Idén is eljött a FUTAM ideje! A tavalyi felemásan sikerült után, reméltem ez évben jobb lesz. 29-én este érkeztem meg Mátára, ahol találkoztam egyik csapattársammal, Kiss Ádámmal, valamint jónéhány kedves és kevésbé kedves ismerőssel. Kedélyes beszélgetés után nyugovóra tértünk, hogy minél jobban ki tudjuk magunkat pihenni a következő nap megpróbáltatásaira. Másnap reggel Pabar Zoli és Gebei Lóri társaságában autóztunk ki a halastavakhoz, a verseny helyszínére. Itt csatlakozott hozzánk Nagy Gergő, aki a harmadik csapattársunk volt. Regisztráltunk, és elindult a hajsza! Az idő szeles volt, ami nem kedvezett az énekes madaraknak. Valamint tó sem volt csapolva, ami így a parti madarak számát csökkentette nagy mértékben. A vasútállomás irányába indultunk, ahol leakartuk szedni az odafelé nagy számban mutatkozó gyurgyalagokat. Hát nem volt egy darab sem!!! Helyette a kabasólyom volt érdekesebb. Átnéztük a Kékesi-pusztát, majd a bivalyok irányába indultunk tovább. Itt rétisas jelentett izgalmat, majd az, hogy hogyan jussunk át a bivalyok mellett. Igen közel jöttek a villanypásztorhoz... Nagy nehezen kikerültünk eme szorítóból, és a bivalyok melletti csatorna mellett elindultunk a keleti gátra. Itt is jöttek szépen a fajok, volt egy nagyobb csapat nagy póling, amik között hiába kerestük, nem sikerült kis pólingot látnunk. Közben jött a hír, hogy az egyesen találtak sujtásos fütyülőludakat. Bár nyafogtam tisztességgel, mégsem voltak hajlandóak megfordulni a többiek, hogy láthassam a szökött madarakat. Eztán következett a 6-os tó, ami mellett Gergő kígyászölyvet vett észre, én pedig egy muharba(?) akadt fiatal búbos vöcsköt! Ha már ott voltam, kiszabadítottam a madarat, ezzel a madármentés újabb fokát sikerült elérnem:) Ráadásul még búbos vöcsök sem volt soha a kezemben ezelőtt. Természetesen a tavon is jópárfaj fajt leszedtünk, majd célba vettük a Kondást. A hatos mellett összefutottunk Gyüre Petiékkel, akik nem voltak hajlandók segíteni gyűjtésünk, ráadásul még külön kis nyelvet is kifejlesztettek, csak hogy megóvják az infót az arra jogosulatlanoktól. Hiába is, Ők már nem először csinálják:)A Kondás-kunyhóban a szokásos tumultus fogadott, ráadásul mivel én voltam a spektív nélküli, így egy ideig dögunalmas volt. De aztán megszereztem Ádám szkópját, és még a fülem is kinyitottam! Ezúton is szeretném megköszönni Gál Szabinak, a kék vércsét és a fehérszárnyú szerkőt:) Innen nyugatra vettük az irányt. A nyugati lesnél Madzóék táboroztak le, így nem volt valami kényelmes a lesben, és új fajként csak egy guvatot sikerült látnunk (ez előtte csak hang alapján volt meg). Majd keletnek vettük az irányt, és egész az északi lesig masíroztunk. Út közben összefutottunk Fitetiékkel, aki mondta, hogy kis sólymot látott! Nem gyenge faj ilyenkor! Árpiékkal is összefutottunk, akik szalakótákról informáltak minket. Bár kerestük őket tisztességgel, de attól még nem láttuk. Az északkeleti lesnél Bencéékkel találkoztunk, akiknek apró partfutót köszönhetünk. Visszafele a keleti gáton indultunk, és most sikerült csak valamennyire hoznunk énekeseket. Itt vett észre Ádám egy fecskerajban halászsast. Gergőnek éves új faja volt, és igencsak áhított már rá. Már majdnem elértük az utolsó tavat, mikor jött a hír, hogy Oláh Janó ékfarkú halfarkast talált a Kondásnál. DE a madár sajnos elrepült, így nem láthattuk volna, csak akkor, ha épp ott vagynuk. A gát legvégén még sikerül belefutnunk egy erdei fülesbagolyba, majd kis, sikertelen, "kuvikvadászat" után Gergő visszavitt minket Mátára, Ő pedig Debrecen felé vette az irányt. Kis beszélgetés után, mentünk aludni. Másnak már korán elindultunk, hogy világosodásra kint legyünk. Ennek köszönhetően lett meg a búbos pacsirta, valamint a kuvik. Aztán a kuvik egész nap mutatta magát, volt hogy egyszerre 3 is. Megérte érte sietni... Reggel még a tavak elején lévő bokrokat énekeseztük le, így normális mennyiségűre növelve ezek számát. Itt lett meg éves listámra a kerti poszáta! Majd az egyes leséből a nehéz fajnak számító fekete rigó lett meg, a bivalyoktól pedig az énekes. A vasútállomáson még kicsit próbálkoztunk, de a kenderikét csak Gergő látta, a gyurgyalagot pedig csak én hallottam, így ezekkel nem nőtt a listánk. Leadáskor 109 fajt észleltünk, és ebből 2-t csak hallottunk. Végül is igen jót madarásztunk, és versenyeztünk! Mátán volt az eredményhirdetés. Az első Simay G., Cser Sz. és Horváth G. lett. A második a Gyüre-Zöld-Emri trió, a harmadik pedig egy dél-magyarországi egység. Mi a NEGYEDIKEK lettünk! 25 csapatból nem is olyan rossz. Ráadásul magunk mögött tudtunk néhány jóval előbbre taksált csapatot! Az összesen látott 17 ragadozó fajból 10-et mi is láttunk! Így hát kiváló eredmény társult a kellemes madarászatunk mellé:) Utána még Gergővel kinéztünk a Csécsi-halastavakhoz, ahol láttam életem első csigaforgatóját is! Ez a gyönyörű madár méltó zárása volt a verseny-hétvégének. Utána vasútállomás, és elindultam haza. SOHA rosszabb hétvégét!!!
Éves lista: 265 faj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése