2008. január 2., szerda

Új év - Irány Máta puszta

Egy áttanult szilveszter után kimentünk (Beregi Timi, Szabó Anti, Gilányi Gábor és jómagam) a Hortobágyi halastavakra és Mátára egy kis kellemes madarászás reményében. Útközben sikerült megpillantani az év első madarait, sorrendben: vetési varjú, házi veréb, balkáni gerle, szarka, kékes rétihéja, egerészölyv, dolmányos varjú, vörös vércse. A halastavak megállójában mezei veréb, széncinege és tengelic fogadott. A tavak teljesen be voltak fagyva, de nagyjából erre számítottunk. Az első igazi "helyi" madár nádi sármány volt, méghozzá mindenhol és korrekt mennyiségben. Majd szép sorba jött a többi faj: szürke gém, karvaly, kék cinege, feketerigó(bezzeg a futamon nem volt), vörösbegy, kenderike, tőkés réce(1pld.). Ezután nem kis felüdülést okozott egy héja észrevétele. Majd az ökörszemeket végre látni is sikerült, nem csak hallani. Nagy őrgébics volt a következő, sajnos színes gyűrűt nem láttunk rajta. Utána nyári lúd és dankasirály következett. Ekkor az egyik híd alatt megpillantottunk néhány szarkát, ahogy egy hal dögöt csócsálnak. Közelebb érve valami más is megmozdult! Távcső fel, de akkor már sejtettük ki a váratlan vendég: VIDRA!
Jól megmutatta magát és fotóztatta, hogy utána eltűnjön a lékben. Hihetetlen élmény volt! Tovább menve végre nem csak hallottunk, hanem láttuk is a barkós-, és a függőcinegéket. Majd erdei pinty, rétisas, nagy fakopáncs, jégmadár és egy immatur(?) barna rétihéja is mutatta magát. Természetesen az egész kirándulás során mutatták magukat kékes rétihéják, egerészölyvek és még párszor a nagyőr is. A Kondás és Máta határán összefutottunk egy öreg tojó gatyás ölyvvel is. Megérkeztünk a pusztára, jókora időcsúszással. Gábor a csatorna partján látott egy guvatot, de túl hamar eltűnt, hogy mások is szemügyre vehessék. Majd néztük az énekeseket, de sokáig nádi sármányok és tengelicek jelentették a vizslatni valót. Mígnem egy 45 példányos énekes csapat végre az egyik áhított fajt eredményezte: sárgacsőrű kenderikék. Most láttam harmadjára ezen a télen (és összesen is), de most voltak a legjobban megfigyelhetők. Csináltunk néhány elfuserált fotót, de az idő szorításában sietni kellett. Mátán végig másztunk, de már csak 1 kék galamb jelentett némi izgalmat. Valamint egy cickány, ami volt olya kedves és elszórakoztatott minket. Sötétben értünk a faluba, ahol leszakadtam a többiektől, aminek a jutalma egy erdei fülesbagoly lett. A cipőnk jól átázott, sarkantyús és hósármányt nem láttunk, mégis jó volt a nap. Január elsején az éves listám 35 fajt kóstált.

Nincsenek megjegyzések: