Fehérhátú fakopáncs

Ha még nem unjátok nagyon, akkor megnézhetitek ezt a két videót!

Harkályok és szürkeségek

Egy ideje már meg lett beszélve Durkó Lajossal, hogy ma megpróbálok neki fehérhátú fakopáncsot mutatni. Reggel megérkezett barátnőjével, Enivel és Hegyesi Attilával. A fehérhátús helyre érve hallgatóztunk, de először semmi nesz. Viszont kicsit párás volt az idő, ami nekem aggodalomra adott okot, mivel mára még Bél-kő is be volt tervezve. A környéken vegyes cinegecsapat, hegyi fakuszokkal kiegészülve, kereste napi betevőjét. Aztán lassú, erős kopogást hallottunk, ami inkább nagyobb harkályra jellemzőbb. A hang irányába mentünk egy darabig, mikor meghallottunk egy gyorsabb, és gyengébb kopácsolást. Gyenge kanyar, és irány a hang. Meglett a fa, egy tarkaharkály repült oda, elijesztve egy másikat, és ezzel egyidejűleg ő is arrébb szállt. Ránéztem az egyikre ami gyanús volt, de nekem gyorsan takarásba került. A másikra néztem, ami hozzám volt a legközelebb. Ez egy csinos közép fakopáncs volt. Ekkor kicsit remény vesztve kezdtem keresni az elsőt. Ekkor szólt Lala, hogy az szerinte a keresett faj. Megláttam, és tényleg. Szép fehérhátú fakopáncs, ráadásul elég közel hozzánk. A két madarász srácnak, és a kísérő hölgynek is új faj volt:-) Egy ideig elnézegettük, majd még rápróbáltunk uráli bagolyra, de ezúttal nem volt szerencsénk. Helyette egy nagy fakopáncsot találtunk. Innen Bél-kő felé vezetett utunk. Szokás szerint megnéztük, az apátság tartogat-e valami meglepetést, és elindultunk felfelé. Sajnos itt már a párásság átcsapott iszonyat nagy ködbe.

A párkányon nem is nagyon láttunk túl 10 méteren. Ez így elég esélytelen volt. Egy hamvas küllőt sikerült csak riasztanunk. Attilával elindultunk kifelé, otthagyva az enyelgő párocskát. Lala hív, hogy menjünk vissza, mert épp oszlik a köd. Odaérünk, mikor látok egy ismerős árnyat behúzni Lajcsiék mögé. Gyorsan odamegyünk, és ott van a falon a hajnalmadár! Végre a szezonban is sikerül normálisan látnom, és meglehetősen közelről. Mindenki örül. Egy ideig elnézzük, majd felmegy és eltűnik a szemünk elől. A köd is visszasűrűsödik. A párkányról kifelé menet léprigókat látunk. Felmegyünk a felső részig, és ott kettéválva keressük a szürkebegyeket. Én Attilával tartok, és itt egy újabb hamvas küllőt sikerül megröptetni. Itt a köd helyét átveszi a szél, de legalább látunk. Felmegyünk a karéjra, és kisvártatva meghalljuk a jellegzetes hangjukat. Egy havasi szürkebegy átrepül, majd leül elénk, valamint egy másik hangját is halljuk. Sajnos az az elénk, kb 100 métert távolságot jelent, nagyrészt lefelé. Szólunk a másik két személynek, hogy jöjjön föl. Lala mondja, hogy ő is hallott egyet. Közben a nap első hollói is előkerülnek végre. Egy hihetetlen hülye helyen próbálnak felkapaszkodni Laláék, természetesen sikertelenül. Majd némi okoskodás után rájönnek, hogy jobban járnak, ha rám hallgatnak:-) Mire felérnek, már nem találjuk a madarat. Utána már nem is látjuk többet, csak a hangját halljuk egyszer. Ezután elindulunk lefelé, és miután haza fuvaroznak, elindulnak alföldi otthonuk fel. Tartalmas kis nap volt, és tart a békésiek itteni mázlija.

Egy óra madarászat

Fitala Csabával megbeszéltük, hogy délelőtt ránézünk a Laskóvölgyi-víztározóra és az Egerszóláti libanevelő tóra. Míg Csabára vártam a faluban, a fejem felett 4 balkáni fakopáncs kezdte el egymást kergetni. Mivel múltkor nem sok sikerem volt a köd miatt, reménykedtem, hogy ezúttal jobb lesz a helyzet. De nem lett! Előző éjszaka lefagyott a tó, többek közt a közepén levő lihogó is. A gáton se volt már ott a pityer. 3 szürke gém meg néhány dolmányos varjú gubbasztott csak a jégen. Majd felrepült egy adag kacsa a Laskó torkolatától, és leült a jégre. Utána további csapatok is előjöttek. Végülis 300 tőkés és 30 csörgő volt a tavon, nagyjából mint legutóbb. Meg egy immatur sárgalábú sirály is előkerült. Odajött hozzánk egy horgász (civilben), akit tájékoztattunk a kormorán-helyzetről :-) Közben egy hamvas küllő is megszólalt az erdőből. A horgász elment, és mi is inkább haza felé vettünk az irányt, így kihagytuk a valószínűleg teljesen átfagyott szóláti pocsolyát.

Hova lettek a kacsák?

Reggel Kiskörán találkoztam Árpival és Mizsével, hogy egy jót madarásszunk a Tisza-tónál. Természetesen az erőműnél kezdtük, ahol is nekem a kocsiból kiszállás közben sikerült belecsúsznom az árokba. Ígéretes kezdet:-) De látnivaló nem sok volt. Majd a földnyelv következett. Innen már láttunk, hogy nincs sok madár a tavon. De legalább a közelünkben volt 3 füstös réce, amiről az fenti borzalmas fotó készült. 100 körüli szárcsa, 1 búbos vöcsök meg némi kerce volt még itt. Nem sok. Átmentünk a Kunsági csatorna kifolyójához, ahonnan láttunk megint 3 füstös kacsát. Úgy gondoltuk, hogy esetleg az előző 3, bár jó gyorsan átúsztak ide. Este derült ki, hogy Oláh Jánosék is voltak a tározónál, és hogy az első 3 madár mégsem olyan gyors, és nem egyezik ezekkel. Így összesen 6-an voltak a tavon. Némi kontyos, barát és kerceréce volt itt is. Majd felvettük Jancsit, és irány a strand. Ekkor már éreztük, hogy a szép napsütés mellé, elég viharos szél társult. Mellesleg a strandtól még annyit se láttunk, mint eddig. 2 rétisas volt említésre méltó. Kicsit beljebb sétáltunk a Viking kikötő felé, amikor is Árpi kiszúrt egy túl parton lévő madarat. Szerencséére tollászkodott, és elég rossz pózban állt, meg hát közel sem volt. Alapos nézegetés után sikerült is rájönnünk, hogy egy bütykös ásólúd. Eztán irány a Viking, ahol is a szokásos mellett most 100 körüli danka- és viharsirály csapat fogadott. Innen Sarudot kihagyva, Tiszaderzsen keresztül Poroszlóra kocsikáztunk. Szkópolás után végre láttuk a nap első bütykös hattyúit is. Emellett nyári liba, tőkés réce volt nagyobb számban, meg vagy 70 viharsirály, köztük dankák és nagysirályok. Meg egyetlen rétisas. Nagyon soványka napot zártunk, és már délben végeztünk a madarászattal. Lesz ez még így se.

Karácsonyi fátyol

Jó szokásomhoz híven, ma is kicaplattam a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Kicsit unalmas ez a falun keresztül menő, fél órás utacska. Ezúttal kipróbáltam az új cipőm is, ami nem volt túl fergeteges ötlet. Meg újdonságként vittem az alig egy hetes Minox távcsövem is. Mikor végre elértem a gáthoz, elég fura elkeserítő látvány fogadott. A tavat sűrű párafelhő borította. Ráadásul a múltkori lék sem volt meg. Azért sejtettem, hogy van bent egy másik lihogó a tó közepén, de sajnos esélyem sem volt odáig ellátni. Csak a kacsák hápogása hallatszott. Pech. De legalább sikerült a gáton felriasztanom egy havasi pityert, ami ezúttal szólt is. Meg egy szerencsétlen zöld küllőt is megijesztettem, ami rendszeresen a fűben kutat. A sűrű tejföl miatt most elég későn vett észre. A gátról pont jöttem lefelé, mikor 3 szürke gém repült velem szembe, majd mikor megláttak, visszafordultak a biztonságos homályba. Elindultam a keleti parton, mellettem egy vegyes fenyőrigó-zöldike-tengelic-csuri csapat szedegetett a gazban. Ekkor vettem észre, hogy van valami a távcsövem lencséjén. Ekkor nem volt nálam törlő, így nem tudtam biztosan eldönteni, hogy csak egy ráfagyott jégkristály, vagy pedig megsérült az üveg. Ez azért hirtelen agyvérzés közeli állapotba repített. Eme idegtépő dologgal megpróbáltam nem foglalkozni, és folytattam utam. Már bent jártam a part felénél, mikor megjelent két öreg nagysirály az égen, és megijesztették a tavon levő kacsákat. Így letudtam szűrni, hogy az égen csapongó récecsapat 300 tőkésből és 30 csörgőből állhat. Sajnos mást nem nagyon lehetett kiszűrni belőlük. A sirály aztán visszafordultak, a kacsákat megint felriasztva. Ekkor már 99%-os bizonyossággal rámertem mondani, hogy 2 öreg sárgalábú sirály okozta a pánikot. A Töviskes-völgybe érve egy öreg kékes rétihéja hímet vetett elém a sors, meg egy 300 példányos fenyőrigó csapatot. Sajnos ez még mindig messze van a megszokott mennyiségtől. A fákon ülő madarakat alaposan átnéztem, de csak néhány zöldike és meggyvágó furakodott közéjük. A tó északi felén folytattam utam, néhány nádi sármány cippogása mellet. Ekkorra a cipő is feltörte lábam, ami a távcső miatti aggódás mellett igazán nem hiányzott. A legutolsó horgász tanyánál hallottam meg, hogy a Laskó patak torkolatánál is csobog a víz, és hápognak récék, de sajnos a köd nem tette lehetővé, hogy lássam is őket. Na majd a másik oldalról! Bementem a Hidegvölgybe (amit a Laskó alakított ki), hogy átkeljek a patakon. Közben láttam egy tojó kékes rétit is. El is értem szokásos átkelő pontomhoz, de rá kellett döbbennem, hogy ezen nem megyek át. Legalábbis nem száraz lábbal. Ugyanis a patak megduzzatt, így a szokásos itteni 5 centis víz helyett, 35 centis fogadott. Szívás! Visszafordultam, és szépen haza battyogtam. Ez a karácsonyi séta ennyit hozott, és mindenkinek kellemes ünnepeket!

U.I.: mikor haza értem, kiderült, hogy csak jégkristály volt a lencsén:-)

A lék, és ami felette van!

Kerek másfél órára kinéztem ma a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Iszonyú hideg volt, meg bónusznak még szél is:-( Meg a gáton egy szánkózó család. A víz természetesen lefagyva, kivéve a gát előtti lihogót. Itt a következő fajok voltak: 500 tőkés réce, 50 csörgő réce, 2 fütyülő réce tojó. A kormoránok elhúztak. Szegények:-) Megindultam a keleti parton, de csak a feléig jutottam. Utána visszafordultam, mert majd befagyott a... szemem. Az út széli bokorsorban rengeteg fekete rigó volt. Ez annyira nem megszokott ilyen időben. Már a gátnál jártam, mikor érdekes hangra figyeltem fel. Aztán megláttam egy csapat hattyút. Majd a csapat másik felét is. 23 példányt számoltam le. Bár alaposan átnéztem, de sajnos bütykösön kívül nem láttam más fajt köztük. Beköröztek a tó felé, majd elhúztak déli irányba. Ezután indultam haza.

Bukóréce bukóréce hátán

Reggel Rimóczi Árpi felvett Kiskörén, és belevetettük magunkat egy jó kis tavi madarászatba. Először az erőműnél néztünk rá a tóra, de semmi "érdekes" nem volt, és még abból is kevés. Utána megálltunk a kis félszigetnél. A kilátás már sejtette engedni, hogy nem lesz unalmas nap. Rengeteg madár volt a távolban. Egy részük a vízen, a másik a jégen ült. Bizony jégen, mivel a tó kábé harmad lefagyott az elmúlt 2-3 napban. Első izgalmasabb faj kis bukó volt, 2 gyönyörű hím meg egy tojó. A nap során még vagy 30-40-et láttunk belőle. Majd Árpi kiszúrt 1 vörösnyakú vöcsköt. A jégen pedig 2 rétisas ücsörgött. Következőnek a Kunsági csatorna befolyójánál álltunk meg. Múlt héten kellemes pillanataim keletkeztek itt:-) Elkezdtük vizslatni a rengeteg madarat. A sirály közt most nem volt érdemleges, viszont a récék frenetikusak voltak. Kezdjük azzal, hogy jelentősen megnőtt a kerce-, barát-, és kontyos récék száma. Pár perc alatt az első sarki búvárt is megpillantottam. Majd meglett 7 bütykös ásólúd, és 4 füstös réce. Ezután Árpi szólt, hogy hegyi réce hímet lát. Majd még egyet, és még egyet, és... 18 példányt számolt le végül! Nekem személyes rekord, ennyit ezelőtt egyszerre még nem láttam. Utána egy érdekes bukót szúrt ki, amiről a távolság és a testtartás miatt nem volt egyértelmű, hogy nagy vagy örvös. Ez a madár ráadásul búbos vöcskök között volt, abból se nagyon láttam még egyszerre ennyit. Később, a nagy valószínűség szerint a múlt héten, Poroszlón látott jeges récét találta meg. Közben a hidegben, és szélben szanaszét fagytunk.Utána a strandról is ránéztünk a tóra. Innen is láttuk szépen a füstösöket, hegyiket, jegest. Egy feketenyakú vöcsök is látható közelségbe keveredett. Majd Árpi megint meglátta a bukóját, most a kunsági előtt. Hát visszamentünk megnézni. Itt már biztossá vált, hogy nagy bukó, valszeg egy fiatal madár. Aztán Árpi szól, hogy lehet 2 jeges réce van! Bizony, hogy kettő volt: egyik egy tojó, másik egy fiatal. Egymás mellett is láttuk őket, nagyon jól mutattak. Itt is megfagytunk:-( Ránéztünk a Viking kikötőnél is a tóra, de kis lihogó, tőkésekkel és nyári libákkal. A téli kikötőre is rápillantottunk, ahol egy 50 méterre úszkáló sarki búvár keltett feltűnést. Itt az egyik szélvédett részen szép mennyiségű gyakori liba, kacsa, kormorán, sirály csapat volt. Utána a kiskörei csúszda következett. 15 példányos kis kormorán csapat volt a legjobb ezen a helyen. Sarudra mentünk innen. Ami hozta szokásos formáját, vagyis kevés madár az is tőkés és nyári, és az is messze. Poroszlón felvettük Bánrévi Danit, de csak azt tudtuk konstatálni, hogy teljesen lefagyott az öböl. Sebaj, eddigre már úgyis szanaszét fagytunk. Sikeres kis nap volt, de jó volt haza menni a szélvédett, jó melegbe.

Szívat a hajnalmadárka!

Jó kis bükki madarászatot beszéltünk le mára Pabar Zolival. Vele tartott Barta Sanyi is. A Szalóki tóra néztünk rá kezdésként. Itt csak pár percet töltöttünk, és a legérdekesebb 1 pár kerceréce volt. Majd beugrottunk egy kávéra, ahol Zoli megitta élete legfinomabb kóláját! Ezt Ő mondta:-) Majd irány az egyik uráli baglyos hely. Egy jó órát eltöltöttünk, de nem sikerült látni a baglyot. Csak egy jó csapatnyi cinegét. Valamint fekete harkályt és közép fakopáncsot. Innen a Bél-kő felé vettük az irányt, ahol is idő hiány miatt csak a párkányig jutottunk. Az apátságra is ránéztünk, de egy nagyon barátságos citromsármányon kívül semmi más nem volt. Legalább ezzel elszórakozott egy ideig Zoli. Az 550 méteren két órát kerestük, de a hajnalmadár nem lett meg. Ilyen nincs, ebben a szezonban nem akarja nagyon adni magát. Eddig 3 keresésemből, csak egyszer láttam. Zolinak is ez az arány, csak épp neki nem csak ebben a szezonban. A havasi szürkebegyek is elég fent voltak, így csak a hangjukat sikerült hallanunk, látni nem láttuk őket. A legérdekesebb egy hamvas küllő tojó volt. Lehangoló volt. Természetesen lefele kaptam rendesen a zrikálást, de ez már csak így megy. Utána haza vittek, és elindultak az Alföld irányába. Néha szívni is kell az embernek, de sosem esik jól.

(A fotón citromsármány, és a nap összefoglalása Pabar Zolitól)

Nehéz határozások

Délben menetem volt megint, ezúttal is a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Ezúttal, az idő rövidsége miatt, csak a gáton és a nyugati parton mentem végül. A tavon: 300 tőkés réce, 110 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 120 kormorán (valszeg az idei utolsó csúcsjavítás), 10 szürke gém. Egy kisebb méretű sirály is volt, de azt a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt először nem tudtam határozni. A tegnapi sirály után meg minden ilyen kinézetű madár igencsak felcsigáz. A parton, az erdőből egyszercsak egy hatalmas tojó héja robbant ki. Mindig jó látni ezt a fajt. Mire a tó végére értem a sirály átment a másik végére, innen se lehetett biztosra határozni. De az feltűnt, hogy a kormoránok szép lassan eltűntek a tóról, lassan kis csapatokban elrepülve nyugati irányba. Visszamentem a gát irányába, innen már biztosra megtudtam mondani a sirály faját és korát is. Egy első teles dankasirály volt. Ritkán szoktam ennyit caplatni ezért a fajért. Természetesen a gátőr kutyái is ki lettek eddigre engedve. Egy németjuhász meg egy puliszerűség. Nem túl barátságosak, ha az ember túl közel megy a "revirjükhöz". Megkerültem őket, és a gáton indultam vissza a falu irányába. A gáton felugrasztottam egy fahér szélső farktollú énekest, ami visszaszállt a gátra, és elbújt a betonpadka alá. Ezt még eljátszottam 3-szor mire azt tudtam mondani, hogy nagy valószínűség szerint havasi pityer. Legalábbis nagyon remélem hogy az volt. Sajnos közben a hangját nem hallatta, és a fények már nagyon fogyóban voltak. A falu előtt még egy nagy őrgébicsbe futottam bele, és indultam haza.

Csüllő a Tisza-tavon!

Kellemes kis madarászatot beszéltünk meg Árpival mára. Terv a szokásos, körbe a Tisza-tavon. Bodzás Jancsi csak fél 10 körül ért be Abádszalókra, így abban maradtunk, hogy majd csatlakozik hozzánk később. Szokás szerint az erőműnél néztünk rá először a tározóra. Itt a szokásos lanyhaság. Majd a félsziget következett, ahonnan látszott, hogy rengeteg bukóréce van a tavon, csak éppen jóval beljebb, mint ideális lenne. Majd a lesnél is megálltunk, de itt se volt túl sok élvezni való, egy rétisast leszámítva. Aztán a Kunsági-csatorna következett. Innen egy északi búvárt végre sikerült látni. Árpi épp szkópolta a tavat, Én pedig valamit szerencsétlenkedtem, mikor is szabad szemmel megláttam egy csíkos szárnyú, fehér madárkát. Fiatal csüllő!!! Gyakorlatilag berepült a képünkbe! Hihetetlen és váratlan élmény volt. A madarat dobálta a szél, és volt, hogy 7-8 méterre repült előttünk, vagy éppen a vízre ült le. Mellesleg Árpi mondta, hogy a búvár mellé beúszott még egy ugyanolyan fajú madár. Megnéztem gyorsan, de inkább a sirályt néztem. Leginkább néhány viharsirállyal barátkozott, de túlságosan nem ragaszkodott hozzájuk. Volt, hogy egy búbos vöcsök vagy éppen kerceréce közelében úszott. Aztán vagy 10 perc múlva elrepült a strand irányába, szigorúan a part vonalát követve. Tavaly már láttam a Balatonon (mikor is a velem utazók közül, csak nekem nyújtott örömet), de ez most sokkal jobb érzés volt. Közben Jancsi meg a busszal zötykölődött haza felé. Nem irigyeltem akkor:-) Megálltunk a kikötő előtt, ahol gyorsan meg is lett újra. Ekkor Árpi kiment Jancsi elé a buszállomásra, Én meg közben tartottam a madarat. Az meg csak nyugisan ült a vízen. Megérkezett Jancsi, és már nézte is. Neki is tetszett:-) Után a madár felszállt és elment a strand irányába, szigorúan a part mentén. Egy ideig követtük, majd elvesztettük. Gyorsan haza vittük Jancsit, hogy letegye a cuccát, és felvegye a szkópját, valamint egy fényképezőgépet. A strandhoz mentünk, ahol láttunk két feketenyakú vöcsköt, meg hogy a bukórécék nagy része bent van a túlsó part mellett. Majd egyszercsak egy sirály jött velem szembe a parton, kis fekete nyakmintával. Visszajött a kis drága! Leszállt ugyanoda, ahol előtte láttuk. Odasétáltunk, és végre sikerült fotózni. Egy darabig elnézegettük, majd visszaindultunk a kocsihoz. Ekkorra már riadóztattunk pár embert, akiknek tudtuk, hogy fontos lenne. Egy részük megköszönt, egy részük hát... hagyjuk. Lényeg, hogy nagyon jót tett kicsi lelkemnek, hogy olyanoknak sikerült megmutatni a Tisza-tavon ezt a fajt, akik korábban játszották a nagyfiút velem szemben. Az élet szép:-) Ezután a Viking kikötőhöz néztünk ki, ahol a szokásos fajok fogadtak. Úgy döntöttünk ezúttal nem a sarudi pangást választjuk, hanem kinézünk a Derzsi-pusztára. Túl sok madár nem volt, ellenben gomba annál több. Meg egy gombász bácsi is. Poroszlóra vettük az irányt, ahol felvettük Danit, és már néztünk is a tóra. Itt lilik megint alig volt, ellenben nyári liba annál több. A múltkori kendermagos récék is eltűntek. A bütykös ásóludak most hatan voltak. Valamint Jancsi kiszúrt egy sokat bukó madarat is. Árpi ránézett elkezdett vigyorogni. Egy tojó jeges réce. Jancsinak ez is új volt, ráadásul Ő találta. Később Dani öccse, István is kijött egy lóval. Innen már haza felé indultunk. Ezúttal Tiszafüreden akartam felszállni a vonatra, de sajna a Hortobágyon lerobbant. Így két órát vártam, és végül busszal mentem haza. Király nap volt!!! Nagyon király!

U.I: másnap még Jancsi látta a csüllőt, harmadnap pedig Török Hunorék, Antal Laciék, Durkó Laliék és még pár ember megnézte. Ezek között is voltak kötözködők:-) Ezután elment világgá. Megnéztem a Nomenclator régebbi adatait, és ha minden igaz 1987 óta ez volt az első megfigyelése a fajnak a tavon.

Ismétlés

Ma ugyanoda mentem, mint tegnap. Csak éppen most Fitala Csabáékkal gyűrűzni. Most csak szedő voltam, mennyivel kényelmesebb és egyszerűbb így a gyűrűzés:-) Amúgy meg elég gyenge mozgás volt. Ráadásul nemhogy cinegecsapatot, de még csak 1 darabot se fogtunk. Bezzeg mikor egyedül jövök ki... Néhány fekete rigó, vörösbegy és erdei szürkebegy volt a zsákmány. Meg vagy 4-5 olyan madár, amit pár hete gyűrűztem. Csabának kicsit el is ment a kedve a helytől. A sast nem láttuk ma. Amúgy a tegnap is látott mennyiség, és minőség volt a vízen, plusz 2 nagy kócsag és 5 kerceréce (3hím, 2 tojó). Valamint sárgalábú sirályból 11 ( 6 ad., 5 imm.) volt. Kb ennyi a mai nap.

Megkésett tél

Délelőtt tettem egy szokásos kört a Szalóki tó körül. Ez abból áll, hogy a parton végig megyek, a Hidegvölgyben átmegyek a Laskón, és benézek a Töviskes-völgybe is. Nagyon nem éreztem ma, hogy itt lenne a tél. Az idő és a fajok sem erről tettek tanúbizonyságot. A tavon: 260 tőkés réce, 110 csörgő réce, 9 búbos vöcsök, 112 (új rekord!) kormorán, 6 szürke gém, 5 sárgalábú sirály (1 ad., 4 imm.). A keleti parton indultam ( általában a nyugatin szoktam), és egy kisebb fenyőrigó csapatban kiszúrtam 4 seregélyt. Ez a faj sem jellemző ilyenkor a területen. A part végéhez érve jellegzetes hang csapta meg a fülem. Egy guvat! Nem gyakran hallani, és látni itt, főleg nem ilyenkor. A Töviskesben nem sok minden volt egy kékes rétihéja tojón kívül. Átmentem a Hidegvölgybe, ahol pedig egy fiatal volt a kékesből. Valamint a tónak erről a részéről láttam a már múltkor látott majdnem teljesen öreg rétisast. Épp dolmányos varjakkal barátkozott:-) Laskón átkeltem, és a tó nyugati partjáról megint láttam a sast. Valamint a réce-kormorán tömeget. A bokrosban rigó, vörösbegy, cinege stb, az ilyenkor szokásos énekesek. Visszaértem a gáthoz, ahol megint egy ilyenkor szokatlan faj, egy örvös galamb húzott át előttem. Ezzel a fajjal búcsúztam ez alkalommal a tótól.