Sarki csér!!!

Pár napja jött az sms, hogy fiatal sarki csért találtak a szigligeti kikötőnél. Tegnap végre volt rá idő, így hát Rimóczi Árpi és "kicsi a bors, de Durkó" társaságában elindultunk felé. Szigligeten elég hamar megtaláltuk a kikötőt, majd a létesítmény másik oldalán megláttunk háttal egy csért. Már sejtettük, hogy meglesz:) Átmentünk arra az oldalra, és nem láttuk a madarat! De elrepülni se láttuk! Hova lett! Aztán előtűnt tőlünk kb 4 méterre, egy pecástól 1,5 méterre! SARKI CSÉR! Egy kék kukától nem sikerült észre vennünk:) Még mielőtt lefotózhattuk volna, felszállt. Szemmel tartottuk, és láttuk, hogy fog egy halat majd visszafordul. Leszállt a hullámtörőre. Ott már lassan sikerült megközelítenünk, és fotóznunk. Kicsit álmos volt:) Majd egy sokat hangoskodó rozsdástorkú pityer szállt át fölöttünk. Miután kigyönyörködtük magunkat, további madarászatra adtuk a fejünk. A parkban még néány szőlőrigó is hangoskodott. Gyenesdiáson felmásztunk a Nagy-mezőhöz, ahol nagyon nyomultak az énekesek. A vegyes cinke csapatban sikerült meghallani, majd meglátni is egy búbos cinegét. Majd még egyet. Végül minimum 5 madár volt. A levegőben pedig a kék galambok repkedtek csapatokban. Még megmásztuk a kilátót, majd Keszthelyre indultunk. Itt a kikötőben legérdekesebb egy fiatal szerecsensirály volt. Megszavaztuk mi legyen, és a zalai madarászok meglátogatására szavaztunk 2:1 arányban. Ezután elindultunk Pölöskére, ahol az éjszakát töltöttük. Ott volt már Cser Szilárd, Gál Szabi, Kancsal Béla, Kóta Andris. Később elment Szilárd, helyére érkezett Ampovics Zsolt meg Domján András. Reggel megviselten ébredtem, és egy kis reggeli ökörködős madarászat után megnéztük hol is vagyunk. A Pölöskei-tó mellet, egy "félvad", szép helyen. Pölöskei bolti kitérő, és egy keresztcsőrűvel odébb, még kimentünk a hálókhoz. Végre láttam kézből rövidkarmú fakuszt. Ezután elindultunk vissza a Balatonhoz. Bálatelepen még TündérkeLala kiszúrt egy ezüstsirályt (vagy valami olyasmit). Ezután elindultunk fővárosunk felé, ahonnan vonattal jutottam haza.
Éves lista: 270 faj

Nemzetközi Madármegfigyelő Nap 2008

Mai nap volt az idei madármegfigyelő napok második napja, ahol a terv szerint 9 órától vártam az érdeklődőket a Laskó-völgyi víztározónál. Szeles idő volt, előző napokban sok esővel. A gáton gyorsan észrevettem 1 hegyi billegetőt, majd pedig az érdeklődők tömegét, összesen 1 főt. Ő is a helyi csoportunk titkára: Rausz Rita volt. A gátról néztünk először szét, majd jött a keleti oldalon a séta. A tó végéből távcsővel észrevettem egy nagyon ismerős madárkát, amit nem itt, és nem ilyenkor szoktam meg. Szkóp fel: hegyi réce tojó! A faj második előfordulása a tavon, és harmadik a Bükkalján! Már megérte kijönni! A Laskó-patakon átkeltünk, mikor is hívtak, hogy 2 budapesti család jött madarakat nézni. A nyugati oldalon lecseréltem Ritát rájuk, és visszafordultam keletre. Bementünk a Töviskes-völgybe, ahol még 2 tövisszúró gébics fiatal volt. 6 körüli fenyőrigó volt csak itt, ami részben a hangoskodó/verekedő gyerekeknek is köszönhető. Ráadásul a határozóm borítóját is letépték... Nekik is megtudtam mutatni a hegyi rucát, majd a gátnál elváltak útjaink. Itt még összefutottam néhány madár után koslatóval, akik szintén a már emlegetett téli réce látványával gazdagabban távoztak. Összesen 400 körüli madár volt, ami nagyon kevés. Ez köszönhető a seregélyek és fenyőrigók hiányának. Mellesleg, ahogy elküldtem az adatokat, rögtön felélénkült a rigók mozgása. Legtöbb egyedű faj: 70 tengelic, 39 csörgő réce, 38 tőkés réce.

Dunnakacsák

Pár napja jött az sms, hogy Kókay Bence pehelyrécéket talált Budapesten, a FOKA-öbölben. Mivel még tegnap a területen volt két példány (és mert még sosem láttam), így hát nagy reményekkel indultam neki. Bence alaposan elmagyarázta, hogy merre kell mennem. Ráadásul még a közlekedés is nekem kedvezett, így hát alig 10 percet kellett sétálnom. Mikor az öböl bejáratához értem, rögtön a két alvó pehelyréce került elém:) Soha nehezebbet!:) Ott volt előttem a két nagy darab jószág, nagyon sokáig tudtam őket figyelni. Az egyik fiatal hímnek, a másik hasonló korú tojónak tűnt. Mellettük csak tőkés récék voltak, valamint 1 hegyi billegető, és egy rám szívrohamot hozó, diólopó fiatal vetési varjú volt. Kb 10 órakor hagytam ott, az addigra alaposan megfotózott pehelyrécéket, és mentem nővéremékhez megnézni frissen született unokaöcsémet. Este derült ki, hogy reggel már látták a madarakat, és hogy valószínűleg én láttam őket utoljára.
Éves lista: 268 faj

Kövesdi limicola-tömeg

Mezőkövesden, a Hoór-völgyi-víztározó mostanában nagyon jó madarász-terepnek számít, köszönhetően a vízügyi szakemberek áldásos gátjavításának (és a vízszint leengedésének). Így hát ismét idekerültem, és ismét egyedül. Már megérkezésemkor látszott, hogy a tavon rengeteg madár van. Pontosabban a tó partján. Mivel a tavon, a már megszokott káró-gém-tőkés-sirály együttes mozgott. A száradó részeken pedig a szokásos füstös cankó, szürke cankó, sárszalonka nevű fajok mellett rekordszámú partfutó! Szám szerint: 13 havasi, 9 sarlós és 45!!! apró. Ezek mellett még egy fenyérfutó és 1 fiatal ezüstlile, valamint parti lilék voltak. Ez utóbbiak között kiszúrtam egy szárnyát lógató egyedet is. Szenzációs dolog a partfutók ilyen nagy száma a Bükkalján! A madarászat után indultam Debrecenbe.

Godácska

A pár nappal ezelőtti madarászáson felbuzdulva, ma megint kinéztem a Hortobágyi-halastavakra. Természetesen a fő célpont megint a Kondás volt. A kis házból a szokásos látvány fogadott: cankók, gémek, rétisasok és egyéb itt közönségesnek számító madarak. Otthon persze nagyon örülnék nekik:) Semmi izgalmas nem volt, míg a tó északkeleti leséhez nem értem. Itt volt megint a sérült goda, meg mellette még egy pár. De az egyik valahogy első ránézésre is fura volt. Majd ahogy jobban megnéztem még érdekesebb lett. De csak akkor mertem rámondani 100%-os bizonyosságra a fajt, mikor megröppent. Kis goda! A madár fiatalnak tűnt, de erre azért nem mertem tenni a nyakam. Most sajnáltam csak igazán a fényképezőgépem makacskodását, mivel elég közel volt a madár. Aztán az északi lesből még láttam egy vándorsólymot, majd vissza felé még egyszer megpróbáltam megtalálni a godácskát, de már nem jártam sikerrel. Így is "kielégült" fejjel tértem vissza a civilizációba, hiszen újabb fajt mutatott a lecsapolt Kondás.
Éves lista: 267 faj

Kőforgattyú

Gilányi Gábor és Szabó Anti ( a képek tulajdonosa) közreműködésével madarászat lett tartva a Hortobágyi-halastavakon:) Az első tavakon természetesen nem sok "ritkaság", így a Kondásban reménykedhettünk. A nyugati lesnél a fejünk mellett húzott el egy rétisas. Ilyen közel még nem voltam hozzá soha:) A kis kunyhóban találkoztunk Balla Danival és Németh Tomival. A leeresztett tóban sok goda volt, de egyik sem volt közülük kis goda. Valamint pólingok voltak még. Ezek között volt, aki 2 kis pólit is látni vélt, de számomra inkább nagynak tűntek. A kanalasgémek között pedig 2 fekete gólya, és egy színesgyűrűs kanalas volt, de ez utóbbit sajnos nem sikerült leolvasnunk. Egy idő után elváltunk Tomiéktól, és neki vágtunk a többi lesnek. Út közben Anti fogott egy szerencsétlen pockot, amivel jól elszórakozott. Sajnos ezt a pocok nem élvezte annyira:) A zsilipnél megfejtettük az üstökös gémek keletkezésének rejtélyét, és még egy hermelint is láttunk. Az ÉK fekvő lesből egy sérült nagy godát láttunk. majd az északiból észre vettem egy fura madarat. Messze volt, de egyértelmű volt a faj. Kőforgató! Gyorsan megnézte Gil, majd Anti is próbálta. De nem látta! Visszakerestem, de Anti megint nem látta. Majd ezt megismételtük még egyszer. Majd Gil is visszakereste, de Anti csak nem látta. Utána már mi se találtuk meg a madarat, bár Anti mondta, hogy látott elszállni valamit... Ezután elindultunk a vonathoz.

Másodjára nem lett meg

Délután Nagy Gergővel kimentünk a Kondásra, hátha megint sikerül látni a vándorpartfutót. A többi tónál meg sem álltunk, rögtön a Kondáshoz "siettünk". A kunyhóban már ott volt Simay Attila, később pedig Kovács Gábor és Gergő, valamint Grega és csapata is tiszteletét tette. A tavon rengeteg madár volt, de pont azt az egyet nem láttuk, amit kerestünk. Sőt! A legérdekesebb madár egy nászruhás ezüstlile, egy ülő fiatal rétisas és egy fantáziánkat megmozgató fiatal hamvas rétihéja volt. Ezután Gerivel és Atikával átmentünk a keleti, majd az északi lesbe, de onnan se lett jobb a helyzet, ráadásul ellenfénybe is kerültünk. 6 után kezdtünk Gergővel visszaballagni az állomás felé. Sötétedés közben még egy kabasólyom vadászgatott a hatos tavon, és utána már csak a kiérkezést vártunk, és haza indultunk.

Gyűrűzővizsga

Hajnalban indultunk Pestre, hogy odaérjünk a gyűrűzővizsgára. Az útitársak Fiteti, Gil, Anti és Tündérlala voltak. Szolnokon megálltunk a benzinkútnál, ahol Gábor a verebek közt egy hullámos papagájra lett figyelmes. Ezt a fajt még soha nem láttam terepen:) A vizsga egyikünknek sem sikerült, ráadásul engem a kérdések még jól fel is idegesítettek, és jelenleg nem úgy gondolom, hogy a közel jövőben megpróbálkozok még vele. Visszafelé Szolnok mellett láttunk a kocsiból egy halászsast, és utána benéztünk a Telekhalmai-halastavakhoz. Természetesen tökéletes ellenfény volt. Azért érdekesebb fajként volt néhány kis sirály (fiatal és öreg is), Temminck-partfutó és rétisas. Majd Fiteti megtalálta az alvó halászsirályt. Ezután Furkót letettük, és elindultunk Debrecenbe. Kisújszállás mellett még láttunk egy fiatal pusztai ölyvet, aztán megérkeztünk.

Kövesdi ásóludak

Előző nap hívott Durkó Lala (a fotó tulaja), hogy Mezőkövesden tavi cankókat látott. Kimentem én is megnézni őket. De nem voltak ott. Helyettük láttam kb 15 szürke cankót, 15 havasi, 5 sarlós és 3 apró partfutót, 6 sárszalonkát meg füstös és pajzsoscankókat. A szokásos fajokon kívül volt még megint 200 nagy sirály, karvaly és fiatal vetési varjú dolmányosokkal és 3 hollóval. De a legjobb a 3 bütykös ásólúd volt, amik nem gyakoriak a Bükkalján. Valószínűleg 1 tojó és 2 fiatal volt. Aztán megjöttek Roy Adamsék is, és nem sokkal később egy immatur parlagi sas is mutatta magát. Ezután visszamentem Egerbe, ahol Lajosék már vártak rám. Kimentünk a Felsőtárkányi-tóhoz, ahol némi keresés után láttunk 5 keresztcsőrűt átrepülni. Valamint Tündérlala bátyja fogott egy lábatlan gyíkot. Ennek nagyon örültem mivel még sosem láttam élő kuszmát. Eztán ment mindenki saját útjára.

Vándorpartfutó!

Tegnap jött az sms, hogy egy fiatal vándorpartfutót talált Mannu a Kondáson. Szabó Antival (fotós) megbeszéltük, hogy reggel kimegyünk rá. A halastavaknál találkoztunk, és neki indultunk. Út közben átnéztük a többi tavat is, de túl sok érdekességet nem találtunk. A Kondásnál, a betonon egy pézsmapocok és kölyke elszórakoztatott minket egy darabig, majd a nyugati lesre mentünk. Itt hívtuk fel Mannut, aki elmondta, hol érdemes keresni. Ez szerencsére a két sziget közti csupasz iszap volt, nem pedig a tündérfátyolos rész. Ezért átmentünk a kunyhóba. Egy jó ideig kerestem, de a kacsáktól és libáktól esélyem sem volt megtalálni. De legalább egy színes gyűrűs kanalasgémet sikerült leolvasnom, és láttunk 3 rétisast. Aztán arrébb repültek a libák, elmentek a felhők, és a keresésnek meglett az eredménye. Ott volt a vándorpartfutó! Nagyon örültem neki, hogy ilyen felszereléssel, ilyen távolságból sikerült kiszednem! Antival pár percig tudtuk nézni a madarat, majd visszarepült az iszap túloldalára, ahol esélytelen volt megtalálnunk. Kinéztünk még a keleti lesre, de onnan sem volt sok érdekes madár, így hát elindultunk haza.
Éves lista: 266 faj