A szalamandra átka

Aggteleki útra indultam Rimóczi Árpival és Durkó Lalával. Már a reggel jól kezdődött, mivel Lajcsika gyomorrontást kapott ( a sörtől, fütyülőstől meg éjszakai evéstől). Út közben kétszer álltunk meg, hagy hányjon nyugodtan, míg egyszer a kocsiban is megtisztelt egy tescos szatyrot béltartalmával:) De legalább Szendrő után az utolsó megállás meghozta az idei év első csicsörkéjét. 1 hímet láttunk, és valahol a környéken egy másik is énekelt. Majd megérkeztünk Jósvafőre, és kezdtük a túrát. Lala még mindig nem volt jól, de kénytelen volt jönni:) Már a gyaloglás elején egy kilapított foltos szalamandrát találtunk, ez nem volt jó ómen és itt kellett volna megfordulnunk. Sétáltunk 15-20 km-t, hogy a végén a legérdekesebb fajok a következők legyenek: fenyvescinege, csíz énekét utánzó széncinege, hegyi billegető, erdei pacsirta, hamvas küllő. Voltak szép virágok is, ezért fotóztam farkasboroszlánt, leánykökörcsint és tavaszi héricset. Utána megnéztük a Tengerszemet, hátha találkozunk a vízirigóval. De őt sem láttuk, hegyi billegető és egy játékos ökörszem volt figyelemreméltóbb. Utána a Vörös-tó és környéke következett, ahol nagy örömömre rájöttem, hogy terra rossa talajon (vörös agyag) lépkedünk. Itt 2-3 erdei szalonka jelentett némi izgalmat, ahogy a sötétedésben repültek. Estére a Szalamandra házban szálltunk meg, ahol a macskabaglyot hallgathattuk. Jobb folytatásban reménykedve tértünk nyugovóra.
Éves lista: 160 faj