A szürkeségek nyomában

Mivel már november óta nem voltam Bél-kőn, így kapóra jött, hogy néhányan megakarták nézni a kis szürkeségeket. Reggel Durkó Lala, Hegyesi Attila és Kiss Ádám felvettek otthon, és irány Bélapátfalva. Kis kitérőt tettünk Egerben a Szvorényi úti boltba, ennek jutalma két átrepülő keresztcsőrű lett. Még a sorompó kulcsát is felvettük, és tényleg indultunk Bélapátra. Az 550-en kezdtünk, hajnalmadár reményében. De nem volt! A nagykunoknak nem egyszerű megmutatni a fajt (lásd Pabar Zolival a próbálkozásokat). De a szürkebegyeket már innen is hallani lehetett. Utána felmentünk a felső részre, ahol a havasi szürkebegyek nagyon hamar meglettek. Minimum 16 egyedet láttunk, volt mikor 3 méteren belülről! Hihetetlen jó arc kis madárkák:-) Visszamentünk az alsó párkányra. Itt megint hamar meglettek a felső részen repkedő begyek. Szorgosan kerestük a madarat, de csak nem akart előbújni. Aztán Lajos megpillantotta, majd mi is láttuk. Hát... Nem volt alacsonyan, az biztos. Ráadásul lustaságból egyik szkóp sem lett behozva. Ádám kicsit fancsali képpel volt, mikor elindultunk kifelé. Majd hirtelen észre vettem még egy "sziklapillangót", a befalazott részeknél. Közelébe mentünk, és a madár a bokánk magasságból reppent feljebb. De akkor sem túl magasra, csak a beton részek tetejéig. Pár percig ott mozgott, jól meg lehetett figyelni. Ádi arca is kivirult. Én is örültem, hogy megint két hajnalmadarat sikerült itt látnunk. Mikor már feljebb szállt, akkor elindultunk a kocsihoz. Ezután kiderült, hogy Attila még nem látott vízirigót. Elindultunk hozzá, út közben további keresztcsőrűeket is láttunk. A patakon nem volt a megszokott részen a madár. Így feljebb mentünk, és meg is sikerült pillantanunk. Sőt! Úszkált, fürdött, mindent csinált. Elszórakoztatott egy jó darabig. Miután kiélvezkedtük magunkat visszaindultunk a Bél-kőre, uhu reményében. A hegy lábánál bolyongtunk kicsit, hátha látunk kormosfejű cinkét vagy bajszos sármit. Egyik sem mutatta magát. Helyette fenyő- és léprigók, citromsármányok és egyéb gyakoribb madarak voltak. Meg Tündérlala átvedlett Zajos Lajosba:-( Ahelyett, hogy agyoncsaptam volna, inkább visszaindultunk a bányába. Uhut csak egyszer hallottunk, és Ádám meg Zajos arról is lemaradt. Már sötétben mentünk le, hogy haza furikázzanak, majd indulhassanak haza. Jó kis nap volt, méltó befejezése az évnek!

Bagolyszámlálás

Gilányi Gabival kimentünk ma leszámolni a baglyokkal:-) vagyis a baglyokat! A két részen összesen 65 erdei fülesbagoly nappalozott. Nekem személyes rekord!

Na, így már mindjárt más!

Hajnalban választhattam, vagy tanulok szigorlatra, vagy irány a Tisza-tó? Szerintem könnyen kitalálható, hogy nem a magolás mellett döntöttem:) A december 13-i rossz szájízű madarászatot is valamivel felejtetni kellett. Buszra fel, irány Kisköre! A buszról Tiszanánán láttam egy kuvikot, és már Kiskörén, egy hím házi rozsdafarkút. A jó kezdet nagyon fontos! Ezután felvett Rimóczi Árpi és Kiss Ádám, majd siettünk tova. Abádszalókon csatlakozott Bodzás Jancsi is, és jöhetett, aminek jönnie kellett... A Szalóki-öböl több száz kercerécét, barátrécéket, kontyos récéket és kis bukókat tartogatott nekünk. Valamint egy öreg északi búvárt és 2 rétisast. Meg tőkés récék. Rengeteg tőkés réce. Kezdésnek kicsit lanyha, de nem vészes. Ezután kinéztünk az abádszalóki fácánneveldéhez. Fenyőrigók és énekes rigók mellett sikerült két együtt repkedő kékes rétihéját megfigyelni, amiknél a tojó jóval termetesebb volt a hímnél. Érdekes látvány volt. A vadaskertben fácánok mellett vaddisznók és egy dám bika mustra alá került. Ezen kívül nekem ökörködés közben sikerült megmerítenem a sportcipőmet egy pocsolyában:) Aki hülye, megérdemli... Innen Sarud felé vettünk utunk. Az autókázást egy kenderike csapat megnézésével szakítottuk meg, valamint ekkor repült el előttünk egy gatyás ölyv is. Az egyik hodálynál a balkáni gerlék közt volt egy nagyon fakó, albinó-szerű példány is. A tóhoz visszatérve kezdésnek tőkés réce tömeg, nyári ludakkal és vagy 50 nagy kócsaggal fogadott. A gáton beljebb merészkedtünk, aminek 3000 lilik lett a jutalma. Valamint egy kanalasgém! Na, ennek a látványát sem szoktam meg decemberben. A ludak a repcéről repültek be az öbölbe. Először Ádám szúrt ki röptében 1 vörösnyakú ludat, majd én még kettőt. Sajnos elég nagy takarásban voltak a nádtól. De ekkor két rétisas segítségünkre sietett, és kizavarta őket. Ádám még két nyakit látott reptében. Aztán leszálltak a repcére, és kezdődhetett a szezonom első libázása. A madarak nagy száma miatt nem volt egyszerű dolgunk, és több helyről, távolságból is rájuk néztünk. De a vörösnyakúkat nem láttuk sehol. Aztán egyszer csak megláttam egy szürke hátat. Majd egy fehér pofát. Apácalúd:) Jihháá! Valószínűleg a Husi által pár napja Füreden látott madár. Nagyon örültem neki. Majd kicsit mozogtak a ludak, de megint csak az apáca lett meg, nyaki vagy kis lilik nem. A nézelődésnek végül egy szürke gém vetett véget, amitől a libák hanyatt-homlok menekültek el. Már értem, miért mondják: buta, mint a liba:) Innen Poroszlóra vettük az irányt, ahol a Valki-medencére próbáltunk rá. Árpi kiszedett 2 nagy bukó hímet, az apró bibi csak az volt, hogy vagy 1,5 km-re voltak:) Jancsi nyílfarkú gácsért talált. Még némi lilik és úszóréce volt. Egy kis karvaly hím pedig többször is fekeltette érdeklődésünket, de mindig ugyanaz a faj maradt:) Már sötétedett, így némi kávé/capuccino felvétel után, kivittek a vasútállomásra, és elváltak útjaink. Hihetetlen jó hangulatú madarászat volt, az ilyet szeretem!

Nyomok az iszapban

Eljött Szenteste napja, nem is lehetett ezért fontosabb dolgom, mint délben kimenni a Laskó-völgyi víztározóhoz:) A tó előtti részen hiába kerestem a liliket, már nem találtam ott. Majd a tavon sem, és a gáton csak néhány tőkés récét találtam. Valamint egy általam meg nem határozott pityert, amit csak reptében sikerült hallanom, némiképp ismerős hívóhangot hallatva. A keleti oldalon mentem, mivel további kacsákat láttam hátrébb ezen az oldalon. Hátul végül az alábbi madarakat számoltam le a vízről: 300 tőkés réce, 40 csörgő réce, 3 kerceréce (2 hím,1 tojó), 22 kárókatona, 8 szürke gém, 3 erdei cankó, 1 téli ruhás viharsirály. A 2 holló közben átrepült a fejem fölött, egy dolmányos varjúval kiegészülve, amiből a tavon is volt 10. A parton még valami általam biztosra be nem határozott nyom is volt, kép róla fent. Aki tudja segítsen! Az elején elrepült énekes is meglett, sejtésem beigazolva havasi pityer lett a faja. Ezután még benéztem a Laskó völgyébe, ahol nádi sármányok voltak a fűben és kékes réti vadászott rájuk. A ragadozókat még a szokásos egerészeken kívül 1 gatyás ölyv és ugyanennyi nagy őrgébics alkotta. De az lepett meg ami ezután jött! Két kékes rétihéja fiatal jelent meg a kezdődő sötétségben. Majd még további egyedek, és végül 8-9 fiatal/tojó mozgott a területen, majd szállt el a Töviskes-völgy irányába! Ennyit egy helyen még nem láttam! Átvágtam a Töviskes-völgy elejére, de már nem láttam őket. Viszont rendesen megzavartam a nádasban éjszakázni próbáló fekete és fenyőrigókat! Már majdnem sötétben indultam haza. Kiváló karácsonyi ajándékkal örvendeztettem meg magam, hisz megint sikerült egy jóízűt madarásznom. Plusz bónusz, hogy ember is összesen 2 volt, akik este felé kutyát sétáltattak:)

Botkerti bódulat

Felkelés után nem sokkal elindultam az egyetem felé. Megnéztem a területen lévő fákat, de a macskabaglyot nem sikerült észrevennem. Pedig esténként egész szép koncertet szokott rendezni! Utána a Botanikus Kertbe is kinéztem, nem titkolt reménnyel, hogy látom az előző nap Simay Atika által észlelt csonttollút. A bejáratnál barátcinkék fogadtak, majd a tóhoz indultam. Átnéztem a kert nagy részét, az érdekesebb fajok: keresztcsőrű (20 pld körül), fenyvescinege csapat (10 példány feletti) és léprigó voltak. A Klinikák felőli oldalon nagy zajra lettem figyelmes, és láttam két hangoskodva elrepülő csonttollút! Kicsit meglepődtem és örültem is. Utána a karvalyt is észre vettem, amely a nagy riadalmat okozta. Nélküle lehet nem vettem volna észre a csontikat... Utána átsiettem a Klinikákhoz, de nem találtam meg újra őket. Vissza a kertbe, ahol Mester Bélával futottam össze, de itt már "csak" keresztcsőrűeket láttuk.
Éves lista: 282 faj

Zuhogó esőben...

Kora délután kivitettem magam a Laskó-völgyi víztározóhoz. Habár itthon már 1 hete esik, azért reménykedtem, hogy lesz valami. Mindössze másfél órát töltöttem kint, leginkább az eső és a látnivaló hiánya miatt. A tavon max. 30 tőkés réce, 3 szürke gém és 1 kárókatona. A nagy lilik még mindig itt van, a gát előtti vetésen kajált. Érdekesebbnek még a vízre leszálló, és ott úszó szürke gém említhető. Ennyi.

Hósármány... végre!

Mai napra Nagy Gergővel mátai sármányozást beszéltünk meg. De azért tudtam, hogy bármikor befuthat a Zalai Rémtím sms-e, hogy megint találtak valamit Zalában, vagy a Balatonnál. Mikor kiértünk a pusztához. Már ott volt Dezső Péter, Hraskó Gábor, Katona István, Kóta András és Lendvai Csaba. A távolban pedig Futó Robi, Koczka Bandi és Veszelinov Ottó alakja látszott. Külön kezdtük keresni a madarakat, eleinte igen kis sikerrel. Csak citrom- és nádi sármányok voltak. Már elhagytuk az épülteket, mikor citromsármánynál nagyobb, fehér szélső farktollú madarat pillantottam meg. A pesti csapat velünk együtt vette üldözőbe, de többszöri megugrasztás után derült csak ki, hogy szimpla mezei pacsirták. Szép kis madarászok vagyunk! Ekkorra már túl voltunk gatyás ölyvön, néhány nagy lilik csapaton és egy kis sólyom hímen. Ottóék szóltak, hogy hósármány csapatot találtak. Gergővel elindultunk oda, míg a fővárosi szekció tovább kereste a sarkantyúst. A csatornán átkeltünk, és hamar ugrasztottunk is két hósármányt, amik elhúztak a búsba. Majd még 11 másikat, amik jó ideig keringtek körülöttünk, majd ezek is elmentek. Távolabb még vagy 30 énekes repkedett, de ezeket a távolság miatt lehetetlen volt határozni. Geri még egy rétisast is kiszúrt. Ezután visszaindultunk. Következő állomás a Csécsi-halastavak volt. Itt további rétisasok mellett az egyik leengedett tó medrében kb 50 nagy pólit, 22 bíbicet és 2 havasi partfutó sikerült megfigyelnünk. A partfutók különösen nem számítanak rossznak ebben az időszakban. A többi tó elég kis mennyiségben mutatott vízimadarat. Érdekesebb fajnak még a néhány kerceréce volt mondható. Valamint egy átszálló vándorsólyom. Vissza fele a kocsihoz összefutottunk egy őszapó csapattal is. Nem emlékszem rá, hogy ezt a fajt láttam-e már a Hortobágyon. Derzsre vettük az utunk, ahogy kiszállunk, megint őszapó csapat:) Az itteni tó üresen kongott, ezért elindultunk Debrecenbe. Elég jó kis nap volt, és egy éves listára új fajt is hozott.
Éves lista: 281 faj

Elalvás és rossz kedv

Reggelre Rimóczi Árpival Tisza-tavi madarászatot beszéltünk meg. Ehhez képest én elaludtam, és csak két órával a megbeszélt idő után értem oda:( Akkor már Bodzás Jancsi is vele volt, és átnézték már a Szalóki-öböl egy részét. De még csak egy nyamvadt hegyi récét sem láttak! Az utunk hasonló sikerességgel folytatódott. A legérdekesebb "faj" vagy 15 görényarcú vadász volt, akik a földön akartak a fácánra lőni Sarudnál, a gátoldalban. Ezen kívül még a Szalóki-öbölben kb 600 kerceréce volt említésre méltó, és egy gatyás ölyv. Poroszló közelébe értünk, mikor Durkó Lulu hívott, hogy Mátán meglett neki a sarkantyús sármány, és Poroszló és Tiszafüred közötti részen talált egy füstös récét. Odamentünk hozzá és Hegyesi Attilához. Megnéztük a szép füstös gácsért, ami viszonylag közel volt. De pont annyira messze is, hogy már fotózni ne lehessen. Szóltam Bánrévi Daninak, aki az öccsével jött, és már Poroszlótól nézte meg a madarat. Itt futottunk össze Roy Adamsszel, aki megnézte a kacsát, majd némi csevej után elment. Ezután kinéztünk a Kis kárókatona-toronyhoz, ahol a felrepülő lilikek közt volt 2 vörösnyakú lúd is. Amúgy semmi érdekes. Amúgy se nagyon lehetett madarászni Dani idegesítő, és enyhén ittas öccsétől. Miután összekente Árpi kocsiját sárral leléptek. Mi még beültünk egy kávéra, majd Laláék elmentek, engem meg Árpiék kivittek a vasútállomásra és indultam haza. Este Árpi hívott, hogy visszafelé Abádszalókra még láttak gatyás ölyvet, parlagi sast és füles vöcsköt is. Na valaki erre mondja, hogy nem szívás..

Fenyőrigó, fenyőszajkó...

Reggel Fitala Csabával Egerben találkoztam, és indultunk Ostorosra, hogy megakasszunk pár fenyőrigót. Pár napja fedezte fel ezt a területet, a szőlők mellett egy régi gyümölcsös volt rengeteg rigóval. Elég korán indultunk, így még világosodás közben állítottuk a hálókat. A művelet során nem voltunk egyedül, mivel folyamatosan repkedtek át felettünk a fenyőrigók. Szőlőrigókat is hallottunk, egy tiszta 60-as csapatban repültek! Ennyit még sohasem láttam! Persze mellette több magányos egyed, illetve pár példányos csapat is volt. Estig legalább százat sikerült megfigyelnünk. A fenyőrigók száma minimum 2000-2500 volt, míg a közéjük vegyülő seregélyek 700-800 példány felett képviseltették magukat. Ez sem szokványos szám a Bükkalján ebben az időszakban. A távolabbi részeken pedig hamvas küllő ordibáltak. Még egy érdekes hang ütötte meg a fülünk, ami a közeli vadaskertből jött. Némi gondolkodás után rájöttünk, hogy dámszarvas barcogása az. Eddig ilyet se hallottam:) Az első ellenőrzés során 3 madarat hoztam be: 1 hím és 1 tojó fenyőrigó, valamint 1 tojó zöld küllőt! De ezután már semmi sem fogtunk a délelőtt, és a déli órák során, ami szinte hihetetlen! Két ellenőrzés között kinéztünk az Osotrosi-tóhoz, amin összesen 1 kormorán és 4 tőkés réce volt:) Már-már röhejes mennyiség egy akkora tavon, aminek ráadásul még nádasa is van. Mellette kék és széncinkék, verebek, citrom- és nád sármányok, valamint fekete rigók hangoskodtak. Az egyik bokorba láttam beszállni egy hosszabb farkú sármányt is, és mikor ránézek kiderül, hogy egy bajszos sármány! Na rá se számítottam. Így egy átlagos méretű bokron, ugyanabban az időben volt bajszos, nádi, citromsármány, mezei veréb és szőlőrigó! Nem rossz csapat:) Másik ellenőrzések közti pauzában pedig a hegy tetejére mentünk fel. Egyszer csak Csaba megszólal, hogy az fenyőszajkó vagy fekete harkály? "Természetesen" szép pöttyös fenyőszajkó tett igen hosszú repülést. Mellesleg idén már negyedjére láttam, Csaba pedig harmadjára. Délután meguntuk a hálók eredménytelenségét, és úgy döntöttünk, átnézünk Szalókra. A tónál a már tegnapi madarakat láttuk, valamivel kisebb számban. Még itt volt a lilik, és 1 kerce gácsér is. Majd haza mentünk.

Na, ez már alakul

Ma kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Ezúttal gyalog mentem, és ennek egy keresztcsőrű lett a jutalma. A gáton ülő kacsák közé ment a gátőr kutyája, de azok nagy része aludt tovább, nem foglalkoztak a veszéllyel. A tavon lévő madarak: 1 búbos vöcsök, 41 kárókatona (személyes rekord!), 3 szürke gém, 1 (sérült) nagy lilik, 130 tőkés réce, 39 csörgő réce, 3 kerceréce gácsér (kedvenc kacsáim) és 3 erdei cankó. Most csak a keleti parton mentem végig, de ennek ellenére sikerült 2 kékes rétit (hím+tojó) és karvalyt is látnom. A gát előtti nyarasban végig ordibált egy fekete harkály, míg az úton kis számú fenyőrigó csapat zajongott. Még meglepően sok a fekete rigó, és mintha énekes is szólt volna közülük. Viszont amiből tényleg nagyon sok volt, az a sárgafejű királyka! A faluban legalább 4 helyen voltak, valamint itt is sikerült egy nagyobb csapatba (5-10 egyed) belefutnom! Körülbelül ennyi volt, de ennek ellenére igencsak élveztem ezt a röpke madarászatot.

A sármányok nyomában

Mára Nagy Gergővel, Szabó Antival és Kiss Ádámmal Mátára beszéltünk meg egy kis madarászatot. A hortobágyi vasútállomáson vesznek fel, és már megyünk is a pusztára. Kezdetben nem sok érdemes van, kékes rétik és gatyás ölyvek jelentenek látni valót. Ami azt illeti gatyásból 4-5 példányt látunk, annyit még eddig nem sikerült soha egyszerre nekem. Aztán meghallok egy ismerős, furcsa hangot, de a gazdája elszáll és nem látom. Később derült ki, hogy sarkantyús sármány volt ez is. Már a csatornánál járunk, mikor Anti meglát egy hósármányt és 3 másik madarat. Sajnos felszállnak, és nem sikerül neki tartania őket. Közben megnézem az Ádámék által talált réti fülesbaglyot, amit viszont Anti nem lát. Anti sármányait megpróbáljuk megtalálni, de csak nádiakat ugrasztunk és réti pityereket. Ezután kóvájgunk jó darabig a pusztán. Én a többiektől más úton járok. Hívnak, hogy látnak sarkantyús sármányt. Odasietek, megkérdem hol van. Anti mutat két egymástól 100 méterre pontot, hogy valamelyikben. A másik két egyén még ennyit sem tud felmutatni... Rámegyünk, így megugrasztunk 2 sarkantyús sármányt, amikhez a levegőben további 7 példány csatlakozik, így 9 egyed repked. Legalább 10 percig csinálják ezt, majd leszállnak. Megnézzük, de fotózni nem tudjuk őket. Ezután megint felszállnak, és újabb 10 percig repkednek. Leszállnak, de már nem látjuk őket. Végül a fele meglett amiért jöttem, úgy érzem, hogy még lesz legalább egy utam a hósármányok miatt.
Éves lista: 280 faj
A képet napokkal később Durkó Lajos készítette.

