Sasszinkron

Ma volt a sasszinkron. Levonatoztam Füzesabonyba és ott felvett kocsival Kovács Andris. Irány a benzinkút, ahol a köszönések után egy nagy kócsag repült el mellettünk. Tóth Laci kiosztotta a területeket. Hát, érdekes részt kaptam. A Mezőtárkány és Poroszló közti szakaszt. Ez azért vicces, mert hetente kétszer megyek át rajta vonattal, csak akkor 20 perc alatt letudom, nem pedig egy fél napig tart. Az is kiderült, hogy egyedül fogok bandukolni. Kovács Andris vitt ki kocsival, csakúgy, mint Balázs Istvánt és Tóth Pétert is. Mikor lefordultunk az M3-ról, rögtön a területen telelő pusztai ölyv fogadott!!! A másik madár koponyáját egy fél órával azelőtt mutatták nekem egy egerészével együtt. Sajnos ők is a magasfeszültségű vezetékeknek estek áldozatul. Nem rossz kezdés, majd még mielőtt beértünk a faluba láttunk néhány vörös vércsét, rengeteg egerészölyvet, 2 parlagi sast és 4 rétisast. Kitették és irány a síneken Poroszló. Mondanom sem kell, hogy a sínpáron való séta magával hordta a vonattal találkozás esélyét is (a nap folyamán háromszor dudált rám a mozdonyvezető, hogy takarodjak a sínről:). Elindultam, és gyorsan bele is futottam egy karvalyba. Még a falut sem sikerült elhagyni mikor egy tojó vagy fiatal kis sólyom is mutatta magát! Parádés kezdet után hasonló folytatást vártam, és tovább folytattam utam. De nem volt hasonló folytatás. Egerfarmosig még néhány nagy őrgébics, vörös vércse, 1 balkáni fakopáncs, 2 holló, szarkák és rengeteg egerészölyv volt. Egerészölyvből a nap folyamán kb 90-100 példányt láttam. Egerfarmos után sem változott sokat a kép, itt színező elemként néhány fenyőrigó, dolmányos varjú és egy őszapó csapat. Kétútköztől nem messze felbukkant egy öreg rétisas, ami tőlem kb 120 méterre volt. Végre! Aztán Kétútközre beérve ordibálás és puskaropogás zaja csapta meg fülem. Na, én is jó helyre kerültem, majd jól lepuffantanak... Később kiderült, hogy máshol lövöldöztek, az ordibálók pedig nyulakat fogtak be. Utána végre az út első kékes rétihéjája is feltűnt, amit még néhány madár követett! Kétútközről még ki se értem, amikor a rengeteg egerész között, feltűnt néhány más fajta madár. Fülesbaglyok! Közelebb mentem hozzájuk és két madár kiült a használaton kívüli villanyoszlopok tetejére. Ekkor már teljesen biztos volt, hogy nem véletlenül láttam én január elején a vonatról réti füleseket itt. Mert ezek is azok voltak!!! Nagyon megörültem nekik. Utána 1 gatyásölyv is kiült arra az oszlopsorra. Még egy darabig tudtam közelíteni feléjük, mielőtt lerepültek a gyepre. Követtem őket. Így derült ki, hogy 4 madár volt itt. Természetesen a fényképezőgépem elemének most kellett lemerülnie... Tovább haladva a síneken a másik oldalról is felrepült néhány bagoly. Még 7 réti fülesbagoly volt. Repkedtek, vadásztak, földön ültek, mesés volt, és végre már ülve is láthattam őket. El is időztem velük egy darabig. Nem sokkal mentem tovább, mikor az egyik oszlop tetején kiszúrtam egy parlagi sast, amit egy dolmányos varjú piszkált. Sikerült neki arrébb üldözni. Aztán Andris hívott, és nem sokkal később felvettek kocsival. Nem sikerült végig érni a kijelölt szakaszt, de azért a területen költő öreg parlagi sas párral zártunk. Utána Poroszló mellett sikerült még egy réti fülest felrebbenteni, így 12 ilyen baglyot láttam ezen a napon. Majd még Besenyőtelek mellett megnéztünk egy gatyás ölyvet, aminek az evezői nagy része hiányzott. Irány Tarnaszentmiklós! A vadászházban köszönés, beszélgetés, adminisztráció után elindultunk hazafelé. A buszállomáson tettek ki, ott még hallottam egy macskabagoly énekét, és irány haza. Nem rossz nap: 5 parlagi sas, 6 rétisas, 1 pusztai ölyv, 1 karvaly, 2 gatyás ölyv, 1 kis sólyom, 12 réti fülesbagoly, 8-10 kékes rétihéja, 10-15 vörös vércse és 90-100 egerészölyv lett a vége.
Éves fajlista: 73 faj