Buksi a fészekben!

Mára Gáborral megbeszéltük, hogy megpróbáljuk megkeresni a múltkor látott békászó sas fészkét. Reggel 6-kor indultunk Egerből, és Noszvaj után majdnem elcsaptuk egy héja tojót. Ilyen közelről se gyakran látok ragadozót:) Tardon átszálltunk Kleszó Bandihoz, és indultunk keletre. A cél közelében sikerült egy erdei úton elakadnunk, ami több, mint két órát vett el életünkből. Végül egy kis külső segítséget is igénybe véve sikerült kiszabadítani a Nivát. Pár kisebb tóhoz értünk, amit a Csincse patak felduzzasztásával értek el, és itt volt néhány fehér gólya, 12 szürke gém meg egy küszvágó csér. Kisvártatva megpillantottunk egy békászó sast is, az egerészek és barna rétik közt. Aztán jól láthatóan behúzott az erdőbe. Kb 20 perc után újra megjelent egy és az is nagyjából ugyanoda húzott be. Ekkor elhatároztuk, hogy megfigyelési pontot váltunk. Séta közben még 2-szer láttuk a sasokat az erdőbe szállni, és hallatták a hangjukat is. Után nekivágtunk gyalogosan a másik hegynek. Az oldalán sikerült egy fácáncsaládot is szétugrasztanunk. A hegyről jól láttuk a felkeringő békászókat, volt hogy egy harmadik is társult hozzájuk. Miután láttuk mind a két szülő madarat, hogy hova száll az erdőbe, elindultunk annak irányába. Az erdő közelében megint hallottuk a sasokat. Aztán az erdőben a fiókát is! Nem sokkal odébb, pedig meg is láttuk! Ott ült, kis buksi fejével lesett ki a fészekből! A fészek nagyon kicsi volt, biztos, hogy idén csinálták. A fióka kb két hetes csúszásban van, de még bőven felnőhet. Ahogy láttuk még tiszt pehely volt. De tényleg nagyon aranyos jószág!!!! Gyors koordináta-felvétel után visszaindultunk a kocsihoz. Szerencsére nem kellett megint kiszabadítani magunkat. Haza felé menet még ránéztünk egy parlagi fészekre, de madarakat nem láttunk. Átmentünk a Száraztó nevezetű részen is, ahol 2 öreg parlagi sast sikerült megfigyelnünk. Bandiéknál kocsicsere, majd irány Eger. Kiváló nap volt, egy hihetetlen élménnyel!

Kanalasgémek

Késő délután felhívott Rimóczi Árpi, hogy a környéken volt dolga és kimehetnénk kicsit kinézni a tóhoz. A víztározón az uszonyos- és búvárúszó EB miatt bólyák, sátrak meg minden hülyeség volt. A gátról néztünk csak a vízre. A gáton billegetőcankók mozogtak, míg a tó túlsó partján 4 kanalasgém volt a szürke gémek között. Általában augusztusban szoktak megjelenni, de azért nem üldöztem el őket:)

Telekhalmi esős háló-költöztetősdi

25-én Kiss Ádámékhoz mentem le a Telekhalmi-halastavakhoz egy kis gyűrűzésre. Már a kezdet is "jó" volt, mert a buszsofőr nem volt hajlandó megállni a bejáratnál, hanem csak Bánhalmán, és innen egy jó 5-7 kilométeres séta várt rám. Szerencsére Ádám elintézte, hogy felvegyenek Kiss Mátéék, és így nem kellett kutyagolnom. Mellesleg Ádám Bodzás Jancsival (a fotó tulaja) volt kettesben már egy napja... Ádámékhoz érve láttuk, hogy a legsarasabb-vizesebb helyre rakták a táborukat, ezért egy áthurcolkodással kellett kezdeni. Utána a hálókat is megint fel kellett állítani, ami nem kis időbe telt. Közben megérkezett Durkó Lala is. Majd pedig este Kovács Bence "váltotta" Jancsit. Meg természetesen az ég is leszakadt. Többször is:( Kinéztünk a csapolásra is, ahol az utóbbi napokban tavi cankót láttak. Most az nem volt. A szokásos godás, cankós, pólingos, lilés, gémes, kócsagos, récés, sirályos összlet mellett mutatta magát a 4 gyakori partfutó faj is, valamint Lala kiszúrt 3 sárjárót. Fiatal és öreg madár is volt köztük. Volt még 50-60 fekete gólya, és ennél is több kanalasgém. Minkét fajból viselt néhány egyed gyűrűt, amik közül 3 színkombinációs kanalast és egy szinesgyűrűs gólyát sikerült leolvasni. Ezt Lala, Ádám és Monoki Ákos közös erővel tette meg, én közben másfelé nézegettem. Amúgy nem sok madár lett fogva, de ki kell emelni közülük egy zöld küllőt, 1 fülemülét és 2 karvalyposzátát. Az esti kajálgatás közben neszre lettünk figyelmesek, és a lámpa felkapcsolásakor egy tömör barna valami rohant be a nádasba. Azóta se tudjuk mi volt az, Lala vízityúknak látta, én valami emlősnek (menyétfélének)... De kezd az a gyanú előre törni bennem, hogy pettyes vízicsibe volt. Mert miután lefeküdtünk, minimum két madár szólt nagyon közelről. Hátborzongatóan jó volt:) Éjszaka természetesen megint zuhogott, majd hajnalban elállt. Az önfeláldozó Ádám ment ki egyedül széthúzni, a többieket hagyta aludni. Jó fej gyerek ez az Edem!:) De utána össze kellett húzni, és így kihagytuk a reggeli "nagyfogást". Bence reggel haza ment, de jöttek helyette Ákosék. Lalának pedig sikerült beletörni a kulcsát a kocsi ajtajába:) A hálókat most visszaraktuk az előző napi helyre. Utálatos dolog ez a háló pakolgatás:( Nyársalás színesítette a napot. Valamint kékbegy és egy hím törpegém, amely Ákos jópár hálószemébe került. 6 előtt vitt ki Lala a kunhegyesi autóbusz-pályaudvarra. Még volt pár perc a busz érkezéséig, mikor Furkó hívott, hogy Ádámék most láttak egy átrepülő nászruhás halászsirályt! Visszamentünk, de hiába kerestük. Csak a sárjárók lettek megint meg, és egy viharsirály. Utána Lala bevitt Kisújszállásra, de már nem tudtam sehogy haza menni, Így megvártam Ádámékat, náluk aludtam, és csak vasárnap (27-e) reggel mentem haza. Természetesen a ruhám tiszta sár volt, a bakancsommal egyetemben. És a nagy esti fogásról is lemaradtam. A hangulat nem volt rossz ebben a két napban, csak az égiek nem voltak velünk:(

Kezdődik a limcsi vonulás a Bükkalján is

Csabával mentem ma madarászni, továbbra is a nyári gyakom részeként. Kezdésnek ránéztünk a Füzesabony melletti kavicsbányára, ahol a partifecskéket akartuk felmérni. De nem csak kb 150 pár fecske volt, hanem 8 pár körüli gyurgyalag költés is. Mellesleg ideális hely nekik, főleg ha nem fogják leszedni alóluk a falakat. A "bányacsatornán" erdei cankó is volt. Innen a Hoór-völgyi víztározóhoz vettük az irányt. Itt az iszappadkán 100 feletti tőkés és 3 csörgő réce mellett, 5 kanalasgém, 50 kormorán, néhány szürke gém és 5 fehér gólya volt. Na meg 150 körüli nagy sirály! Ahogy nézegettük őket, egyik másik öreg példányra majdnem teljes bizonyossággal rá tudtuk fogni, hogy a sárgalábú fajhoz tartozik. Természetesen limikólák is akadtak már: a szokásos kis lilék, billegetőcankók, bíbicek, pajzsoscankók között volt 4 nagy goda, 2 nászruhás füstös cankó és mint éves listára új faj, 1 példány nászruhából vedlő sarlós partfutó is mutatta magát. Ezután még bejött egy öreg parlagi sas is, majd elindultunk haza felé.
Éves lista: 257 faj

Gyurgyalagok megint

Ma Domboróczki Gáborral folytattuk a felmérését ezeknek a kis repülő ékszereknek. A Maklár és Mezőkövesd környéki telepeket jártuk be, a cserépfaluival megspékelve. Általánosságban elmondható, hogy a madarak mennyisége az előző évekéhez képest nem csökkent. Egykét helyen vigyázni kellett a becsléssel, mivel már néhány fészekből kirepültek a fiatalok. Maklár mellett egy kis őrgébics családot is láttunk, valamint az egyik illegális, használaton kívüli homokbányánál találkoztunk egy kisebbségi csoporttal. Mikor Gábor kérdőre vonta őket, hogy nem szemetet dobnak ki, akkor a válaszuk után nehéz volt kibírni röhögés nélkül. Állításuk szerint, ők csak kökényt és csipkebogyót jöttek gyűjteni. Nem gyengén korai ez így júliusban:) A cserépfalui telep pedig csodálatos helyen van a Bükk-fennsíkon, a környékén magyar szürke marhákat legeltetnek, és így hihetetlen festői látványt nyújtanak. Szomolyánál még az idén nem költő békászó sas párral is találkoztunk, és hosszasan elnézegettük őket a szemerkélő esőben. Késő délután tértünk vissza Egerbe.

Görcs és gyurgyalagozás

Reggel mikor felébredtem, nem tudtam ráállni a lábamra, mert úgy fájt a vádlim. Úgy látszik a tegnapi görcs után kicsit pihentetni kellett volna:( Ezért a parkhoz be se mentem, csak délután merészkedtem ki gyurgyalag felmérést csinálni. Anyummal kivitettem magam Kerecsendre, ahol a bányatavi telepen igencsak meglepő látvány fogadott. A bányató kiszáradva, a bányászat felhagyva és mindenhol méteres gaz. Ezért a partifecskék száma csökkent is, viszont a gyurgyalagoké enyhén nőtt (egy tucat pár környékére). A következő állomás közelébe még el tudtam magamat vitetni, de utána már azért kellett gyalogolnom is. Itt egy 40 pár körüli telep van, és a helyiek elmondás szerint, meg a számok alapján ez a telep enyhén zsugorodik. Innen átsétáltam Kerecsenden, hogy megnézzem a gombások melletti régi homokbányát. Út közben egy kabasólyom látványa emelte a színvonalat. A bányából tavaly óta nagy részt kipucolták az illegálisan elhelyezett szemetet, ami ugyan a látvány- és szagbeli dolgokon jelentősen javított, viszont a gyurgyalagok száma drasztikusan csökkent. Itt is tucat madár körüli állomány maradt, míg tavaly ennek a háromszorosa volt. Ez nyílván összefüggésben van azzal, hogy a szemét eltűnésével a milliónyi rovar mennyisége is csökkent. Utána még kivitettem magam a Szalóki tóhoz is. Itt a gáton néhány billegetőcankó és barázdabillegető volt, a tavon meg pár szürke gémen és tőkés récén kívül semmi. Hátra mentem a Töviskes-völgybe, ahol a dombon fészkeltek a gyurgyalagok. Itt a számuk tavaly óta kb a duplájukra nőtt. A kabasólymot is sikerült látnom, valamint egy fiatal vörös vércsét, ami a szarkákkal szórakozott. Ezután már haza felé vezetett az utam, mivel megint megfájdult a vádlim...

Buli után

Az esti érettségi találkozónk után reggel értem haza, hogy aztán nyomban is hívjon Fitala Csaba, hogy van-e kedvem vele kinézni a Szóláti tóhoz? Persze mentem. Felvett kocsival, majd irány a szóláti libanevelő. Már messziről látszott, hogy van egy csónak a tavon, és horgásznak belőle. Ez azt is jelentette, hogy szinte minden vízimadarat elüldöztek a környékről. Így a tavon csak néhány szárcsa, szürke gém, búbos és kis vöcsök, vízityúk, tőkés és 2 fiatal barátréce volt. A tavon és környéken szokás szerint rengeteg volt a barna rétihéja. A horgászok elmondás szerint valahol 2 hattyú is van a közelben. Tettük a környéken egy pár km-es sétát, ami alatt az érdekesebb fajok: kabasólyom és 3 darázsölyv. Beszállván a kocsiba még 1 fekete gólya is tiszteletét tette. Innen átmentünk a Laskó-völgyi víztározóhoz. A vízen csak néhány tőkés és szürke gém volt. Haza menet közben hívott Somoskői Peti, hogy 3/4 óra múlva itt lesz értem. A pihenés valahogy nagyon nem akart összejönni:( Először Feldebrőn kezdtük a gyurgyalagozást, majd mentünk Verpelétre, Boconádra és környékére. Az egyik bányatónál találkoztunk egy fotóssal, aki kissé hiperaktív volt, és ezért nem tudtunk gyorsan szabadulni tőle. Végül kb 9 telepet tudtunk felmérni, ahol összesen 100 körüli gyurgyalag és 150 partifecske pár költött. Este 9-re értem haza, és beestem az ágyba...

Bükki mocsárjárás

Az elmúlt napok nagy mennyiségű esője miatt, kissé járhatatlanok lettek a földutak a Bükkben és környékén, de azért mi mára terveztünk Gáborral egy kis békászó sasozást a Miskolci-Bükkaljára. Reggel 7-kor indultunk Egerből, és a Bükkön próbáltunk átvágni, hátha úgy kilométerben és időben is rövidebb lesz. Az eredménye az lett, hogy a nagyjából 1 órás utat sikerült megtennünk 3 és fél óra alatt:) Viszont útközben láttunk 1darázsölyvet , és olyan helyeken jártam, ahova gyalog biztos be nem merészkednék. De aztán csak nehezen megérkeztünk, és kiültünk nézelődni. A cél az volt, hogy arevírben sikerüljön meglátni, hogy hol lehet a sasok fészke, mivel idén nem a régi fészekben költöttek. Kisvártatva meg is jelent egy békászó, ami tőlünk alig 100-150 méterre vágott le valamire. Miután jó ideig nem láttuk felszállni a madarat, úgy gondoltam elindulok megnézni, hogy ott van-e még, vagy a fák takarásában már elrepült. A madarat egy kisebb fa tetején pillantottam meg tőlem kevesebb, mint 50 méterre! Szenzációs látvány volt! Ezután felszállt, és a hegyek mögött eltűnt. Utána még bejött egy öreg parlagi sas is. Ezután elkezdtünk még jobb kiülő helyet keresni, ami nem járt sikerrel, és az időt ígyelbénáskottuk. De azért közben láttuk még 2-3-szor a békászót, ami jelzi, hogy a madár itt van valamerre, és a közelben költő fekete gólyát is sikerült megfigyelnünk egy rövid időre. Haza felé már aszfaltúton mentünk, ami jóval gyorsabb közlekedést biztosított, mint ahogy idefelé jöttünk.

Nyári gyakorlat: Kezdet

Kötelező, három hetes szakmai gyakorlatot kell csinálni nyáron, és én ezt a Bükki Nemzeti Parknál akartam véghez vinni, Fitala Csaba irányításával. Reggel be is mentem az igazgatóságra, ahol kiderült, hogy a kérvényt "természetesen" nem kapták meg, és most Csaba sem ér rá. Úgyhogy szépen beültettek egy irodába, 2 másik gyakorlatos és az egyik földtanos mellé. Dél körül befutott Domboróczki Gábor, akivel végül kimentem terepre. Először Noszvajon néztük meg a gólyafészekben a fiókákat, hogy rendesen fejlődnek-e? Erre azért volt szükség, mert az egyik szülőt egy hete vitte be Gábor a parkhoz, mivel egy rókáknak kirakott csapdába lépett az egyik kertben. Sajnos a madár később el is pusztult. A fiókák viszont rendben voltak, szépen fejlődtek, és a bámészkodók elmondása alapján a másik szülő rendszeresen hordta nekik a táplálékot. Utána kis autókázás következett a környéken, ami eredménye egy általam még nem ismert gyurgyalag-telep "felfedezése", valamint egy békászó sas elnézegetése lett. A szomolyai kaptárkövekhez is kinéztünk, de uhut nem találtunk. Sajnos az eső többször is belerondított a délutánba, de azért nem volt rossz nap.