A sármányok nyomában

Mára Nagy Gergővel, Szabó Antival és Kiss Ádámmal Mátára beszéltünk meg egy kis madarászatot. A hortobágyi vasútállomáson vesznek fel, és már megyünk is a pusztára. Kezdetben nem sok érdemes van, kékes rétik és gatyás ölyvek jelentenek látni valót. Ami azt illeti gatyásból 4-5 példányt látunk, annyit még eddig nem sikerült soha egyszerre nekem. Aztán meghallok egy ismerős, furcsa hangot, de a gazdája elszáll és nem látom. Később derült ki, hogy sarkantyús sármány volt ez is. Már a csatornánál járunk, mikor Anti meglát egy hósármányt és 3 másik madarat. Sajnos felszállnak, és nem sikerül neki tartania őket. Közben megnézem az Ádámék által talált réti fülesbaglyot, amit viszont Anti nem lát. Anti sármányait megpróbáljuk megtalálni, de csak nádiakat ugrasztunk és réti pityereket. Ezután kóvájgunk jó darabig a pusztán. Én a többiektől más úton járok. Hívnak, hogy látnak sarkantyús sármányt. Odasietek, megkérdem hol van. Anti mutat két egymástól 100 méterre pontot, hogy valamelyikben. A másik két egyén még ennyit sem tud felmutatni... Rámegyünk, így megugrasztunk 2 sarkantyús sármányt, amikhez a levegőben további 7 példány csatlakozik, így 9 egyed repked. Legalább 10 percig csinálják ezt, majd leszállnak. Megnézzük, de fotózni nem tudjuk őket. Ezután megint felszállnak, és újabb 10 percig repkednek. Leszállnak, de már nem látjuk őket. Végül a fele meglett amiért jöttem, úgy érzem, hogy még lesz legalább egy utam a hósármányok miatt.
Éves lista: 280 faj
A képet napokkal később Durkó Lajos készítette.