Vihar előtti csend

A tél utolsó napján a Tisza-tóhoz mentem ki madarászni Rimóczi és Bodzás úr társaságában. A buszozás közben is látszódott, hogy tényleg közeleg a tavasz: a földeken bíbic és seregély csapatok kavarogtak. Szokásos koreográfia: kocsival felvett Árpi Kiskörén, majd bementünk Jancsiért, és kezdődhetett a móka. A teljesen kiolvadt vízen bőven volt nézni való. Rengeteg bukóréce volt, bár a hullámzás és a nagy vízfelület nem tette egyszerűbbé az átnézésüket. Azért sok szép madarat láttunk:-) A kikötőnél kezdtük, ahol 2 hegyi réce gácsér volt a több ezres bukóréce tömeg legérdekesebbje. Csakhogy ne legyen olyan unalmas a dolog, kis bukóból is akadt vagy 50, nagy bukóból meg legalább nyolc. A sirályokat is átnézegettük, de csak a szokásos danka, sztyeppi, sárgalábú, vihar négyes volt. A ragadozókat néhány egerészen kívül két rétisas képviselte. A strandról is átnéztük még egy párszor a kacsákat, nehogy ott hagyjunk valamit a hatalmas hullámok között. Így még sikerült meglátnunk egy pár, a területre akkor berepülő bütykös ásóludat. Az öböl Kisköréhez közelebbi részén jelentősen kevesebb madár volt, de a nap faja (legalábbis számomra) itt került elő. Egy tojó örvös bukót talált Árpi. Ezelőtt kétszer láttam ezt a fajt, de hirtelen nem is tudom a kettő közül melyik volt az ótvarabb látvány. És most itt volt, bőven élvezhető távolságon belül! Míg a többiek szkennelték a vízet, Én főleg vele foglalkoztam. Tovább menve megállapítottuk, hogy a duzzasztómű környékéről a jéggel együtt a madarak is eltűntek. Ezúttal a pusztázás még csak meg sem fordult a fejünkben, mivel egyikünknél sem volt sem gumicsónak, sem pedig tengerjáró. Poroszlón max 100 bukóréce volt, de kendermagosból már jelentős mennyiség akadt. Közte nyílfarkú, tőkés, csörgő és fütyülő kacsa is mutatkozott. Az átrepülő vadludak között 6 vörösnyakút is sikerült kiszúrnunk. A ragadozókat 3 rétisas, és a szokásos karón ülő vándorsólymon kívül egy barna rétihéja is képviselte. Idén csak most láttam először ezt a fajt. A gátőrháznál lévő pávakakas is érezte a tavaszt, rendesen nyomult szerencsétlen párjára:-) Daniékhoz is beugrottunk, aki nagy erőkkel várta az állatorvost, de mindhiába. Ránéztünk a pusztán levő nyári libákra, és itt kapott új értelmet, egy komondor és egy foxi közreműködése nyomán, a "tarkón b@szás" kifejezés is. Durkó Lala hívása is befutott, hogy másfél nappal korábban törpekuvikot észleltek Aggtelken. Na be is indultak erre néhány jelen lévő személy agytekervényei. "Ha hamarabb jön az infó megnézhettük volna.........nincs az olyan nagyon messze.........akár holnap is felmehetnénk hajnalban, mert csak délben lesz dolgom". Gondolom kitalálható, hogy mi lett a vége ennek a gondolatmenetnek. Még egyszer ránéztünk a tóra, hátha estére bejöttek a sirályok (de nem), majd elindultunk Jancsiékhoz felpakolni a cuccait. Majd irány Füzesabony, ahol felvettük Gilt, és végül nálunk kötöttünk ki. Hajnali kettőkor pedig indulás Aggtelekre...