Lilik!!!

Ismét Laskó-völgyi tározóba vetettem a bizodalmam. Múltkor semmi nem volt, most kell, hogy legyen. A gátról néztem először rá, hát semmi extrém nem látszott, leszámítva a tó egy részét borító, vékony jégpáncélt. De a kacsák száma legalább emelkedett. Mintegy 250 tőkés és 50 csörgő réce volt. Befele haladva megugrasztottam 2 erdei cankót, amiket bárhogy próbáltam, nem tudtam fotózni. A gémek mindössze 3 szürke személyében voltak jelen. Már visszafelé tartottam, amikor 4 kendermagos réce (1hím,3tojó) repült át a gát körül tanyázó többi szárnyashoz. Na, ez már valami. A gátról megint ránéztem a kacsákra, hát nem gyengén megrökönyödtem. Egy nagy lilik volt köztük!! Nem gyakori vendég a vízen erre felé. Kicsit lógatta a szárnyát is. De akkor is, egy nagy lilik a tavon! Tartott nála egy röpülési vizsgálatot (értsd: felijesztettem), amin sikeresen átment. Tett néhány kört, és leszállt a gát előtti vetésre. A gáton még egy nagyobbacska énekest is sikerült ugrasztanom, ami később kiderült, hogy egy mezei pacsirta. Pedig reménykedtem a hósármányban... De mindegy, mert ez a lilik most nagy (és kissé értelmetlen:)) örömet okozott számomra.

Feka sas a Tisza-tavon!

Ezúttal én mentem Bánrévi Danihoz Poroszlóra, vörösnyakú lúd tömeget nézni. A tanyájuktól indultunk. Út közben fiatal parlagi sas és gatyás ölyv volt érdekesebb. Aztán egy kisebb lúd csapat is előkerül. Főleg nyáriak, néhány nagy lilikkel. Ekkor már sejtem, hogy ma is bukom a nyaki tömeget. Nem árulok el titkot, hogy ez így is lesz. Kiérünk a Tisza-tóhoz, és felmászunk a Kis kárókatona-toronyba. A vízen nyári libák, tőkés récék, kendermagosok stb. Dani szól, hogy egy vidra megy a vékony jégen. Látom! Kis ideig meg tudom figyelni, majd eltűnik egy lékben. Utána Dani kérdi, milyen ragacs van az egyik karón a vízben. De már mondja is, hogy fekete sas. Óvatosabb duhaj vagyok, így szeretném megnézni a madáron a bélyegeket. Sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak. Majd rendesen kisüt a nap. Elfordulunk, mikor visszanézünk, már repül a sas. Tökéletesen látszanak a bélyegek. Fekete sas! Másod - vagy harmadéves madár. A póznájára beül egy másik sas. Kicsit megilletődünk, és majdnem elhisszük, hogy még egy fekete sas. De sikerül időben meggyőződni róla, hogy egy parlagi. További 2 madár van még ebből a fajból egy másik póznán és a jégen. Nem sok adata van a fekete sasnak a Tisza-tóról:) Utána még elsétálunk a hídig, majd Dani nyafogása közepette megyünk vissza a tanyájukra. Innen édesapja visz ki az állomásra, és megyek haza. Nem rossz fajt sikerült ma látni legnagyobb mesterséges vizünkön:)

A Kecskeri-víztározó gyenge bemutatkozása

Kiss Ádámékhoz vagyok hivatalos, hogy mutattathasson nekem 20 vörösnyakú ludat. Mivel eddig max 8-at láttam egyszerre, így már nagyon várom. Kisújszállásra vonatozom le., és az édesapjával vesz fel. Kivisz minket a Kecskeri-pusztára. Innen gyalog folytatjuk utunk. Kissé kellemetlen szél fúj, de csak a cél lebeg előttem. A pusztán néhány kékes rétin kívül egy szem gatyás ölyv van. Megérkezünk a Kecskeri-víztározóhoz. Hááát... Elég üres. De majd bejönnek a ludak - nyugtat Ádám. Közben rétisas bukkan fel. Átnézzük a récéket - semmi izgalmas. A tavon meglesz a pár napja itt tartózkodó sarki búvár. Aztán elindulnak a lilikek! De nem túl sok. Váltogatjuk a helyünk a jobb kilátás, valamint a szél miatt. Kijönnek Ádám haverjai is, majd kb 10 perc múlva távoznak is:) Átmegyünk egy másik vízfelülethez is, de az is üres. Legalább egy vándorsólymot kiszúrok. Aztán végül az egyik lilik csapatban feltűnik 2 vörösnyakú lúd is. Hát ez sem húsz! Több már nem is lesz. Az összes liba kihúz. Vissza felé menet pusztázunk kicsit, de minden eredmény nélkül. Monoki Ákos vesz fel, és szállít el a vasútállomásra. Mit ne mondjak, ennél többre számítottam...

Hoppá!

Az elmúlt napokban került elém az alábbi fotó: http://netfugl.dk/pictures.php?id=showpicture&picture_id=8545

Ez azért érdemes, mert ami sirályt tévesen heuglininek határoztunk télen, az kísértetiesen hasonlított erre...

Lásd: http://balip.blogspot.com/2008/01/ts-nap-tisza-tnl.html

Az éves listám nem változik, mert idén a Derzsi és az Öreg-tavaknál is láttam fuscust.

Vihar előtti csend

Laskó-völgyi víztározóhoz tettem ma energiatakarékos kirándulást. Nem volt semmi extra, és túl sok időt sem szántam rá. A gát előtt egy jégmadár repült, aminek örültem, mert már egy ideje nem láttam itt. Végig mentem a keleti oldalon, a vízen 100 körüli tőkés, 40 közeli csörgő, néhány szürke gém, 2 káró és 1 búbos vöcsök voltak. A búvár elment. A Laskó völgyében(Hidegvölgy) egy héja mutatta magát igen hosszasan, remélem a helyi pár egyik tagja. Benéztem a Töviskes-völgyből keletre nyíló völgybe, ahol egy kis barna madár keltette fel érdeklődésem. Végül egyszer sem láttam rendesen, így csak remélem, hogy egy fura és testes ökörszem volt. Ennyi izgalom után mentem haza.

Csak én vagyok boldog!

Két nappal a sikers tengeri pufi tviccs után, újra útra kelek az irányába. Most viszont a csüllő a célfajom. A többieknek a tengeri partfutó, és mivel ők vannak többen, így az az elsődleges. Útitársaim Nagy Gergő, Tar János(Mannu) és Kiss Ádám. Debrecenből hajnalok hajnalán indulunk, majd Mannut Balmazújvároson vesszük fel. Pár óra múlva már Balatongyöröknél vagyunk, és lassan világosodik is... De irtózatos nagy a köd. Ráadásul a hullámtörőn sem találjuk a madarat! Ez nem kezdődik túl jól! Találkozunk Neuwirth Norbettel, majd Madzóval és KernRollanddal, de így sem találjuk a madarat. Csak a már múltkor látott sarki búvár kerül elő. Először Balatongyörököt, majd a környékbeli lehetséges helyeket is bejárjuk, de a madár nincs meg. Közben a kereséshez csatlakoznak a szegediek is. De semmi eredmény. Kora délután feladjuk a keresést. Valószínűleg a madár már hét határon túl jár. Nem hiszem, hogy túl jót tett neki a sok basztatás, fotózás... Ez van. Átmegyünk Balatonboglárra megkeresni nekem a háromujjú sirályt. A köd ekkorra végre felszáll, és most lehet jót madarászni. Gergőék meglelik a madarat, Ádámmal odasietünk. És végre... Csüllő! Újabb hőn áhított fajom lesz meg! Mannu szerint "alapsirály". A nagy ló....t! Nem tudja elrontani jó kedvem. Sajnos a többiek menni akarnak vissza, így pár óra múlva visszaérünk Debrecenbe. Amiért mentem meglett, habár elég nehéz volt visszatartani kitörő örömömet, a többiek kicsit valamiért kevésbé örültek az én örömömnek:)
Éves lista: 279 faj ( Ez úgy lehet, hogy utólag a barátkeselyűt is számolom, így lehet, hogy kettőt ugrottam. Akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet!)

Balatoni partfutó

A hónap tizennegyedik napja van, ami egyenlő azzal, hogy a Gál-Faragó-Kancsal trió talál valamit az ország nyugati felében. Ez már reggel hétkor körvonalazódik, az sms szerint tengeri partfutó van Balatongyörökön! Rimóczi Árpi pont Pesten van, így felvonatozok hozzá, és irány a Balaton! Mellesleg, ugyanúgy, ahogy a sarki csér, ez se lehetne messzebb részén a tónak... Megérkezünk, másodjára a mólóra vezető utat is megtaláljuk, és már a parton is vagyunk. A vízen néhány kacsa, köztük a szezonbeli első kerce tojóm. Meg egy sarki búvár. Észre esszük, hogy egy másik részen van jópár spektíves ember, így hát arra vesszük utunk. Út közben Borbáth Petivel és családjával találkozunk, aki megnyugtat, hogy megvan a madár. Odaérünk, a többiek megmondják, hogy hol motoszkál, felmászunk a hullámtörőre, és... Tengeri partfutó!!! Kajázik, lépked, még a hangját is halljuk! Egy kicsit meg is ugrik, így a többiek berekesztik a fotózást. Egyedül maradok a köveken, majd mikor a madár felém indul, a zavartalansága végett én is elkotródok onnan. Meg azért is, hogy a később jövők is láthassák. Árpi siet, így vissza indulunk Pestre. Balatonmáriafürdőnél még látunk átszállni 200 darvat, és a mai madarászatot be is fejeztük. Újabb tetszetős fajt láttam, még egy sikeres tviccs:)
Éves lista: 277 faj

Csak a süvik

Inci és Fitala Csaba társaságában ma gyűrűzésen voltam a Laskó-völgyi víztározónál. Kb 30-35 madarat sikerült hálóra keríteni, mind a szokásos faj volt, kiemelendő a fenyőpinty, sárgafejű királyka volt. Valamint, hogy a gyűrűzött madarak fele süvöltő volt. Nagyon szeretik ezt a vacak amerikai kőrist... Az egyik példány kicsit be is kómázott, így igen közelről hagyta fotózni magát. A vízen amúgy a szokásos tőkés-csörgő-szürke gém csapaton kívül az északi búvár volt még mindig itt, és egy-egy átszíneződő kontyos és kanalas réce gácsér. A nyarasban a fejünk felett húzott át 32 kárókatona, de később csak egyet találtunk a vízen:) Kellemes kis nap volt, minden izgalom nélkül.

Az alföldi emberek hegyre mászatása, hogy lássák a varázst!

A mai Bél-kőre vezető túrának már van előzménye, lásd: http://balip.blogspot.com/2008/02/az-alfldi-emberek-hegyre-mszatsa-nagy.html
A résztvevőktől válasz is volt rá: http://balip.blogspot.com/2008/02/25km.html
http://balip.blogspot.com/2008/08/frnya-knya.html
Na ilyen előzmények után Pabar Zoli és Szatmári Kriszta vesz fel engem otthon. Gyorsan megnézzük a tavon az északi búvárt, valamint Zoli szanaszét fotózza(ahogy látjátok a képen). Ezután Egerben Bánrévi Dani is csatlakozik, és megyünk Bélapátfalvára. Kocsit lerakjuk, apátságot megnézzük. Természetesen nincs most rajta a hajnalmadár. Neki indulunk az 550-nek. Hiába keressük, itt se látjuk. Hát ilyen nincs! Nem tudom, hogy Zoli vagy Dani az oka, hogy nem mutatja magát egyik hajnalmadár sem, de megáll az ember esze. Csak egy, a befalazott tárnán alvó denevért lelünk. Felmegyünk a felső részre, de a havasi szürkebegyeket se találjuk. Út közben még egy karvaly tojó repül előttünk, de a vándorsólyomnak azért jobban tudnék örülni. Ilyen most már tényleg nincs! Lefele jövet egy léprigó nyújt némi látnivalót, de ez azért nem az igazi... Még egyszer rápróbálunk az 550-re. Láss csodát, előjön a hajnalmadár! Hihetetlen, végre! Megtört Zoli és Dani átka! Csoda történt! El is molyolnak vele egy darabig. A havasi szürkéket már hallottam ma, egyet lentről látni is sikerül. Így azért mindjárt másabb szájízzel megyünk el. Eger felé menet, még az egyik bányában egy uhut is sikerül látni! Ez is szenzációs! Jól végződik a nap! Dani Egerben szakad le, és pedig otthon. Minden jó, ha vége jó.

Gájdkodni is tudni kell, avagy a hajnalmadár-effektus!

Szigeti Balázzsal mára beszéltem meg, hogy local guide-ként segítek neki Bél-kőn egy angol csoport vezetésében. Rimóczi Árpi is velem jött, így reggel együtt indultunk Bélapátfalva felé. Út közben beugrottunk a Szalóki tóra megnézni a búvárt, majd még kicsit madarásztunk a Szóláti út mentén. Ennek az eredménye a szezonbeli első szőlőrigóm, és egy úton átfutó mókus volt. Szarvaskő után még az egyik régi kőfejtésbe benéztünk bajszos sármi reményében, de helyette muflont láttunk. Hát nem ugyanaz:) Megnéztük az apátságot, hajnalmadár sehol, majd odamentünk Balázsékhoz. Gyors bemutatkozás után elindultunk felfele. Mivel Balázs szerzett kulcsot, így kocsival tettük meg az utat. Kényelmesebb volt, mint ahogy általában én szoktam megtenni. Az 550-nél megálltunk, és szépen besétáltunk. Az úton egy cinege csapat lassította utunk. A szokásos fajokon kívül volt benne egy fenyvescinke is. Ezt a fajt azelőtt még itt nem láttam. Bezzeg az angolok a csuszkára és a barátcinkére cuppantak rá:) Beljebb elég hamar meglett a hajnalmadár. Nem sokáig tudták nézni, mivel bebújt egy repedésbe, és ezt a madarat már nem is láttuk előjönni. Közben egy tojó kékes rétihéja is feltűnt. Na ezt a fajt se láttam még itt. Én hátrébb mentem az egyik standard helyre, hátha ott lesz a másik hajnalmaci. Nem is kellett benne csalatkoznom. Itt már mindenki kényelmesen megtudta nézni. De az ami ezután jött, legvadabb álmaimban sem fordult még elő. Egy másik hajnalmadár is megjelent, csak jelzem, hogy a harmadik(!!!), és elkezdett kergetőzni az általunk figyelt madárral! Na ez nálam kiverte a biztosítékot! De az angoloknak s nagyon tetszett. Hihetetlen látvány volt! Jól le is ragadtunk itt, felborítva a programot:) De ezt nem nagyon bánta senki. A hollók közben természetesen mászkáltak jobbra-balra. Nagy nehezen sikerült elszakadni a tüneményektől, és tea/kávé szünet után még feljebb indultunk. Az egyik falnál megálltunk, de a szokásos hamvas küllők most nem mutatták maguk. Helyette bajszikat hallottam, de sajnos nagyon messze voltak ahhoz, hogy megérje érdemben foglalkozni velük. Balázs kérése volt, hogy lássanak héját. Mondanom sem kell, hogy itt meg is jelenik két madár. Tovább haladtunk, és aztán egy három méteres meredekebb rész megmászása következett. Nem kis meglepetésemre (és Balázséra) mindenki felment ezen a kaptatón. Pedig az előző napokban az egyik hölgy térde kifordult a Hortobágyon. De Ő is szó nélkül végrehajtotta a kihívást. Minden tiszteletemet kivívva ezzel. De meg is lett a jutalma! Látok egy "nagyon kicsi hollót" repülni. Felemelem a távcsövet, és ordítom, hogy fenyőszajkó! Párhuzamosan Balázs pedig: nutcracker! Majd még egy megjelenik, és lassan tova szállnak. Na, ez aztán a meglepetés, lassan több új fajomat látom itt a helyre, mint az angolok:) Muflon bogyó mutogatás után, már a havasi szürkebegyes helyen vagyunk. Ekkor a 2 hajnalmadárka alattam lévő részen repül át! Ezek mindenütt ott vannak:) Kis idő elteltével meg is jelennek a szürkebegyek, most négyen vannak. Bennük is ellehet egy ideig gyönyörködni. Azért közben még a 2 hajnal kirobban az alsó részről, és a felső placcon tűnik el! Ezután vissza a gépjárművekhez, természetesen, most a lemászás gyötrelmeit kell átélniük a kaptatón. De ezt is megcsinálják. A kocsiba azonban még nem lehet beszállni, mert előkerül egy hamvas küllő hím! Na, ez is megvan, nyugtázom elégedetten magamban. Még átkísérjük őket Síkfőkútra, ahol látnak közép fakopáncsot, hegyi fakuszt, zöld küllőt, balkáni fakopáncsot, fekete harkályt és nagy nehezen meggyvágót is. Teaszünet után már sötétedésben indulunk a Hoór-völgybe, ahol nem sikerül előhívni az uhut. Azért minden még nekik sem sikerülhet. Majd elválnak útjaink és Árpi haza furikáz. Amit vállaltam, mindent sikerült teljesítenem. Sőt! Pár nappal később Balázs felhívott, hogy a csoport tagjai el voltak ájulva a Bél-kőtől, és mellesleg az egy hetes túra fajának a hajnalmadarat választották. Dagad a mellem a büszkeségtől:) Hiába is, a Bükk az BÜKK!

Másik búvár

Ma is kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Szokásos fajokon kívül a búvár még mindig ott volt. Aztán jobban megnéztem, egy tök öreg, teljesen más fejű és nyakú madár volt! Idén ősszel ez már a második északi búvár a tavon:) Amúgy, mint már említettem semmi érdekes, ezért elindultam haza.

Fenyőszajkó tviccs

Tegnap este Szabó Anti meginvitált Hajdúböszörménybe, mert talált 2 fenyőszajkót. Nagy Gergővel indulok hajnalban. A böszörményi temető parkolójában találkozunk Antal Lacival és Beregi Timivel. Majd megérkezik Anti és a Mester Bros is. Tüzetesen átfésüljük a temetőt, de a keresett madarak nincsenek meg. Én látok egyet egy, pár pillanatra, kiszállni a temetőből. A temetőt megkerüljük, de csak nem akarnak előkerülni. Majd a temető előtt Anti lát elszállni egyet. Utána megy, de a többieknek már indulniuk kell. Megtalálja!
Gergő, Timi és Laci gyorsan megnézi, majd indulnak Debrecenbe. Én maradok Antival és az idő közben fotózási szándékkal megérkező Gyüre Petivel. Közben Gil felhív, hogy elaludt a buszon, tovább ment:) és tartsuk már a madarat, amíg vissza nem ér. Anti elviszi Mesteréket, majd Gyüre Peti is elhúzza a csíkot.
Én hősiesen tartom a madarat. Arrébb száll. Erre Gábor is megérkezik. Majd csak hamar még egy madár, és Anti is visszaér. Két fenyőszajkót próbálunk fotózni, el vagyunk velük egy jó darabig. Aztán vissza indulunk Debrecenbe, de közben azért még itt is előkerülnek a keresztcsőrűek, méghozzá 7 példányban. Anti agyon fotózza őket is, majd a buszhoz megyünk, és irány Civis város.

