A lefagyott Kecskeri

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...