Felhívás

Ezennel felhívást intézek hozzátok, hogy ha valami nem tetszik ( a tartalmon kívül), értem ez alatt a színt, betűtípust és hasonlókat, akkor légy szíves írjátok meg, hogy esetleg változtatni tudjak rajta! Vagy rajtatok:-)
Előre is kösz!

Üdv, BP

U.I: ez a post 1 hét múlva megsemmisül...

Az idei első!

Az idei első igaz, egész napos madarászatot terveztem ma megejteni! Már nagyon ideje volt. Reggel busszal indultam otthonról. Útközben rápillantottam a Szalóki tóra, amiről éjszaka tejesen eltűnt a lihogó. Így ma volt ezen a télen az első nap, mikor egy milliméternyi szabad víz sem volt a Laskóvölgyi víztározón. Egerben átszálltam vonatra, és irány Poroszló. Itt Árpival kellett volna találkoznom, de nem volt ott. Majd hívott, hogy nagyon kevéssé takarítottak az utak, és valószínűleg fél órát késni fog. Rossz kezdés. De legalább volt időm megcsinálni a távcsövem pántját. Mikor befutott, gyorsan elindultunk Bánrévi Daniékhoz. A pajtájuk tetején ott fagyoskodott egy szerencsétlen kuvik. Nagyon aranyosak ezek a kis gömbölyű tollgombócok, és ráadásul a nap során még további 5-6-ot is láttunk. A lovak karámjában pedig csapatostul kapkodták fel a búbos pacsirták a kiszórt takarmányt. Megnéztük a hőmérőt, mínusz 14 fokot mutatott fél 10-kor. Kicsit hideg volt. Ráadásul köd is, ami még inkább zavaró. Elindultunk a Tisza-tó felé. Megálltunk a hídnál, ami alatt a legtovább kitart a víz, a fagy elleni harcban. Ezen tőkés récén, szárcsán, kárókatonán kívül volt még néhány kerceréce, bütykös hattyú, 4 kis kormorán, 1 kis bukó tojó és egy nagy bukó tojó. Ez utóbbi könnyedén lehet, hogy azonos az Egerszalókon 3 hétig időző példánnyal. A jégen ült vagy 2-300 liba főleg nyári lúd, de azért akadt köztük nagy lilik is. Próbáltuk átnézni, de sajnos nem sikerült kis liliket találni az alvó madarak között. Amikor végre felébredtek, szárnyra is keltek egy subadult rétisas miatt. Innen Tiszafüred felé vettük az irányt. Amikor áthaladtunk a folyó felett, hirtelen észrevettünk egy üstökös réce gácsért. Tavaly nem sikerült találkoznom ezzel a fajjal. Megfordultunk és lementünk a parthoz. Akkor derült ki, hogy a gácsér mellett van két tojó is. Nem tudom, hogy irigyeljem, vagy sajnáljam szegény:-) Tiszafüreden áthaladtunk, Tiszaörvényesre tartva. Kinéztünk a kikötőbe, ahol pár napja állítólag a halőr látott egy pelikánt a hattyúk között. Mi csak hattyúkat láttunk, meg tőkéseket egy szem barátréce gácsérral. Odébb úszott néhány szárcsa és kerce is. A faluba érve egy sólyomra hasonlító madár állított meg minket. Amiről kiderült, hogy egy vörös vércse. De milyen jó, hogy megálltunk, mert fél perccel később már egy fiatal parlagi sas repült át felettünk! Szenzációs volt! Közben rendesen szkenneltük a környék énekeseit, mivel Árpi a fejébe vette, hogy ma zsezsét akar látni. Zsezse nem volt, csak más fajta pintyek, rigók meg egy házi rozsdafarkú. Ezután Abádszalók felé vettük az irányt. Ekkor már a nap is kisütött. Az út szélén pedig temérdek énekes volt: erdei és fenyőpinty, tengelic, nádi és citromsármány, valamint búbos pacsirta. Meglepő volt a kenderikék nagy száma is. Tiszaderzsnél tanakodtunk, hogy ránézzünk-e a pusztára, de végül nem szálltunk ki a kocsiból. Abádszalókon a Viking kikötőtől, meg a strandról is ránéztünk a Tisza-tóra, de csak annyit láttunk, hogy ez az öböl teljesen lefagyott. Bodzás Jancsit felvettük, és indultunk a kiskörei vízi erőműhöz. Menet közben egy fiatal rétisas nyújtott némi látványosságot, de azért elég kihalt volt a táj. A felső részen rengeteg kormorán volt. Az egyiken Dani leolvasott egy színes gyűrűt is! De rajtuk kívül csak egy szürke gém, 2 danka- meg egy fiatal sárgalábú sirály került szem elé. Az alsó része majdnem teljesen be volt fagyva. Itt tőkés réce és szárcsa mellett, egy kontyos réce gácsér volt a bónusz:-) Ezután a pusztákon keresztül visszamentünk Poroszlóra. Átmentünk a Hevesi-sík egy jelentős részén, de alig láttunk madarat néhány egerészölyvet meg szarkát nem számítva. Nagyon kitolt a madarakkal is ez a nagy hó. Mezőtárkányra mentünk, remélve, hogy látjuk az itt telelő pusztai ölyvet. Nem volt a szokásos helyén, ezért beljebb mentünk. Majdnem a falu határában vettük észre. Jó nagy darab, öreg madár. Jancsinak új faj! Még elszórakoztunk egy kicsit sötétebb színű nagy őrgébicsen, amiből a nap során láttunk vagy hatot, majd visszaindultunk Poroszlóra. Még egyszer ránéztünk a tóra, ahol a lihogón kicsit csökkent a madarak száma, a jégen pedig nőtt az alvó libáké. Átnéztük a közelebbi csapatot, amit utána megint megreppentett egy rétisas, majd egy róka ingerelte őket. Volt egy távolabbi 400-as csapat is, de az sajnos már nagyon messze volt, és a fények is erősen korlátozottak voltak már. Majd Danit leraktuk a tanyájukon, Én pedig a vasútállomáson felszálltam a vonatra, és elindultam haza. Kicsit soványka nap volt, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre sikerült kijutni terepre. Az azért kicsit aggaszt, hogy ma sem sikerült látni gatyás ölyvet, hiszen ezen a télen még nem futottam össze vele! De ma kékes rétihéját sem láttunk...

Hó(ban a )határ

Vége a vizsgaidőszaknak, így a hétvégén szerettem volna végre egy teljes kört csapni a Laskóvölgyi víztározónál. Ezen tervemet sikeresen keresztül húzta a hó. Szombaton végig, és a vasárnap nagy részében szakadt. De a mai nap végre nem esett, így hát gondoltam legalább egykét órácskára kinézek. Ezúttal Egerben volt egy kis dolgom, így nem otthonról sétáltam egy fél órát, hanem felszálltam egy Egerszólát felé induló buszra, és kényelmesen kizötyögtem. Mielőtt elindultam sokat morfondíroztam azon, hogy jól meg fogom szívni a 40 centis hóban. Így is lett. Mikor leszálltam a buszról, már letettem róla, hogy száraz lábbal érek haza. A gátig elverekedni magam még egyszerű volt, mivel volt két keréknyom. Ránéztem, és már csak egy kis lihogó volt a tavon, rajta 286 tőkés réce, és 3 csörgő gácsér. A nagy bukó elhúzta a belét. A jégen volt két lékhorgász, a gát mentett oldalában pedig egy család szánkózgatott. Egy pár holló pedig a tó mellett nászrepült. Amúgy meg iszonyat nagy nyugi és csend volt. A keleti parton indultam tovább. Kb 500 méterrel később, megszűnt a kocsinyom. Ekkor jött a zseniális ötlet, hogy a jégen fogok tovább menni. Mentem is vagy 100 métert, de meguntam, mivel itt sem volt kisebb hó, mint a földön. Ráadásul időnként meg is csúsztam. Kikecmeregtem a partra, ekkor egy rókát vettem észre. Olyan 50 méterre pockászott tőlem. Jobb híján elnézegettem egy darabig, és mivel a szél is jó volt, ezért ő sem vett észre. Mikor megunta elindult felém, jött vagy 20 métert, majd rákanyarodott az egyik csapás helyére, és eltűnt egy bokor alatt. Visszaindultam, de azért még benéztem a Töviskes-völgybe. Itt se volt semmi, egy tojó kékes rétihéján kívül. Míg az egerészölyvek se nagyon mozogtak. Csak a szemem akart már kiugrani. Ennek az volt az oka, hogy a tájat fehér takaró borította, és nagyon erős napsütés párosult hozzá. Út közben a távcsövem szíja is elengedte a binokulárt, de mivel jók a reflexeim, nem kellett a hóból kibányásznom:-) Mikor végre kiértem a gáthoz, még egyszer rápillantottam a jégre, de semmi mást nem láttam, mint ideérkezésemkor. Elindultam haza. A faluban még láttam egy fiatal hím kékes rétit, ami a nap faja volt:-( Gyönyörű idő volt ma, de megint "nem volt teknősbéka a Kinder tojásban"(Hegedüs D. idézet).

A nagy csönd

Két hét után végre megint kijutottam a Laskóvölgyi-víztározóhoz, igaz, megint csak két órát tudtam kint tölteni. A keleti part egy részén mentem, majd a Töviskes-völgybe néztem be. A tó részben be volt fagyva. A tavon: 311 tőkés réce, 15 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó (már 20 napja itt van), 3 búbos vöcsök (2 adult, 1 másodéves), 1 szürke gém és 1 viharsirály. A viharsirály elég szerencsétlenül nézett ki. Az bal szárnyát lógattta, és a talpára rá volt ragadva valami gömbölyű vacak, ami miatt nem tudott két lábon állni. Viszonylag hamar meg is unta, hogy nézem, és elszállt. A szokásos fenyőrigó csapat nem volt sehol, nélkülük iszonyatos csend volt. A pár napja hullott hó még elég szűz volt, és kiválóan látszottak, hogy mik járkáltak az elmúlt két napban a területen. Volt őz, vaddisznó, menyét, kutya, fácán és vidra nyom is! Utóbbi faj elég ritkán ad hírt magáról, ezért nagyon örültem a kis jeleinek. Egy menyét okozott még néhány kellemes pillanatot séta közben, de amúgy nem nagyon rohantak meg a különböző érdekességek. A Töviskes-völgyben egy fiatal kékes rétihéja repült, viszont fenyőrigó itt is csak egy-egy madár volt. Visszafele jövet megint ránéztem a tóra. A sirály visszajött, és a jégen ült. Szegény nem nézett ki valami életerősnek. Majd egy kellemes vendég lepett meg, tiszteletét tette a vidra is! Ő annyira nem örült nekem, mint Én neki. Sokat bukva próbált eltűnni, de azért még 4-5 alkalommal láttam, mikor feljött levegőért. Ezután elindultam haza. Bár madártanilag nem volt nagyon változatos, de a vidra sokat javított a napon!

Sasszinkron, sasok nélkül

A tegnapi országjárás után ma sasszinkronra voltam hivatalos. Reggel Pásztor Zoli felvett otthon, és indultunk le Füzesabonyba, ahol kitettek osztva a területek. Itt még Császár Móni csatlakozott hozzánk, majd egy kis tepélyi kitérő után Sasvári Jancsi vitt ki a kijelölt területre. Ez a Mezőtárkány és Poroszló közti vasútvonal volt. Tavaly előtt is itt mentem, akkor szenzációs volt. A tavalyiról meg olvashattok, ha kicsit visszább kerestek. A kocsizás közben sikerült látni egy immatur kékes réti hímet meg egy kis sólymot. Jó előjelek. A tárkányi vasútállomásnál láttunk egy görényt, és két verekedő karvaly hímet, majd jött a sorminta: őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú... Közben kevés fenyőrigó, tengelic, kék galamb, vetési varjú. Gáz volt! A társaság legalább jó volt, így annyira nem volt unalmas. Legalább két általam is ismert parlagi revir közelében mentünk el, de semmi. Majd Kétútköznél kis fény: 2 vörös vércse és 1 kis sólyom, igaz utóbbi nagyon messze. Majd Poroszlóig már alig volt egerész is. Ott felvett Jancsi, és irány Tepély leadni az adatokat. Hamar sikerült végezni ezzel:-) Tavaly előtt 5-6 sast láttam, tavaly 1-et, idén 0-át, jövőre vajon már nekem kell vinnem?:-) Na szóval dióhéjban ennyi volt az idei szinkron, remélem jövőre jobb lesz.

Havasi pinty

Keleti gerle

Egy nap alatt: Egerszalókról, Szolnokon át Fertőrákosra, majd Salgótarjánba...

Az egész úgy kezdődött, hogy jött az infó, hogy a Fertőrákoson talált vadgerle nem az. Hanem egy keleti gerle. A fajnak ez a másik előfordulása az országban. Mivel az első 1985-ben volt, ezért még nem láthattam ezt a fajt. Beszéltem Árpival és Lalával, hogy meg kéne nézni. Így hát 14-én este elindultam otthonról, és levonatoztam Szolnokra. Itt Árpi felvett, majd megvártuk Lalát, és egy számomra meglepetésvendéget. Aki nem volt más, mint Bodzás Jancsi, kinek ez volt az első komoly tviccse. Éjfél körül elindultunk a Fertő irányába. Az volt a terv, hogy beülünk majd egy kocsmába, és ott megvárjuk a napfelkeltét, majd megnézzük a gerlét, és aztán még elugrunk a Somoskői várra, megnézni a havasi pintyet. Erős terv, de megvalósítható. Hajnalban megálltunk egy hipermarketnél, kicsit vásárolgattunk, majd mentünk tovább. 4 és 5 között érkeztünk Sopronba. Kerestünk kocsmát, de nem találtunk. Milyen hely ez? Na mindegy, majd valamelyik útba eső faluban találunk. De nem! Sehol egy éjjel-nappali vendéglátóipari egység. Pedig azt hittem ez egy kultúrkörnyék. Így hát kocsikáztunk, pihiztünk abban a két órában míg felkelt a nap. Hát na, elég uncsi volt. Főleg, hogy Lajcsika besértődött, és bealudt. De legalább így lehetett piszkálni, és röhögni rajta:-) Ekkor végre elkezdett felkelni a nap. Ki is szálltunk a kocsiból, elkezdtük keresni az előző napok megfigyelési helyén. De nem találtuk:-( A légtérben dolmányos és kormos varjak repültek át, de sajnos nem volt elég a fény a maradéktalan határozáshoz. A kis magevő madarak és a fenyőrigók mozgása is nagyon jó volt a területen. Nemsoká megérkezett Neuwirth Norbi, egy fiatal soproni egyetemi csapat és egy osztrák úriember is. A keresést kiterjesztettük a szomszédos területekre is. Megszálltuk a falu ezen felét, és a táplálkozó területet is, ami egy tábla lábon maradt kukorica volt:-) De semmi, még csak balkánit se láttunk! Csak egy a szélső ház kéményén éjszakázó vörös vércsét. 8 óra után kezdett el mozgolódni pár balkáni gerle. Nem siették el a felébredést. Ekkor az Én csapatomban Norbival maradtunk. Miközben távcsöveztünk, egy távol repülő fura galambra lettem figyelmes, ami sajnos hamar eltűnt egy bokorsor, így már nem tudtuk megnézni normálisan. De messziről is látszott, hogy könnyedén az általunk keresett madár lehetett az. Utána mentünk, de sajnos nem láttuk már, de azért rászóltam a táplálkozó területes csapatra, hogy nyissák ki a szemük. Egy pár csapat seregély is volt a területen, de a gerle nem lett meg. Kb ekkor érkeztek meg Antal Laciék is, és csatlakoztak a kukoricatáblán keresgélő csapathoz. Ekkor Árpiékkal beljebb mentünk a faluba. Itt elég sok gerle mozgott, de mind balkáni volt. Valamint egy patakon úszkál kis vöcsök is volt. Ekkor hívott Laci, hogy láttak valami érdekeset, így hát mi is kimentünk a kukoricatáblához. Egy jó fél órát nézelődtünk, kormos varjat és balkáni gerléket lestünk. Ekkor már Becherék is ott voltak. 