Dunnakacsák

Pár napja jött az sms, hogy Kókay Bence pehelyrécéket talált Budapesten, a FOKA-öbölben. Mivel még tegnap a területen volt két példány (és mert még sosem láttam), így hát nagy reményekkel indultam neki. Bence alaposan elmagyarázta, hogy merre kell mennem. Ráadásul még a közlekedés is nekem kedvezett, így hát alig 10 percet kellett sétálnom. Mikor az öböl bejáratához értem, rögtön a két alvó pehelyréce került elém:) Soha nehezebbet!:) Ott volt előttem a két nagy darab jószág, nagyon sokáig tudtam őket figyelni. Az egyik fiatal hímnek, a másik hasonló korú tojónak tűnt. Mellettük csak tőkés récék voltak, valamint 1 hegyi billegető, és egy rám szívrohamot hozó, diólopó fiatal vetési varjú volt. Kb 10 órakor hagytam ott, az addigra alaposan megfotózott pehelyrécéket, és mentem nővéremékhez megnézni frissen született unokaöcsémet. Este derült ki, hogy reggel már látták a madarakat, és hogy valószínűleg én láttam őket utoljára.
Éves lista: 268 faj

Kövesdi limicola-tömeg

Mezőkövesden, a Hoór-völgyi-víztározó mostanában nagyon jó madarász-terepnek számít, köszönhetően a vízügyi szakemberek áldásos gátjavításának (és a vízszint leengedésének). Így hát ismét idekerültem, és ismét egyedül. Már megérkezésemkor látszott, hogy a tavon rengeteg madár van. Pontosabban a tó partján. Mivel a tavon, a már megszokott káró-gém-tőkés-sirály együttes mozgott. A száradó részeken pedig a szokásos füstös cankó, szürke cankó, sárszalonka nevű fajok mellett rekordszámú partfutó! Szám szerint: 13 havasi, 9 sarlós és 45!!! apró. Ezek mellett még egy fenyérfutó és 1 fiatal ezüstlile, valamint parti lilék voltak. Ez utóbbiak között kiszúrtam egy szárnyát lógató egyedet is. Szenzációs dolog a partfutók ilyen nagy száma a Bükkalján! A madarászat után indultam Debrecenbe.

Godácska

A pár nappal ezelőtti madarászáson felbuzdulva, ma megint kinéztem a Hortobágyi-halastavakra. Természetesen a fő célpont megint a Kondás volt. A kis házból a szokásos látvány fogadott: cankók, gémek, rétisasok és egyéb itt közönségesnek számító madarak. Otthon persze nagyon örülnék nekik:) Semmi izgalmas nem volt, míg a tó északkeleti leséhez nem értem. Itt volt megint a sérült goda, meg mellette még egy pár. De az egyik valahogy első ránézésre is fura volt. Majd ahogy jobban megnéztem még érdekesebb lett. De csak akkor mertem rámondani 100%-os bizonyosságra a fajt, mikor megröppent. Kis goda! A madár fiatalnak tűnt, de erre azért nem mertem tenni a nyakam. Most sajnáltam csak igazán a fényképezőgépem makacskodását, mivel elég közel volt a madár. Aztán az északi lesből még láttam egy vándorsólymot, majd vissza felé még egyszer megpróbáltam megtalálni a godácskát, de már nem jártam sikerrel. Így is "kielégült" fejjel tértem vissza a civilizációba, hiszen újabb fajt mutatott a lecsapolt Kondás.
Éves lista: 267 faj

Kőforgattyú

Gilányi Gábor és Szabó Anti ( a képek tulajdonosa) közreműködésével madarászat lett tartva a Hortobágyi-halastavakon:) Az első tavakon természetesen nem sok "ritkaság", így a Kondásban reménykedhettünk. A nyugati lesnél a fejünk mellett húzott el egy rétisas. Ilyen közel még nem voltam hozzá soha:) A kis kunyhóban találkoztunk Balla Danival és Németh Tomival. A leeresztett tóban sok goda volt, de egyik sem volt közülük kis goda. Valamint pólingok voltak még. Ezek között volt, aki 2 kis pólit is látni vélt, de számomra inkább nagynak tűntek. A kanalasgémek között pedig 2 fekete gólya, és egy színesgyűrűs kanalas volt, de ez utóbbit sajnos nem sikerült leolvasnunk. Egy idő után elváltunk Tomiéktól, és neki vágtunk a többi lesnek. Út közben Anti fogott egy szerencsétlen pockot, amivel jól elszórakozott. Sajnos ezt a pocok nem élvezte annyira:) A zsilipnél megfejtettük az üstökös gémek keletkezésének rejtélyét, és még egy hermelint is láttunk. Az ÉK fekvő lesből egy sérült nagy godát láttunk. majd az északiból észre vettem egy fura madarat. Messze volt, de egyértelmű volt a faj. Kőforgató! Gyorsan megnézte Gil, majd Anti is próbálta. De nem látta! Visszakerestem, de Anti megint nem látta. Majd ezt megismételtük még egyszer. Majd Gil is visszakereste, de Anti csak nem látta. Utána már mi se találtuk meg a madarat, bár Anti mondta, hogy látott elszállni valamit... Ezután elindultunk a vonathoz.

Másodjára nem lett meg

Délután Nagy Gergővel kimentünk a Kondásra, hátha megint sikerül látni a vándorpartfutót. A többi tónál meg sem álltunk, rögtön a Kondáshoz "siettünk". A kunyhóban már ott volt Simay Attila, később pedig Kovács Gábor és Gergő, valamint Grega és csapata is tiszteletét tette. A tavon rengeteg madár volt, de pont azt az egyet nem láttuk, amit kerestünk. Sőt! A legérdekesebb madár egy nászruhás ezüstlile, egy ülő fiatal rétisas és egy fantáziánkat megmozgató fiatal hamvas rétihéja volt. Ezután Gerivel és Atikával átmentünk a keleti, majd az északi lesbe, de onnan se lett jobb a helyzet, ráadásul ellenfénybe is kerültünk. 6 után kezdtünk Gergővel visszaballagni az állomás felé. Sötétedés közben még egy kabasólyom vadászgatott a hatos tavon, és utána már csak a kiérkezést vártunk, és haza indultunk.

Gyűrűzővizsga

Hajnalban indultunk Pestre, hogy odaérjünk a gyűrűzővizsgára. Az útitársak Fiteti, Gil, Anti és Tündérlala voltak. Szolnokon megálltunk a benzinkútnál, ahol Gábor a verebek közt egy hullámos papagájra lett figyelmes. Ezt a fajt még soha nem láttam terepen:) A vizsga egyikünknek sem sikerült, ráadásul engem a kérdések még jól fel is idegesítettek, és jelenleg nem úgy gondolom, hogy a közel jövőben megpróbálkozok még vele. Visszafelé Szolnok mellett láttunk a kocsiból egy halászsast, és utána benéztünk a Telekhalmai-halastavakhoz. Természetesen tökéletes ellenfény volt. Azért érdekesebb fajként volt néhány kis sirály (fiatal és öreg is), Temminck-partfutó és rétisas. Majd Fiteti megtalálta az alvó halászsirályt. Ezután Furkót letettük, és elindultunk Debrecenbe. Kisújszállás mellett még láttunk egy fiatal pusztai ölyvet, aztán megérkeztünk.

Kövesdi ásóludak

Előző nap hívott Durkó Lala (a fotó tulaja), hogy Mezőkövesden tavi cankókat látott. Kimentem én is megnézni őket. De nem voltak ott. Helyettük láttam kb 15 szürke cankót, 15 havasi, 5 sarlós és 3 apró partfutót, 6 sárszalonkát meg füstös és pajzsoscankókat. A szokásos fajokon kívül volt még megint 200 nagy sirály, karvaly és fiatal vetési varjú dolmányosokkal és 3 hollóval. De a legjobb a 3 bütykös ásólúd volt, amik nem gyakoriak a Bükkalján. Valószínűleg 1 tojó és 2 fiatal volt. Aztán megjöttek Roy Adamsék is, és nem sokkal később egy immatur parlagi sas is mutatta magát. Ezután visszamentem Egerbe, ahol Lajosék már vártak rám. Kimentünk a Felsőtárkányi-tóhoz, ahol némi keresés után láttunk 5 keresztcsőrűt átrepülni. Valamint Tündérlala bátyja fogott egy lábatlan gyíkot. Ennek nagyon örültem mivel még sosem láttam élő kuszmát. Eztán ment mindenki saját útjára.

