Sólyom!

Ma újra kimentem otthon a tóhoz. Ezúttal a keleti parton terveztem végigmenni, útközben benézve a Töviskes-völgybe. A tó részben befagyott. A gát előtti erdőfoltban megint százával voltak a fenyőrigók és a meggyvágók. Ezúttal szőlőrigót csak hallottam, látni nem sikerült. A tavon a következők voltak: 392 tőkés réce, 79 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó, 2 szürke gém. Múltkor azért izgalmasabb volt... A parton, az egyik fán egy kékes rétihéja tojó ült. A Töviskes-völgyben is rengeteg volt a fenyőrigó. Itt is átnéztem, de zöldikén és meggyvágón kívül semmi sem volt közte. Majd két felköröző ragadozóra lettem figyelmes. Az egyik egerészölyv volt, de a másikon kicsit hezitáltam. Végül jobb fényben vált egyértelművé, hogy egy megtermett karvaly tojó. Jó nagy dög volt. Visszafelé menet mégegyszer ránéztem a tóra. A gátról tettem ezt, és akkor láttam meg, hogy a jégen van valami. Csak az a baj, hogy háttal és a tó másik felén. Visszamenni már nem volt kedvem, így hát vártam. Aztán oldalra fordult, akkor már legalább az biztossá vált, hogy ragadozó, és kezdett sejtésem is lenni a fajáról. Majd megrepült, és biztossá vált, hogy egy fiatal vándorsólyom! Ezelőtt sosem láttam a tavon. Aztán visszaszállt a jégre, és elkezdett sétálni. Érdekes látvány volt, nem egészen úgy mozog , mint az egerészek szoktak.
Majd elindultam haza. Azért jó lenne már egyszer körbejárni a tavat. Pocsék érzés ilyen 2-2,5 órákra szorítani az ilyesmire fordítható időt:-(

Hó, hó, hó....

Az elmúlt két nap sikerein felbuzdulva, és mert úgysem tudtam megtanulni az anyagot, leadtam a holnapi szigorlatot, és inkább kinéztem Bél-kőre. Már reggel gondoltam, hogy nem lesz egy sima út, mivel este leesett a hó. Méghozzá nem is kevés! De úgy voltam vele, hogy engem ez nem akadályozhat a tervem megvalósításában! Így hát elindult otthonról. A havazás pedig csak nem akart elállni, még akkor sem mikor Bélapátfalván leszálltam. Ott egy kicsit nagyobb hó volt, mint otthon. Az apátsághoz menet közben egy ember nyomát sem láttam. Átnézem az épületet, de semmit nem láttam. Ekkor jött egy ember a kutyájával. A kutya odajött hozzám, aminek nem nagyon örültem. Mégiscsak csúnyát tud harapni egy németjuhász. Majd miután megunt az épülethez slattyogott, és felugrasztott egy havasi szürkebegyet! Idelent eddig még egyszer sem láttam. A madár hamar eltűnt szeme elől. Ekkor Én is megindultam a bánya felé. Már a párkányra menetközben sikerült teljesen szétáztatnom a cipőm a 20 centis hóban. Valamint a spektív is egyre nehezebbé kezdett válni, amiből persze a nagyobbat hoztam, azzal a célzattal, hogy majd jól szétdigiszkópolok mindent, ami csak mozdul. De a zuhogó hóesésben semmi sem mozdult. Még Én se nagyon akartam. Felérvén nagy nehezen az 550-es szintre elkezdtem keresni a hajnalmadarat. De mikor még két óra múlva is csak egy közép fakopáncsot láttam, és havasi szürkebegyet véltem hallani, akkor már kezdtem feladni a reményt. Természetesen a hó csak hullott, a cipőmben meg tapicskoltam a vízben, és a hátam is nagyon nyomta a táska súlya. Úgyhogy otthagytam az egészet, és iszonyú hosszú óráknak tűnt az a 45 perc, míg leértem a faluba és felszálltam a buszra. Az elmúlt néhány nap szenzációs volt, de a karma most egyenlített:-(

Januári kacsaszezon

A tegnapi sikeres tviccs után, ma hazai vizekre eveztem. A tanulási időből lopott két és fél órában kinéztem a Laskóvölgyi-víztározóhoz. A tó fel volt olvadva, és nagyszámú madár volt rajta. De főleg a bensőbb részeken, így hát elindultam a nyugati parton, hogy jobban megleshessem őket. A gátnál fenyőrigó csapat bandázott, sikeres közülük 4 szőlőrigót is kiszűrni, de egyéb nem akadt. Itt szépen látszott az elmúlt napok olvadásos és csapadékos hatása, mivel a vizet iszonyatos sebességgel engedték le a víztározóból:-) A parton haladva rengeteg barátcinege volt, körülbelül 12-15 madarat láttam a nap folyamán. Pedig nem egy nagy területen mozogtam. Mikor a megfelelő helyre értem, felvettem a pozíciót, és elkezdtem a kacsák szűrését. Már elsőre szemet szúrt egy, a többi madártól külön mozgó egyed, amiről csakhamar kiderült, hogy egy nagy bukó tojó. A madarat nagyon szépen láttam, de mikor megpróbáltam fotózni, akkor elkezdett bukdosni:-( A récék között 369 tőkés és 86 csörgő mellett, mozgott két másik faj is. Az egyik a fütyülő réce (1 pár) volt, a másik pedig egy nyílfarkú réce gácsér. Ez utóbbi egyáltalán nem megszokott ebben az időpontban. A tavon még 3 szürke gém is volt. Kifelé menet még belebotlottam egy nagy őrgébicsbe is. Idén télen ez a faj nagyon kis számban van jelen a környéken, csakúgy, mint az összes többi téli ragadozó. A récék viszont ezúttal legalább szép számban voltam, így elégedetten indultam haza.

Micsoda évkezdés!!!

A tavalyi év utolsó napjaiban jött a hír, hogy havasi pinty van a Somoskői váron! Mivel már nagyon szerettem volna látni ezt a madárkát, nem volt kérdés, hogy akár Szlovákiáig elmegyek érte! A helyzetet ugyanis kicsit bonyolítja a dolog, hogy a Somoskő nevű falu Magyarországhoz tartozik, a közvetlen (de tényleg közvetlen) mellette levő vár pedig Szlovákiához. Így tehát, ha a madár a váron mozog akkor a szlovákok örülnek jobban, ha pedig kirepül a várról vagy 5 métert, akkor már nálunk van. Iszonyatos idióta helyzet! Az megtalálás utáni első két napban csak a váron látták, viszont múlt év utolsó napján már átrepült hozzánk is! Beszéltem Nagy Gergővel (ezúton is köszönet neki), és abban maradtunk, hogy reggel Salgótarjánban felvesz, és rápróbálunk a madárra. Reggel buszra fel, majd le, aztán Gergő megérkezik, és irány a vár. Mire odaérünk már ott van néhány "hétpróbás gazember", akik ahelyett, hogy az új év ünnepléséből adódó fáradalmakat pihennék, már hajnalok hajnalán keresnek egy aprócska madárkát. Ráadásul hiába! Mi is keressük, kutatjuk, de a köd nem könnyíti meg dolgunk. Közben további emberek érkeznek, míg mások átmennek a közeli várromokra, hátha odament a "kis drága". De semmi. A környéken iszonyat nagy cinkemozgás van, de azokat is hiába nézzük, egyik sem változik át a nagyon várt madárrá. Egy kis fakopáncs a legérdekesebb faj köztük. Aztán legalább egy havasi szürkebegyet észre veszünk. Állítólag ez elmúlt napokban sokszor vele mozgott a pinty, de most nyoma sincs. Dél körül feladjuk a keresést, de abban maradunk, hogyha valaki látja akkor szól a többieknek. Elindulunk vissza Salgótarjánba. Mikor már Somoskőújfalunál járunk, hív minket H.G. hogy megvan a madár. Laza megfordulás, és irány vissza! Az eltelt 15 perc alatt teljesen felszállt a köd a várnál. Felkapaszkodunk, és a belső udvaron ott csipeget a havasi pinty! Mint az elmúlt napokban, most is vele tart a szürkebegy. Ott kajáznak szépen egymás mellett. Iszonyat jól néznek ki!!! De ekkor a sok kukkolóban felébred a gondolat, hogy milyen jó lenne Magyarországon is látni ezt a kis fehérszárnyú apróságot. Ekkor a madár gondol egy merészet, és felrepül az egyik toronyra. Már csak kb 4 méterre van a tökéletes helytől. A szürkebegy vele tart. Kicsit bámészkodik, majd leszáll a torony lábához, és elkezd csipegetni. Újabb 20 centivel közelebb van. Kicsit lejjebb, majdnem, mindenki helyezkedik, hogy lássa Magyarországon a fajt, méghozzá Magyarországról. (Azért kell egy fajta beteges gondolkodás a tviccseléshez...) Várakozás. A madár se mindig látszik, mert betakarnak a kövek és a fűcsomók. Majd nekiindul, és mégsem áll az országhatár innenső oldaláig! A szürkebegy ide is követi. Tesz egy kört, bejön vagy 5 méterre az országba, majd vissza a várra. A sok elmebeteg meg örömkiáltásba tör ki! Hát na, kóros dolog ez a madárlesés... De milyen jól eső betegség ez! Így hát mindenki boldog, és ezután elindulunk Tarján felé. Buszra fel, és irány haza. Azt hiszem eddig messze ez volt a legextrémebb tviccsem, és bizonyította, hogy aki ilyesmivel foglalatoskodik, az nem teljesen százas. De már alig várom a következőt!!!

Fehérhátú fakopáncs

Ha még nem unjátok nagyon, akkor megnézhetitek ezt a két videót!

Harkályok és szürkeségek

Egy ideje már meg lett beszélve Durkó Lajossal, hogy ma megpróbálok neki fehérhátú fakopáncsot mutatni. Reggel megérkezett barátnőjével, Enivel és Hegyesi Attilával. A fehérhátús helyre érve hallgatóztunk, de először semmi nesz. Viszont kicsit párás volt az idő, ami nekem aggodalomra adott okot, mivel mára még Bél-kő is be volt tervezve. A környéken vegyes cinegecsapat, hegyi fakuszokkal kiegészülve, kereste napi betevőjét. Aztán lassú, erős kopogást hallottunk, ami inkább nagyobb harkályra jellemzőbb. A hang irányába mentünk egy darabig, mikor meghallottunk egy gyorsabb, és gyengébb kopácsolást. Gyenge kanyar, és irány a hang. Meglett a fa, egy tarkaharkály repült oda, elijesztve egy másikat, és ezzel egyidejűleg ő is arrébb szállt. Ránéztem az egyikre ami gyanús volt, de nekem gyorsan takarásba került. A másikra néztem, ami hozzám volt a legközelebb. Ez egy csinos közép fakopáncs volt. Ekkor kicsit remény vesztve kezdtem keresni az elsőt. Ekkor szólt Lala, hogy az szerinte a keresett faj. Megláttam, és tényleg. Szép fehérhátú fakopáncs, ráadásul elég közel hozzánk. A két madarász srácnak, és a kísérő hölgynek is új faj volt:-) Egy ideig elnézegettük, majd még rápróbáltunk uráli bagolyra, de ezúttal nem volt szerencsénk. Helyette egy nagy fakopáncsot találtunk. Innen Bél-kő felé vezetett utunk. Szokás szerint megnéztük, az apátság tartogat-e valami meglepetést, és elindultunk felfelé. Sajnos itt már a párásság átcsapott iszonyat nagy ködbe.

A párkányon nem is nagyon láttunk túl 10 méteren. Ez így elég esélytelen volt. Egy hamvas küllőt sikerült csak riasztanunk. Attilával elindultunk kifelé, otthagyva az enyelgő párocskát. Lala hív, hogy menjünk vissza, mert épp oszlik a köd. Odaérünk, mikor látok egy ismerős árnyat behúzni Lajcsiék mögé. Gyorsan odamegyünk, és ott van a falon a hajnalmadár! Végre a szezonban is sikerül normálisan látnom, és meglehetősen közelről. Mindenki örül. Egy ideig elnézzük, majd felmegy és eltűnik a szemünk elől. A köd is visszasűrűsödik. A párkányról kifelé menet léprigókat látunk. Felmegyünk a felső részig, és ott kettéválva keressük a szürkebegyeket. Én Attilával tartok, és itt egy újabb hamvas küllőt sikerül megröptetni. Itt a köd helyét átveszi a szél, de legalább látunk. Felmegyünk a karéjra, és kisvártatva meghalljuk a jellegzetes hangjukat. Egy havasi szürkebegy átrepül, majd leül elénk, valamint egy másik hangját is halljuk. Sajnos az az elénk, kb 100 métert távolságot jelent, nagyrészt lefelé. Szólunk a másik két személynek, hogy jöjjön föl. Lala mondja, hogy ő is hallott egyet. Közben a nap első hollói is előkerülnek végre. Egy hihetetlen hülye helyen próbálnak felkapaszkodni Laláék, természetesen sikertelenül. Majd némi okoskodás után rájönnek, hogy jobban járnak, ha rám hallgatnak:-) Mire felérnek, már nem találjuk a madarat. Utána már nem is látjuk többet, csak a hangját halljuk egyszer. Ezután elindulunk lefelé, és miután haza fuvaroznak, elindulnak alföldi otthonuk fel. Tartalmas kis nap volt, és tart a békésiek itteni mázlija.

Egy óra madarászat

Fitala Csabával megbeszéltük, hogy délelőtt ránézünk a Laskóvölgyi-víztározóra és az Egerszóláti libanevelő tóra. Míg Csabára vártam a faluban, a fejem felett 4 balkáni fakopáncs kezdte el egymást kergetni. Mivel múltkor nem sok sikerem volt a köd miatt, reménykedtem, hogy ezúttal jobb lesz a helyzet. De nem lett! Előző éjszaka lefagyott a tó, többek közt a közepén levő lihogó is. A gáton se volt már ott a pityer. 3 szürke gém meg néhány dolmányos varjú gubbasztott csak a jégen. Majd felrepült egy adag kacsa a Laskó torkolatától, és leült a jégre. Utána további csapatok is előjöttek. Végülis 300 tőkés és 30 csörgő volt a tavon, nagyjából mint legutóbb. Meg egy immatur sárgalábú sirály is előkerült. Odajött hozzánk egy horgász (civilben), akit tájékoztattunk a kormorán-helyzetről :-) Közben egy hamvas küllő is megszólalt az erdőből. A horgász elment, és mi is inkább haza felé vettünk az irányt, így kihagytuk a valószínűleg teljesen átfagyott szóláti pocsolyát.

Hova lettek a kacsák?

Reggel Kiskörán találkoztam Árpival és Mizsével, hogy egy jót madarásszunk a Tisza-tónál. Természetesen az erőműnél kezdtük, ahol is nekem a kocsiból kiszállás közben sikerült belecsúsznom az árokba. Ígéretes kezdet:-) De látnivaló nem sok volt. Majd a földnyelv következett. Innen már láttunk, hogy nincs sok madár a tavon. De legalább a közelünkben volt 3 füstös réce, amiről az fenti borzalmas fotó készült. 100 körüli szárcsa, 1 búbos vöcsök meg némi kerce volt még itt. Nem sok. Átmentünk a Kunsági csatorna kifolyójához, ahonnan láttunk megint 3 füstös kacsát. Úgy gondoltuk, hogy esetleg az előző 3, bár jó gyorsan átúsztak ide. Este derült ki, hogy Oláh Jánosék is voltak a tározónál, és hogy az első 3 madár mégsem olyan gyors, és nem egyezik ezekkel. Így összesen 6-an voltak a tavon. Némi kontyos, barát és kerceréce volt itt is. Majd felvettük Jancsit, és irány a strand. Ekkor már éreztük, hogy a szép napsütés mellé, elég viharos szél társult. Mellesleg a strandtól még annyit se láttunk, mint eddig. 2 rétisas volt említésre méltó. Kicsit beljebb sétáltunk a Viking kikötő felé, amikor is Árpi kiszúrt egy túl parton lévő madarat. Szerencséére tollászkodott, és elég rossz pózban állt, meg hát közel sem volt. Alapos nézegetés után sikerült is rájönnünk, hogy egy bütykös ásólúd. Eztán irány a Viking, ahol is a szokásos mellett most 100 körüli danka- és viharsirály csapat fogadott. Innen Sarudot kihagyva, Tiszaderzsen keresztül Poroszlóra kocsikáztunk. Szkópolás után végre láttuk a nap első bütykös hattyúit is. Emellett nyári liba, tőkés réce volt nagyobb számban, meg vagy 70 viharsirály, köztük dankák és nagysirályok. Meg egyetlen rétisas. Nagyon soványka napot zártunk, és már délben végeztünk a madarászattal. Lesz ez még így se.

