Jó szokásomhoz híven, ma is kicaplattam a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Kicsit unalmas ez a falun keresztül menő, fél órás utacska. Ezúttal kipróbáltam az új cipőm is, ami nem volt túl fergeteges ötlet. Meg újdonságként vittem az alig egy hetes Minox távcsövem is. Mikor végre elértem a gáthoz, elég fura elkeserítő látvány fogadott. A tavat sűrű párafelhő borította. Ráadásul a múltkori lék sem volt meg. Azért sejtettem, hogy van bent egy másik lihogó a tó közepén, de sajnos esélyem sem volt odáig ellátni. Csak a kacsák hápogása hallatszott. Pech. De legalább sikerült a gáton felriasztanom egy havasi pityert, ami ezúttal szólt is. Meg egy szerencsétlen zöld küllőt is megijesztettem, ami rendszeresen a fűben kutat. A sűrű tejföl miatt most elég későn vett észre. A gátról pont jöttem lefelé, mikor 3 szürke gém repült velem szembe, majd mikor megláttak, visszafordultak a biztonságos homályba. Elindultam a keleti parton, mellettem egy vegyes fenyőrigó-zöldike-tengelic-csuri csapat szedegetett a gazban. Ekkor vettem észre, hogy van valami a távcsövem lencséjén. Ekkor nem volt nálam törlő, így nem tudtam biztosan eldönteni, hogy csak egy ráfagyott jégkristály, vagy pedig megsérült az üveg. Ez azért hirtelen agyvérzés közeli állapotba repített. Eme idegtépő dologgal megpróbáltam nem foglalkozni, és folytattam utam. Már bent jártam a part felénél, mikor megjelent két öreg nagysirály az égen, és megijesztették a tavon levő kacsákat. Így letudtam szűrni, hogy az égen csapongó récecsapat 300 tőkésből és 30 csörgőből állhat. Sajnos mást nem nagyon lehetett kiszűrni belőlük. A sirály aztán visszafordultak, a kacsákat megint felriasztva. Ekkor már 99%-os bizonyossággal rámertem mondani, hogy 2 öreg sárgalábú sirály okozta a pánikot. A Töviskes-völgybe érve egy öreg kékes rétihéja hímet vetett elém a sors, meg egy 300 példányos fenyőrigó csapatot. Sajnos ez még mindig messze van a megszokott mennyiségtől. A fákon ülő madarakat alaposan átnéztem, de csak néhány zöldike és meggyvágó furakodott közéjük. A tó északi felén folytattam utam, néhány nádi sármány cippogása mellet. Ekkorra a cipő is feltörte lábam, ami a távcső miatti aggódás mellett igazán nem hiányzott. A legutolsó horgász tanyánál hallottam meg, hogy a Laskó patak torkolatánál is csobog a víz, és hápognak récék, de sajnos a köd nem tette lehetővé, hogy lássam is őket. Na majd a másik oldalról! Bementem a Hidegvölgybe (amit a Laskó alakított ki), hogy átkeljek a patakon. Közben láttam egy tojó kékes rétit is. El is értem szokásos átkelő pontomhoz, de rá kellett döbbennem, hogy ezen nem megyek át. Legalábbis nem száraz lábbal. Ugyanis a patak megduzzatt, így a szokásos itteni 5 centis víz helyett, 35 centis fogadott. Szívás! Visszafordultam, és szépen haza battyogtam. Ez a karácsonyi séta ennyit hozott, és mindenkinek kellemes ünnepeket!
U.I.: mikor haza értem, kiderült, hogy csak jégkristály volt a lencsén:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése