Egy érdekes kánya

Szabó Attilával beszéltem meg már madarászatot. Mezőkövesden vett fel, és indultunk a Hoór-völgyi víztározóhoz. A keleti parton álltunk meg a kocsival, és vártunk egy fél órát, hátha jön más is a bejelentett túrára. Közben egy barázdabillegető szállt át felettünk, és átnéztük a kacsákat. A horgász volt az egész tavon (ilyen se nagyon volt az elmúlt pár évben), de ennek ellenére a récék nagyon ijedősek voltak. A tavon: 100 tőkés, 25 csörgő, 20 fütyülő réce, 1 pár kendermagos és 2 nyílfarkú gácsér, valamint 1 búbos vöcsök tartózkodott. A gáton indultunk meg. Már onnan láttuk, hogy a másik oldalon vadásznak, ami különösebben nem zavart engem, de meglett, hogy a kacsák miért ilyen idegesek. A nyugati oldalon sétáltunk végig. Túl sok érdemleges nem volt, míg a kíméleti részre nem értünk. Itt egy 150-es énekes csapat, ami főleg nádi sármányból állt, de szép számmal volt benne citromsármi, kenderike és mezei veréb is. 4 kék galamb, 3 holló, 5-6 kékes rétihéja és 1 gatyás ölyv volt még érdekesebb, valamint egy a vízben lévő fákon csücsülő nagy őrgébics. Utána a vadászoknál mentünk ki, akikkel/amikkel beszédbe is elegyedtünk. Az egyik elmondta, hogy csak "csődörköni" jött ki, nehogy az asszony befogja valami házi munkára. Fácánra vadásztak, de a puskaropogásból ítélve vagy túl kevés, vagy túl sok célzóvizet ihattak. Miután sikeresen megszabadultunk tőlük, az erdő melletti részt jártuk be. Itt újabb holló mellet a legérdekesebb 1 énekes rigó volt. A keleti parton visszafele még bele botlottunk 4 barázdabillegetőbe. Jó tudni, hogy már itt vannak ezek a csöppségek, és nemsoká jön a tavasz. A vízen még pluszként bejött egy kárókatona, amit az egyik horgász zseniális érzékkel vidrának határozott:-) A kocsinál felötlött a gondolat, hogy kinézünk Poroszlóra, de sajnos az ottani rossz időjárás miatt ez kútba esett. Így inkább Gelejre indultunk. Gelejen a gyepen rengeteg nagy kócsag és szürke gém álldogált. A kis tavakon összesen két bütykös hattyú volt. Hát... ez nem sok. Akkor irány a nagy víztározó. Az egyik kis tavacska mellett látszott néhány tőkés réce, de az se volt sok. A tó előtti facsoportban már messziről látszott egy nagy ragadozó, de csak akkor néztünk rá, mikor már mellé értünk olyan 25 méterre. Kiszálltunk, a madár pedig meglebbent. Hirtelen szánk is tátva maradt, mivel ez egy kánya volt!!! Annyit láttunk belőle, hogy vöröses a hasa. Emiatt, és az időpont miatt vörösre gondoltunk. Csak később derült ki, hogy mekkorát tévedtünk. Egy barna lánya volt, amely ráadásul a migrans és a lineatus alfaj közötti átmenetnek tűnik. Az év idén is tartogat számomra érdekes madarakat:) Elröpülőben 3 ölyv kezdett vele szórakozni, és nagyon jól látszott, hogy mennyivel kisebbek. Aztán a távolban lecsapott, és elvesztettük szem elől. A tavon itt 3 kormorán volt, de a nádban volt valami nyílt vízfelület, ahonnan repkedtek ki a nagy lilikek. A tó mellett pedig egy ló, és egy igen kis méretű kecske. Nagyon jópofa kis jószág. Ezután elindultunk megint megkeresni a kányát, de nem találtuk. Mezőcsát felé is elnéztünk, de gatyás ölyvön kívül csak gyakori fajok voltak. Ma ugyan sok madár nem volt, de ez a kánya sokáig emlékezetes marad.