Karácsonyi fátyol

Jó szokásomhoz híven, ma is kicaplattam a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Kicsit unalmas ez a falun keresztül menő, fél órás utacska. Ezúttal kipróbáltam az új cipőm is, ami nem volt túl fergeteges ötlet. Meg újdonságként vittem az alig egy hetes Minox távcsövem is. Mikor végre elértem a gáthoz, elég fura elkeserítő látvány fogadott. A tavat sűrű párafelhő borította. Ráadásul a múltkori lék sem volt meg. Azért sejtettem, hogy van bent egy másik lihogó a tó közepén, de sajnos esélyem sem volt odáig ellátni. Csak a kacsák hápogása hallatszott. Pech. De legalább sikerült a gáton felriasztanom egy havasi pityert, ami ezúttal szólt is. Meg egy szerencsétlen zöld küllőt is megijesztettem, ami rendszeresen a fűben kutat. A sűrű tejföl miatt most elég későn vett észre. A gátról pont jöttem lefelé, mikor 3 szürke gém repült velem szembe, majd mikor megláttak, visszafordultak a biztonságos homályba. Elindultam a keleti parton, mellettem egy vegyes fenyőrigó-zöldike-tengelic-csuri csapat szedegetett a gazban. Ekkor vettem észre, hogy van valami a távcsövem lencséjén. Ekkor nem volt nálam törlő, így nem tudtam biztosan eldönteni, hogy csak egy ráfagyott jégkristály, vagy pedig megsérült az üveg. Ez azért hirtelen agyvérzés közeli állapotba repített. Eme idegtépő dologgal megpróbáltam nem foglalkozni, és folytattam utam. Már bent jártam a part felénél, mikor megjelent két öreg nagysirály az égen, és megijesztették a tavon levő kacsákat. Így letudtam szűrni, hogy az égen csapongó récecsapat 300 tőkésből és 30 csörgőből állhat. Sajnos mást nem nagyon lehetett kiszűrni belőlük. A sirály aztán visszafordultak, a kacsákat megint felriasztva. Ekkor már 99%-os bizonyossággal rámertem mondani, hogy 2 öreg sárgalábú sirály okozta a pánikot. A Töviskes-völgybe érve egy öreg kékes rétihéja hímet vetett elém a sors, meg egy 300 példányos fenyőrigó csapatot. Sajnos ez még mindig messze van a megszokott mennyiségtől. A fákon ülő madarakat alaposan átnéztem, de csak néhány zöldike és meggyvágó furakodott közéjük. A tó északi felén folytattam utam, néhány nádi sármány cippogása mellet. Ekkorra a cipő is feltörte lábam, ami a távcső miatti aggódás mellett igazán nem hiányzott. A legutolsó horgász tanyánál hallottam meg, hogy a Laskó patak torkolatánál is csobog a víz, és hápognak récék, de sajnos a köd nem tette lehetővé, hogy lássam is őket. Na majd a másik oldalról! Bementem a Hidegvölgybe (amit a Laskó alakított ki), hogy átkeljek a patakon. Közben láttam egy tojó kékes rétit is. El is értem szokásos átkelő pontomhoz, de rá kellett döbbennem, hogy ezen nem megyek át. Legalábbis nem száraz lábbal. Ugyanis a patak megduzzatt, így a szokásos itteni 5 centis víz helyett, 35 centis fogadott. Szívás! Visszafordultam, és szépen haza battyogtam. Ez a karácsonyi séta ennyit hozott, és mindenkinek kellemes ünnepeket!

U.I.: mikor haza értem, kiderült, hogy csak jégkristály volt a lencsén:-)

A lék, és ami felette van!

Kerek másfél órára kinéztem ma a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Iszonyú hideg volt, meg bónusznak még szél is:-( Meg a gáton egy szánkózó család. A víz természetesen lefagyva, kivéve a gát előtti lihogót. Itt a következő fajok voltak: 500 tőkés réce, 50 csörgő réce, 2 fütyülő réce tojó. A kormoránok elhúztak. Szegények:-) Megindultam a keleti parton, de csak a feléig jutottam. Utána visszafordultam, mert majd befagyott a... szemem. Az út széli bokorsorban rengeteg fekete rigó volt. Ez annyira nem megszokott ilyen időben. Már a gátnál jártam, mikor érdekes hangra figyeltem fel. Aztán megláttam egy csapat hattyút. Majd a csapat másik felét is. 23 példányt számoltam le. Bár alaposan átnéztem, de sajnos bütykösön kívül nem láttam más fajt köztük. Beköröztek a tó felé, majd elhúztak déli irányba. Ezután indultam haza.