Itthoni búvár

A tegnapi hegymászás után, ma a tavi madarászat mellett döntöttem, így otthon kinéztem a Laskó-völgyi víztározóhoz. Kocsis potyázás során sikerült 3 keresztcsőrűt is látnom, majd leraktak a tónál. A gátról észrevettem egy búvárt, ami közelebbről már egyértelműen egy fiatal északi búvár volt. Na, ez se volt rossz. A tavon még tőkés-csörgő-gém klasszikus felállás valamint 1 vedlő kanalas hím, 1 nagy kócsag és 1 búbos vöcsköcske volt. Fitala Csaba is kijött fotózni a madarat, majd átnéztünk a Szóláti libanevelő tóhoz. Itt bütykös hattyú pár, 3 kócsag volt érdekes, valamint a gyékényesben nyüzsgő barkóscinkék. Majd haza furikázott, eme eredményes nap után.
Éves lista: 276 faj

Az őszi Bél-kő

Miskolcra beszéltünk meg találkát Szabó Antiékkal(fényképész), szalagos keresztcsőrű + a kis hegyi szürkeségek megnézésére. A vasútállomáson vett fel Anti, vele volt még az Édesanyja plusz a Mester Bros. Keresztcsőrű vagy 100 volt a tviccs helyszínén. A szalagosok viszont nem adták könnyen magukat, így hát szétváltunk. Először Béla látta meg a tojót, de az sajnos hamar odébb rebbent. Utána Anti is látta a párt. Bár nekem most nem sikerült, de a tovább állás mellett szavaztam. Északról kerültük meg a Bükköt, és a legérdekesebb út közben 1 nagyőr volt. Bél-kőn megnéztük az apátságát, majd "nekimentünk" a hegynek! A párkányon viszonylag hamar észrevette Anti a hajnalmadarat. Majd fotózta, és közben láttam elrepülni. Erre szólt Anti, hogy ő még mindig fotózza! Ekkor egyértelművé vált, hogy két madár van!!! Még egy darabig elnézegettük, majd elindultunk felfelé megkeresni a havasi szürkéket. Fent már nehezebben adták magukat a begyek, de így is legalább 5 példányt sikerült látnunk, valamint még máshonnan is szóltak. Büszke voltam magamra, mivel a Bél-kő nemes szürke madarai nem hagytak cserben! Haza indulni már csak sötétben sikerült.

Egy váratlan vendég!

Ma Fitala Csabával és Incivel Szőlőskére (Szőlőcskére) mentünk ki gyűrűzni. A hálókat felállítottuk, és csordogáltak is a madarak. A legjobbak a süvöltők voltak, amelyek a fogás harmadát adtak. Ezen kívül a fenyvesben a keresztcsőrűek is pörögtek, 40 körüli egyed számban. Délután egyszer csak egy sötét színű madarat veszek észre az égen. Távcsövet gyorsan felemelem, és kirajzolódnak a szárnyán a pöttyök. Fenyőszajkó! Végre! Természetesen akkor sikerül megfigyelnem, amikor már nem is keresem:) Ettől függetlenül nagyon örülök neki, habár nem tudom túl sokáig figyelni. Más izgalmas már nem történik estig, így boldogan pakolunk és térünk haza.
Éves lista: 275 faj

Ünnep a csíkosszárnyúak társaságában

Reggel a telefonom sms jelző hangjára ébredtem. Az sms-ben ez állt: "1 pár szallagos keresztcsőrű Miskolc Mikes utca. Info Simayék"! Sose rosszabb ébresztőt! A kerti tavacskánkban pedig a fenyvescinege fürdött:) Informálódás, majd még délelőtt sikerült elindulnom vonattal Miskolcra. Onnan kibuszoztam a tett színhelyére (ezúton is köszönöm kedves tivccselőtársak nagylelkűségét...), és néztem is bele az első szkópba, ami az utamba került. A tojó volt benne, majd a másik spekóban a hím szalagos keresztcsőrű! Ilyen közeli tviccsem még sosem volt, főleg ilyen kitűnő fajért. Még vagy 50-60 keresztcsőrű volt az utcában, valamint vagy 20-25 tviccser. 5 percig tudtam csak nézni őket, majd utána elszálltak. Keresés után a csapat tovább állt, csak Lendvai Csabival maradtunk, mikor befutott Somoskői Peti, majd Steiner Attila egy csapat külföldivel. Attila nem sokkal később megtalálta a két madarat, és így még legalább egy órát tudtam gyönyörködni bennük. Majd Peti kivitt a vasútállomásra, és boldogan vonatoztam haza.
Éves lista: 274 faj ( A fotók Nagy Gergő Gábor tulajdonát képezik!)

Nem adom fel!

Reggel megint Síkfőkút, hátha este valamit nem vettem észre... Felesleges út, eredmény: 40 keresztcsőrű. Meg, hogy találkoztam Lendvai Csabáékkal. Utána irány Debrecen, de azért még a Hortobágyi-halastavaknál leszálltam, és kibaktattam az Akadémia-tavakra. Végre meglettek a sujtásos fütyülőludak! Két példány a tó másik végében bukdosott barátrécék között. Vissza a halastavak vasútállomására, ahol még 4-5 csízzel találkoztam, aztán irány a vonattal Debrecen. Éves listám viszont így is emelkedett, mivel a lista szabályzata megváltozott, és ezért számolható lett megint az álarcos réce:)
Éves lista: 273 faj

Síkfőkúti erőlködés

Reggel megint kinéztem Síkfőkútra, hátha meg lesz a fenyőszajkó. De nem lett:( 50 keresztcsőrű viszont most is volt. Aztán délután is kibuszoztam, hátha estére beül. Nem ült, viszont egy helyen még nem találkoztam ennyi hamvas küllővel soha...

Fenyőszajkó keresés-most a Bükkalján

Mivel a debreceni próbálkozások nem jártak sikerrel, ezért most az Egri Bükkalja került terítékre. Meg az is közrejátszott a döntésben, hogy az elmúlt napokban több helyen is láttak 4 illetve 5 madaras csapatot is. Rimóczi Árpi nálunk aludt, és még Nagy Gergőt(a fotók tulaja) vártuk reggel, addig kimentünk a Szalóki tóhoz. A legérdekesebb 2 hegyi billegető volt. Nekem az is jó:) Gergő befutott, és mondta, hogy keresztcsőrűeket hallott a házunknál. Aztán nekivágtunk a nagy útnak. Bogácson kezdtük, ahol a fenyőszajkókat nem láttuk. Helyette volt kb 70 keresztest. Meg egy egerészekkel repülő pusztai ölyv! Én még ezelőtt nem láttam a Bükkalján, így hát nekem ez is örömet okozott. Az útról kiszúrt minket Kóta Andris, és mondta, hogy reggel mogyorótörőt Síkfőkúton látott. Gyorsan arra vettük az irányt, de itt is csak keresztcsőrűek voltak, 40 példány, valamint csízek és süvi. Innen Bükkzsércre mentünk, de itt csak a nyomukat láttuk a fenyőtobozon. A Hoór-völgyi víztározóra is kinéztünk, ahol a legérdekesebb 2 havasi partfutó volt, amik első ránézésre sarlósnak is elmentek volna. Volt még egy feketenyakú vöcsök, ami csak alapos nézegetés után vált bizonyossá, hogy nem füles. Természetesen Fitala Csabáékkal is összefutottunk, de ők se szolgáltak érdekes információkkal. Még egyszer ránéztünk Bogácsra és Síkfőkútra, minden siker nélkül. Ez van, fenyőszajkót nem láttunk, de legalább egy jót madarásztunk.

Keresztcsőrű a kertben

Ma végre a kertünket is elérte a keresztcsőrű invázió, és így legalább 2 átrepülő példányt sikerült hallanom. Kertre új!

Ha már úgy belejöttem, ...

