Sarki sirály-tviccs!

Tegnap jött az sms, hogy Dunavecsén fiatal sarki sirály van. Én másnap hajnalban Rimóczi Árpival, Kollár Lajossal, Kiss Ádámmal és Németh Tomival indultam neki. A madarat reggel is látták már, mire a kikötőhöz értünk már csak SKÁ volt ott, és próbálta fotózni. A zuhogó esőben oda siettünk hozzá, és szabad szemmel lehetett látni a pár ezer danka között levő fiatal sarki sirályt! Idén már a második új fajom, és az évben a 100. látott fajom! Szép kis jubileumi faj:) Jó ideig elnézegettük a kellemetlenül szemerkélő esőben, és ezután tovább indultunk a környező Duna szakaszokat átnézni. Túl sok szerencsénk nem volt ezzel, mivel semmi ritkább fajt sem láttunk. A legérdekesebbek az egyik mezőgazdasági területen látott néhány sordély, a Dömsödben látott kb 20 keresztcsőrű, valamint az egyik holtágban észre vett kis kormorán. Ezelőtt azért még Árpi meg Ádámka megpróbált csobbanni a Dunában egyet, csak végül nem tudtak annyit csúszni, amennyi kellett volna. Ráckevére is kilátogattunk, ahol messze a legtöbb réce volt, de sajnos itt is a legritkább faj a kerceruca volt. Voltak még nagyon szelíd szárcsák is, és Tomi, Mizse meg Edem meg is próbálta fogni őket. Természetesen nem koronázta siker próbálkozásaikat. Aztán elkezdtél etetni a madarakat mindenféle kifli, kenyér és egyéb pékáruval. A bütykös hattyú családot is sikerült a oda vonzani, de a gyűrűs öreg hímet sehogy sem tudták olyan közelre csalogatni, hogy eltudják kapni. Pedig de megnéztem volna, ahogy valamelyik lököttet berántja a vízbe:) Haza fele menet még egyszer beugrottunk a sirályhoz, amikről valamivel normálisabb képeket is sikerült ekkor csinálni. Itt találkoztunk Madzóékkal. Ezután elindultunk Szolnokra, és onnan haza. Jó kis nap volt, amely ráadásul hozott egy új fajt számomra.

Vidra a pusztán

A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj

Lefagyva

Ma Árpi, Mizse és Bodzás Jancsi társaságában elindultunk Nyékládházára, hogy megnézzük a bányatavakat. Mikor odaértünk, akkor jött a depresszióba ejtő felismerés. Minden le van fagyva! Ezt a szívást! Akkor irány a Bükk, méghozzá a Keleti-Bükk. Miskolcon át vezetett az utunk, ahol otthon ritkán látható madarakat láttam: vetési varjakat:) Ezután felnéztünk a Garadnára és Szinvára, de se vízirigó, se hegyi billegető nem volt sehol. Viszont egy 36 példányos csonttollú csapat átrepült felettünk Felsőhámoron. Jávorkutat vettük utána célba. Út közben rengeteg helyen találkoztunk keresztcsőrűekkel, a nap során minimum 70-et láttunk. Az egyik helyen, ahol megálltunk egy 60-70 példányos cinegecsapatba futottunk. Csak eztán értünk Jávorkútig. Itt táblán láttam fehérhátú fakopáncsot, de máshol csak nagyot. Éves listámra új faj lett parkolóban a citromsármány. Elég gáz, hogy egész eddig nem sikerült belefutnom. Utána bolyongtunk egyet az erdőben, ahol a legjobb dolog a hegyi fakuszok sokasága volt, és egy 300 körüli fenyőpinty csapat. Majd kiértünk egy tisztásra, ahol 20-as szőlőrigó és 50-es csonttollú csapat volt. A fenyvesekből kormosfejű cinke hangja hallatszott ki, de akkor nem voltunk benne biztosak, így be se írtam:) Ezután visszaindultunk a síkság irányába. A Bükk mentett a napon, különben elég borzalmas lett volna.
Éves lista: 94 faj citromsármány

Útban a vonathoz

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a behavazott kertünkben egy énekes rigó van. Habár költ nálunk a faj, azért ebben az időben valahogy nem számítottam rá. Utána mentem a vonathoz, és átmentem az Érsekkerten. Ennek a jutalma 2 átrepülő keresztcsőrű és az idei évem első hegyi billegetője volt. Mellesleg a billencs tojó színezetet viselt.

Szigorlat után

A tegnapi egyetem környékére menés közben látott 11 csonttollú után, ma újra sikerült látnom őket. Ezúttal egy jelesre teljesített ökológus szigorlat után beültünk az egyetem melletti kocsmába. Az udvaron történő levegőzés közben előbb egy házi rozsdafarkút vettem észre, majd pedig egy 120-as csonti csapat húzott át felettünk! Ha tudtam volna, hogy ilyen, gyakrabban jártam volna ebbe a pubba:)

A lefagyott Kecskeri

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...

