A szürkeségek nyomában

Mivel már november óta nem voltam Bél-kőn, így kapóra jött, hogy néhányan megakarták nézni a kis szürkeségeket. Reggel Durkó Lala, Hegyesi Attila és Kiss Ádám felvettek otthon, és irány Bélapátfalva. Kis kitérőt tettünk Egerben a Szvorényi úti boltba, ennek jutalma két átrepülő keresztcsőrű lett. Még a sorompó kulcsát is felvettük, és tényleg indultunk Bélapátra. Az 550-en kezdtünk, hajnalmadár reményében. De nem volt! A nagykunoknak nem egyszerű megmutatni a fajt (lásd Pabar Zolival a próbálkozásokat). De a szürkebegyeket már innen is hallani lehetett. Utána felmentünk a felső részre, ahol a havasi szürkebegyek nagyon hamar meglettek. Minimum 16 egyedet láttunk, volt mikor 3 méteren belülről! Hihetetlen jó arc kis madárkák:-) Visszamentünk az alsó párkányra. Itt megint hamar meglettek a felső részen repkedő begyek. Szorgosan kerestük a madarat, de csak nem akart előbújni. Aztán Lajos megpillantotta, majd mi is láttuk. Hát... Nem volt alacsonyan, az biztos. Ráadásul lustaságból egyik szkóp sem lett behozva. Ádám kicsit fancsali képpel volt, mikor elindultunk kifelé. Majd hirtelen észre vettem még egy "sziklapillangót", a befalazott részeknél. Közelébe mentünk, és a madár a bokánk magasságból reppent feljebb. De akkor sem túl magasra, csak a beton részek tetejéig. Pár percig ott mozgott, jól meg lehetett figyelni. Ádi arca is kivirult. Én is örültem, hogy megint két hajnalmadarat sikerült itt látnunk. Mikor már feljebb szállt, akkor elindultunk a kocsihoz. Ezután kiderült, hogy Attila még nem látott vízirigót. Elindultunk hozzá, út közben további keresztcsőrűeket is láttunk. A patakon nem volt a megszokott részen a madár. Így feljebb mentünk, és meg is sikerült pillantanunk. Sőt! Úszkált, fürdött, mindent csinált. Elszórakoztatott egy jó darabig. Miután kiélvezkedtük magunkat visszaindultunk a Bél-kőre, uhu reményében. A hegy lábánál bolyongtunk kicsit, hátha látunk kormosfejű cinkét vagy bajszos sármit. Egyik sem mutatta magát. Helyette fenyő- és léprigók, citromsármányok és egyéb gyakoribb madarak voltak. Meg Tündérlala átvedlett Zajos Lajosba:-( Ahelyett, hogy agyoncsaptam volna, inkább visszaindultunk a bányába. Uhut csak egyszer hallottunk, és Ádám meg Zajos arról is lemaradt. Már sötétben mentünk le, hogy haza furikázzanak, majd indulhassanak haza. Jó kis nap volt, méltó befejezése az évnek!