Nehéz határozások

Délben menetem volt megint, ezúttal is a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Ezúttal, az idő rövidsége miatt, csak a gáton és a nyugati parton mentem végül. A tavon: 300 tőkés réce, 110 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 120 kormorán (valszeg az idei utolsó csúcsjavítás), 10 szürke gém. Egy kisebb méretű sirály is volt, de azt a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt először nem tudtam határozni. A tegnapi sirály után meg minden ilyen kinézetű madár igencsak felcsigáz. A parton, az erdőből egyszercsak egy hatalmas tojó héja robbant ki. Mindig jó látni ezt a fajt. Mire a tó végére értem a sirály átment a másik végére, innen se lehetett biztosra határozni. De az feltűnt, hogy a kormoránok szép lassan eltűntek a tóról, lassan kis csapatokban elrepülve nyugati irányba. Visszamentem a gát irányába, innen már biztosra megtudtam mondani a sirály faját és korát is. Egy első teles dankasirály volt. Ritkán szoktam ennyit caplatni ezért a fajért. Természetesen a gátőr kutyái is ki lettek eddigre engedve. Egy németjuhász meg egy puliszerűség. Nem túl barátságosak, ha az ember túl közel megy a "revirjükhöz". Megkerültem őket, és a gáton indultam vissza a falu irányába. A gáton felugrasztottam egy fahér szélső farktollú énekest, ami visszaszállt a gátra, és elbújt a betonpadka alá. Ezt még eljátszottam 3-szor mire azt tudtam mondani, hogy nagy valószínűség szerint havasi pityer. Legalábbis nagyon remélem hogy az volt. Sajnos közben a hangját nem hallatta, és a fények már nagyon fogyóban voltak. A falu előtt még egy nagy őrgébicsbe futottam bele, és indultam haza.