Sarki sirály-tviccs!

Tegnap jött az sms, hogy Dunavecsén fiatal sarki sirály van. Én másnap hajnalban Rimóczi Árpival, Kollár Lajossal, Kiss Ádámmal és Németh Tomival indultam neki. A madarat reggel is látták már, mire a kikötőhöz értünk már csak SKÁ volt ott, és próbálta fotózni. A zuhogó esőben oda siettünk hozzá, és szabad szemmel lehetett látni a pár ezer danka között levő fiatal sarki sirályt! Idén már a második új fajom, és az évben a 100. látott fajom! Szép kis jubileumi faj:) Jó ideig elnézegettük a kellemetlenül szemerkélő esőben, és ezután tovább indultunk a környező Duna szakaszokat átnézni. Túl sok szerencsénk nem volt ezzel, mivel semmi ritkább fajt sem láttunk. A legérdekesebbek az egyik mezőgazdasági területen látott néhány sordély, a Dömsödben látott kb 20 keresztcsőrű, valamint az egyik holtágban észre vett kis kormorán. Ezelőtt azért még Árpi meg Ádámka megpróbált csobbanni a Dunában egyet, csak végül nem tudtak annyit csúszni, amennyi kellett volna. Ráckevére is kilátogattunk, ahol messze a legtöbb réce volt, de sajnos itt is a legritkább faj a kerceruca volt. Voltak még nagyon szelíd szárcsák is, és Tomi, Mizse meg Edem meg is próbálta fogni őket. Természetesen nem koronázta siker próbálkozásaikat. Aztán elkezdtél etetni a madarakat mindenféle kifli, kenyér és egyéb pékáruval. A bütykös hattyú családot is sikerült a oda vonzani, de a gyűrűs öreg hímet sehogy sem tudták olyan közelre csalogatni, hogy eltudják kapni. Pedig de megnéztem volna, ahogy valamelyik lököttet berántja a vízbe:) Haza fele menet még egyszer beugrottunk a sirályhoz, amikről valamivel normálisabb képeket is sikerült ekkor csinálni. Itt találkoztunk Madzóékkal. Ezután elindultunk Szolnokra, és onnan haza. Jó kis nap volt, amely ráadásul hozott egy új fajt számomra.

Vidra a pusztán

A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj

Lefagyva

Ma Árpi, Mizse és Bodzás Jancsi társaságában elindultunk Nyékládházára, hogy megnézzük a bányatavakat. Mikor odaértünk, akkor jött a depresszióba ejtő felismerés. Minden le van fagyva! Ezt a szívást! Akkor irány a Bükk, méghozzá a Keleti-Bükk. Miskolcon át vezetett az utunk, ahol otthon ritkán látható madarakat láttam: vetési varjakat:) Ezután felnéztünk a Garadnára és Szinvára, de se vízirigó, se hegyi billegető nem volt sehol. Viszont egy 36 példányos csonttollú csapat átrepült felettünk Felsőhámoron. Jávorkutat vettük utána célba. Út közben rengeteg helyen találkoztunk keresztcsőrűekkel, a nap során minimum 70-et láttunk. Az egyik helyen, ahol megálltunk egy 60-70 példányos cinegecsapatba futottunk. Csak eztán értünk Jávorkútig. Itt táblán láttam fehérhátú fakopáncsot, de máshol csak nagyot. Éves listámra új faj lett parkolóban a citromsármány. Elég gáz, hogy egész eddig nem sikerült belefutnom. Utána bolyongtunk egyet az erdőben, ahol a legjobb dolog a hegyi fakuszok sokasága volt, és egy 300 körüli fenyőpinty csapat. Majd kiértünk egy tisztásra, ahol 20-as szőlőrigó és 50-es csonttollú csapat volt. A fenyvesekből kormosfejű cinke hangja hallatszott ki, de akkor nem voltunk benne biztosak, így be se írtam:) Ezután visszaindultunk a síkság irányába. A Bükk mentett a napon, különben elég borzalmas lett volna.
Éves lista: 94 faj citromsármány

Útban a vonathoz

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a behavazott kertünkben egy énekes rigó van. Habár költ nálunk a faj, azért ebben az időben valahogy nem számítottam rá. Utána mentem a vonathoz, és átmentem az Érsekkerten. Ennek a jutalma 2 átrepülő keresztcsőrű és az idei évem első hegyi billegetője volt. Mellesleg a billencs tojó színezetet viselt.

Szigorlat után

A tegnapi egyetem környékére menés közben látott 11 csonttollú után, ma újra sikerült látnom őket. Ezúttal egy jelesre teljesített ökológus szigorlat után beültünk az egyetem melletti kocsmába. Az udvaron történő levegőzés közben előbb egy házi rozsdafarkút vettem észre, majd pedig egy 120-as csonti csapat húzott át felettünk! Ha tudtam volna, hogy ilyen, gyakrabban jártam volna ebbe a pubba:)

A lefagyott Kecskeri

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...

Vándorsólyom Nyíregyházán

Haverom elkísértem Nyíregyházára, és a lakásukhoz vezető úton az egyik templom tornyán láttam egy vándorsólymot! Körülbelül ennyi a történet, de legalább yearlistre megvan a kedvenc sólymom:)

Vonattal fenyőszajkótól réti fülesig

Két faj megnézését, és fotózását iktattam be mára: a Bocskaikertben fenyőszajkóét, és Kisújszálláson réti fülesbagolyét. Fel is szálltam reggel a vonatra, és irány a pöttyösöket keresni. Leszállás után körülbelül 3/4 órával és két keresztcsőrűvel odébb megpillantottam az első fenyőszajkót! Épp mogyorót lopott az egyik kertből, és egy fenyőfán fogyasztotta el. Egy ideig folytatta ezt a tevékenységet, mikor gyanús lett, hogy talán többen is vannak. Ekkor elrepült egy madár. De egy másik rögtön ott volt a helyén. Ráadásul az első egyed sem repült túl messzire. Majd kisvártatva feltűnt még egy, amelyik egy apró fenyőbe szállt be. Kár, hogy volt kerítés, mivel így nem tudtam két méternél közelebb menni a bujkáló madárhoz. A másik kettő pedig egy darabig háztetőn és fákon mászkált. Mikor már éreztem, hogy menni kell a vonathoz, érzékeny búcsút vettem tőlük és elindultam Kisújra. Itt várt Kiss Ádám, és elindultunk a baglyokhoz. A réti fülesbagoly erdeik közt ült a megszokott fáján és ágán. Annyira volt aktív, mint egy preparátum:) De a helyiek elmondása szerint itt az összes réti füli ilyen. Azt viszont láttuk mikor köpetelt! És megmozgatta a fejét, mikor Edem megpróbálta megkeresni a köpetet! Tehát biztosan él. Így pipálható éves listán:):):) Egy ideig elnézegettem, majd elindultam Debrecenbe.
Éves lista: 87 faj fenyőszajkó, réti füli

Élet a jégen

Napom fő- és/vagy fénypontja a Laskó-völgyi víztározóhoz való kiruccanásom volt. A gátra felérve láttam hogy víz nincs, csak jég. Meg egy rakat korcsolyázó. De ettől függetlenül két tucat tőkés réce átrepült felettem:) A nyugati oldalnak indultam, de előtte még a gáton beleakadtam egy rakat fenyőrigóba. Alapos átvizslatás után sem találtam mást köztük, mint néhány pintyet és kenderikét. Meg odébb 1 kékes rétihéját. A nyíresben, a szokott revírben egy fekete harkály verte iszonyatosan a fát, és készítette friss odúját. A gátőrház előtt egy erdei szürkebegy hívta fel magára a figyelmet. A háznál pedig madáretetőt vettem észre. Hatalmas élet volt rajta: cinkék, zöldikék, verebek, rigók, meggyvágók és csuszkák harcoltak a falatokért. Egy jó ideig elnézegettem őket, majd tovább indultam. De látnivaló nem akadt utána több. A szokásos énekesek mellett a nádi sármányok viszonylag nagy száma volt említésre méltó. Valamint az, hogy lökött fejjel átkeltem a befagyott Laskó patak legszélesebb részén. Emlékeim szerint itt volt a legsekélyebb a víz, de jó érzésnek akkor sem nevezném, mikor az ember tudja, hogy a lába alatt egy kis reccsenés és már kész is a fürdő! Szerencsére ezt megúsztam, de meg is fogadtam, hogy többet itt nem megyek át. Ezután már csak a Töviskes-völgybe kukkantottam be, ahol egy csendes zöld küllő érdemel említést. Túlságosan nem volt eseménydús a nap, de a patakon való átkelés azért megdobogtatta a szívem.

Ködszinkron

Sasszinkront szerveztek mára, és Én természetesen ebben is részt vettem. Vonattal mentem le a füzesabonyi találkozóra. De ahogy mentem, Maklár és a célállomás között hirtelen ködfalba ütközött a vonat. Hát ez így nem lesz túl jó - gondoltam magamban. Így a 8 órás indulást eltoltuk egy órával, hátha oszlik közben valamennyit a köd. De nem nagyon oszlott:( Végül a Sarud és Poroszló közti gátszakaszt kaptam meg. 2 Becseivel, Karesszal, az infóssal, és a barátnőjével alkottunk egy csapatot. Induláskor 17 daru repült át felettünk. Ez legalább jó volt. Utána viszont... Legyen annyi elég, hogy csak kb. 20 méterre láttunk, és a szánkózók és lékhorgászok is addig voltak bent a tavon, így megfosztva minden lehetőségtől, hogy jégen ülő sast lássunk. Természetesen a víz is csontkemény jéggé volt fagyva. A légtérben néha hallatszott 1-1 nyári lúd és/ vagy lilik csapat hangja, de látni nem sokat sikerült belőlük. Már Poroszlónál jártunk mikor oszlott a köd. A falu mellett sikerült egy énekes rigót is látni, amely felüdülés volt az egész napos fekete és fenyőrigó, főleg hang-, dömping után. A vasúti hídon átmentem, hogy megnézzek közelebbről egy karón ülő ragadozót, ami "természetesen" egy egerészölyv volt, mikor lenéztem a hídról, és megláttam a nap egyetlen nagyobb lékét. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vidra kukucskált ki belőle! Ez aztán a váratlan öröm:) Legalább ennyi jó van a napban. Meg egy jégmadár is elsuhant alattam. Utána még kicsit tovább kellett mennünk a gáton, és ekkor megtörtént a csoda. Egy immatur rétisas repült át előttünk! Egész nap kerestük a sasokat az ország egyik legterítettebb vidékén, és végül a befejezés előtt fél órával láttunk egyet kb. 5 másodpercre. Hát ez lehangoló. Mikor végeztünk felvettek minket kocsival, és elindultunk leadni a jelentéseket. Menet közben még felrebbentettünk egy húszas csapat foglyot az útról, ami a vidra mellett a nap másik fénypontja volt. Az adatok leadása után elindultam haza, és ezúton is köszönöm az ebben való segítséget Sali Istvánnak!

Vörös kánya tviccs

Tegnap kaptam két infót: egyik balmazújvárosi vörös kányáról szólt, a másik pedig lehetséges fiatal budapesti gyűrűscsőrű sirályról. Mérlegelve a madár fajának bizonytalanságát, és saját képességeim határát, amellett döntöttem, hogy inkább a kányára próbálok rá. Reggel az egerszalóki buszmegállóból láttam 5 keresztcsőrűt. Jó jel:-) Majd az egri vasútállomáson felettem repült át 1 nagy kócsag. Újabb biztatás! Balmazújvároson Antal Laci vett fel, majd így tettünk Borzassal (Borza Sándor) és Katesszal(Katona József) is. Utána kimentünk a Rácok szigetéhez. Itt futottunk össze Baluval(Balázs István) is. Majd Harangi seniorral és feleségével. A madár Balu nélkül nehézkesebben lett volna meg, mivel nekünk egy fa "beárnyékolt". De meglett, és ott volt Ő: egy öreg vörös kánya!!! Az idei első új fajom, és egy nagyon régi vágyam! Csodálatos élőlény! A madár ezután megriadt és odébb szállt. Megvártuk Szabó Antit és Mester Bélát is, majd megpróbáltuk visszatalálni. Meg is lett. Még elnézegettük egy darabig, majd jobbnak látta tovább állni. Emelett még 3 csóka és néhány léprigó nevezhető emlékezetes fajnak a területről. Majd Laci visszavitt a vasútállomásra, és jókedvűen indultam haza.
Éves lista: 80 faj

Irány a Szalajka!

Délben kimentem a Szalajka-völgybe. Azt nem lehet állítani, hogy jó idő volt. De a borongós, havas kilátások sem állhatták utam. Főleg mivel kedvező előjelnek vettem, hogy végre nemcsak a kertünkből, hanem a kertünkben is láttam keresztcsőrűt délelőtt. Összesen 7 példányt. Mikor megérkeztem a völgyhöz, és leszálltam a bejáratánál a buszról, még nem is sejtettem, hogy milyen pompás 2 és fél órám lesz. Kezdésnek megálltam az egyik háznál, ahol egy madáretető volt kirakva. Erre cinegék, csuszka járt. Mellette egy madárberkenyéből kialakított bokorsor. Ezen fenyőpintyek, léprigók csipegettek. Majd elkezdtek kis csapatokban berepülni a csonttollúak! Összesen 160 példányt számoltam össze, nekem személyes rekord! Közben a nyüzsgés nem csökkent az etetőn, és egy ökörszem is énekelni kezdett a ház tetején:) Felettem pedig két holló is megjelent. Utána egy tarkaharkályt pillantottam meg: közép fakopáncs. Elindultam felfelé, közben fekete rigók, királykák, fenyvescinkék, vörösbegyek is színesítették utam. Egy egerészölyv is megjelent. Felettem pinty, meggyvágó, süvi csapatok. Majd a csízek, és néhány keresztcsőrű is befutott. Tovább haladva 2 fekete harkály és egy hamvas küllő is átrepült felettem. Majd meghallottam a hegyi fakuszok hangját, és néhányat meg is pillantottam.A tó nem volt teljesen befagyva, így rajta jó tucatnyi tőkés réce és két szürke gém volt! Áttelelő gémek a Bükkben, nem semmi. Végül csak felértem a forráshoz, és gyorsan meg is találtam a vízirigót. Most még jobb fej volt, mint múltkor. Fotózgattam jó ideig. Végül még felnéztem a felsőbb részekre, majd elindultam vissza Egerbe. Soha ne legyen rosszabb napom!
Éves lista: 77 faj

Csontik a klinikáknál

Ma csak a Klinikákhoz, és a Móricz Zsigmond útra néztem ki csonttollú reményében. A klinikáknál csak szőlőrigókat találtam, a körúton még annyit sem. Kicsit lemondóan ballagtam visszafelé, mikor megláttam az egyik fán egy madárcsapatot. Szkóp fel: csonttollúak. Na végre! Leszámoltam pontosan 55 példány volt. Aztán még egy 30-as csapat is elrepült előttem. Ha egy üzlet beindul...
Éves lista: 70 faj

Szögbelépéstől libázásig

Nagy Gergővel indultunk neki nem kis utunknak ma. Cél, hogy még egy utolsó jót tudjon madarászni a környéken, mielőtt eltávozik... A hortobágyi gyöngybaglyos helyen kezdünk, de a baglyot nem találjuk, csak a köpetét. Valamint egy kuvikot. Viszont egy szögbe sikerül belelépnem, ami átszakítja a cipőtalpam, és frászt hozza rám. Szerencsére megállok mielőtt a lábamba is bele állna, így némi ijedtséggel és egy lyukas cipővel megúszom a dolgot. Utána az útról Elep irányába nézünk el, ahol Gergő lát valami fekete sasra emlékeztető árnyat, de én már lemaradok róla. Irány utána a Tisza-tó. Még út közben látunk egy gatyás ölyvet, valamint Abádszalók mellett egy másik kuvikot is. A strandnál teljesen le van fagyva, de arrébb még elvileg van két lék. Az elsőnél megállunk, rengeteg rajta a tőkés réce. Távcsővel is látni búbos vöcsköt és kercerécét köztük. Valamint 2 rétisast a jégen. Geri hozza a kővé fagyott jégre a spektívet, Én lusta vagyok cipelni a sajátom. Az előző nagy "szöges" ijedtség nagyon elfárasztott:-) A tömegben látunk szárcsát , valamint egy nagy liliket. Ebből a fajból több csapat átszáll felettünk. Eztán észre veszi Gergő a füstös récét, amit Én is megnézek. További kutakodás során barátrécék is feltűnnek. Ezután két csapatban vagy 40 bütykös hattyú száll át a fejünk felett, amiből 4-5 a lékhez is leszáll. Tőlünk messzebb pedig nagy lilik tömeg száll le a jégre. Sajnos nyakit nem látunk közte. A vízen még mindig keressük a hegyi récéket, de csak kontyosat találunk újabb fajként. Innen tovább állunk a másik lékhez, amin kb 10 madár van összesen. Kissé lehangoló:-(
A Kiskörén lévő duzzasztóműhöz megyünk. Az egyik oldalon kormoránok, viharsirályok, sztyeppi sirályok, 1 vízityúk, dankasirályok és egy fagyoskodó szürke gém van. A másik oldal a gátról ígéretesebben nézett ki, így átmegyünk oda. Itt rengeteg a szárcsa, a jégen V alakot formázva ácsorognak. Sok tőkés is van, és a barátrécék között, meglátok két fiatal hegyi récét! Néhány kis vöcsök is úszkál ezen a részen. Szkóppal ránézünk a messzebbi madarakra is. Itt kis bukók mellett, további 10 hegyi réce is van, de egyik sem öreg hím közülük. Legnagyobb meglepetésre egy kis kormorán itt üldögél a tőkések mellett. Mikor elindulunk a partról még egy jégmadár száll el előttünk. Ez is megvan:-) Tovább kocsikázunk, mikor egy csapat libát veszünk észre. Megállunk Geri emeli is a szkópját, Én megint pihenősre veszem a figurát. A lilikek között vannak nyári ludak is, majd megleli az első vörösnyakú ludat. Belenézek a spektívjébe, és azzal a lendülettel további egyedeket is találok. Ekkor már Én is előveszem a csövet, és elkezdem vizslatni a csapatot. Végül 12 vörösnyakú libust sikerül összeszámolni, de lehet, hogy ennél többen vannak. Még egy réti pityer húz át a fejünk felett. Ezután Poroszlón is ránézünk a lefagyott Tiszára, de nem látunk semmit. Majd visszavonatozok Debrecenbe. Nem rossz év kezdet a Tisza-tavon sem:-)Éves lista: 69 faj

