Vércsementés

A mai napon a Hoór-völgyi víztározóhoz voltam "hivatalos" egy kis gyűrűzésre. Reggel annak rendje és módja szerint elindultam busszal Mezőkövesdre, ahol segítséget kértem a helyes irány megtalálásához. Meg is kaptam, aminek az lett a vége, hogy egyszercsak észre vettem, hogy a mellettem párhuzamosan lévő utcán kéne lennem. Amitől egy nagyobbacska, frissen szántott terület választ el. Első dühömbe az átvágás mellett döntöttem. Félúton figyelmes lettem egy fiatal vörös vércsére, ami nem tudott repülni, és lógatta a bal szárnyát. Megpróbáltam megfogni, de ő bemenekült a Remy gyártelepére. Ide bekérezkedtem a biztonsági őrtől, aki ugyan beengedett, de nem volt hajlandó segíteni megfogni a madarat, és ezt a következő mondattal támasztotta alá: "Én ugyan hozzá nem nyúlok!" Arra a részre értem, ahol a madár bebújt, és megláttam, hogy időközben ki is bújt... Irány ki, ahol egy rárohanással sikerült elkapni. A sekuritistól kértem egy dobozt, és elkezdtem felhívogatni a közelben lévő t.v. őröket, de egyiket sem lehetett elérni. Aztán végül Szabó Attila jött ki értünk, és vitt ki a víztározóhoz, ahol megtaláltuk Fitala Csabáékat is. Mivel Attila ment ma a Hortobágyra, így kis telefonálgatás után sikerült elintézni, hogy a madarat átvegyék Góréson, és eljusson a madárkórházba. Csaba mellesleg Incivel és Sali Istvánnal volt kint. Addigra le is madarásztál a tavat, ahol a szokásos kormorános, tőkés récés, nagy kócsagos, szürke gémes összlet mellett még mindig igen nagy számban képviseltették magukat a sárgalábú sirályok. Emelett volt még néhány kanalas és csörgő réce, 1 havasi partfutó, 6 nagy póling, 3 szürke cankó, billegetőcankók, kis lilék és 1 fiatal danka is. Hát, nem egy túl veretes fajsor, de a Bükkalján már ez se számít rossznak:) A gyűrűzés sem állt valami jól, pedig már tegnap este óta kint voltak Csabáék, és ez alatt az idő alatt nem sok madarat fogtak, és azok is nagyon gyakori fajok. Attila elment a vércsével, majd kimentünk ellenőrizni, és visszafelé jövet megláttam egy sólyomszerű madarat a barna rétik között. Távcső fel, és egy vándorsólyom volt! A Bükkalján nekem az első, ugyanis eddig "csak" a Bükkben, Apajon, Debrecenben, a Hortobágyon és Biharugrán láttam. Utána levő ellenőrzések sem hoztak túl sok madarat, de legalább volt köztük cserregő nádiposzáta, amely a kis méretű nádfoltok miatt nem valószínű, hogy költene a területen. 16 óra körül kimentünk beszedni két hálót, amik eddig semmit sem fogtak. Odaértünk, Csaba már kezdené összerakni, mikor beljebb madarak tűnnek fel a hálóban. Őszapók és cinkék! Végül a két egymés melletti hálóból 18 őszapót, 5 széncinegét és 2 kék cinegét szedünk ki. Ezután még fogunk néhány madarat (sisegő füzikéket, őszapókat, nádiposzátákat, verebeket stb.), majd összeszedjük a hálókat, és elindulunk haza. Remélem a vércse fel fog épülni, annál is inkább, mert ő volt az első ragadozó madár, ami a kezemben volt.