Süvik

November óta, ma először sikerült kijutni gyűrűzni a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Előző nap kimentem kicsit felmérni a terepet. Nagyon kevés madár volt, de legalább a süvöltők mozogtak. Mellesleg az egész tavon vastag jégpáncél, meg néhány lékhorgász volt. Így hát reggel elindultam, bár kicsit később, mint szoktam. Általában már a napfelkelte kint talál, és javában állítom a hálókat is. Útközben még egy seggest is nyomtam a falu egyik befagyott utcáján... A gyűrűzőterületre a jégen keresztül mentem át. Út közben egy hím héja csempészett némi élvezetet a csúszkálásba. Most a hálóállítás is kicsit rozsdásan ment, és a cövekeket sem volt egyszerű lenyomni a fagyott földbe. Persze a cöveket is csak azután lehetett egyáltalán megpróbálni ledöfni, miután eltakarítottam felőle a 30 centis havat. A hálók állítás közben többször is beakartak dőlni.:-( Nem volt egy leányálom. Miközben az utolsó hálót állítottam, a dombok felől vaddisznó visítása csapta meg a fülem. Na még az kell, hogy ezek is belerohanjanak a hálóba! Közben megérkezett Császár Móni is. Az első ellenőrzéskor rögtön két süvöltő ficánkolt az egyik hálóban. Majd a nap során még további 7 társára, és 2 fenyőpintyre került gyűrű. Egy ökörszemet is fogtunk, ami ráadásul kétszer pattant ki a hálóból a szemünk láttára. Miközben vettem volna elő, mondtam, hogy vigyázni kell vele, mert könnyen lelécel. Hirtelen a madárzsák száját befogó zsinór meglazult, és huss, már meg is lépett a kis gömbölyű barna madár. Amúgy az 5 kirakott hálóból csak kettő fogott madarat. Amikkel a legtöbbet szenvedtem még csak véletlenül sem örvendeztettek meg valami kis meglepetéssel. Kicsit furcsa volt a szokásos cinegecsapat elmaradása is, pedig kivételesen azt sem bántam volna, ha visszafogok 10 gyűrűs széncinkét. De, még csak hangjukat sem lehetett hallani a környéken. Még egy dolog okozott néhány melegebb percet. Ez pedig egy vércsapa volt. Első ellenőrzéskor láttuk meg, de annyira nem vettük alaposabban szemügyre. Csak azárt voltunk kicsit izgatottabbak, mert vaddisznó szőr párosult hozzá, és az egyik háló közelében volt. Na, még az kéne, hogy a bokorból nekünk rontson egy sebzett vadkan... Mikor másodjára mentünk arra, észrevettük, hogy vonszolásnyom is van a vércsapánál, valamint pont az földúton ér véget, ahol friss keréknyom is akad. Ebből sikerült kikövetkeztetni, hogy lelőtték a disznót, majd kivonszolták a kocsihoz, és felrakták, így nem kell attól tartani, hogy nekünk ugrik valami hogzilla. Még egy másik dolog árnyékolta be ezt a szép napot, méghozzá egy sajnálatos pusztulás. Az egyik utolsó ellenőrzéskor az egyik hálóban némi pintytoll maradvány volt, meg két kis lyuk a hálón. Szerencsétlent valszeg a környéken portyázó karvaly kapta el. A "bűnjelekből" arra következtettem, hogy a pinty a bokrosba akart berepülni, mikor a háló megállította, és ezáltal a kampóscsőrű utolérhette. Miután délután összeszedtük a hálókat, Móni haza fuvarozott, és mindketten mentünk dolgunkra. Ezúton is köszönöm Neki a segítséget, és hogy jelenlétével emelte a nap fényét:-)