötrelmeit kell átélniük a kaptatón. De ezt is megcsinálják. A kocsiba azonban még nem lehet beszállni, mert előkerül egy hamvas küllő hím! Na, ez is megvan, nyugtázom elégedetten magamban. Még átkísérjük őket Síkfőkútra, ahol látnak közép fakopáncsot, hegyi fakuszt, zöld küllőt, balkáni fakopáncsot, fekete harkályt és nagy nehezen meggyvágót is. Teaszünet után már sötétedésben indulunk a Hoór-völgybe, ahol nem sikerül előhívni az uhut. Azért minden még nekik sem sikerülhet. Majd elválnak útjaink és Árpi haza furikáz. Amit vállaltam, mindent sikerült teljesítenem. Sőt! Pár nappal később Balázs felhívott, hogy a csoport tagjai el voltak ájulva a Bél-kőtől, és mellesleg az egy hetes túra fajának a hajnalmadarat választották. Dagad a mellem a büszkeségtől:) Hiába is, a Bükk az BÜKK!

2008. november 2., vasárnap

Másik búvár

Ma is kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Szokásos fajokon kívül a búvár még mindig ott volt. Aztán jobban megnéztem, egy tök öreg, teljesen más fejű és nyakú madár volt! Idén ősszel ez már a második északi búvár a tavon:) Amúgy, mint már említettem semmi érdekes, ezért elindultam haza.