2010. február 1., hétfő
Hó(ban a )határ
Vége a vizsgaidőszaknak, így a hétvégén szerettem volna végre egy teljes kört csapni a Laskóvölgyi víztározónál. Ezen tervemet sikeresen keresztül húzta a hó. Szombaton végig, és a vasárnap nagy részében szakadt. De a mai nap végre nem esett, így hát gondoltam legalább egykét órácskára kinézek. Ezúttal Egerben volt egy kis dolgom, így nem otthonról sétáltam egy fél órát, hanem felszálltam egy Egerszólát felé induló buszra, és kényelmesen kizötyögtem. Mielőtt elindultam sokat morfondíroztam azon, hogy jól meg fogom szívni a 40 centis hóban. Így is lett. Mikor leszálltam a buszról, már letettem róla, hogy száraz lábbal érek haza. A gátig elverekedni magam még egyszerű volt, mivel volt két keréknyom. Ránéztem, és már csak egy kis lihogó volt a tavon, rajta 286 tőkés réce, és 3 csörgő gácsér. A nagy bukó elhúzta a belét. A jégen volt két lékhorgász, a gát mentett oldalában pedig egy család szánkózgatott. Egy pár holló pedig a tó mellett nászrepült. Amúgy meg iszonyat nagy nyugi és csend volt. A keleti parton indultam tovább. Kb 500 méterrel később, megszűnt a kocsinyom. Ekkor jött a zseniális ötlet, hogy a jégen fogok tovább menni. Mentem is vagy 100 métert, de meguntam, mivel itt sem volt kisebb hó, mint a földön. Ráadásul időnként meg is csúsztam. Kikecmeregtem a partra, ekkor egy rókát vettem észre. Olyan 50 méterre pockászott tőlem. Jobb híján elnézegettem egy darabig, és mivel a szél is jó volt, ezért ő sem vett észre. Mikor megunta elindult felém, jött vagy 20 métert, majd rákanyarodott az egyik csapás helyére, és eltűnt egy bokor alatt. Visszaindultam, de azért még benéztem a Töviskes-völgybe. Itt se volt semmi, egy tojó kékes rétihéján kívül. Míg az egerészölyvek se nagyon mozogtak. Csak a szemem akart már kiugrani. Ennek az volt az oka, hogy a tájat fehér takaró borította, és nagyon erős napsütés párosult hozzá. Út közben a távcsövem szíja is elengedte a binokulárt, de mivel jók a reflexeim, nem kellett a hóból kibányásznom:-) Mikor végre kiértem a gáthoz, még egyszer rápillantottam a jégre, de semmi mást nem láttam, mint ideérkezésemkor. Elindultam haza. A faluban még láttam egy fiatal hím kékes rétit, ami a nap faja volt:-( Gyönyörű idő volt ma, de megint "nem volt teknősbéka a Kinder tojásban"(Hegedüs D. idézet).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
csak Hegedüs.
Megjegyzés küldése