Többek közt Bél-kői túra szerepelt a mai programomban, így hát nem tehettem mást, mint hogy kimentem Bélapátfalvára. Felfelé menet természetesen ránéztem a az apátságra. És ott volt rajta az idén eddig hiába keresett hajnalmadár!!! Ráadásul egy nagyrészt átszíneződött hím! Nagyon aktív volt, a repedésekből szedegette kifele a rovarokat, pókokat. Majd hátradobta őket, és már nyelte is el. Jó pár perce néztem már, mikor eszembe jutott, hogy fotózni kéne. Nem nagyon akarta hagyni magát, de azért két képet csináltam. Utána láttam, hogy egy fal élének a takarásába került, ezért én a másik oldalára mentem. Lassan előjöttem, és a madár kb másfél méterre vagy még közelebb volt hozzám! Felejthetetlen élmény! Egy percig nézhettem, mikor emeltem a kezemmel a gépet, és ezt nem bírta jól. Arrébb szállt. Úgy döntöttem én is folytatom utam, és elindultam fel a régi bányába. Nem sok madár mutatta magát út közben, kicsit fura is volt. Azért pár süvöltő még jelezte, hogy odébb van a nyár. Az 550-enre érve úgy döntöttem, hogy akárhogy is, de bejutok a lezárt területre. Mentem befelé a párkányon, és figyeltem, hogy nincs-e valahol bajszos sármány. De csak cinegék voltak. Nem is tulajdonítottam nekik túl nagy figyelmet, mígnem meghallottam a jellegzetes dé-dé-dé hangot. Körbe néztem és ott volt egy barkától besárgult mellű kormosfejű cinege. A hang más irányból jött, és mivel voltak még odébb, kevésbé látható helyen is cinegék, így valószínű, hogy nem egyedül volt. Majd a kerítéshez értem, ami alatt sikeresen átbújtam:) Odamentem a securitys bódéhoz, ahol váratlanul szívélyesen fogadott a csákó, és mondta, hogy nyugodtan menjek tovább. Ez eléggé meglepett. Beljebb érve leültem enni és vártam, hogy történjen valami. Egész nap során hollók repkedtek a légtérben és párszor össze is számoltam őket. Max 49 példány volt egyszerre. Sármány továbbra sem mutatta magát. Viszont a légtérben megjelent 2 vándorsólyom, amiket a hollók próbáltak megkergetni, megjegyzem igen kis sikerrel. Ezután meghallottam néhány pacsirtás hangfoszlányt. Közelebb érve már énekké állt össze a hang. De nem pacsirta volt, hanem havasi szürkebegy. Méghozzá összesen 6 példány!!! Lent szedegettek a fal aljában. Közben néha énekre is fakadtak. Szenzációs volt!!! Elnézegettem őket is egy darabig. Majd elindultam a felső bányaudvar irányába. Út közben sem volt túl sok énekes, néhány egerészölyv keringett csak. A bányaudvarban néhány barázdabillegető fogadott.
Felmentem a felső párkányra, és iszonyatos orkán kerekedett, alig bírtam megállni a lábamon. Plusz még szépen végig is néztem, hogy közelednek a felhők... Jó kis hóvihar kerekedett fent. De én dacolva az idővel, tovább kerestem a madarakat, természetesen ilyen időbe hiába:) Elindultam hát lefelé. Naná, hogy ekkor kezdett el mérséklődni a szél, és a havazás is elállt. Sebaj, lefele menet 3 sárgafejű királykával találkoztam. Majd benéztem még lentre, ahol már a hajnalmadár várt. Ugyanaz volt, ami délelőtt az apátságon evett. Nem sokáig tudtam nézni, mivel hamar elszállt és utána már nem találtam meg. A belsőbb részen a 2 sólyom megint jól elszórakoztatott. Valamint néhány barátcinke átnézette magát, nem-e kormosfejű. Gondolkoztam, hogy megvárom az estét, hátha sikerült uhut hallani, de az idő hűlése miatt ezt az ötletet elvetettem. Ahogy lent kiértem az erdőből, beindultak az énekesek. Nagy számban volt énekes rigó, feketerigó, csilpcsalpfüzike, pinty és vörösbegy, de akadtak cigánycsukok, cinkék, zöld küllő, meg egy egerészölyvet utánzó szajkó is. Épp azon filóztam, hogy a Bükkben láttam-e már szőlőrigót, mikor 2 példány kiült elém. Kicsit váratlanul ért a dolog, de azért örültem nekik. Ezután lementem a buszhoz, amely már jött is értem. Csodálatos napot zártam így is, ha a bajszik is mutatták volna magukat, akkor tökéleteset:)Éves lista: 146 faj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése