A szürkeségek nyomában

Mivel már november óta nem voltam Bél-kőn, így kapóra jött, hogy néhányan megakarták nézni a kis szürkeségeket. Reggel Durkó Lala, Hegyesi Attila és Kiss Ádám felvettek otthon, és irány Bélapátfalva. Kis kitérőt tettünk Egerben a Szvorényi úti boltba, ennek jutalma két átrepülő keresztcsőrű lett. Még a sorompó kulcsát is felvettük, és tényleg indultunk Bélapátra. Az 550-en kezdtünk, hajnalmadár reményében. De nem volt! A nagykunoknak nem egyszerű megmutatni a fajt (lásd Pabar Zolival a próbálkozásokat). De a szürkebegyeket már innen is hallani lehetett. Utána felmentünk a felső részre, ahol a havasi szürkebegyek nagyon hamar meglettek. Minimum 16 egyedet láttunk, volt mikor 3 méteren belülről! Hihetetlen jó arc kis madárkák:-) Visszamentünk az alsó párkányra. Itt megint hamar meglettek a felső részen repkedő begyek. Szorgosan kerestük a madarat, de csak nem akart előbújni. Aztán Lajos megpillantotta, majd mi is láttuk. Hát... Nem volt alacsonyan, az biztos. Ráadásul lustaságból egyik szkóp sem lett behozva. Ádám kicsit fancsali képpel volt, mikor elindultunk kifelé. Majd hirtelen észre vettem még egy "sziklapillangót", a befalazott részeknél. Közelébe mentünk, és a madár a bokánk magasságból reppent feljebb. De akkor sem túl magasra, csak a beton részek tetejéig. Pár percig ott mozgott, jól meg lehetett figyelni. Ádi arca is kivirult. Én is örültem, hogy megint két hajnalmadarat sikerült itt látnunk. Mikor már feljebb szállt, akkor elindultunk a kocsihoz. Ezután kiderült, hogy Attila még nem látott vízirigót. Elindultunk hozzá, út közben további keresztcsőrűeket is láttunk. A patakon nem volt a megszokott részen a madár. Így feljebb mentünk, és meg is sikerült pillantanunk. Sőt! Úszkált, fürdött, mindent csinált. Elszórakoztatott egy jó darabig. Miután kiélvezkedtük magunkat visszaindultunk a Bél-kőre, uhu reményében. A hegy lábánál bolyongtunk kicsit, hátha látunk kormosfejű cinkét vagy bajszos sármit. Egyik sem mutatta magát. Helyette fenyő- és léprigók, citromsármányok és egyéb gyakoribb madarak voltak. Meg Tündérlala átvedlett Zajos Lajosba:-( Ahelyett, hogy agyoncsaptam volna, inkább visszaindultunk a bányába. Uhut csak egyszer hallottunk, és Ádám meg Zajos arról is lemaradt. Már sötétben mentünk le, hogy haza furikázzanak, majd indulhassanak haza. Jó kis nap volt, méltó befejezése az évnek!

Bagolyszámlálás

Gilányi Gabival kimentünk ma leszámolni a baglyokkal:-) vagyis a baglyokat! A két részen összesen 65 erdei fülesbagoly nappalozott. Nekem személyes rekord!

Na, így már mindjárt más!

Hajnalban választhattam, vagy tanulok szigorlatra, vagy irány a Tisza-tó? Szerintem könnyen kitalálható, hogy nem a magolás mellett döntöttem:) A december 13-i rossz szájízű madarászatot is valamivel felejtetni kellett. Buszra fel, irány Kisköre! A buszról Tiszanánán láttam egy kuvikot, és már Kiskörén, egy hím házi rozsdafarkút. A jó kezdet nagyon fontos! Ezután felvett Rimóczi Árpi és Kiss Ádám, majd siettünk tova. Abádszalókon csatlakozott Bodzás Jancsi is, és jöhetett, aminek jönnie kellett... A Szalóki-öböl több száz kercerécét, barátrécéket, kontyos récéket és kis bukókat tartogatott nekünk. Valamint egy öreg északi búvárt és 2 rétisast. Meg tőkés récék. Rengeteg tőkés réce. Kezdésnek kicsit lanyha, de nem vészes. Ezután kinéztünk az abádszalóki fácánneveldéhez. Fenyőrigók és énekes rigók mellett sikerült két együtt repkedő kékes rétihéját megfigyelni, amiknél a tojó jóval termetesebb volt a hímnél. Érdekes látvány volt. A vadaskertben fácánok mellett vaddisznók és egy dám bika mustra alá került. Ezen kívül nekem ökörködés közben sikerült megmerítenem a sportcipőmet egy pocsolyában:) Aki hülye, megérdemli... Innen Sarud felé vettünk utunk. Az autókázást egy kenderike csapat megnézésével szakítottuk meg, valamint ekkor repült el előttünk egy gatyás ölyv is. Az egyik hodálynál a balkáni gerlék közt volt egy nagyon fakó, albinó-szerű példány is. A tóhoz visszatérve kezdésnek tőkés réce tömeg, nyári ludakkal és vagy 50 nagy kócsaggal fogadott. A gáton beljebb merészkedtünk, aminek 3000 lilik lett a jutalma. Valamint egy kanalasgém! Na, ennek a látványát sem szoktam meg decemberben. A ludak a repcéről repültek be az öbölbe. Először Ádám szúrt ki röptében 1 vörösnyakú ludat, majd én még kettőt. Sajnos elég nagy takarásban voltak a nádtól. De ekkor két rétisas segítségünkre sietett, és kizavarta őket. Ádám még két nyakit látott reptében. Aztán leszálltak a repcére, és kezdődhetett a szezonom első libázása. A madarak nagy száma miatt nem volt egyszerű dolgunk, és több helyről, távolságból is rájuk néztünk. De a vörösnyakúkat nem láttuk sehol. Aztán egyszer csak megláttam egy szürke hátat. Majd egy fehér pofát. Apácalúd:) Jihháá! Valószínűleg a Husi által pár napja Füreden látott madár. Nagyon örültem neki. Majd kicsit mozogtak a ludak, de megint csak az apáca lett meg, nyaki vagy kis lilik nem. A nézelődésnek végül egy szürke gém vetett véget, amitől a libák hanyatt-homlok menekültek el. Már értem, miért mondják: buta, mint a liba:) Innen Poroszlóra vettük az irányt, ahol a Valki-medencére próbáltunk rá. Árpi kiszedett 2 nagy bukó hímet, az apró bibi csak az volt, hogy vagy 1,5 km-re voltak:) Jancsi nyílfarkú gácsért talált. Még némi lilik és úszóréce volt. Egy kis karvaly hím pedig többször is fekeltette érdeklődésünket, de mindig ugyanaz a faj maradt:) Már sötétedett, így némi kávé/capuccino felvétel után, kivittek a vasútállomásra, és elváltak útjaink. Hihetetlen jó hangulatú madarászat volt, az ilyet szeretem!

Nyomok az iszapban

Eljött Szenteste napja, nem is lehetett ezért fontosabb dolgom, mint délben kimenni a Laskó-völgyi víztározóhoz:) A tó előtti részen hiába kerestem a liliket, már nem találtam ott. Majd a tavon sem, és a gáton csak néhány tőkés récét találtam. Valamint egy általam meg nem határozott pityert, amit csak reptében sikerült hallanom, némiképp ismerős hívóhangot hallatva. A keleti oldalon mentem, mivel további kacsákat láttam hátrébb ezen az oldalon. Hátul végül az alábbi madarakat számoltam le a vízről: 300 tőkés réce, 40 csörgő réce, 3 kerceréce (2 hím,1 tojó), 22 kárókatona, 8 szürke gém, 3 erdei cankó, 1 téli ruhás viharsirály. A 2 holló közben átrepült a fejem fölött, egy dolmányos varjúval kiegészülve, amiből a tavon is volt 10. A parton még valami általam biztosra be nem határozott nyom is volt, kép róla fent. Aki tudja segítsen! Az elején elrepült énekes is meglett, sejtésem beigazolva havasi pityer lett a faja. Ezután még benéztem a Laskó völgyébe, ahol nádi sármányok voltak a fűben és kékes réti vadászott rájuk. A ragadozókat még a szokásos egerészeken kívül 1 gatyás ölyv és ugyanennyi nagy őrgébics alkotta. De az lepett meg ami ezután jött! Két kékes rétihéja fiatal jelent meg a kezdődő sötétségben. Majd még további egyedek, és végül 8-9 fiatal/tojó mozgott a területen, majd szállt el a Töviskes-völgy irányába! Ennyit egy helyen még nem láttam! Átvágtam a Töviskes-völgy elejére, de már nem láttam őket. Viszont rendesen megzavartam a nádasban éjszakázni próbáló fekete és fenyőrigókat! Már majdnem sötétben indultam haza. Kiváló karácsonyi ajándékkal örvendeztettem meg magam, hisz megint sikerült egy jóízűt madarásznom. Plusz bónusz, hogy ember is összesen 2 volt, akik este felé kutyát sétáltattak:)

Botkerti bódulat

Felkelés után nem sokkal elindultam az egyetem felé. Megnéztem a területen lévő fákat, de a macskabaglyot nem sikerült észrevennem. Pedig esténként egész szép koncertet szokott rendezni! Utána a Botanikus Kertbe is kinéztem, nem titkolt reménnyel, hogy látom az előző nap Simay Atika által észlelt csonttollút. A bejáratnál barátcinkék fogadtak, majd a tóhoz indultam. Átnéztem a kert nagy részét, az érdekesebb fajok: keresztcsőrű (20 pld körül), fenyvescinege csapat (10 példány feletti) és léprigó voltak. A Klinikák felőli oldalon nagy zajra lettem figyelmes, és láttam két hangoskodva elrepülő csonttollút! Kicsit meglepődtem és örültem is. Utána a karvalyt is észre vettem, amely a nagy riadalmat okozta. Nélküle lehet nem vettem volna észre a csontikat... Utána átsiettem a Klinikákhoz, de nem találtam meg újra őket. Vissza a kertbe, ahol Mester Bélával futottam össze, de itt már "csak" keresztcsőrűeket láttuk.
Éves lista: 282 faj

Zuhogó esőben...

Kora délután kivitettem magam a Laskó-völgyi víztározóhoz. Habár itthon már 1 hete esik, azért reménykedtem, hogy lesz valami. Mindössze másfél órát töltöttem kint, leginkább az eső és a látnivaló hiánya miatt. A tavon max. 30 tőkés réce, 3 szürke gém és 1 kárókatona. A nagy lilik még mindig itt van, a gát előtti vetésen kajált. Érdekesebbnek még a vízre leszálló, és ott úszó szürke gém említhető. Ennyi.

Hósármány... végre!

Mai napra Nagy Gergővel mátai sármányozást beszéltünk meg. De azért tudtam, hogy bármikor befuthat a Zalai Rémtím sms-e, hogy megint találtak valamit Zalában, vagy a Balatonnál. Mikor kiértünk a pusztához. Már ott volt Dezső Péter, Hraskó Gábor, Katona István, Kóta András és Lendvai Csaba. A távolban pedig Futó Robi, Koczka Bandi és Veszelinov Ottó alakja látszott. Külön kezdtük keresni a madarakat, eleinte igen kis sikerrel. Csak citrom- és nádi sármányok voltak. Már elhagytuk az épülteket, mikor citromsármánynál nagyobb, fehér szélső farktollú madarat pillantottam meg. A pesti csapat velünk együtt vette üldözőbe, de többszöri megugrasztás után derült csak ki, hogy szimpla mezei pacsirták. Szép kis madarászok vagyunk! Ekkorra már túl voltunk gatyás ölyvön, néhány nagy lilik csapaton és egy kis sólyom hímen. Ottóék szóltak, hogy hósármány csapatot találtak. Gergővel elindultunk oda, míg a fővárosi szekció tovább kereste a sarkantyúst. A csatornán átkeltünk, és hamar ugrasztottunk is két hósármányt, amik elhúztak a búsba. Majd még 11 másikat, amik jó ideig keringtek körülöttünk, majd ezek is elmentek. Távolabb még vagy 30 énekes repkedett, de ezeket a távolság miatt lehetetlen volt határozni. Geri még egy rétisast is kiszúrt. Ezután visszaindultunk. Következő állomás a Csécsi-halastavak volt. Itt további rétisasok mellett az egyik leengedett tó medrében kb 50 nagy pólit, 22 bíbicet és 2 havasi partfutó sikerült megfigyelnünk. A partfutók különösen nem számítanak rossznak ebben az időszakban. A többi tó elég kis mennyiségben mutatott vízimadarat. Érdekesebb fajnak még a néhány kerceréce volt mondható. Valamint egy átszálló vándorsólyom. Vissza fele a kocsihoz összefutottunk egy őszapó csapattal is. Nem emlékszem rá, hogy ezt a fajt láttam-e már a Hortobágyon. Derzsre vettük az utunk, ahogy kiszállunk, megint őszapó csapat:) Az itteni tó üresen kongott, ezért elindultunk Debrecenbe. Elég jó kis nap volt, és egy éves listára új fajt is hozott.
Éves lista: 281 faj

Elalvás és rossz kedv

Reggelre Rimóczi Árpival Tisza-tavi madarászatot beszéltünk meg. Ehhez képest én elaludtam, és csak két órával a megbeszélt idő után értem oda:( Akkor már Bodzás Jancsi is vele volt, és átnézték már a Szalóki-öböl egy részét. De még csak egy nyamvadt hegyi récét sem láttak! Az utunk hasonló sikerességgel folytatódott. A legérdekesebb "faj" vagy 15 görényarcú vadász volt, akik a földön akartak a fácánra lőni Sarudnál, a gátoldalban. Ezen kívül még a Szalóki-öbölben kb 600 kerceréce volt említésre méltó, és egy gatyás ölyv. Poroszló közelébe értünk, mikor Durkó Lulu hívott, hogy Mátán meglett neki a sarkantyús sármány, és Poroszló és Tiszafüred közötti részen talált egy füstös récét. Odamentünk hozzá és Hegyesi Attilához. Megnéztük a szép füstös gácsért, ami viszonylag közel volt. De pont annyira messze is, hogy már fotózni ne lehessen. Szóltam Bánrévi Daninak, aki az öccsével jött, és már Poroszlótól nézte meg a madarat. Itt futottunk össze Roy Adamsszel, aki megnézte a kacsát, majd némi csevej után elment. Ezután kinéztünk a Kis kárókatona-toronyhoz, ahol a felrepülő lilikek közt volt 2 vörösnyakú lúd is. Amúgy semmi érdekes. Amúgy se nagyon lehetett madarászni Dani idegesítő, és enyhén ittas öccsétől. Miután összekente Árpi kocsiját sárral leléptek. Mi még beültünk egy kávéra, majd Laláék elmentek, engem meg Árpiék kivittek a vasútállomásra és indultam haza. Este Árpi hívott, hogy visszafelé Abádszalókra még láttak gatyás ölyvet, parlagi sast és füles vöcsköt is. Na valaki erre mondja, hogy nem szívás..

Fenyőrigó, fenyőszajkó...

Reggel Fitala Csabával Egerben találkoztam, és indultunk Ostorosra, hogy megakasszunk pár fenyőrigót. Pár napja fedezte fel ezt a területet, a szőlők mellett egy régi gyümölcsös volt rengeteg rigóval. Elég korán indultunk, így még világosodás közben állítottuk a hálókat. A művelet során nem voltunk egyedül, mivel folyamatosan repkedtek át felettünk a fenyőrigók. Szőlőrigókat is hallottunk, egy tiszta 60-as csapatban repültek! Ennyit még sohasem láttam! Persze mellette több magányos egyed, illetve pár példányos csapat is volt. Estig legalább százat sikerült megfigyelnünk. A fenyőrigók száma minimum 2000-2500 volt, míg a közéjük vegyülő seregélyek 700-800 példány felett képviseltették magukat. Ez sem szokványos szám a Bükkalján ebben az időszakban. A távolabbi részeken pedig hamvas küllő ordibáltak. Még egy érdekes hang ütötte meg a fülünk, ami a közeli vadaskertből jött. Némi gondolkodás után rájöttünk, hogy dámszarvas barcogása az. Eddig ilyet se hallottam:) Az első ellenőrzés során 3 madarat hoztam be: 1 hím és 1 tojó fenyőrigó, valamint 1 tojó zöld küllőt! De ezután már semmi sem fogtunk a délelőtt, és a déli órák során, ami szinte hihetetlen! Két ellenőrzés között kinéztünk az Osotrosi-tóhoz, amin összesen 1 kormorán és 4 tőkés réce volt:) Már-már röhejes mennyiség egy akkora tavon, aminek ráadásul még nádasa is van. Mellette kék és széncinkék, verebek, citrom- és nád sármányok, valamint fekete rigók hangoskodtak. Az egyik bokorba láttam beszállni egy hosszabb farkú sármányt is, és mikor ránézek kiderül, hogy egy bajszos sármány! Na rá se számítottam. Így egy átlagos méretű bokron, ugyanabban az időben volt bajszos, nádi, citromsármány, mezei veréb és szőlőrigó! Nem rossz csapat:) Másik ellenőrzések közti pauzában pedig a hegy tetejére mentünk fel. Egyszer csak Csaba megszólal, hogy az fenyőszajkó vagy fekete harkály? "Természetesen" szép pöttyös fenyőszajkó tett igen hosszú repülést. Mellesleg idén már negyedjére láttam, Csaba pedig harmadjára. Délután meguntuk a hálók eredménytelenségét, és úgy döntöttünk, átnézünk Szalókra. A tónál a már tegnapi madarakat láttuk, valamivel kisebb számban. Még itt volt a lilik, és 1 kerce gácsér is. Majd haza mentünk.

Na, ez már alakul

Ma kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Ezúttal gyalog mentem, és ennek egy keresztcsőrű lett a jutalma. A gáton ülő kacsák közé ment a gátőr kutyája, de azok nagy része aludt tovább, nem foglalkoztak a veszéllyel. A tavon lévő madarak: 1 búbos vöcsök, 41 kárókatona (személyes rekord!), 3 szürke gém, 1 (sérült) nagy lilik, 130 tőkés réce, 39 csörgő réce, 3 kerceréce gácsér (kedvenc kacsáim) és 3 erdei cankó. Most csak a keleti parton mentem végig, de ennek ellenére sikerült 2 kékes rétit (hím+tojó) és karvalyt is látnom. A gát előtti nyarasban végig ordibált egy fekete harkály, míg az úton kis számú fenyőrigó csapat zajongott. Még meglepően sok a fekete rigó, és mintha énekes is szólt volna közülük. Viszont amiből tényleg nagyon sok volt, az a sárgafejű királyka! A faluban legalább 4 helyen voltak, valamint itt is sikerült egy nagyobb csapatba (5-10 egyed) belefutnom! Körülbelül ennyi volt, de ennek ellenére igencsak élveztem ezt a röpke madarászatot.

A sármányok nyomában

Mára Nagy Gergővel, Szabó Antival és Kiss Ádámmal Mátára beszéltünk meg egy kis madarászatot. A hortobágyi vasútállomáson vesznek fel, és már megyünk is a pusztára. Kezdetben nem sok érdemes van, kékes rétik és gatyás ölyvek jelentenek látni valót. Ami azt illeti gatyásból 4-5 példányt látunk, annyit még eddig nem sikerült soha egyszerre nekem. Aztán meghallok egy ismerős, furcsa hangot, de a gazdája elszáll és nem látom. Később derült ki, hogy sarkantyús sármány volt ez is. Már a csatornánál járunk, mikor Anti meglát egy hósármányt és 3 másik madarat. Sajnos felszállnak, és nem sikerül neki tartania őket. Közben megnézem az Ádámék által talált réti fülesbaglyot, amit viszont Anti nem lát. Anti sármányait megpróbáljuk megtalálni, de csak nádiakat ugrasztunk és réti pityereket. Ezután kóvájgunk jó darabig a pusztán. Én a többiektől más úton járok. Hívnak, hogy látnak sarkantyús sármányt. Odasietek, megkérdem hol van. Anti mutat két egymástól 100 méterre pontot, hogy valamelyikben. A másik két egyén még ennyit sem tud felmutatni... Rámegyünk, így megugrasztunk 2 sarkantyús sármányt, amikhez a levegőben további 7 példány csatlakozik, így 9 egyed repked. Legalább 10 percig csinálják ezt, majd leszállnak. Megnézzük, de fotózni nem tudjuk őket. Ezután megint felszállnak, és újabb 10 percig repkednek. Leszállnak, de már nem látjuk őket. Végül a fele meglett amiért jöttem, úgy érzem, hogy még lesz legalább egy utam a hósármányok miatt.
Éves lista: 280 faj
A képet napokkal később Durkó Lajos készítette.