VIII. Magyar Madarász Futam

Idén is eljött a FUTAM ideje! A tavalyi felemásan sikerült után, reméltem ez évben jobb lesz. 29-én este érkeztem meg Mátára, ahol találkoztam egyik csapattársammal, Kiss Ádámmal, valamint jónéhány kedves és kevésbé kedves ismerőssel. Kedélyes beszélgetés után nyugovóra tértünk, hogy minél jobban ki tudjuk magunkat pihenni a következő nap megpróbáltatásaira. Másnap reggel Pabar Zoli és Gebei Lóri társaságában autóztunk ki a halastavakhoz, a verseny helyszínére. Itt csatlakozott hozzánk Nagy Gergő, aki a harmadik csapattársunk volt. Regisztráltunk, és elindult a hajsza! Az idő szeles volt, ami nem kedvezett az énekes madaraknak. Valamint tó sem volt csapolva, ami így a parti madarak számát csökkentette nagy mértékben. A vasútállomás irányába indultunk, ahol leakartuk szedni az odafelé nagy számban mutatkozó gyurgyalagokat. Hát nem volt egy darab sem!!! Helyette a kabasólyom volt érdekesebb. Átnéztük a Kékesi-pusztát, majd a bivalyok irányába indultunk tovább. Itt rétisas jelentett izgalmat, majd az, hogy hogyan jussunk át a bivalyok mellett. Igen közel jöttek a villanypásztorhoz... Nagy nehezen kikerültünk eme szorítóból, és a bivalyok melletti csatorna mellett elindultunk a keleti gátra. Itt is jöttek szépen a fajok, volt egy nagyobb csapat nagy póling, amik között hiába kerestük, nem sikerült kis pólingot látnunk. Közben jött a hír, hogy az egyesen találtak sujtásos fütyülőludakat. Bár nyafogtam tisztességgel, mégsem voltak hajlandóak megfordulni a többiek, hogy láthassam a szökött madarakat. Eztán következett a 6-os tó, ami mellett Gergő kígyászölyvet vett észre, én pedig egy muharba(?) akadt fiatal búbos vöcsköt! Ha már ott voltam, kiszabadítottam a madarat, ezzel a madármentés újabb fokát sikerült elérnem:) Ráadásul még búbos vöcsök sem volt soha a kezemben ezelőtt. Természetesen a tavon is jópárfaj fajt leszedtünk, majd célba vettük a Kondást. A hatos mellett összefutottunk Gyüre Petiékkel, akik nem voltak hajlandók segíteni gyűjtésünk, ráadásul még külön kis nyelvet is kifejlesztettek, csak hogy megóvják az infót az arra jogosulatlanoktól. Hiába is, Ők már nem először csinálják:)A Kondás-kunyhóban a szokásos tumultus fogadott, ráadásul mivel én voltam a spektív nélküli, így egy ideig dögunalmas volt. De aztán megszereztem Ádám szkópját, és még a fülem is kinyitottam! Ezúton is szeretném megköszönni Gál Szabinak, a kék vércsét és a fehérszárnyú szerkőt:) Innen nyugatra vettük az irányt. A nyugati lesnél Madzóék táboroztak le, így nem volt valami kényelmes a lesben, és új fajként csak egy guvatot sikerült látnunk (ez előtte csak hang alapján volt meg). Majd keletnek vettük az irányt, és egész az északi lesig masíroztunk. Út közben összefutottunk Fitetiékkel, aki mondta, hogy kis sólymot látott! Nem gyenge faj ilyenkor! Árpiékkal is összefutottunk, akik szalakótákról informáltak minket. Bár kerestük őket tisztességgel, de attól még nem láttuk. Az északkeleti lesnél Bencéékkel találkoztunk, akiknek apró partfutót köszönhetünk. Visszafele a keleti gáton indultunk, és most sikerült csak valamennyire hoznunk énekeseket. Itt vett észre Ádám egy fecskerajban halászsast. Gergőnek éves új faja volt, és igencsak áhított már rá. Már majdnem elértük az utolsó tavat, mikor jött a hír, hogy Oláh Janó ékfarkú halfarkast talált a Kondásnál. DE a madár sajnos elrepült, így nem láthattuk volna, csak akkor, ha épp ott vagynuk. A gát legvégén még sikerül belefutnunk egy erdei fülesbagolyba, majd kis, sikertelen, "kuvikvadászat" után Gergő visszavitt minket Mátára, Ő pedig Debrecen felé vette az irányt. Kis beszélgetés után, mentünk aludni. Másnak már korán elindultunk, hogy világosodásra kint legyünk. Ennek köszönhetően lett meg a búbos pacsirta, valamint a kuvik. Aztán a kuvik egész nap mutatta magát, volt hogy egyszerre 3 is. Megérte érte sietni... Reggel még a tavak elején lévő bokrokat énekeseztük le, így normális mennyiségűre növelve ezek számát. Itt lett meg éves listámra a kerti poszáta! Majd az egyes leséből a nehéz fajnak számító fekete rigó lett meg, a bivalyoktól pedig az énekes. A vasútállomáson még kicsit próbálkoztunk, de a kenderikét csak Gergő látta, a gyurgyalagot pedig csak én hallottam, így ezekkel nem nőtt a listánk. Leadáskor 109 fajt észleltünk, és ebből 2-t csak hallottunk. Végül is igen jót madarásztunk, és versenyeztünk! Mátán volt az eredményhirdetés. Az első Simay G., Cser Sz. és Horváth G. lett. A második a Gyüre-Zöld-Emri trió, a harmadik pedig egy dél-magyarországi egység. Mi a NEGYEDIKEK lettünk! 25 csapatból nem is olyan rossz. Ráadásul magunk mögött tudtunk néhány jóval előbbre taksált csapatot! Az összesen látott 17 ragadozó fajból 10-et mi is láttunk! Így hát kiváló eredmény társult a kellemes madarászatunk mellé:) Utána még Gergővel kinéztünk a Csécsi-halastavakhoz, ahol láttam életem első csigaforgatóját is! Ez a gyönyörű madár méltó zárása volt a verseny-hétvégének. Utána vasútállomás, és elindultam haza. SOHA rosszabb hétvégét!!!
Éves lista: 265 faj

Mezőkövesdi víztaposó

Délután szólt Fitala Csaba (a fotó tulajdonosa), hogy a Hoór-völgyi víztározónál van egy fiatal vékonycsőrű víztaposó. Némi nehézség árán sikerült kijutnom, ahol találkoztam Csabáékkal, és gyorsan meg is találtam a madarat. Ezelőtt még nem láttam ezt a fajt szárazon, ugyanolyan elmebeteg mozgása van, mint vízben:) A tavon még 10 körüli szürke cankó, 200 nagy sirály (főleg sárgalábú), havasi partfutó és néhány egyéb közönségesebb vízi és parti madár volt. A madarászat nem tartott túl sokáig, de megérte kijönni ezért a jószágért:)
Éves lista: 263 faj

Keresztcsőrűek és kabai szárazság

Délben Gilányi Gáborral (a fotós) kimentünk a Botanikus Kertbe keresztcsőrűket keresni. Kb fél óra után hallottuk őket a tobozokon "csámcsogni", majd Gábor meg is pillantotta az egyik farát. Aztán jobban is láttuk őket, és minimum 5 madárra (2hím, 1 tojó, 2 fiatal) becsültük számukat. Ezen kívül érdekesebb volt még a legalább 3 ordibáló zöld küllő, és kormos légykapó. Délután megint kimentem, hogy Gergőnek meglegyenek éves listájára. Magam nem találtam, de mikor megérkezett Geri, elég hamar mutatta magát egy hím példány. Ezután kikocsikáztunk Kabára, a volt cukorgyári ülepítőkre. Itt sajnos a leengedett tavak majdnem teljesen kiszáradtak, és csak néhány partimadár mozgott rajtuk. A hátsó tavakon nagyobb volt az élet, de a halál is! Legalább 6 féle madárfaj tetemét találtuk meg! A vízen elég sok réce, és kis vöcsök volt, de sajnos víztaposót nem találtunk köztük:( A tavak alapos átnézése után, fáradtan elindultunk Debrecenbe.

Sirálygyilkosság

Tegnapi tervet követve délután kimentünk Elepre. A kis csapatunk kiegészült Nagy Gergővel, valamint Antiék autóját lecseréltük Mesterék Wartburgjára. Nagy meglepetésünkre a halászok most se piszkáltak, így mikor megérkeztünk rögtön kezdhettük a tavat átnézni. A szokásos cankók, partfutók, lilék stb voltak. Aztán Geri megtalálta a sarki partfutót, ami nem volt túl közel, de határozható volt. A tó túl oldalán kb 40 fekete gólya is volt, de gyűrűset nem láttunk közte. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a dankasirályok felreppennek. A földön pedig ott ül egy barna rétihéja, karmai közt az egyik dankával. Kicsit meglepő látvány volt, mivel nem gondoltam volna, hogy ekkora madárral is elbír. A sirály még jó ideig kapálózott, csipkedett, de végül a rétihéja elkezdte tépni. Azt hiszem kicsit alábecsültem ennek a gyakori ragadozónak az erejét...
Éves lista: 262 faj

Angyalházi madarászás

Szabó Antiékkal (a képek készítője) beszéltem meg ma délutánra havasi lilézést Angyalházán. Anti a Mester Brothers társaságában értem jött, és már indulhattunk is Hajdúszoboszló irányába. Még a műútról le se tértünk, mikor egy fiatal pusztai ölyv vétette észre magát, néhány szalakótával egyetemben. A pusztára kiérve nagy pólingok között láttunk egy kis pólit is. Odébb pedig legalább 5-7 hamvas rétihéja volt. Megálltunk megnézni őket, és mivel folyamatosan közeledtek, úgy döntöttünk, hogy a kocsiban ülve bevárjuk őket. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert az egyik madárról kiderült, hogy fiatal fakó rétihéja. Ráadásul közelről láttuk, mivel gyakorlatilag a kocsi felett imbolygott át. Ezután tovább haladtunk a tanya felé, ahol a lilék szoktak lenni. Ott rengeteg hantmadárral és sárga billegetővel találkoztunk, de a célfajjal nem. Rövid telefonos segítség után elakartunk indulni gyalog a másik potenciális helyhez, mikor 4 partimadár berepült. Öreg, nászruhás havasi lilék! Valószínűleg 3 tojó és 1 hím egyed. Elnézegettük őket egy darabig, de túl közel nem engedtek magukhoz. Visszaindultunk, hogy még az elepi csapolásra világosban kiérjünk. Felhívtuk Gergőt telefonon, hogy pontosan hol van a csapolás. Sajnos emiatt a "segítség" miatt végül tettünk egy jó nagy felesleges sétát, és mikor a csapoláshoz odaértünk, már nem sok mindent láttunk. Viszont havasi partfutók elég közel voltak, és sokan, ezért megbeszéltük, hogy másnap megint rápróbálunk.
Éves lista: 261 faj

Vércsementés

A mai napon a Hoór-völgyi víztározóhoz voltam "hivatalos" egy kis gyűrűzésre. Reggel annak rendje és módja szerint elindultam busszal Mezőkövesdre, ahol segítséget kértem a helyes irány megtalálásához. Meg is kaptam, aminek az lett a vége, hogy egyszercsak észre vettem, hogy a mellettem párhuzamosan lévő utcán kéne lennem. Amitől egy nagyobbacska, frissen szántott terület választ el. Első dühömbe az átvágás mellett döntöttem. Félúton figyelmes lettem egy fiatal vörös vércsére, ami nem tudott repülni, és lógatta a bal szárnyát. Megpróbáltam megfogni, de ő bemenekült a Remy gyártelepére. Ide bekérezkedtem a biztonsági őrtől, aki ugyan beengedett, de nem volt hajlandó segíteni megfogni a madarat, és ezt a következő mondattal támasztotta alá: "Én ugyan hozzá nem nyúlok!" Arra a részre értem, ahol a madár bebújt, és megláttam, hogy időközben ki is bújt... Irány ki, ahol egy rárohanással sikerült elkapni. A sekuritistól kértem egy dobozt, és elkezdtem felhívogatni a közelben lévő t.v. őröket, de egyiket sem lehetett elérni. Aztán végül Szabó Attila jött ki értünk, és vitt ki a víztározóhoz, ahol megtaláltuk Fitala Csabáékat is. Mivel Attila ment ma a Hortobágyra, így kis telefonálgatás után sikerült elintézni, hogy a madarat átvegyék Góréson, és eljusson a madárkórházba. Csaba mellesleg Incivel és Sali Istvánnal volt kint. Addigra le is madarásztál a tavat, ahol a szokásos kormorános, tőkés récés, nagy kócsagos, szürke gémes összlet mellett még mindig igen nagy számban képviseltették magukat a sárgalábú sirályok. Emelett volt még néhány kanalas és csörgő réce, 1 havasi partfutó, 6 nagy póling, 3 szürke cankó, billegetőcankók, kis lilék és 1 fiatal danka is. Hát, nem egy túl veretes fajsor, de a Bükkalján már ez se számít rossznak:) A gyűrűzés sem állt valami jól, pedig már tegnap este óta kint voltak Csabáék, és ez alatt az idő alatt nem sok madarat fogtak, és azok is nagyon gyakori fajok. Attila elment a vércsével, majd kimentünk ellenőrizni, és visszafelé jövet megláttam egy sólyomszerű madarat a barna rétik között. Távcső fel, és egy vándorsólyom volt! A Bükkalján nekem az első, ugyanis eddig "csak" a Bükkben, Apajon, Debrecenben, a Hortobágyon és Biharugrán láttam. Utána levő ellenőrzések sem hoztak túl sok madarat, de legalább volt köztük cserregő nádiposzáta, amely a kis méretű nádfoltok miatt nem valószínű, hogy költene a területen. 16 óra körül kimentünk beszedni két hálót, amik eddig semmit sem fogtak. Odaértünk, Csaba már kezdené összerakni, mikor beljebb madarak tűnnek fel a hálóban. Őszapók és cinkék! Végül a két egymés melletti hálóból 18 őszapót, 5 széncinegét és 2 kék cinegét szedünk ki. Ezután még fogunk néhány madarat (sisegő füzikéket, őszapókat, nádiposzátákat, verebeket stb.), majd összeszedjük a hálókat, és elindulunk haza. Remélem a vércse fel fog épülni, annál is inkább, mert ő volt az első ragadozó madár, ami a kezemben volt.

Fránya kánya

Mivel a délelőttöt még Kisújon töltöttem, így megpróbáltam barna kányát keresni. Reggel Zoli elmagyarázta, hogy Ő hol szokta gyakrabban látni mostanában, és nekiindultam egy kölcsön kerékpárral. Idén másodszor ültem bicajon, és megint nem hagyott bennem kellemes érzetet... A madarat is jó ideig kerestem az adott helyen, de sehogy sem akart előjönni. Sőt! Abban a kultúrsivatagban még csak különösebben érdekesebb madarat sem sikerült látnom. Később Zoli is csatlakozott hozzám. Ő motorral, és pedig "kedvenc" járművemen átmentünk arra a területre, ahol előző reggel volt egy kánya. Ragadozó az volt itt, sok egerészölyv, néhány barna rétihéjával kiegészítve. Utána visszaindultunk a városba, és elindultam haza. A kánya nem jött össze, majd jövőre, de utazásom célját, a halászsirályt sikerült látnom.

Sirály-tviccs

Kiss Ádám reggel küldte az sms-t, hogy a múltkor velem kibabráló halászsirály megint ott van Telekhalmán. Ádám javaslatára Pabar Zolival (a fotó készítője) egyezkedtem, és délután levonatoztam Kisújszállásra. Zoli felvett, és irány a halastavak. A csapoláson rengeteg madár volt, köztük sok sirállyal, de hiába kerestük a nagy feketefejűt. Közben a helyi halászokkal is szóba elegyedtünk, és néztük, hogy a megfelelő irányba mennek-e a pontyaik. A madarak közt voltak színesgyűrűs kanalasgémek és fekete gólyák is. Valamint sárszalonkák, amik között nekem most sem sikerült nagyot látnom. 7 óra körül aztán a behúzó sirályok között sikerült Zolinak észre vennie a halászsirályt! A fejét már vedlette, de azért még így is szépen látszott a nászruha. Újabb régi vágyam teljesült ezzel a fajjal. Később még egy tavi cankó is meglett, majd a szúnyog hadak beerősítése, és a sirály elrepülte után elindultunk Zoliékhoz, ahol az éjszakát töltöttem.
Éves lista: 259 faj (mivel az álarcos récét le kellett húzni, mert Da kategóriába került, és ezen fajok számolását nem engedi a szabály, így a szám megegyezik a legutóbbival)

