Szigeti Balázzsal mára beszéltem meg, hogy local guide-ként segítek neki Bél-kőn egy angol csoport vezetésében. Rimóczi Árpi is velem jött, így reggel együtt indultunk Bélapátfalva felé. Út közben beugrottunk a Szalóki tóra megnézni a búvárt, majd még kicsit madarásztunk a Szóláti út mentén. Ennek az eredménye a szezonbeli első szőlőrigóm, és egy úton átfutó mókus volt. Szarvaskő után még az egyik régi kőfejtésbe benéztünk bajszos sármi reményében, de helyette muflont láttunk. Hát nem ugyanaz:) Megnéztük az apátságot, hajnalmadár sehol, majd odamentünk Balázsékhoz. Gyors bemutatkozás után elindultunk felfele. Mivel Balázs szerzett kulcsot, így kocsival tettük meg az utat. Kényelmesebb volt, mint ahogy általában én szoktam megtenni. Az 550-nél megálltunk, és szépen besétáltunk. Az úton egy cinege csapat lassította utunk. A szokásos fajokon kívül volt benne egy fenyvescinke is. Ezt a fajt azelőtt még itt nem láttam. Bezzeg az angolok a csuszkára és a barátcinkére cuppantak rá:) Beljebb elég hamar meglett a hajnalmadár. Nem sokáig tudták nézni, mivel bebújt egy repedésbe, és ezt a madarat már nem is láttuk előjönni. Közben egy tojó kékes rétihéja is feltűnt. Na ezt a fajt se láttam még itt. Én hátrébb mentem az egyik standard helyre, hátha ott lesz a másik hajnalmaci. Nem is kellett benne csalatkoznom. Itt már mindenki kényelmesen megtudta nézni. De az ami ezután jött, legvadabb álmaimban sem fordult még elő. Egy másik hajnalmadár is megjelent, csak jelzem, hogy a harmadik(!!!), és elkezdett kergetőzni az általunk figyelt madárral! Na ez nálam kiverte a biztosítékot! De az angoloknak s nagyon tetszett. Hihetetlen látvány volt! Jól le is ragadtunk itt, felborítva a programot:) De ezt nem nagyon bánta senki. A hollók közben természetesen mászkáltak jobbra-balra. Nagy nehezen sikerült elszakadni a tüneményektől, és tea/kávé szünet után még feljebb indultunk. Az egyik falnál megálltunk, de a szokásos hamvas küllők most nem mutatták maguk. Helyette bajszikat hallottam, de sajnos nagyon messze voltak ahhoz, hogy megérje érdemben foglalkozni velük. Balázs kérése volt, hogy lássanak héját. Mondanom sem kell, hogy itt meg is jelenik két madár. Tovább haladtunk, és aztán egy három méteres meredekebb rész megmászása következett. Nem kis meglepetésemre (és Balázséra) mindenki felment ezen a kaptatón. Pedig az előző napokban az egyik hölgy térde kifordult a Hortobágyon. De Ő is szó nélkül végrehajtotta a kihívást. Minden tiszteletemet kivívva ezzel. De meg is lett a jutalma! Látok egy "nagyon kicsi hollót" repülni. Felemelem a távcsövet, és ordítom, hogy fenyőszajkó! Párhuzamosan Balázs pedig: nutcracker! Majd még egy megjelenik, és lassan tova szállnak. Na, ez aztán a meglepetés, lassan több új fajomat látom itt a helyre, mint az angolok:) Muflon bogyó mutogatás után, már a havasi szürkebegyes helyen vagyunk. Ekkor a 2 hajnalmadárka alattam lévő részen repül át! Ezek mindenütt ott vannak:) Kis idő elteltével meg is jelennek a szürkebegyek, most négyen vannak. Bennük is ellehet egy ideig gyönyörködni. Azért közben még a 2 hajnal kirobban az alsó részről, és a felső placcon tűnik el! Ezután vissza a gépjárművekhez, természetesen, most a lemászás gyötrelmeit kell átélniük a kaptatón. De ezt is megcsinálják. A kocsiba azonban még nem lehet beszállni, mert előkerül egy hamvas küllő hím! Na, ez is megvan, nyugtázom elégedetten magamban. Még átkísérjük őket Síkfőkútra, ahol látnak közép fakopáncsot, hegyi fakuszt, zöld küllőt, balkáni fakopáncsot, fekete harkályt és nagy nehezen meggyvágót is. Teaszünet után már sötétedésben indulunk a Hoór-völgybe, ahol nem sikerül előhívni az uhut. Azért minden még nekik sem sikerülhet. Majd elválnak útjaink és Árpi haza furikáz. Amit vállaltam, mindent sikerült teljesítenem. Sőt! Pár nappal később Balázs felhívott, hogy a csoport tagjai el voltak ájulva a Bél-kőtől, és mellesleg az egy hetes túra fajának a hajnalmadarat választották. Dagad a mellem a büszkeségtől:) Hiába is, a Bükk az BÜKK!
Ismét Laskó-völgyi tározóba vetettem a bizodalmam. Múltkor semmi nem volt, most kell, hogy legyen. A gátról néztem először rá, hát semmi extrém nem látszott, leszámítva a tó egy részét borító, vékony jégpáncélt. De a kacsák száma legalább emelkedett. Mintegy 250 tőkés és 50 csörgő réce volt. Befele haladva megugrasztottam 2 erdei cankót, amiket bárhogy próbáltam, nem tudtam fotózni. A gémek mindössze 3 szürke személyében voltak jelen. Már visszafelé tartottam, amikor 4 kendermagos réce (1hím,3tojó) repült át a gát körül tanyázó többi szárnyashoz. Na, ez már valami. A gátról megint ránéztem a kacsákra, hát nem gyengén megrökönyödtem. Egy nagy lilik volt köztük!! Nem gyakori vendég a vízen erre felé. Kicsit lógatta a szárnyát is. De akkor is, egy nagy lilik a tavon! Tartott nála egy röpülési vizsgálatot (értsd: felijesztettem), amin sikeresen átment. Tett néhány kört, és leszállt a gát előtti vetésre. A gáton még egy nagyobbacska énekest is sikerült ugrasztanom, ami később kiderült, hogy egy mezei pacsirta. Pedig reménykedtem a hósármányban... De mindegy, mert ez a lilik most nagy (és kissé értelmetlen:)) örömet okozott számomra.
