Botkert és sólyom

Ebben a két napban kétszer is kinéztünk a Botanikus Kertbe Gilányi Gáborral, de csak a szokásos fajokat láttunk. Érdekesebb fajok a fenyvescinege, léprigó és szőlőrigó voltak. Kedden kitoltuk az utunk, és a klinikákra is bementünk, valamint érintettük a Nagyerdőt. Előbbi helyen népes fenyőrigó csapat volt, szőlőrigókkal, míg utóbbi helyen 1 tojó fekete harkály. Miután Hoffer Áron felvett minket sárga csoda Trabantjával, megnéztük a víztornyon levő vándorsólymot is, majd bementünk a koliba.

Yarrellii!

Előző napi hattyúzásból haza értem, majd indultam is tovább nővéremékhez Pestre. Ugyanis vasárnapra billegetőzést beszéltünk meg, és Budapestről indultunk. Én főleg a rövidcsőrű ludakat szerettem volna látni, meg persze az angliai barázdabillegetőt. Reggel indulás előtt egy órával mentem ki a buszhoz, majd metróhoz, de még így is késtem pár percet. Kis fővárosunk időjárása sem nyűgözött le, de csak ezután következett a java. Gyors ismerkedés után Bodor Gáborral, Juhász Imrével és Lendvai Csabával elindultunk Fertőújlakra. Odafelé menet egyre inkább rosszabbodott az időjárás. Majd kis javulás mutatkozott. Kb ekker értünk Vezekényhez, de az énekes hattyúkat nem találtuk. Csak egy bütykös hattyú borzolta a kedélyeket. Folytattuk utunk, és rájöttünk, hogy az a kis javulás csak beetetés volt, hogy utána igazán szívatni tudjon az időjárás. Hatalmas szél volt és zuhogó eső, esetleg jég és hódara. Az arcunkra csapódó cseppek kellemetlen fájdalmat okoztak. A libás helyhez érve szomorúan konstatáltuk, hogy ma nem látunk semmilyen ritka libát. Egész nap folyamán kb 50 libát láttunk, és szinte mind nyári volt.
Akkor irány a billencs. 1 egész barázdabillegető volt a szokásos helyén, és az alba alfajhoz tartozott. De ez is gyorsan elrepült. A keresés sem járt sikerrel. Visszafelé bandukolva észrevettem pár billegetőt, és miután szóltam, meg is lett a madár, miközben az orrunk előtt repült el. Gyönyörűen látszott a tojó yarrelliikhez méltó sötét háta, és fejmintája is. Utána még próbáltuk visszatalálni, aminek bőrig ázás lett az eredménye. Fertőújlakon még megpróbáltuk megnézni a réti fülesbaglyokat, de mindössze 1 karvalyt találtunk. Budapest felé menet végre meglett az 5 énekes hattyú is! Majd kis ablakreparálás utána folytattuk utunk. Onnan én Debrecenbe mentem, ahol a radiátorra tettem minden göncöm, valamint a spekóm "ruháját", mivel napközben sikeresen felborította a szél. Így hát meglett a Brit BarázdaBillegető, és az éves listám 102fajra növelte.

Hortobágyi hattyúzás

Tegnap este jött a hír, hogy 7 kis és 6 énekes hattyú van a Hortobágyon! Ma reggel Bánrévi Danival, Bodzás Jancsival és Rimóczi Árpival indultunk. De mielőtt beértem hozzájuk Poroszlóra, a vonatból megint láttam öreg rétisast, amit jó jelnek vettem:) Út közben még pontosan leinformálódtunk a dolgokról, és kiderült, hogy lesz még ott mit csemegézni. A sajtárusnál egy kuvikot is láttunk. Megérkezvén Borsósra egy kenderike repült át felettünk, miközben izgalomtól részegülve dagasztottuk a sarat a hattyús hely felé. Még messze voltak, mikor már lehetett látni, hogy hol vannak (Árpi vette észre őket). Előtte még felriasztottunk 2 réti fülesbaglyot, amik közül az egyik teljesen tisztán kiült a gátra. Nem semmi látvány volt ez sem, de csak lassíthatott, el nem tántoríthatott a céltól. Még pár lépés, és spektív fel!És ott voltak, teljes életnagyságban:
7 öreg KIS HATTYÚ!Csodálatosak voltak! Meg némiképp viccesek, mikor fél lábon el kezdtek nyújtózkodni, és tollászkodni egyszerre:) Egy darabig elnézegettük őket. De kicsit hátrébbról libák szóltak, amit természetesen át kellett bogarásznunk. A libák felé menet még közelebbről is láttuk a hattyúkat, valamint egy kék galambot. Aztán ott volt előttünk 4000 vadliba, zömében nagy lilik. Szkóp fel, és hadd szóljon! Sikerült is kiszedni 4 vörösnyakú ludat közülük, ami ráadásul self-found volt számomra. Átnézés közben néha rétisas ijesztette fel őket. Miután úgy gondoltam, hogy már eléggé átskubiztam őket, figyelmem az énekesekre irányult. Láss csodát, sikerült is 36-os, 38-as sárgacsőrű kenderike csapatot találnom. Nem voltak túl jók a fények, és túl közel sem voltak, így hát követtük őket egy darabig. Majd miután visszafelé átrepültek felettünk kiváló fényekben és zajongva, úgy döntöttünk folytatjuk utunk, és irány a másik hattyú fajhoz! A kocsinál ettünk egyet, miközben 9 daru repült át fölöttünk. A Hortobágyot átszelve egerészek, nagyőrök, kékes rétik és vércsék szegélyezték az utat. Kónyán a faluból szúrta ki Dani a hattyúkat. Ott állt 6 énekes hattyú: 3 öreg és 3 fiatal. Ezek is nagyon szépek voltak, valamint nem semmi látvány volt, ahogy emelgették hatalmas, fekete, úszóhártyás lábaikat:) Utána kimentünk a Cserepes nevű pusztára, libázni kicsit. Mindössze kb. 10000 lúd volt... Ráadásul ma már láttak köztük örvöst, nyakit, kis liliket. Elkezdtük nézni, nemsoká meg is leltem az első vörösnyakút. Itt minimum 6-ot láttunk, aminek akár a duplája is lehetett, amit ténylegesen megfigyeltünk. Majd sikerült kiszúrnom az örvös ludat is! Gyorsan megmutattam Daninak, majd nem sokkal később felrepültek a libák. Miután leszálltak, kezdődött a kutakodás elölről. Megint nyaki, majd újra kiszúrtam az örvöst:) Most már mindenki jól megtudta nézni. Hihetetlen élmény volt látni, ahogy a vöröske könnyed léptekkel átsétál a szürke örvös előtt!!! Később Árpi még kiszúrt 3-4 kis lilikszerűséget, de sajnos túl messze voltak a 100%-os határozáshoz. Búcsúzóul még megfigyeltünk a libák és közénk leülő gatyás ölyvet, valamint egy vadászgató kis sólymot is. Poroszlón még bedobtunk egy kávét, majd mindenki ment hazafelé. Nem mondom, hogy egy rossz nap volt! Meglett az idei negyedik új fajom, valamint jópár egyéb szívemnek kedves madarat is láttam.
Éves lista: 101faj

Az alföldi emberek hegyre mászatása, a nagy semmiért

Mára zsíroztuk le Bánrévi Danival és Pabar Zolival, hogy mutatok nekik hajnalmadarat és havasi szürkebegyet a Bél-kőn. Dani busszal jött Egerbe, és amíg vártunk Zoli vonatára beiktattunk egy kis érsekkerti madarászatot. A patak Petőfi téri szakaszán láttuk az erdei cankót, az érsekkertin pedig 2 hegyi billegetőt. Amúgy az ilyenkor szokásos fajok voltak: tengelicek, meggyvágók, nagy fakopáncsok, erdei pintyek, fekete rigók, süvöltők stb. Szerencsére az egyik pintycsapatban sikerült fenyőpintyeket is látnunk. A macskabaglyot nappalozó helyét sajnos nem találtuk meg. Miután Zoli is beérkezett, elindultunk busszal Bélapátfalvára. Az apátság felé menet ott is a szokásos fajok fogadtak: süvik, pintyek, meggyesek, stigók, citromsármik, szajkók stb. Valamint egy csinos közép fakopáncs. Az épületet alaposan átkutattuk a hajnal után, de csak az egyik fenyőn egy sárgafejű királykát találtunk. Majd elindultunk fel a hegyre. De itt rontottuk el a dolgot, mert a hegyen összesen néhány (értsd: 3-5 pld) cinke, 1 holló, 1 egerészölyv és 1 általam nem látott hamvas küllő volt. Ja, meg 8 muflon és 1 róka, + néhány kármentesítő. Hihetetlen szopás, ilyen még nem volt, hogy télen egyik szürkeséget se lássam ott!:( Így kullogó orral mentünk hazafelé, amit még a bélapáti boroskóla sem nagyon tudott enyhíteni:(

