Ködszinkron

Sasszinkront szerveztek mára, és Én természetesen ebben is részt vettem. Vonattal mentem le a füzesabonyi találkozóra. De ahogy mentem, Maklár és a célállomás között hirtelen ködfalba ütközött a vonat. Hát ez így nem lesz túl jó - gondoltam magamban. Így a 8 órás indulást eltoltuk egy órával, hátha oszlik közben valamennyit a köd. De nem nagyon oszlott:( Végül a Sarud és Poroszló közti gátszakaszt kaptam meg. 2 Becseivel, Karesszal, az infóssal, és a barátnőjével alkottunk egy csapatot. Induláskor 17 daru repült át felettünk. Ez legalább jó volt. Utána viszont... Legyen annyi elég, hogy csak kb. 20 méterre láttunk, és a szánkózók és lékhorgászok is addig voltak bent a tavon, így megfosztva minden lehetőségtől, hogy jégen ülő sast lássunk. Természetesen a víz is csontkemény jéggé volt fagyva. A légtérben néha hallatszott 1-1 nyári lúd és/ vagy lilik csapat hangja, de látni nem sokat sikerült belőlük. Már Poroszlónál jártunk mikor oszlott a köd. A falu mellett sikerült egy énekes rigót is látni, amely felüdülés volt az egész napos fekete és fenyőrigó, főleg hang-, dömping után. A vasúti hídon átmentem, hogy megnézzek közelebbről egy karón ülő ragadozót, ami "természetesen" egy egerészölyv volt, mikor lenéztem a hídról, és megláttam a nap egyetlen nagyobb lékét. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vidra kukucskált ki belőle! Ez aztán a váratlan öröm:) Legalább ennyi jó van a napban. Meg egy jégmadár is elsuhant alattam. Utána még kicsit tovább kellett mennünk a gáton, és ekkor megtörtént a csoda. Egy immatur rétisas repült át előttünk! Egész nap kerestük a sasokat az ország egyik legterítettebb vidékén, és végül a befejezés előtt fél órával láttunk egyet kb. 5 másodpercre. Hát ez lehangoló. Mikor végeztünk felvettek minket kocsival, és elindultunk leadni a jelentéseket. Menet közben még felrebbentettünk egy húszas csapat foglyot az útról, ami a vidra mellett a nap másik fénypontja volt. Az adatok leadása után elindultam haza, és ezúton is köszönöm az ebben való segítséget Sali Istvánnak!