A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj
2009. január 26., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése