Az idei első!

Az idei első, igazi, egész napos madarászatot terveztem ma megejteni! Már nagyon ideje volt. Reggel busszal indultam otthonról. Útközben rápillantottam a Szalóki tóra, amiről éjszaka tejesen eltűnt a lihogó. Így ma volt ezen a télen az első nap, mikor egy milliméternyi szabad víz sem volt a Laskóvölgyi víztározón. Egerben átszálltam vonatra, és irány Poroszló. Itt Árpival kellett volna találkoznom, de nem volt ott. Majd hívott, hogy nagyon kevéssé takarítottak az utak, és valószínűleg fél órát késni fog. Rossz kezdés. De legalább volt időm megcsinálni a távcsövem pántját. Mikor befutott, gyorsan elindultunk Bánrévi Daniékhoz. A pajtájuk tetején ott fagyoskodott egy szerencsétlen kuvik. Nagyon aranyosak ezek a kis gömbölyű tollgombócok, és ráadásul a nap során még további 5-6-ot is láttunk. A lovak karámjában pedig csapatostul kapkodták fel a búbos pacsirták a kiszórt takarmányt. Megnéztük a hőmérőt, mínusz 14 fokot mutatott fél 10-kor. Kicsit hideg volt. Ráadásul köd is, ami még inkább zavaró. Elindultunk a Tisza-tó felé. Megálltunk a hídnál, ami alatt a legtovább kitart a víz, a fagy elleni harcban. Ezen tőkés récén, szárcsán, kárókatonán kívül volt még néhány kerceréce, bütykös hattyú, 4 kis kormorán, 1 kis bukó tojó és egy nagy bukó tojó. Ez utóbbi könnyedén lehet, hogy azonos az Egerszalókon 3 hétig időző példánnyal. A jégen ült vagy 2-300 liba főleg nyári lúd, de azért akadt köztük nagy lilik is. Próbáltuk átnézni, de sajnos nem sikerült kis liliket találni az alvó madarak között. Amikor végre felébredtek, szárnyra is keltek egy subadult rétisas miatt. Innen Tiszafüred felé vettük az irányt. Amikor áthaladtunk a folyó felett, hirtelen észrevettünk egy üstökös réce gácsért. Tavaly nem sikerült találkoznom ezzel a fajjal. Megfordultunk és lementünk a parthoz. Akkor derült ki, hogy a gácsér mellett van két tojó is. Nem tudom, hogy irigyeljem, vagy sajnáljam szegény:-) Tiszafüreden áthaladtunk, Tiszaörvényesre tartva. Kinéztünk a kikötőbe, ahol pár napja állítólag a halőr látott egy pelikánt a hattyúk között. Mi csak hattyúkat láttunk, meg tőkéseket egy szem barátréce gácsérral. Odébb úszott néhány szárcsa és kerce is. A faluba érve egy sólyomra hasonlító madár állított meg minket. Amiről kiderült, hogy egy vörös vércse. De milyen jó, hogy megálltunk, mert fél perccel később már egy fiatal parlagi sas repült át felettünk! Szenzációs volt! Közben rendesen szkenneltük a környék énekeseit, mivel Árpi a fejébe vette, hogy ma zsezsét akar látni. Zsezse nem volt, csak más fajta pintyek, rigók meg egy házi rozsdafarkú. Ezután Abádszalók felé vettük az irányt. Ekkor már a nap is kisütött. Az út szélén pedig temérdek énekes volt: erdei és fenyőpinty, tengelic, nádi és citromsármány, valamint búbos pacsirta. Meglepő volt a kenderikék nagy száma is. Tiszaderzsnél tanakodtunk, hogy ránézzünk-e a pusztára, de végül nem szálltunk ki a kocsiból. Abádszalókon a Viking kikötőtől, meg a strandról is ránéztünk a Tisza-tóra, de csak annyit láttunk, hogy ez az öböl teljesen lefagyott. Bodzás Jancsit felvettük, és indultunk a kiskörei vízi erőműhöz. Menet közben egy fiatal rétisas nyújtott némi látványosságot, de azért elég kihalt volt a táj. A felső részen rengeteg kormorán volt. Az egyiken Dani leolvasott egy színes gyűrűt is! De rajtuk kívül csak egy szürke gém, 2 danka- meg egy fiatal sárgalábú sirály került szem elé. Az alsó része majdnem teljesen be volt fagyva. Itt tőkés réce és szárcsa mellett, egy kontyos réce gácsér volt a bónusz:-) Ezután a pusztákon keresztül visszamentünk Poroszlóra. Átmentünk a Hevesi-sík egy jelentős részén, de alig láttunk madarat néhány egerészölyvet meg szarkát nem számítva. Nagyon kitolt a madarakkal is ez a nagy hó. Mezőtárkányra mentünk, remélve, hogy látjuk az itt telelő pusztai ölyvet. Nem volt a szokásos helyén, ezért beljebb mentünk. Majdnem a falu határában vettük észre. Jó nagy darab, öreg madár. Jancsinak új faj! Még elszórakoztunk egy kicsit sötétebb színű nagy őrgébicsen, amiből a nap során láttunk vagy hatot, majd visszaindultunk Poroszlóra. Még egyszer ránéztünk a tóra, ahol a lihogón kicsit csökkent a madarak száma, a jégen pedig nőtt az alvó libáké. Átnéztük a közelebbi csapatot, amit utána megint megreppentett egy rétisas, majd egy róka ingerelte őket. Volt egy távolabbi 400-as csapat is, de az sajnos már nagyon messze volt, és a fények is erősen korlátozottak voltak már. Majd Danit leraktuk a tanyájukon, Én pedig a vasútállomáson felszálltam a vonatra, és elindultam haza. Kicsit soványka nap volt, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre sikerült kijutni terepre. Az azért kicsit aggaszt, hogy ma sem sikerült látni gatyás ölyvet, hiszen ezen a télen még nem futottam össze vele! De ma kékes rétihéját sem láttunk...