Vándorsólyom Nyíregyházán

Haverom elkísértem Nyíregyházára, és a lakásukhoz vezető úton az egyik templom tornyán láttam egy vándorsólymot! Körülbelül ennyi a történet, de legalább yearlistre megvan a kedvenc sólymom:)

Vonattal fenyőszajkótól réti fülesig

Két faj megnézését, és fotózását iktattam be mára: a Bocskaikertben fenyőszajkóét, és Kisújszálláson réti fülesbagolyét. Fel is szálltam reggel a vonatra, és irány a pöttyösöket keresni. Leszállás után körülbelül 3/4 órával és két keresztcsőrűvel odébb megpillantottam az első fenyőszajkót! Épp mogyorót lopott az egyik kertből, és egy fenyőfán fogyasztotta el. Egy ideig folytatta ezt a tevékenységet, mikor gyanús lett, hogy talán többen is vannak. Ekkor elrepült egy madár. De egy másik rögtön ott volt a helyén. Ráadásul az első egyed sem repült túl messzire. Majd kisvártatva feltűnt még egy, amelyik egy apró fenyőbe szállt be. Kár, hogy volt kerítés, mivel így nem tudtam két méternél közelebb menni a bujkáló madárhoz. A másik kettő pedig egy darabig háztetőn és fákon mászkált. Mikor már éreztem, hogy menni kell a vonathoz, érzékeny búcsút vettem tőlük és elindultam Kisújra. Itt várt Kiss Ádám, és elindultunk a baglyokhoz. A réti fülesbagoly erdeik közt ült a megszokott fáján és ágán. Annyira volt aktív, mint egy preparátum:) De a helyiek elmondása szerint itt az összes réti füli ilyen. Azt viszont láttuk mikor köpetelt! És megmozgatta a fejét, mikor Edem megpróbálta megkeresni a köpetet! Tehát biztosan él. Így pipálható éves listán:):):) Egy ideig elnézegettem, majd elindultam Debrecenbe.
Éves lista: 87 faj fenyőszajkó, réti füli

Élet a jégen

Napom fő- és/vagy fénypontja a Laskó-völgyi víztározóhoz való kiruccanásom volt. A gátra felérve láttam hogy víz nincs, csak jég. Meg egy rakat korcsolyázó. De ettől függetlenül két tucat tőkés réce átrepült felettem:) A nyugati oldalnak indultam, de előtte még a gáton beleakadtam egy rakat fenyőrigóba. Alapos átvizslatás után sem találtam mást köztük, mint néhány pintyet és kenderikét. Meg odébb 1 kékes rétihéját. A nyíresben, a szokott revírben egy fekete harkály verte iszonyatosan a fát, és készítette friss odúját. A gátőrház előtt egy erdei szürkebegy hívta fel magára a figyelmet. A háznál pedig madáretetőt vettem észre. Hatalmas élet volt rajta: cinkék, zöldikék, verebek, rigók, meggyvágók és csuszkák harcoltak a falatokért. Egy jó ideig elnézegettem őket, majd tovább indultam. De látnivaló nem akadt utána több. A szokásos énekesek mellett a nádi sármányok viszonylag nagy száma volt említésre méltó. Valamint az, hogy lökött fejjel átkeltem a befagyott Laskó patak legszélesebb részén. Emlékeim szerint itt volt a legsekélyebb a víz, de jó érzésnek akkor sem nevezném, mikor az ember tudja, hogy a lába alatt egy kis reccsenés és már kész is a fürdő! Szerencsére ezt megúsztam, de meg is fogadtam, hogy többet itt nem megyek át. Ezután már csak a Töviskes-völgybe kukkantottam be, ahol egy csendes zöld küllő érdemel említést. Túlságosan nem volt eseménydús a nap, de a patakon való átkelés azért megdobogtatta a szívem.

Ködszinkron

Sasszinkront szerveztek mára, és Én természetesen ebben is részt vettem. Vonattal mentem le a füzesabonyi találkozóra. De ahogy mentem, Maklár és a célállomás között hirtelen ködfalba ütközött a vonat. Hát ez így nem lesz túl jó - gondoltam magamban. Így a 8 órás indulást eltoltuk egy órával, hátha oszlik közben valamennyit a köd. De nem nagyon oszlott:( Végül a Sarud és Poroszló közti gátszakaszt kaptam meg. 2 Becseivel, Karesszal, az infóssal, és a barátnőjével alkottunk egy csapatot. Induláskor 17 daru repült át felettünk. Ez legalább jó volt. Utána viszont... Legyen annyi elég, hogy csak kb. 20 méterre láttunk, és a szánkózók és lékhorgászok is addig voltak bent a tavon, így megfosztva minden lehetőségtől, hogy jégen ülő sast lássunk. Természetesen a víz is csontkemény jéggé volt fagyva. A légtérben néha hallatszott 1-1 nyári lúd és/ vagy lilik csapat hangja, de látni nem sokat sikerült belőlük. Már Poroszlónál jártunk mikor oszlott a köd. A falu mellett sikerült egy énekes rigót is látni, amely felüdülés volt az egész napos fekete és fenyőrigó, főleg hang-, dömping után. A vasúti hídon átmentem, hogy megnézzek közelebbről egy karón ülő ragadozót, ami "természetesen" egy egerészölyv volt, mikor lenéztem a hídról, és megláttam a nap egyetlen nagyobb lékét. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vidra kukucskált ki belőle! Ez aztán a váratlan öröm:) Legalább ennyi jó van a napban. Meg egy jégmadár is elsuhant alattam. Utána még kicsit tovább kellett mennünk a gáton, és ekkor megtörtént a csoda. Egy immatur rétisas repült át előttünk! Egész nap kerestük a sasokat az ország egyik legterítettebb vidékén, és végül a befejezés előtt fél órával láttunk egyet kb. 5 másodpercre. Hát ez lehangoló. Mikor végeztünk felvettek minket kocsival, és elindultunk leadni a jelentéseket. Menet közben még felrebbentettünk egy húszas csapat foglyot az útról, ami a vidra mellett a nap másik fénypontja volt. Az adatok leadása után elindultam haza, és ezúton is köszönöm az ebben való segítséget Sali Istvánnak!