Vándorpartfutó!

Tegnap jött az sms, hogy egy fiatal vándorpartfutót talált Mannu a Kondáson. Szabó Antival (fotós) megbeszéltük, hogy reggel kimegyünk rá. A halastavaknál találkoztunk, és neki indultunk. Út közben átnéztük a többi tavat is, de túl sok érdekességet nem találtunk. A Kondásnál, a betonon egy pézsmapocok és kölyke elszórakoztatott minket egy darabig, majd a nyugati lesre mentünk. Itt hívtuk fel Mannut, aki elmondta, hol érdemes keresni. Ez szerencsére a két sziget közti csupasz iszap volt, nem pedig a tündérfátyolos rész. Ezért átmentünk a kunyhóba. Egy jó ideig kerestem, de a kacsáktól és libáktól esélyem sem volt megtalálni. De legalább egy színes gyűrűs kanalasgémet sikerült leolvasnom, és láttunk 3 rétisast. Aztán arrébb repültek a libák, elmentek a felhők, és a keresésnek meglett az eredménye. Ott volt a vándorpartfutó! Nagyon örültem neki, hogy ilyen felszereléssel, ilyen távolságból sikerült kiszednem! Antival pár percig tudtuk nézni a madarat, majd visszarepült az iszap túloldalára, ahol esélytelen volt megtalálnunk. Kinéztünk még a keleti lesre, de onnan sem volt sok érdekes madár, így hát elindultunk haza.
Éves lista: 266 faj

VIII. Magyar Madarász Futam

Idén is eljött a FUTAM ideje! A tavalyi felemásan sikerült után, reméltem ez évben jobb lesz. 29-én este érkeztem meg Mátára, ahol találkoztam egyik csapattársammal, Kiss Ádámmal, valamint jónéhány kedves és kevésbé kedves ismerőssel. Kedélyes beszélgetés után nyugovóra tértünk, hogy minél jobban ki tudjuk magunkat pihenni a következő nap megpróbáltatásaira. Másnap reggel Pabar Zoli és Gebei Lóri társaságában autóztunk ki a halastavakhoz, a verseny helyszínére. Itt csatlakozott hozzánk Nagy Gergő, aki a harmadik csapattársunk volt. Regisztráltunk, és elindult a hajsza! Az idő szeles volt, ami nem kedvezett az énekes madaraknak. Valamint tó sem volt csapolva, ami így a parti madarak számát csökkentette nagy mértékben. A vasútállomás irányába indultunk, ahol leakartuk szedni az odafelé nagy számban mutatkozó gyurgyalagokat. Hát nem volt egy darab sem!!! Helyette a kabasólyom volt érdekesebb. Átnéztük a Kékesi-pusztát, majd a bivalyok irányába indultunk tovább. Itt rétisas jelentett izgalmat, majd az, hogy hogyan jussunk át a bivalyok mellett. Igen közel jöttek a villanypásztorhoz... Nagy nehezen kikerültünk eme szorítóból, és a bivalyok melletti csatorna mellett elindultunk a keleti gátra. Itt is jöttek szépen a fajok, volt egy nagyobb csapat nagy póling, amik között hiába kerestük, nem sikerült kis pólingot látnunk. Közben jött a hír, hogy az egyesen találtak sujtásos fütyülőludakat. Bár nyafogtam tisztességgel, mégsem voltak hajlandóak megfordulni a többiek, hogy láthassam a szökött madarakat. Eztán következett a 6-os tó, ami mellett Gergő kígyászölyvet vett észre, én pedig egy muharba(?) akadt fiatal búbos vöcsköt! Ha már ott voltam, kiszabadítottam a madarat, ezzel a madármentés újabb fokát sikerült elérnem:) Ráadásul még búbos vöcsök sem volt soha a kezemben ezelőtt. Természetesen a tavon is jópárfaj fajt leszedtünk, majd célba vettük a Kondást. A hatos mellett összefutottunk Gyüre Petiékkel, akik nem voltak hajlandók segíteni gyűjtésünk, ráadásul még külön kis nyelvet is kifejlesztettek, csak hogy megóvják az infót az arra jogosulatlanoktól. Hiába is, Ők már nem először csinálják:)A Kondás-kunyhóban a szokásos tumultus fogadott, ráadásul mivel én voltam a spektív nélküli, így egy ideig dögunalmas volt. De aztán megszereztem Ádám szkópját, és még a fülem is kinyitottam! Ezúton is szeretném megköszönni Gál Szabinak, a kék vércsét és a fehérszárnyú szerkőt:) Innen nyugatra vettük az irányt. A nyugati lesnél Madzóék táboroztak le, így nem volt valami kényelmes a lesben, és új fajként csak egy guvatot sikerült látnunk (ez előtte csak hang alapján volt meg). Majd keletnek vettük az irányt, és egész az északi lesig masíroztunk. Út közben összefutottunk Fitetiékkel, aki mondta, hogy kis sólymot látott! Nem gyenge faj ilyenkor! Árpiékkal is összefutottunk, akik szalakótákról informáltak minket. Bár kerestük őket tisztességgel, de attól még nem láttuk. Az északkeleti lesnél Bencéékkel találkoztunk, akiknek apró partfutót köszönhetünk. Visszafele a keleti gáton indultunk, és most sikerült csak valamennyire hoznunk énekeseket. Itt vett észre Ádám egy fecskerajban halászsast. Gergőnek éves új faja volt, és igencsak áhított már rá. Már majdnem elértük az utolsó tavat, mikor jött a hír, hogy Oláh Janó ékfarkú halfarkast talált a Kondásnál. DE a madár sajnos elrepült, így nem láthattuk volna, csak akkor, ha épp ott vagynuk. A gát legvégén még sikerül belefutnunk egy erdei fülesbagolyba, majd kis, sikertelen, "kuvikvadászat" után Gergő visszavitt minket Mátára, Ő pedig Debrecen felé vette az irányt. Kis beszélgetés után, mentünk aludni. Másnak már korán elindultunk, hogy világosodásra kint legyünk. Ennek köszönhetően lett meg a búbos pacsirta, valamint a kuvik. Aztán a kuvik egész nap mutatta magát, volt hogy egyszerre 3 is. Megérte érte sietni... Reggel még a tavak elején lévő bokrokat énekeseztük le, így normális mennyiségűre növelve ezek számát. Itt lett meg éves listámra a kerti poszáta! Majd az egyes leséből a nehéz fajnak számító fekete rigó lett meg, a bivalyoktól pedig az énekes. A vasútállomáson még kicsit próbálkoztunk, de a kenderikét csak Gergő látta, a gyurgyalagot pedig csak én hallottam, így ezekkel nem nőtt a listánk. Leadáskor 109 fajt észleltünk, és ebből 2-t csak hallottunk. Végül is igen jót madarásztunk, és versenyeztünk! Mátán volt az eredményhirdetés. Az első Simay G., Cser Sz. és Horváth G. lett. A második a Gyüre-Zöld-Emri trió, a harmadik pedig egy dél-magyarországi egység. Mi a NEGYEDIKEK lettünk! 25 csapatból nem is olyan rossz. Ráadásul magunk mögött tudtunk néhány jóval előbbre taksált csapatot! Az összesen látott 17 ragadozó fajból 10-et mi is láttunk! Így hát kiváló eredmény társult a kellemes madarászatunk mellé:) Utána még Gergővel kinéztünk a Csécsi-halastavakhoz, ahol láttam életem első csigaforgatóját is! Ez a gyönyörű madár méltó zárása volt a verseny-hétvégének. Utána vasútállomás, és elindultam haza. SOHA rosszabb hétvégét!!!
Éves lista: 265 faj