Botanikus kerti remények

Ma a debreceni Botanikus kertbe mentem ki csonttollú reményében. Az oda vezető séta közben fekete rigóval és házi verébbel növeltem az éves listám:-) Majd a kertben is tovább nőtt: sárgafejű királyka, csuszka, fenyvescinege, léprigó, keresztcsőrű, barátcinege, szőlőrigó, erdei pinty és őszapó volt ebben a segítségemre. Utána még átnéztem a Klinikákhoz és a Móricz Zsigmond útra. Csonti itt sem volt, helyette fekete harkály, szajkó, és további keresztcsőrűk, szőlőrigók. Az albérletem előtt aztán még egy csapat tengelicbe is belefutottam, és ezzel az éves listám 46-ra nőtt.

2008 vége, 2009 kezdete

Szenzációs év volt számomra 2008! Több olyan fajt is sikerült látnom, amire már nagyon régóta vágytam, és ezek mellett voltak nem várt meglepetések is. Az új fajaim száma 25(!) volt, míg az év során 282 vad eredetű taxont sikerült megfigyelnem. Természetesen a 2009-es éves lista is a blogon fog folyni. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget, illetve a közös madarászatokat!
Mivel a tavalyi évet Mátán kezdtem, és tán pont ezért nagyon jól sikerült, így az idei startot is itt képzeltem el. Ezúttal Kiss Ádámmal látogattam ki. A vonatról az alábbi fajokat sikerült látni: vetési varjú, szarka, kuvik, balkáni gerle, tőkés réce, egerészölyv, nagy őrgébics, vörös vércse, fenyőrigó. Mikor Hortobágy "city"be megérkeztünk, kicsit körülnéztem ott is. Eredménye: zöldike, kék cinege csapat, balkáni fakopáncs, meggyvágó, fenyőpinty csapat és a nappalozó erdei fülesbaglyok. A pusztára igyekezve láttunk mezei verebeket, széncinegéket, karvalyt, nagy fakopáncsot, vörösbegyet, süvöltőket is. A vasúti átjárónál voltunk mikor egy fiatal rétisas tűnt fel. A Máta nevű település rész végén lévő facsoportban pedig a fenyőrigó csapat alatt énekes rigó volt. Nem kellett sokat várni erre a "vonuló" fajra. A pusztán nem sok madár akadt, de a búbos pacsirták viszonylag hamar meglettek. Majd átrepülő dolmányos varjú, és vadászó kékes rétihéják következtek. Az fűcsomókban nádi sármányok repkedtek. A pajtából pedig egy szegény kuvikot riasztottam ki. Már elég nagy területet átrágtunk, amikor Ádival szétváltunk. Ő az úton folytatta tovább az utat, Én meg a dzsindzsában. Ennek egy (valószínűleg hím) kis sólyom lett a jutalma. A leeresztő csatorna "keleti" hídjánál zajra lettem figyelmes a nádasban. Sajnos nem láttam semmit, így a kis hídon megkerültem. Mikor megálltam egy madár ugrott a víz (pontosabban jég)partról. Erdei szalonka!!! Kicsit meglepett. Szegény Ádám nem látta, pedig próbáltuk visszakeresni a ott, ahova berepült. Helyette barkóscinegék voltak. Még megnéztük a csatornán túli részeket is hósármány reményében. Azt nem láttunk, viszont egy meglehetősen barátságos sarkantyús sármány akadt. A fényképezőgépet természetesen a hídnál hagytam, így fotóznom nem sikerült. Vissza felé bandukolva még átnéztük a facsoport melletti fenyőrigó-csapatot. Vagy 50 seregély akadt is közte, de semmi más. Utána haza vonatoztunk. Nagyon fárasztó volt az idei első madarászat, ráadásul a csizma nekem véresre dörzsölte mindkét vádlimat. De legalább láttunk olyan madarakat, amiért megérte ez a tortúra:-)
Éves lista: 32 faj