2008. november 9., vasárnap

Az alföldi emberek hegyre mászatása, hogy lássák a varázst!

A mai Bél-kőre vezető túrának már van előzménye, lásd: http://balip.blogspot.com/2008/02/az-alfldi-emberek-hegyre-mszatsa-nagy.html
A résztvevőktől válasz is volt rá: http://balip.blogspot.com/2008/02/25km.html
http://balip.blogspot.com/2008/08/frnya-knya.html
Na ilyen előzmények után Pabar Zoli és Szatmári Kriszta vesz fel engem otthon. Gyorsan megnézzük a tavon az északi búvárt, valamint Zoli szanaszét fotózza(ahogy látjátok a képen). Ezután Egerben Bánrévi Dani is csatlakozik, és megyünk Bélapátfalvára. Kocsit lerakjuk, apátságot megnézzük. Természetesen nincs most rajta a hajnalmadár. Neki indulunk az 550-nek. Hiába keressük, itt se látjuk. Hát ilyen nincs! Nem tudom, hogy Zoli vagy Dani az oka, hogy nem mutatja magát egyik hajnalmadár sem, de megáll az ember esze. Csak egy, a befalazott tárnán alvó denevért lelünk. Felmegyünk a felső részre, de a havasi szürkebegyeket se találjuk. Út közben még egy karvaly tojó repül előttünk, de a vándorsólyomnak azért jobban tudnék örülni. Ilyen most már tényleg nincs! Lefele jövet egy léprigó nyújt némi látnivalót, de ez azért nem az igazi... Még egyszer rápróbálunk az 550-re. Láss csodát, előjön a hajnalmadár! Hihetetlen, végre! Megtört Zoli és Dani átka! Csoda történt! El is molyolnak vele egy darabig. A havasi szürkéket már hallottam ma, egyet lentről látni is sikerül. Így azért mindjárt másabb szájízzel megyünk el. Eger felé menet, még az egyik bányában egy uhut is sikerül látni! Ez is szenzációs! Jól végződik a nap! Dani Egerben szakad le, és pedig otthon. Minden jó, ha vége jó.

Nincsenek megjegyzések: