2009. március 14., szombat

Hattyúnász a Bükkalján

Fitala Csabával és Incivel az egerszóláti libanevelő tavat vettük reggel célba. Gyűrűzni és madarat megfigyelni szerettünk volna. Kiérkezéskor látszott már, hogy ma nem sok "extrával" lesz dolgunk. Az idő viszont csodálatos, napsütéses volt. A hálókat gyorsan feldobtuk, és ránéztünk a tóra. Néhány szürke gém, nagy kócsag, búbos vöcsök, tőkés és csörgő réce, szárcsa mellett némi örömet 3 barátréce, 1 helyi viszonylatban korainak számító kis vöcsök és egy bütykös hattyú jelentett. Az első ellenőrzéskor fekete rigó, kék cinke és széncinke volt a hálókban. Később sem sokkal több madarat fogtunk, még vörösbegyek és mezei verebek színesítették a napot. De az ellenőrzések között sikerült észlelnünk éneklő erdei pacsirtát, hallottunk hollót és előkerült a hattyú párja is. Ezek igen élénk nászviselkedésbe fogtak. Hiába minden, itt a tavasz:) Tavalyi évet is itt töltötte egy hattyú pár, de akkor fészkelést nem sikerült bizonyítani. Ha idén sikerülne, akkor az a második lenne a Bükkalján ( az első 2003-ban, a Laskó-völgyi víztározón volt). A gyékényesből még barkóscinegék hallatszottak, amelyek több, mint valószínű, hogy költenek a területen, valamint egy menyét tett nálunk látogatást. Dél körül leszedetük a hálókat, és átnéztünk Egerszalókra is. A víztározón nagyon kevés madár volt, de ez már eléggé megszokott itt... Viszont fajszámban nem volt rossz: 10 búbos vöcsök, 5 kormorán, 4 szürke gém, 30 tőkés réce, 8 böjti réce, 6 kontyos réce és 5 fütyülő réce lebegett a tavon. A bejáratnál ráadásul az itteni idei első 3 sordély és mutatkozott. Kora délután indultunk haza, ebben a napban ennyi volt. De azért nekem tetszett:)

2009. március 13., péntek

Récetömegek és eső...

Kiskörére buszoztam ki reggel, mivel oda volt megbeszélve találkozóm Durkó Lalával, Nyíri Lacival és Hegyesi Attilával. A Tisza-tavat akartuk lemadarászni, ami hellyel-közzel sikerült is. Az odafelé vezető úton egy kuvik örvendeztetett meg, amely a szomorkás időben egy kéményen ücsörgött Kisköre határában. Az idő a nap nagy részében esős-havas esős-havazós volt:( Abádszalók felé indultunk, ahol az öbölben 3-5 ezer közötti barátréce volt, 1000 körüli szárcsával és kontyos récével kiegészülve. Ezeken kívül viszonylag nagy számban volt jelen tőkés, fütyülő , csörgő és kerceréce, búbos vöcsök, kócsag, szürke gém és kormorán is. Életemben nem láttam még ennyi kontyos récét egyszerre! Az első ritkábbnak mondható faj egy kis fakopáncs tojó volt:) A vízen pedig Köre és Szalók közt félúton Lala kiszúrta az első hegyi récét. Minden bizonnyal egy másodéves hím madár volt. Aztán a Viking kikötőnél pedig én láttam meg 3 tojó egyedet. A strandról is benéztünk, ahonnan jobban láttuk a kacsákat. Innen 6 tojó, 3 öreg és egy másodéves gácsér hegyi récét vettünk észre, így az elsővel együtt összesen tizenegyet láttunk! Az évem első cigányrécéje is itt volt (csakúgy, mint tavaly), egy gyönyörű hím személyében. Az úton és mellett pedig 4-5 léprigó szedegetett. Eztán Kiskörén a strandra néztünk ki, ahol is 100-150 sirály volt, de kizárólag dankát, sztyeppit és vihart találtunk köztük. Barázdabillegető is akadt szépen az iszapon, meg mintha piroslábú cankót is hozta volna az időnként felerősödő szél. Utána következett Sarud, ahol láttuk végre a mai első kis bukókat is. Amúgy itt a szokásos pangás volt. Poroszlón, kezdésként az útról néztünk rá a vízre. Itt is akadt 150-200 bukóréce, főleg barát és kontyos, de képviseltette magát kerce és vagy 20 kis bukó is. Ezenkívül kendermagos réce érdemel említést. A másik oldalon pedig 20-25 bütykös hattyú alkotott látványos gruppot. A gáton menet pár száz libával találkoztunk, de csak nagy lilik és nyári lúd volt köztük. Ekkor hallottunk egy nagy póling-szerű hangot, valamint láttunk egy szőlőrigót is. A kis kormorán-toronyról ismét érdekes látvány tárult elénk. Én először a vándorsólymot néztem meg, amely most is a szokásos fáján ült. Úszó récéből itt kb 700 példányt láttunk. Ez a szokásosnál némileg kevesebb, de legalább fajokban széles spektrumú összlet volt:) A már megszokott tőkés-csörgő-fütyülő-kendermagos-nyílfarkú kacsák mellett, az idei első kanalas és böjti récéimet láttam itt. Valamint nem sokkal ezután a hasonlóan éves új barna rétihéja is végre szemem elé került. Ezen kívül még volt két rétisas, 3 vetési lúd, és az itt is legalább 3-szor halott piroslábú cankó végre átrepült előttünk. A nézelődés megunása után megpróbáltam Poroszlóról haza jutni vonattal, de pont lekéstem. Így Abádszalókra átmentem a kis csipet-csapattal, és onnan mentem haza. Nem volt rossz nap, sőt!

2009. február 15., vasárnap

Bukó a tavon

A Laskó-völgyi víztározóhoz most mentem ki idén másodjára. Az első alkalommal még teljesen le volt fagyva. Kezdésnek felmentem a gátra, és ránéztem a tóra. Egy madár se volt rajta! Hiába néztem meg 4-szer, 5-ször, nem változott a helyzet. Igencsak elgondolkoztam a haza menetelen, mikor egy gatyás ölyv átszállt mellettem. A pozitív jel megvolt, így hát kénytelen voltam folytatni a madarászatot. Elindultam a nyugati parton, de néhány egerészen és 2 hollón kívül semmi emlékezetes. Ha csak a hideg szél és a hatalmas sár nem az. Majd cinegecsapat és csuszka. Mikor már elég mélyen jártam a tó mellett, megint ránéztem. Egyetlen egy madár volt a tavon, de az egy nagy bukó gácsér volt! Rég láttam már ezt a fajt itt. Gondoltam átmegyek a másik oldalra, megpróbálom fotózni. A patakon átkelés kicsit gázosabb volt, mint gondoltam. A sok csapadéktól meg volt duzzadva, így sikerült mindkét hótaposóm megmeríteni:-(Őszapó csapat, 3 énekes rigó és szajkók után kiérek a partra. Keresem a bukót, amelyet kicsit odébb meg is találok. Állítanám rá a gépet, és ekkor megindul, és elrepül a gát elé. Mit lehet tenni, Én is elindulok kifelé. A parton néhány nádi sármány szedeget, de van amelyik már énekel is. Azért út közben rápillantok a tóra, hátha visszajön a madár. El is indul visszafelé. Messze van, azért rálövök pár kockát, mikor jön egy pár idióta csónakos horgász és elzavarja. Nem tudom hallották-e, amit a partról kaptak tőlem, de valószínű nem, mert akkor kijöttek volna. Megint vissza a tó belsőbb részére. Itt észre veszem, hogy 1 szürke gém, és némi kacsa is bejött. Leszámolom: 83 tőkés és 9 csörgő réce. Ez még mindig kevés. Megint csinálok jó pár képet, egyik rosszabb, mint a másik, majd elindulok kifelé. 2 holló megint elrepül mellettem, de ezek legalább már alacsonyan mennek. Kint még az út melletti részre ránézek, ahol jó pár szarka, dolmányos varjú van. Odébb meg egy méretes fenyőrigó csapat tengelicekkel. A rigók között legalább egy szőlőrigót is látok. Ezután elindulok haza felé. Nem volt egy nagyon jó nap, de a gatyás ölyvért és a nagy bukóért megérte kijönni.

2009. február 14., szombat

Egy érdekes kánya

Szabó Attilával beszéltem meg már madarászatot. Mezőkövesden vett fel, és indultunk a Hoór-völgyi víztározóhoz. A keleti parton álltunk meg a kocsival, és vártunk egy fél órát, hátha jön más is a bejelentett túrára. Közben egy barázdabillegető szállt át felettünk, és átnéztük a kacsákat. A horgász volt az egész tavon (ilyen se nagyon volt az elmúlt pár évben), de ennek ellenére a récék nagyon ijedősek voltak. A tavon: 100 tőkés, 25 csörgő, 20 fütyülő réce, 1 pár kendermagos és 2 nyílfarkú gácsér, valamint 1 búbos vöcsök tartózkodott. A gáton indultunk meg. Már onnan láttuk, hogy a másik oldalon vadásznak, ami különösebben nem zavart engem, de meglett, hogy a kacsák miért ilyen idegesek. A nyugati oldalon sétáltunk végig. Túl sok érdemleges nem volt, míg a kíméleti részre nem értünk. Itt egy 150-es énekes csapat, ami főleg nádi sármányból állt, de szép számmal volt benne citromsármi, kenderike és mezei veréb is. 4 kék galamb, 3 holló, 5-6 kékes rétihéja és 1 gatyás ölyv volt még érdekesebb, valamint egy a vízben lévő fákon csücsülő nagy őrgébics. Utána a vadászoknál mentünk ki, akikkel/amikkel beszédbe is elegyedtünk. Az egyik elmondta, hogy csak "csődörköni" jött ki, nehogy az asszony befogja valami házi munkára. Fácánra vadásztak, de a puskaropogásból ítélve vagy túl kevés, vagy túl sok célzóvizet ihattak. Miután sikeresen megszabadultunk tőlük, az erdő melletti részt jártuk be. Itt újabb holló mellet a legérdekesebb 1 énekes rigó volt. A keleti parton visszafele még bele botlottunk 4 barázdabillegetőbe. Jó tudni, hogy már itt vannak ezek a csöppségek, és nemsoká jön a tavasz. A vízen még pluszként bejött egy kárókatona, amit az egyik horgász zseniális érzékkel vidrának határozott:-) A kocsinál felötlött a gondolat, hogy kinézünk Poroszlóra, de sajnos az ottani rossz időjárás miatt ez kútba esett. Így inkább Gelejre indultunk. Gelejen a gyepen rengeteg nagy kócsag és szürke gém álldogált. A kis tavakon összesen két bütykös hattyú volt. Hát... ez nem sok. Akkor irány a nagy víztározó. Az egyik kis tavacska mellett látszott néhány tőkés réce, de az se volt sok. A tó előtti facsoportban már messziről látszott egy nagy ragadozó, de csak akkor néztünk rá, mikor már mellé értünk olyan 25 méterre. Kiszálltunk, a madár pedig meglebbent. Hirtelen szánk is tátva maradt, mivel ez egy kánya volt!!! Annyit láttunk belőle, hogy vöröses a hasa. Emiatt, és az időpont miatt vörösre gondoltunk. Csak később derült ki, hogy mekkorát tévedtünk. Egy barna lánya volt, amely ráadásul a migrans és a lineatus alfaj közötti átmenetnek tűnik. Az év idén is tartogat számomra érdekes madarakat:) Elröpülőben 3 ölyv kezdett vele szórakozni, és nagyon jól látszott, hogy mennyivel kisebbek. Aztán a távolban lecsapott, és elvesztettük szem elől. A tavon itt 3 kormorán volt, de a nádban volt valami nyílt vízfelület, ahonnan repkedtek ki a nagy lilikek. A tó mellett pedig egy ló, és egy igen kis méretű kecske. Nagyon jópofa kis jószág. Ezután elindultunk megint megkeresni a kányát, de nem találtuk. Mezőcsát felé is elnéztünk, de gatyás ölyvön kívül csak gyakori fajok voltak. Ma ugyan sok madár nem volt, de ez a kánya sokáig emlékezetes marad.

2009. január 29., csütörtök

Sarki sirály-tviccs!

Tegnap jött az sms, hogy Dunavecsén fiatal sarki sirály van. Én másnap hajnalban Rimóczi Árpival, Kollár Lajossal, Kiss Ádámmal és Németh Tomival indultam neki. A madarat reggel is látták már, mire a kikötőhöz értünk már csak SKÁ volt ott, és próbálta fotózni. A zuhogó esőben oda siettünk hozzá, és szabad szemmel lehetett látni a pár ezer danka között levő fiatal sarki sirályt! Idén már a második új fajom, és az évben a 100. látott fajom! Szép kis jubileumi faj:) Jó ideig elnézegettük a kellemetlenül szemerkélő esőben, és ezután tovább indultunk a környező Duna szakaszokat átnézni. Túl sok szerencsénk nem volt ezzel, mivel semmi ritkább fajt sem láttunk. A legérdekesebbek az egyik mezőgazdasági területen látott néhány sordély, a Dömsödben látott kb 20 keresztcsőrű, valamint az egyik holtágban észre vett kis kormorán. Ezelőtt azért még Árpi meg Ádámka megpróbált csobbanni a Dunában egyet, csak végül nem tudtak annyit csúszni, amennyi kellett volna. Ráckevére is kilátogattunk, ahol messze a legtöbb réce volt, de sajnos itt is a legritkább faj a kerceruca volt. Voltak még nagyon szelíd szárcsák is, és Tomi, Mizse meg Edem meg is próbálta fogni őket. Természetesen nem koronázta siker próbálkozásaikat. Aztán elkezdtél etetni a madarakat mindenféle kifli, kenyér és egyéb pékáruval. A bütykös hattyú családot is sikerült a oda vonzani, de a gyűrűs öreg hímet sehogy sem tudták olyan közelre csalogatni, hogy eltudják kapni. Pedig de megnéztem volna, ahogy valamelyik lököttet berántja a vízbe:) Haza fele menet még egyszer beugrottunk a sirályhoz, amikről valamivel normálisabb képeket is sikerült ekkor csinálni. Itt találkoztunk Madzóékkal. Ezután elindultunk Szolnokra, és onnan haza. Jó kis nap volt, amely ráadásul hozott egy új fajt számomra.

2009. január 26., hétfő

Vidra a pusztán

A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj

2009. január 24., szombat

Lefagyva

Ma Árpi, Mizse és Bodzás Jancsi társaságában elindultunk Nyékládházára, hogy megnézzük a bányatavakat. Mikor odaértünk, akkor jött a depresszióba ejtő felismerés. Minden le van fagyva! Ezt a szívást! Akkor irány a Bükk, méghozzá a Keleti-Bükk. Miskolcon át vezetett az utunk, ahol otthon ritkán látható madarakat láttam: vetési varjakat:) Ezután felnéztünk a Garadnára és Szinvára, de se vízirigó, se hegyi billegető nem volt sehol. Viszont egy 36 példányos csonttollú csapat átrepült felettünk Felsőhámoron. Jávorkutat vettük utána célba. Út közben rengeteg helyen találkoztunk keresztcsőrűekkel, a nap során minimum 70-et láttunk. Az egyik helyen, ahol megálltunk egy 60-70 példányos cinegecsapatba futottunk. Csak eztán értünk Jávorkútig. Itt táblán láttam fehérhátú fakopáncsot, de máshol csak nagyot. Éves listámra új faj lett parkolóban a citromsármány. Elég gáz, hogy egész eddig nem sikerült belefutnom. Utána bolyongtunk egyet az erdőben, ahol a legjobb dolog a hegyi fakuszok sokasága volt, és egy 300 körüli fenyőpinty csapat. Majd kiértünk egy tisztásra, ahol 20-as szőlőrigó és 50-es csonttollú csapat volt. A fenyvesekből kormosfejű cinke hangja hallatszott ki, de akkor nem voltunk benne biztosak, így be se írtam:) Ezután visszaindultunk a síkság irányába. A Bükk mentett a napon, különben elég borzalmas lett volna.
Éves lista: 94 faj citromsármány

2009. január 22., csütörtök

Útban a vonathoz

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a behavazott kertünkben egy énekes rigó van. Habár költ nálunk a faj, azért ebben az időben valahogy nem számítottam rá. Utána mentem a vonathoz, és átmentem az Érsekkerten. Ennek a jutalma 2 átrepülő keresztcsőrű és az idei évem első hegyi billegetője volt. Mellesleg a billencs tojó színezetet viselt.

2009. január 20., kedd

Szigorlat után

A tegnapi egyetem környékére menés közben látott 11 csonttollú után, ma újra sikerült látnom őket. Ezúttal egy jelesre teljesített ökológus szigorlat után beültünk az egyetem melletti kocsmába. Az udvaron történő levegőzés közben előbb egy házi rozsdafarkút vettem észre, majd pedig egy 120-as csonti csapat húzott át felettünk! Ha tudtam volna, hogy ilyen, gyakrabban jártam volna ebbe a pubba:)

2009. január 18., vasárnap

A lefagyott Kecskeri

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...