A tavalyi év utolsó napjaiban jött a hír, hogy havasi pinty van a Somoskői váron! Mivel már nagyon szerettem volna látni ezt a madárkát, nem volt kérdés, hogy akár Szlovákiáig elmegyek érte! A helyzetet ugyanis kicsit bonyolítja a dolog, hogy a Somoskő nevű falu Magyarországhoz tartozik, a közvetlen (de tényleg közvetlen) mellette levő vár pedig Szlovákiához. Így tehát, ha a madár a váron mozog akkor a szlovákok örülnek jobban, ha pedig kirepül a várról vagy 5 métert, akkor már nálunk van. Iszonyatos idióta helyzet! Az megtalálás utáni első két napban csak a váron látták, viszont múlt év utolsó napján már átrepült hozzánk is! Beszéltem Nagy Gergővel (ezúton is köszönet neki), és abban maradtunk, hogy reggel Salgótarjánban felvesz, és rápróbálunk a madárra. Reggel buszra fel, majd le, aztán Gergő megérkezik, és irány a vár. Mire odaérünk már ott van néhány "hétpróbás gazember", akik ahelyett, hogy az új év ünnepléséből adódó fáradalmakat pihennék, már hajnalok hajnalán keresnek egy aprócska madárkát. Ráadásul hiába! Mi is keressük, kutatjuk, de a köd nem könnyíti meg dolgunk. Közben további emberek érkeznek, míg mások átmennek a közeli várromokra, hátha odament a "kis drága". De semmi. A környéken iszonyat nagy cinkemozgás van, de azokat is hiába nézzük, egyik sem változik át a nagyon várt madárrá. Egy kis fakopáncs a legérdekesebb faj köztük. Aztán legalább egy havasi szürkebegyet észre veszünk. Állítólag ez elmúlt napokban sokszor vele mozgott a pinty, de most nyoma sincs. Dél körül feladjuk a keresést, de abban maradunk, hogyha valaki látja akkor szól a többieknek. Elindulunk vissza Salgótarjánba. Mikor már Somoskőújfalunál járunk, hív minket H.G. hogy megvan a madár. Laza megfordulás, és irány vissza! Az eltelt 15 perc alatt teljesen felszállt a köd a várnál. Felkapaszkodunk, és a belső udvaron ott csipeget a havasi pinty!
Mint az elmúlt napokban, most is vele tart a szürkebegy. Ott kajáznak szépen egymás mellett. Iszonyat jól néznek ki!!! De ekkor a sok kukkolóban felébred a gondolat, hogy milyen jó lenne Magyarországon is látni ezt a kis fehérszárnyú apróságot. Ekkor a madár gondol egy merészet, és felrepül az egyik toronyra. Már csak kb 4 méterre van a tökéletes helytől. A szürkebegy vele tart. Kicsit bámészkodik, majd leszáll a torony lábához, és elkezd csipegetni. Újabb 20 centivel közelebb van. Kicsit lejjebb, majdnem, mindenki helyezkedik, hogy lássa Magyarországon a fajt, méghozzá Magyarországról. (Azért kell egy fajta beteges gondolkodás a tviccseléshez...) Várakozás. A madár se mindig látszik, mert betakarnak a kövek és a fűcsomók. Majd nekiindul, és mégsem áll az országhatár innenső oldaláig! A szürkebegy ide is követi. Tesz egy kört, bejön vagy 5 méterre az országba, majd vissza a várra. A sok elmebeteg meg örömkiáltásba tör ki! Hát na, kóros dolog ez a madárlesés... De milyen jól eső betegség ez! Így hát mindenki boldog, és ezután elindulunk Tarján felé. Buszra fel, és irány haza. Azt hiszem eddig messze ez volt a legextrémebb tviccsem, és bizonyította, hogy aki ilyesmivel foglalatoskodik, az nem teljesen százas. De már alig várom a következőt!!!
A tavalyi év utolsó napjaiban jött a hír, hogy havasi pinty van a Somoskői váron! Mivel már nagyon szerettem volna látni ezt a madárkát, nem volt kérdés, hogy akár Szlovákiáig elmegyek érte! A helyzetet ugyanis kicsit bonyolítja a dolog, hogy a Somoskő nevű falu Magyarországhoz tartozik, a közvetlen (de tényleg közvetlen) mellette levő vár pedig Szlovákiához. Így tehát, ha a madár a váron mozog akkor a szlovákok örülnek jobban, ha pedig kirepül a várról vagy 5 métert, akkor már nálunk van. Iszonyatos idióta helyzet! Az megtalálás utáni első két napban csak a váron látták, viszont múlt év utolsó napján már átrepült hozzánk is! Beszéltem Nagy Gergővel (ezúton is köszönet neki), és abban maradtunk, hogy reggel Salgótarjánban felvesz, és rápróbálunk a madárra. Reggel buszra fel, majd le, aztán Gergő megérkezik, és irány a vár. Mire odaérünk már ott van néhány "hétpróbás gazember", akik ahelyett, hogy az új év ünnepléséből adódó fáradalmakat pihennék, már hajnalok hajnalán keresnek egy aprócska madárkát. Ráadásul hiába! Mi is keressük, kutatjuk, de a köd nem könnyíti meg dolgunk. Közben további emberek érkeznek, míg mások átmennek a közeli várromokra, hátha odament a "kis drága". De semmi. A környéken iszonyat nagy cinkemozgás van, de azokat is hiába nézzük, egyik sem változik át a nagyon várt madárrá. Egy kis fakopáncs a legérdekesebb faj köztük. Aztán legalább egy havasi szürkebegyet észre veszünk. Állítólag ez elmúlt napokban sokszor vele mozgott a pinty, de most nyoma sincs. Dél körül feladjuk a keresést, de abban maradunk, hogyha valaki látja akkor szól a többieknek. Elindulunk vissza Salgótarjánba. Mikor már Somoskőújfalunál járunk, hív minket H.G. hogy megvan a madár. Laza megfordulás, és irány vissza! Az eltelt 15 perc alatt teljesen felszállt a köd a várnál. Felkapaszkodunk, és a belső udvaron ott csipeget a havasi pinty! 
Mint az elmúlt napokban, most is vele tart a szürkebegy. Ott kajáznak szépen egymás mellett. Iszonyat jól néznek ki!!! De ekkor a sok kukkolóban felébred a gondolat, hogy milyen jó lenne Magyarországon is látni ezt a kis fehérszárnyú apróságot. Ekkor a madár gondol egy merészet, és felrepül az egyik toronyra. Már csak kb 4 méterre van a tökéletes helytől. A szürkebegy vele tart. Kicsit bámészkodik, majd leszáll a torony lábához, és elkezd csipegetni. Újabb 20 centivel közelebb van. Kicsit lejjebb, majdnem, mindenki helyezkedik, hogy lássa Magyarországon a fajt, méghozzá Magyarországról. (Azért kell egy fajta beteges gondolkodás a tviccseléshez...) Várakozás. A madár se mindig látszik, mert betakarnak a kövek és a fűcsomók. Majd nekiindul, és mégsem áll az országhatár innenső oldaláig! A szürkebegy ide is követi. Tesz egy kört, bejön vagy 5 méterre az országba, majd vissza a várra. A sok elmebeteg meg örömkiáltásba tör ki! Hát na, kóros dolog ez a madárlesés... De milyen jól eső betegség ez! Így hát mindenki boldog, és ezután elindulunk Tarján felé. Buszra fel, és irány haza. Azt hiszem eddig messze ez volt a legextrémebb tviccsem, és bizonyította, hogy aki ilyesmivel foglalatoskodik, az nem teljesen százas. De már alig várom a következőt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése