Jó kis bükki madarászatot beszéltünk le mára Pabar Zolival. Vele tartott Barta Sanyi is. A Szalóki tóra néztünk rá kezdésként. Itt csak pár percet töltöttünk, és a legérdekesebb 1 pár kerceréce volt. Majd beugrottunk egy kávéra, ahol Zoli megitta élete legfinomabb kóláját! Ezt Ő mondta:-) Majd irány az egyik uráli baglyos hely. Egy jó órát eltöltöttünk, de nem sikerült látni a baglyot. Csak egy jó csapatnyi cinegét. Valamint fekete harkályt és közép fakopáncsot. Innen a Bél-kő felé vettük az irányt, ahol is idő hiány miatt csak a párkányig jutottunk. Az apátságra is ránéztünk, de egy nagyon barátságos citromsármányon kívül semmi más nem volt. Legalább ezzel elszórakozott egy ideig Zoli. Az 550 méteren két órát kerestük, de a hajnalmadár nem lett meg. Ilyen nincs, ebben a szezonban nem akarja nagyon adni magát. Eddig 3 keresésemből, csak egyszer láttam. Zolinak is ez az arány, csak épp neki nem csak ebben a szezonban. A havasi szürkebegyek is elég fent voltak, így csak a hangjukat sikerült hallanunk, látni nem láttuk őket. A legérdekesebb egy hamvas küllő tojó volt. Lehangoló volt. Természetesen lefele kaptam rendesen a zrikálást, de ez már csak így megy. Utána haza vittek, és elindultak az Alföld irányába. Néha szívni is kell az embernek, de sosem esik jól.
(A fotón citromsármány, és a nap összefoglalása Pabar Zolitól)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése