Az egész úgy kezdődött, hogy jött az infó, hogy a Fertőrákoson talált vadgerle nem az. Hanem egy keleti gerle. A fajnak ez a másik előfordulása az országban. Mivel az első 1985-ben volt, ezért még nem láthattam ezt a fajt. Beszéltem Árpival és Lalával, hogy meg kéne nézni. Így hát 14-én este elindultam otthonról, és levonatoztam Szolnokra. Itt Árpi felvett, majd megvártuk Lalát, és egy számomra meglepetésvendéget. Aki nem volt más, mint Bodzás Jancsi, kinek ez volt az első komoly tviccse. Éjfél körül elindultunk a Fertő irányába. Az volt a terv, hogy beülünk majd egy kocsmába, és ott megvárjuk a napfelkeltét, majd megnézzük a gerlét, és aztán még elugrunk a Somoskői várra, megnézni a havasi pintyet. Erős terv, de megvalósítható. Hajnalban megálltunk egy hipermarketnél, kicsit vásárolgattunk, majd mentünk tovább. 4 és 5 között érkeztünk Sopronba. Kerestünk kocsmát, de nem találtunk. Milyen hely ez? Na mindegy, majd valamelyik útba eső faluban találunk. De nem! Sehol egy éjjel-nappali vendéglátóipari egység. Pedig azt hittem ez egy kultúrkörnyék. Így hát kocsikáztunk, pihiztünk abban a két órában míg felkelt a nap. Hát na, elég uncsi volt. Főleg, hogy Lajcsika besértődött, és bealudt. De legalább így lehetett piszkálni, és röhögni rajta:-) Ekkor végre elkezdett felkelni a nap. Ki is szálltunk a kocsiból, elkezdtük keresni az előző napok megfigyelési helyén. De nem találtuk:-( A légtérben dolmányos és kormos varjak repültek át, de sajnos nem volt elég a fény a maradéktalan határozáshoz. A kis magevő madarak és a fenyőrigók mozgása is nagyon jó volt a területen. Nemsoká megérkezett Neuwirth Norbi, egy fiatal soproni egyetemi csapat és egy osztrák úriember is. A keresést kiterjesztettük a szomszédos területekre is. Megszálltuk a falu ezen felét, és a táplálkozó területet is, ami egy tábla lábon maradt kukorica volt:-) De semmi, még csak balkánit se láttunk! Csak egy a szélső ház kéményén éjszakázó vörös vércsét. 8 óra után kezdett el mozgolódni pár balkáni gerle. Nem siették el a felébredést. Ekkor az Én csapatomban Norbival maradtunk. Miközben távcsöveztünk, egy távol repülő fura galambra lettem figyelmes, ami sajnos hamar eltűnt egy bokorsor, így már nem tudtuk megnézni normálisan. De messziről is látszott, hogy könnyedén az általunk keresett madár lehetett az. Utána mentünk, de sajnos nem láttuk már, de azért rászóltam a táplálkozó területes csapatra, hogy nyissák ki a szemük. Egy pár csapat seregély is volt a területen, de a gerle nem lett meg. Kb ekkor érkeztek meg Antal Laciék is, és csatlakoztak a kukoricatáblán keresgélő csapathoz. Ekkor Árpiékkal beljebb mentünk a faluba. Itt elég sok gerle mozgott, de mind balkáni volt. Valamint egy patakon úszkál kis vöcsök is volt. Ekkor hívott Laci, hogy láttak valami érdekeset, így hát mi is kimentünk a kukoricatáblához. Egy jó fél órát nézelődtünk, kormos varjat és balkáni gerléket lestünk. Ekkor már Becherék is ott voltak. 10 órakor feltűnt egy, a falu felől berepülő gerlecsapat, amiben egy nagyon cifra madár is volt. Árpi ordította, hogy megvan, de akkor már szinte mindenki nézte. Ott volt!!!!
Egy meena alfajú keleti gerle! Pedig már kezdtünk lemondani róla. Nagyon furán hatott a megjelenése a sima vadgerléhez szokott szemnek. Szépen leült egy bokor tetejére néhány balkáni társaságában. Bealudt. Eddig kerestük, most meg bealszik előttünk... Páran megpróbálták fotózni, akkor fogta magát, és elrepült. De láttuk:-) Fél 11 körül elindultunk az ország másik vége felé. Jobban örültem volna, ha tudunk kicsit madarászni ezen az általam ritkán járt vidéken, de a köz érdeke erősebb volt. Utánunk jöttek Laciék is. Egy pihenőhelyen értek be minket követőink, ahol is Gyüre Peti vett egy iszonyatos kinézetű szendvicset. Tudjátok, hogy néznek ki ezek a benzinkúti szenyók, na ez még ráadásul sárga is volt!!! Hihetetlen gusztustalan látványt nyújtott. De megette! Kemény csávó! Utána indultunk.
Az út nagy részét Lajcsika átaludta, de Jancsi és Én is be-bealudtunk. Majd átverekedtük magunk Pesten, és már az autópályán is voltunk. Ekkor Árpi megelégelte, hogy kicsit unalmas a hangulat, és megelőzte a másik kocsit. Majd Peti se hagyta annyiba, és visszaelőzött. Ezt eljátszották még vagy kétszer, mikor is a hatvani leágazóhoz értünk, ahol le kellett térni a pályáról. Laci hívott, hogy Ők leszavazták, és inkább visszamennek Debrecenbe. Mi viszont tántoríthatatlanul folytattuk utunk. Ekkor már napos idő volt, ellentétben a reggeli borulttal. Bátonyterenyénél elkezdett megjelenni a köd. Ez több, mint aggasztó volt. Salgótarjánban viszont már iszonyatos erővel sütött a nap! Hetek óta most láttam először napsütést. Elértünk a várhoz Somoskőn. Ránéztünk gyorsan a várra, de nem láttuk a pintyet. Így hát elindultunk felfele. Az őr/portás kérte volna a belépő árát, de mikor mondtuk neki, hogy a madarat szeretnénk megnézni, akkor eltekintett az 1 eurótól. Jancsiék a beetett párkányhoz mentek rögtön, Én meg más részeken kerestem a madarat. Láttam, hogy nagyon örülnek maguknak, így sejtettem, hogy megtalálták. ÉN is megleltem végre, ott csipegetett a havasi pinty egy havasi szürkebeggyel.
Elkezdtem fotózni őket, vagyis csak megpróbáltam, mert ekkor jött egy család és sikeresen megriasztották az apróságokat. A pinty tett egy nagy kört a fal mellett, közben átrepülve Magyarországra is. Majd felrepültek a bástyára, és innen már le sem jöttek. De szenzációs időben jó volt nézni ezeket a csodálatos madarakat! Ekkor indultunk el haza felé. Jancsival Hatvanban szálltunk fel a vonatra, Árpi és Lala pedig Szolnok felé vette az irányt. Este holt fáradtan értem haza, de idén már a második új fajt láttam, ráadásul mindkét madarat láttam ugyanazon a napon! Néhány adat: Jancsinak 4 új faja lett a nap során (kormos varjú, keleti gerle, havasi pinty, havasi szürkebegy), Lalinak és Árpinak 2 (pinty, gerle), nekem meg 1. Árpi 900km-t vezetett a nap során. Nem egy szokványos trip volt, de iszonyat nagy élményként marad meg emlékezetemben.
Két hét után végre megint kijutottam a Laskóvölgyi-víztározóhoz, igaz, megint csak két órát tudtam kint tölteni. A keleti part egy részén mentem, majd a Töviskes-völgybe néztem be. A tó részben be volt fagyva. A tavon: 311 tőkés réce, 15 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó (már 20 napja itt van), 3 búbos vöcsök (2 adult, 1 másodéves), 1 szürke gém és 1 viharsirály. A viharsirály elég szerencsétlenül nézett ki. Az bal szárnyát lógattta, és a talpára rá volt ragadva valami gömbölyű vacak, ami miatt nem tudott két lábon állni. Viszonylag hamar meg is unta, hogy nézem, és elszállt. A szokásos fenyőrigó csapat nem volt sehol, nélkülük iszonyatos csend volt. A pár napja hullott hó még elég szűz volt, és kiválóan látszottak, hogy mik járkáltak az elmúlt két napban a területen. Volt őz, vaddisznó, menyét, kutya, fácán és vidra nyom is! Utóbbi faj elég ritkán ad hírt magáról, ezért nagyon örültem a kis jeleinek. Egy menyét okozott még néhány kellemes pillanatot séta közben, de amúgy nem nagyon rohantak meg a különböző érdekességek. A Töviskes-völgyben egy fiatal kékes rétihéja repült, viszont fenyőrigó itt is csak egy-egy madár volt. Visszafele jövet megint ránéztem a tóra. A sirály visszajött, és a jégen ült. Szegény nem nézett ki valami életerősnek. Majd egy kellemes vendég lepett meg, tiszteletét tette a vidra is! Ő annyira nem örült nekem, mint Én neki. Sokat bukva próbált eltűnni, de azért még 4-5 alkalommal láttam, mikor feljött levegőért. Ezután elindultam haza. Bár madártanilag nem volt nagyon változatos, de a vidra sokat javított a napon!