Ha már úgy belejöttem, ma ismét madarászat volt a terítéken! Reggel gyenge elalvás után kivonatoztam az Öreg-tavakhoz. Azért előtte még az albérlet listára leszedtem a keresztcsőrűt, összesen kb 10-et:) A tavaknál egy szerelmespárocska előttem szállt le, és indult el. Legalább távcső lett volna náluk, mert így csak elzavarták előlem az énekeseket, és így sem én, sem ők nem láttak semmit. Majd egy külföldi csoport vonaton előzött meg... És foglalták el előttem a 6-os és a Kondás főlesét is. Kicsit felidegeltem magam, és elindultam a Kondás északi részéhez. Az ÉK lévő lesből még mindig látszott a sérült nagy goda. Az északiból meg gyönyörűen meg lehetett figyelni a kis lilik csapatot, amely most 33 egyedet tett ki. Sajnos más érdekesebb madár nem nagyon volt. Így hát visszaindultam, ekkor futottam össze Mannuval, Csokival és Janóval. Ők sem tudtak semmi pozitívummal szolgálni. A kunyhóból még sikerült megnézem a nászruháspajzsoscankót, ami végre elkezdett vedleni. Egy fehér galléros madár volt, és ezekről valahol azt olvastam, hogy ezek a kevésbé erős, domináns hímek. Szerencsére a havasi pufik is közelebb jöttek (mintegy 50 példány), és tőlük kicsit távolabb sikerült kiszúrnom 2 fenyérfutót is. Na ezeknek nagyon örültem, mivel a Hortobágyon ezelőtt még nem láttam őket. Majd visszaindultam az Akadémia-halastavak irányába. Út közben még belefutottam valami sármányba, amit sajnos nem sikerült jobban megfigyelnem, így csak reménykedem benne, hogy egy fiatal citrom volt. Az Akadémián a sujtásos fütyülőludakat akartam megnézni, amit a madarászfutamkor nem sikerült látnom. De őket nem láttam, ellenben a pár napja itt tartózkodó sarki búvárt igen. Valamint 10-15 havasi pityert. Ekkor már Nagy Gergő is kint volt, és végül vele mentem vissza Debrecenbe.
Éves lista: 272 faj

Újabb faunaúj, plusz a fenyőszajkó keresés Debrecenben folytatódik

Rimó Árpival lebeszéltük, vonatra fel, leszállás Szolnokon, és indulás! Úgy volt velünk tart a Durkó-Hegyesi páros, de aztán csak nem jöttek! Éjszaka végig az országon - beteg dolog a tviccselés! De JÓ! Út közben összefutunk a hortobágy branccsal is. A Balaton mellett még majdnem elütünk egy kecskét a vaksötétben, aztán már ott is vagyunk! 5 nap alatt másodszor Pölöskén... Majdnem szívélyes fogadtatás, és beinvitálás. Felgyorsulnának az események, de Szabiék lassítják! Az "aljasok":) Aztán csak elő veszik, és... Egy ERDEI SÁRMÁNY! Fiatal tojó. Szépen elmagyarázzák, hogy mit kell néznünk, miért nem nádi vagy éppen törpesármi. Vicces, hogy a legutóbbi pölöskei utunk előtt pont erről a fajról beszélgettünk, hogy megfoghatnák... Aztán hajnalban vissza Szolnokra, majd én Debrecenbe. Gillel és Timivel a tegnapi sikertelenség után most a temető vesszük célba, hogy majd ott lesz a fenyőszajkó. Kimegyünk, de szokásos fenyvescinke, királyka stb. és 50 keresztcsőrűn kívül csak szimpla szajkók vannak. Na sebaj, dögfáradt vagyok, de legalább láttam a sármányt!
Éves lista: 271 faj

Fenyőszajkó keresés Debrecenben

Gilányi Gáborral(fotós) kimentünk a debreceni Botanikus Kertbe, hogy találjunk fenyőszajkót. Kint csatlakozott hozzánk Beregi Timi és Czosma Nasztázia is. De sajnos pöttyös hegyi varnyút nem leltünk, csak kb 80 keresztcsőrűt. Azért a semminél ez is jobb:) Ráadásul este jött az sms, hogy Pölöskén erdei sármányt fogtak! Valahogy látnom kell, látnom kell, látnom kell, látnom kell.........

Kert listás újdonságok

Délelőtt cinkék csapatára lettem figyelmes a szomszéd kertjében. Szemügyre vettem őket és egy fenyvescinegét szúrtam ki köztük! Kert listára új! Ráadásul később még a mi kertünkbe is átjött! Délután éktelen rikácsolást hallok a kertből, gyorsan kirohanok, de már csak megugrani és elrepülni látom a zöld küllőt. Ez előtt még ez sem volt a kertünkben! Egyszer csak össze írom a már említett listát...

Szőlőcskei tábor

A sarki cséres móka után, tegnap végre kijutottam a néhány napja működő gyűrűző táborocskába. Itt Fitala Csaba, Inci (Krisztián Lajosné), Sárváryné és gyerekei, valamint Rausz Rita fogadott. A nap során a keresztcsőrűek hangoskodva repkedtek ide-oda, minimum 15 madárra saccoltam a számukat. A hálóból is elég jól jöttek a madarak, 100 körüli szám lett a vége. Ami a legjobb, hogy sikerült fogni 4 (1 hím+3tojó) keresztcsőrűt is! Ebben mindenki reménykedett, bár senki nem számított rá. Ráadásul még egy kis Inci-féle előjáték is megelőzte a gyűrűzést. Előtte madárodú takarítást tartottunk. Bár ezt inkább pele kilakoltatásnak kellene nevezni, mivel az odvak nagy részében mogyorós és nagy pelék voltak. Aztán mikor visszaérünk, akkor mondja Inci, hogy hozott be egy süvöltőt, szép vöröset, meg egyéb madarakat. Mivel egész nap még csak nem is hallottam, megkértem, hogy mutassa meg melyik zsákban van. Kitapintottam a csőrét, hát nem az a süvis tompa csőr volt. Hanem hosszú, és keresztbe álló! Keresztcsőrű! Szóltam Csabának, és félre raktuk, hogy majd a végén nézzük meg. Megkérdeztük, hogy a másik zsákba mi van, mire az a válasz jött, hogy olyan "snassz madarak". Kivette Csaba meggyűrűzni, hát egy tojó keresztcsőrű volt, majd még 2! Soha snasszabb madarakat:)! Kijött fotózni Kovács Andris is, majd elvitte a Sárváry családot, így estére négyesben maradtunk. Már sötétben hangoskodva áthúzott felettünk egy kisebb csapat vetési lúd. Reggel kb 25 keresztcsőrű röpködött, és még sikerült egy tüzesfejű királyka tojót is fogni. Ezután pakolás, táborbontás. Rimóczi Árpi is beugrott. Sikerült mutatni neki nagy pelét, majd a többiek haza mentek, mi meg Szalók felé vettük az irányt. A tónál még sikerült látni egy nagy őrgébicset (a szezonbeli itteni elsőt), majd mindenki ment haza fele.