10 órakor feltűnt egy, a falu felől berepülő gerlecsapat, amiben egy nagyon cifra madár is volt. Árpi ordította, hogy megvan, de akkor már szinte mindenki nézte. Ott volt!!!! Egy meena alfajú keleti gerle! Pedig már kezdtünk lemondani róla. Nagyon furán hatott a megjelenése a sima vadgerléhez szokott szemnek. Szépen leült egy bokor tetejére néhány balkáni társaságában. Bealudt. Eddig kerestük, most meg bealszik előttünk... Páran megpróbálták fotózni, akkor fogta magát, és elrepült. De láttuk:-) Fél 11 körül elindultunk az ország másik vége felé. Jobban örültem volna, ha tudunk kicsit madarászni ezen az általam ritkán járt vidéken, de a köz érdeke erősebb volt. Utánunk jöttek Laciék is. Egy pihenőhelyen értek be minket követőink, ahol is Gyüre Peti vett egy iszonyatos kinézetű szendvicset. Tudjátok, hogy néznek ki ezek a benzinkúti szenyók, na ez még ráadásul sárga is volt!!! Hihetetlen gusztustalan látványt nyújtott. De megette! Kemény csávó! Utána indultunk. Az út nagy részét Lajcsika átaludta, de Jancsi és Én is be-bealudtunk. Majd átverekedtük magunk Pesten, és már az autópályán is voltunk. Ekkor Árpi megelégelte, hogy kicsit unalmas a hangulat, és megelőzte a másik kocsit. Majd Peti se hagyta annyiba, és visszaelőzött. Ezt eljátszották még vagy kétszer, mikor is a hatvani leágazóhoz értünk, ahol le kellett térni a pályáról. Laci hívott, hogy Ők leszavazták, és inkább visszamennek Debrecenbe. Mi viszont tántoríthatatlanul folytattuk utunk. Ekkor már napos idő volt, ellentétben a reggeli borulttal. Bátonyterenyénél elkezdett megjelenni a köd. Ez több, mint aggasztó volt. Salgótarjánban viszont már iszonyatos erővel sütött a nap! Hetek óta most láttam először napsütést. Elértünk a várhoz Somoskőn. Ránéztünk gyorsan a várra, de nem láttuk a pintyet. Így hát elindultunk felfele. Az őr/portás kérte volna a belépő árát, de mikor mondtuk neki, hogy a madarat szeretnénk megnézni, akkor eltekintett az 1 eurótól. Jancsiék a beetett párkányhoz mentek rögtön, Én meg más részeken kerestem a madarat. Láttam, hogy nagyon örülnek maguknak, így sejtettem, hogy megtalálták. ÉN is megleltem végre, ott csipegetett a havasi pinty egy havasi szürkebeggyel. Elkezdtem fotózni őket, vagyis csak megpróbáltam, mert ekkor jött egy család és sikeresen megriasztották az apróságokat. A pinty tett egy nagy kört a fal mellett, közben átrepülve Magyarországra is. Majd felrepültek a bástyára, és innen már le sem jöttek. De szenzációs időben jó volt nézni ezeket a csodálatos madarakat! Ekkor indultunk el haza felé. Jancsival Hatvanban szálltunk fel a vonatra, Árpi és Lala pedig Szolnok felé vette az irányt. Este holt fáradtan értem haza, de idén már a második új fajt láttam, ráadásul mindkét madarat láttam ugyanazon a napon! Néhány adat: Jancsinak 4 új faja lett a nap során (kormos varjú, keleti gerle, havasi pinty, havasi szürkebegy), Lalinak és Árpinak 2 (pinty, gerle), nekem meg 1. Árpi 900km-t vezetett a nap során. Nem egy szokványos trip volt, de iszonyat nagy élményként marad meg emlékezetemben.

Sólyom!

Ma újra kimentem otthon a tóhoz. Ezúttal a keleti parton terveztem végigmenni, útközben benézve a Töviskes-völgybe. A tó részben befagyott. A gát előtti erdőfoltban megint százával voltak a fenyőrigók és a meggyvágók. Ezúttal szőlőrigót csak hallottam, látni nem sikerült. A tavon a következők voltak: 392 tőkés réce, 79 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó, 2 szürke gém. Múltkor azért izgalmasabb volt... A parton, az egyik fán egy kékes rétihéja tojó ült. A Töviskes-völgyben is rengeteg volt a fenyőrigó. Itt is átnéztem, de zöldikén és meggyvágón kívül semmi sem volt közte. Majd két felköröző ragadozóra lettem figyelmes. Az egyik egerészölyv volt, de a másikon kicsit hezitáltam. Végül jobb fényben vált egyértelművé, hogy egy megtermett karvaly tojó. Jó nagy dög volt. Visszafelé menet mégegyszer ránéztem a tóra. A gátról tettem ezt, és akkor láttam meg, hogy a jégen van valami. Csak az a baj, hogy háttal és a tó másik felén. Visszamenni már nem volt kedvem, így hát vártam. Aztán oldalra fordult, akkor már legalább az biztossá vált, hogy ragadozó, és kezdett sejtésem is lenni a fajáról. Majd megrepült, és biztossá vált, hogy egy fiatal vándorsólyom! Ezelőtt sosem láttam a tavon. Aztán visszaszállt a jégre, és elkezdett sétálni. Érdekes látvány volt, nem egészen úgy mozog , mint az egerészek szoktak.
Majd elindultam haza. Azért jó lenne már egyszer körbejárni a tavat. Pocsék érzés ilyen 2-2,5 órákra szorítani az ilyesmire fordítható időt:-(

Hó, hó, hó....

Az elmúlt két nap sikerein felbuzdulva, és mert úgysem tudtam megtanulni az anyagot, leadtam a holnapi szigorlatot, és inkább kinéztem Bél-kőre. Már reggel gondoltam, hogy nem lesz egy sima út, mivel este leesett a hó. Méghozzá nem is kevés! De úgy voltam vele, hogy engem ez nem akadályozhat a tervem megvalósításában! Így hát elindult otthonról. A havazás pedig csak nem akart elállni, még akkor sem mikor Bélapátfalván leszálltam. Ott egy kicsit nagyobb hó volt, mint otthon. Az apátsághoz menet közben egy ember nyomát sem láttam. Átnézem az épületet, de semmit nem láttam. Ekkor jött egy ember a kutyájával. A kutya odajött hozzám, aminek nem nagyon örültem. Mégiscsak csúnyát tud harapni egy németjuhász. Majd miután megunt az épülethez slattyogott, és felugrasztott egy havasi szürkebegyet! Idelent eddig még egyszer sem láttam. A madár hamar eltűnt szeme elől. Ekkor Én is megindultam a bánya felé. Már a párkányra menetközben sikerült teljesen szétáztatnom a cipőm a 20 centis hóban. Valamint a spektív is egyre nehezebbé kezdett válni, amiből persze a nagyobbat hoztam, azzal a célzattal, hogy majd jól szétdigiszkópolok mindent, ami csak mozdul. De a zuhogó hóesésben semmi sem mozdult. Még Én se nagyon akartam. Felérvén nagy nehezen az 550-es szintre elkezdtem keresni a hajnalmadarat. De mikor még két óra múlva is csak egy közép fakopáncsot láttam, és havasi szürkebegyet véltem hallani, akkor már kezdtem feladni a reményt. Természetesen a hó csak hullott, a cipőmben meg tapicskoltam a vízben, és a hátam is nagyon nyomta a táska súlya. Úgyhogy otthagytam az egészet, és iszonyú hosszú óráknak tűnt az a 45 perc, míg leértem a faluba és felszálltam a buszra. Az elmúlt néhány nap szenzációs volt, de a karma most egyenlített:-(