Sikertelen kánya keresés

Rimóczi Árpival lebeszéltük, hogy ma madarászunk kicsit. Elsődleges cél a jászszentandrási vörös kánya megkeresése volt, valamint kinézni a Tisza-tóra. Reggel átvonatoztam Debrecenből Szolnokra, és már indulhattunk is. Sajnos nem találtuk meg a keresett madarat, egerészölyveket, vörös vércséket, kékes rétihéjákat láttunk. Akkor irány a Tisza-tó! Tarnaszentmiklós mellett láttunk 2 rétisast is. A Szalóki-öblöt és a Valki-medencét néztük meg. Abádszalókon sikerült belebotlanunk egy kuvikba is. Majd kis elakadás miatti pihenő következett. A vízen sok nyári lúd, tőkés réce, kerceréce, kontyos réce, barátréce, kis bukó (70-100pld), dankasirály, viharsirály volt. De akadt néhány rétisas, szárcsa, nagy kócsag, kormorán, csörgő réce, bütykös hattyú, sztyeppi sirály, nagy lilik, vetési lúd is. Sikerült kiszúrnom 2 tojó hegyi récét is Szalóknál, míg Árpi 2 nyílfarkú réce gácsért szedett le. Körülbelül ennyi volt ez a nap, de még messze van a szezon beindulása.
Éves lista: 96 faj

A RÉV és ami mellette van

Eme napra beszéltünk meg egy kis balatoni madarászást Rimóczi Árpival és Durkó Lalával. Hajnal 4-kor kelés, 4,30-ra trolihoz érés, 5kor vonatindulás. Átszállás Püspökladányon, majd 6,50 körül megérkeztem Szolnokra. Árpi és Lala már itt voltak, gyorsan el is indultunk a Balaton felé. Először egy befagyott részen álltunk meg, ahol sirályokat és dolmány varjakat láttunk a jégen. Vihar-, danka-, és sárgalábú sirályok voltak. Majd az irányt a szántódi rév felé vettük. Megérkeztünk, és útban a part felé is látszott, hogy rengeteg madár van. Már első ránézésre is látszott, hogy nagyon sok a kerceréce, kb 1000-1200 lehetett. Összesen nem láttam eddig ennyit:) A parton előttünk néhány szárcsa bohóckodott, mögöttünk pedig a tőkések voltak hihetetlen bizalmasak. Az egyik gácsérnak nagyon bejött Árpi:) Spektív fel, és kezdődhetett az alapos kutakodás. Szépen jött is elő a többi faj: kontyos réce(20-30 pld), barátréce (80-100 pld), kis bukó (5-10 pld). A jég szélén feltűnt két rétisas is. Egy hegyi réce tojót is sikerült kiszúrni. Valamint a környéken még bütykös hattyúk, vihar-, danka- és sárgalábú sirályok voltak. Ekkor már Árpi feljebb ment a kis "félszigeten", mi még Lalával ezt a részt néztük. Gyönyörű volt a rengeteg kerce... Egy kormorán is feltűnt. Hirtelen Árpi szólt valamit, és Lala sebesen elindult felé. Én tovább folytattam ennek a résznek a nézegetését. Miután teljesen átnéztem, én is elindultam feléjük. Oda értem, és közölték velem, hogy egy jeges réce van ott. Ekkor jött egy kék helikopter (le kellett volna lőni), és a vízi szárnyasok szárnyra keltek. Ez a nap folyamán még vagy 2-szer, 3-szor lejátszódott. Ennek nem tudtam őszintén örülni:( Miután leszálltak elkezdtem keresni, hátha meglesz megint a ruca. Ezután szólt Lala, hogy megtalálta a fekete récét, meg egy másik madarat is! Gyorsan megnéztem, mielőtt megint jönne a helikopter. Így végre meglett egy régóta áhított fajom, és mindjárt két példányban (valószínűleg fiatal és tojó)! Nagyon kis pofás madarak voltak a 2008-as első új fajom példányai:) Továbbkutakodva sikerült visszatalálnom a tojó jeges récét is. Szerintem ez a legjobb téli récefaj. Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat, átmentünk a rév másik oldalára. Csak ekkor vettük észre, hogy mögöttünk néhány búbos vöcsök van. Én kicsit lemaradtam, mert megvettem a kompra a jegyet. A másik oldalon is kercék, tőkések, sirályok és az ilyenkor szokásos vízimadarak fogadtak. Na meg egy igencsak gyanús ezüstsirály-szerűség. Végül a kis házi Nomenclator Bizottságunk nem fogadta el:) Itt Árpi kiszúrt 3 füstös récét! Az egyik pofája igencsak fehér volt. Még egy darabig nézelődtünk. Nagyon szép számban voltak búbos vöcskök (40-50pld). Utána kis kompozás következett. A kompról közelebbről is szemügyre tudtuk venni a füstösöket. Aztán a másik oldal madarai felriadtak. A fekete récék repültek a csapat elején, és nagyon közel szálltak el felettünk, mellettünk. A túra egyik legjobb momentuma volt! Átérve a másik partra egy kis vöcsök fogadott. Valamint egy tojó hegyi réce álldogált a jégen néhány másik kacsa és sirály között. 35 méterre sem volt!. Majd feltűnt egy figyelemfelkeltő sirály is. Végre! Ezüstsirály! Méghozzá gyűrűs! Lala közelebb akart menni, de egy horgásznak sikerült elijeszteni a madarat a gyűrű leolvasása nélkül. Egy darabig még nézelődtünk, majd úgy döntöttünk, hogy lenyomjuk az északi medencéjét a Magyar Tengernek. Túl sok nyílt vízfelület nem volt. Gál Szabiék tájékoztattak róla, hogy a Sió befolyásánál van biztosan szabad víz. Ide érve a strandon álldogáló egyedüli nyári lúdon akadt meg a szemünk. De semmi baja nem volt, csak úgy gondolta itt jó lesz neki. A torkolatnál tőkések, szárcsák, sirályok, hattyúk, valamint egy tojó kerceréce úszkált. A szárcsák viccesek voltak, ahogy a jégen a "vízen futásukat" imitálták és közben össze-visszacsúszkáltak. Beljebb volt néhány csörgő réce is a rengeteg "vadkacsa" között. Leolvastak még 2 bütykös hattyú gyűrűjét, valamint sikerült találni egy kis csapat szőlőrigót (5-10 pld) is. Ezután folytattuk utunk. Legközelebb csak a szántódi révnél volt nyílt vízfelület:( Megnéztük megint a récéket, plusz egy nádfoltba berepülő nádi sármányt. Majd elindultunk haza. Alighogy elhagytuk a várost, még feltűnt néhány dróton ülő sordély is. Kicsit szervezetlen, de jó túra volt, amely 2 új fajt hozott számomra. Éves lista: 92 faj

Idei első szalóki tavi séta

Ma 11 órakor kivitettem magam a Laskó-völgyi víztározóhoz. Idén még nem jártam erre, és most is csak 3 órát töltöttem ott.. A tó majdnem teljesen be volt fagyva, csak egy kis részén lehetett szabad vízfelület találni. Ott 13 csörgő réce és 73 tőkés réce volt. Sajnos, a lihogót nem nagyon tudták használni, mert az egyik horgász a közelben vert léket. A bütykös hattyú pedig az egyik lékhorgász közelében szemétkedett, szemmel láthatóan kaját akart koldulni tőle. Énekes és ragadozó nem volt sok, és azok sem túl ritka fajok: egerészölyv, tengelicek, mezei verebek, fekete rigó. Sebaj, akkor irány a Töviskes-völgy. Cinkék fogadtak, majd hallottam egy fekete harkályt. Gondoltam behívom és elkezdtem neki füttyögni, és kopogni a fán. Nem ment túl jól egyik sem. De annyira rossz talán mégsem lehetett, mert bejött egy hím hamvas küllő. Utoljára két éve télen láttam itt. Miután elrepült folytattam utam, és akkor már a hím fekete harkályt is sikerült látni. Még egy hegyi fakusz szórakoztatott egy darabig, hogy utána elinduljak a vissza a tó felé. Kifele menet a völgyből egy tojó nagy fakopáncs is volt, és a holló is a fészke körül korrogott. A Hidegvölgybe is bementem, de itt csak egy kék cinege csapat és néhány nádi sármány után a patak felé fordultam. Majd mikor átkeltem a patakon beszaladt az erdőbe néhány fogoly! Nagyon megörültem nekik, mert a területen még nem láttam őket. Meg amúgy is foglyot látni mindig jó:) Csak a csapat végét láttam, ami 4 madarat kóstált. Megpróbáltam őket követni, természetesen sikertelenül, ezért átvágtam az erdőn. A zsombékosba lyukadtam ki, ahonnan sikerült egy kb 80 példányos nádi sármány csapatot felijeszteni! Összesen nem láttam még ennyi madarat a területen. Tovább menet felbukkantak a meggyvágók is. Mindenütt ott voltak:) A jégen folytattam az utam. Nem tűnt túl biztonságosnak, így a part közelében mentem. A legmélyebb részen viszont igencsak be kellett mennem, mert a gátőr kutyája nem engedett a parton. Elég kellemetlen érzés volt, mert a vékony, olvadt felső jégréteg néha igen furcsa hangokat adott ki. A gáton még táplálkozott 10-15 fenyőrigó meg 2 erdei pinty, majd elindultam a falu felé. Egy nádi sármány búcsúztatott.
Éves lista: 77 faj

Sasszinkron

Ma volt a sasszinkron. Levonatoztam Füzesabonyba és ott felvett kocsival Kovács Andris. Irány a benzinkút, ahol a köszönések után egy nagy kócsag repült el mellettünk. Tóth Laci kiosztotta a területeket. Hát, érdekes részt kaptam. A Mezőtárkány és Poroszló közti szakaszt. Ez azért vicces, mert hetente kétszer megyek át rajta vonattal, csak akkor 20 perc alatt letudom, nem pedig egy fél napig tart. Az is kiderült, hogy egyedül fogok bandukolni. Kovács Andris vitt ki kocsival, csakúgy, mint Balázs Istvánt és Tóth Pétert is. Mikor lefordultunk az M3-ról, rögtön a területen telelő pusztai ölyv fogadott!!! A másik madár koponyáját egy fél órával azelőtt mutatták nekem egy egerészével együtt. Sajnos ők is a magasfeszültségű vezetékeknek estek áldozatul. Nem rossz kezdés, majd még mielőtt beértünk a faluba láttunk néhány vörös vércsét, rengeteg egerészölyvet, 2 parlagi sast és 4 rétisast. Kitették és irány a síneken Poroszló. Mondanom sem kell, hogy a sínpáron való séta magával hordta a vonattal találkozás esélyét is (a nap folyamán háromszor dudált rám a mozdonyvezető, hogy takarodjak a sínről:). Elindultam, és gyorsan bele is futottam egy karvalyba. Még a falut sem sikerült elhagyni mikor egy tojó vagy fiatal kis sólyom is mutatta magát! Parádés kezdet után hasonló folytatást vártam, és tovább folytattam utam. De nem volt hasonló folytatás. Egerfarmosig még néhány nagy őrgébics, vörös vércse, 1 balkáni fakopáncs, 2 holló, szarkák és rengeteg egerészölyv volt. Egerészölyvből a nap folyamán kb 90-100 példányt láttam. Egerfarmos után sem változott sokat a kép, itt színező elemként néhány fenyőrigó, dolmányos varjú és egy őszapó csapat. Kétútköztől nem messze felbukkant egy öreg rétisas, ami tőlem kb 120 méterre volt. Végre! Aztán Kétútközre beérve ordibálás és puskaropogás zaja csapta meg fülem. Na, én is jó helyre kerültem, majd jól lepuffantanak... Később kiderült, hogy máshol lövöldöztek, az ordibálók pedig nyulakat fogtak be. Utána végre az út első kékes rétihéjája is feltűnt, amit még néhány madár követett! Kétútközről még ki se értem, amikor a rengeteg egerész között, feltűnt néhány más fajta madár. Fülesbaglyok! Közelebb mentem hozzájuk és két madár kiült a használaton kívüli villanyoszlopok tetejére. Ekkor már teljesen biztos volt, hogy nem véletlenül láttam én január elején a vonatról réti füleseket itt. Mert ezek is azok voltak!!! Nagyon megörültem nekik. Utána 1 gatyásölyv is kiült arra az oszlopsorra. Még egy darabig tudtam közelíteni feléjük, mielőtt lerepültek a gyepre. Követtem őket. Így derült ki, hogy 4 madár volt itt. Természetesen a fényképezőgépem elemének most kellett lemerülnie... Tovább haladva a síneken a másik oldalról is felrepült néhány bagoly. Még 7 réti fülesbagoly volt. Repkedtek, vadásztak, földön ültek, mesés volt, és végre már ülve is láthattam őket. El is időztem velük egy darabig. Nem sokkal mentem tovább, mikor az egyik oszlop tetején kiszúrtam egy parlagi sast, amit egy dolmányos varjú piszkált. Sikerült neki arrébb üldözni. Aztán Andris hívott, és nem sokkal később felvettek kocsival. Nem sikerült végig érni a kijelölt szakaszt, de azért a területen költő öreg parlagi sas párral zártunk. Utána Poroszló mellett sikerült még egy réti fülest felrebbenteni, így 12 ilyen baglyot láttam ezen a napon. Majd még Besenyőtelek mellett megnéztünk egy gatyás ölyvet, aminek az evezői nagy része hiányzott. Irány Tarnaszentmiklós! A vadászházban köszönés, beszélgetés, adminisztráció után elindultunk hazafelé. A buszállomáson tettek ki, ott még hallottam egy macskabagoly énekét, és irány haza. Nem rossz nap: 5 parlagi sas, 6 rétisas, 1 pusztai ölyv, 1 karvaly, 2 gatyás ölyv, 1 kis sólyom, 12 réti fülesbagoly, 8-10 kékes rétihéja, 10-15 vörös vércse és 90-100 egerészölyv lett a vége.
Éves fajlista: 73 faj

Debreceni sólyom

Ma reggel fél 8-ra kiértem a dobozi lakótelepi víztoronyhoz, és szépen megnéztem a vándorsólymot. Majd elrepült, hogy utána visszaüljön. 8kor jött a troli, irány az egyetem vizsgázni. Azért előtte még lecsekkoltam a villamosmegállóban a fenyőket. Ennek köszönhetően, végre idén is láttam zöldikét:) Rögtön 2 hímet. Sőt később a nyírfán egy tojó csíz is mutatta magát (néha a kis dolgoknak is örülni kel:)). Aztán egy laza vizsga, és már ballagtam is visszafelé a campusba. A Nagyerdei Parkon vezetett át az utam, ahol egy fenyőrigó csapat hangoskodott. Ha már ott voltak, átnéztem őket. Egy szőlőrigó lett a jutalom. Aztán egy fakopáncs keltette fel a figyelmem. Nem kis örömet okozott mikor itt "lent", Debrecenben sikerült megpillantanom egy közép fakopáncsot! Majd irány a koli, onnan a vonat. Egerben megint megnéztem és hallgattam a macskabaglyot, utána irány haza.
Éves lista: 69 faj

Végre napos idő

Az évben megvolt az első napos nap is!!! Mikor felkeltem sütött a nap! Jó érv, hogy tanulás helyett tegyek egy sétát a Botanikus Kertben. Különösen a fenyvescinkére és a keresztcsőrűre fentem a fogam. A kertben találkoztam karvallyal, dolmányos varjúval, szajkóval, balkáni gerlével, lép-, fekete és fenyőrigóval, nagy fakopánccsal, zöld küllővel, süvöltővel, meggyvágóval, erdei pinttyel, szén-, kék, barátcinegével, csuszkával, őszapóval, sárgafejű királykával, 2 verébfajjal és végül sikerült egy fenyvescinegét is látni.
Éves lista: 65 faj