Laskó-tábori kiruccanás

Ma végre alkalmam nyílt, hogy kinézzek a Laskó melletti táborba. Összesen egy fél napot voltam csak kint, ami arra volt elegendő, hogy beszéljek néhány rég látott ismerőssel, szétsüljek a táborba sétálás közben, és kicsit felfrissítsem a füzike-ismereteimet:) Túl sok madarat nem sikerült ennyi idő alatt megakasztani. Mivel időhiányban szenvedek, ezért sikerült lemaradnom nagy fülemülékről, erdei fülesbagolyról és vadgerléről is. Sebaj, majd talán jövőre...

Víztapsi!

Tegnap este jött az sms, hogy laposcsőrű víztaposó van a Virágoskúti-halastavakon. Nem bánnám, ha egyszer végre a Szalóki tavon lenne valami, hogy ne nekem kelljen órákat utazni:) Szabó Antival megbeszéltük, hogy ma kimegyünk rá. Reggel vonatoztam egy "kellemeset", majd vártam Antiékra egy órát, hogy befussanak. Jött még Mester Béla (a kép készítője) is, és Anti anyukája volt a sofőr. Letett minket a halastavak bejáratánál és neki vágtunk. Mire elértük a 2-es tavat már teljesen sárosak és izzadtak voltunk. Ott szkóp fel, és hajrá! A tavon bőven volt madár: több száz tőkés réce, nyári lúd, szárcsa mellett csörgő és kanalas récék, szürke gémek, nagy kócsagok, 4 fekete gólya, danka és nagy sirályok, küszvágó csérek, kormos és fattyúszerkők, kormoránok és pár kis kormorán voltak. A limikólákat nagy godák, bíbicek, 1 nagy póling, pajzsos, billegető-, réti, erdei, füstös, szürke cankók, havasi és apró partfutók, kis lilék és sárszalonkák képviselték. De a keresett madarat nem találtuk. Sajnos az időjárás sem nekünk kedvezett, felhős, szeles idő volt. Némi mozgolódás után, Béláék kissé türelmetlenekké váltak, és telefonos segítséget kértek Fitetitől. Az útmutatása után gyorsan meg is lett a madár, csak a távolsággal volt gond. Kb 700-800 méter volt köztünk, ami az élvezhetőséget nagyban befolyásolta. Irány közelebb jelszóval, Antiék a mederben, én pedig a parton mentem a madár felé. Találtam egy nyílást két fűzfa között, és bementem. A madár 60-70 métere lehetett tőlem! Egy még vedlésben lévő laposcsőrű víztaposó!!! Az iszapon táplálkozott sárszalonkák társaságában. Antiékat felhívtam, hogy másszanak ki végre a partra, és jöjjenek ide. Ők is jól megnézhették így. Amúgy a madár nagyon aktív volt, többször repült, úszott. Jó ideig elnézegettük, közben azért szemmel tartva a többi madarat is, hátha jön még valami ritkább. Sajnos csak egy döglődő dankasirályt láttunk, alig pár méterre tőlünk. Így hát elindultunk visszafelé. A másik úton mentünk, közben ránézve a tó más részeire is. A másik végén végre élő kanalasgémeket is láttunk (emitt csak 2 döglött volt). Volt kis kócsag is, és a már látott limcsik mellett 6 havasi partfutó társaságában 20 körüli sarlós partfutó is akadt. Egyik másik nászruhája még jól látható volt, de akadtak köztük fiatalok is. Nekik is nagyon örültünk. Ezután tovább mentünk barna rétihéják és gyurgyalagok keresztezték utunk. Majd pont kiérvén a tórendszerről megpillantottam egy fák felett alacsonyan lévő darázsölyvet, és habár ordibáltam az előrébb lévő egyéneknek, ők már nem tudták megnézni. Ezután felvett Anti anyukája, és elindultunk a vasútállomás felé. A vonatot lekéstem, így 2 órás várakozás után jött csak, és elindultam haza.
Éves lista: 259 faj, magyar lista: 286 faj