Bukó a tavon

A Laskó-völgyi víztározóhoz most mentem ki idén másodjára. Az első alkalommal még teljesen le volt fagyva. Kezdésnek felmentem a gátra, és ránéztem a tóra. Egy madár se volt rajta! Hiába néztem meg 4-szer, 5-ször, nem változott a helyzet. Igencsak elgondolkoztam a haza menetelen, mikor egy gatyás ölyv átszállt mellettem. A pozitív jel megvolt, így hát kénytelen voltam folytatni a madarászatot. Elindultam a nyugati parton, de néhány egerészen és 2 hollón kívül semmi emlékezetes. Ha csak a hideg szél és a hatalmas sár nem az. Majd cinegecsapat és csuszka. Mikor már elég mélyen jártam a tó mellett, megint ránéztem. Egyetlen egy madár volt a tavon, de az egy nagy bukó gácsér volt! Rég láttam már ezt a fajt itt. Gondoltam átmegyek a másik oldalra, megpróbálom fotózni. A patakon átkelés kicsit gázosabb volt, mint gondoltam. A sok csapadéktól meg volt duzzadva, így sikerült mindkét hótaposóm megmeríteni:-(Őszapó csapat, 3 énekes rigó és szajkók után kiérek a partra. Keresem a bukót, amelyet kicsit odébb meg is találok. Állítanám rá a gépet, és ekkor megindul, és elrepül a gát elé. Mit lehet tenni, Én is elindulok kifelé. A parton néhány nádi sármány szedeget, de van amelyik már énekel is. Azért út közben rápillantok a tóra, hátha visszajön a madár. El is indul visszafelé. Messze van, azért rálövök pár kockát, mikor jön egy pár idióta csónakos horgász és elzavarja. Nem tudom hallották-e, amit a partról kaptak tőlem, de valószínű nem, mert akkor kijöttek volna. Megint vissza a tó belsőbb részére. Itt észre veszem, hogy 1 szürke gém, és némi kacsa is bejött. Leszámolom: 83 tőkés és 9 csörgő réce. Ez még mindig kevés. Megint csinálok jó pár képet, egyik rosszabb, mint a másik, majd elindulok kifelé. 2 holló megint elrepül mellettem, de ezek legalább már alacsonyan mennek. Kint még az út melletti részre ránézek, ahol jó pár szarka, dolmányos varjú van. Odébb meg egy méretes fenyőrigó csapat tengelicekkel. A rigók között legalább egy szőlőrigót is látok. Ezután elindulok haza felé. Nem volt egy nagyon jó nap, de a gatyás ölyvért és a nagy bukóért megérte kijönni.

Egy érdekes kánya

Szabó Attilával beszéltem meg már madarászatot. Mezőkövesden vett fel, és indultunk a Hoór-völgyi víztározóhoz. A keleti parton álltunk meg a kocsival, és vártunk egy fél órát, hátha jön más is a bejelentett túrára. Közben egy barázdabillegető szállt át felettünk, és átnéztük a kacsákat. A horgász volt az egész tavon (ilyen se nagyon volt az elmúlt pár évben), de ennek ellenére a récék nagyon ijedősek voltak. A tavon: 100 tőkés, 25 csörgő, 20 fütyülő réce, 1 pár kendermagos és 2 nyílfarkú gácsér, valamint 1 búbos vöcsök tartózkodott. A gáton indultunk meg. Már onnan láttuk, hogy a másik oldalon vadásznak, ami különösebben nem zavart engem, de meglett, hogy a kacsák miért ilyen idegesek. A nyugati oldalon sétáltunk végig. Túl sok érdemleges nem volt, míg a kíméleti részre nem értünk. Itt egy 150-es énekes csapat, ami főleg nádi sármányból állt, de szép számmal volt benne citromsármi, kenderike és mezei veréb is. 4 kék galamb, 3 holló, 5-6 kékes rétihéja és 1 gatyás ölyv volt még érdekesebb, valamint egy a vízben lévő fákon csücsülő nagy őrgébics. Utána a vadászoknál mentünk ki, akikkel/amikkel beszédbe is elegyedtünk. Az egyik elmondta, hogy csak "csődörköni" jött ki, nehogy az asszony befogja valami házi munkára. Fácánra vadásztak, de a puskaropogásból ítélve vagy túl kevés, vagy túl sok célzóvizet ihattak. Miután sikeresen megszabadultunk tőlük, az erdő melletti részt jártuk be. Itt újabb holló mellet a legérdekesebb 1 énekes rigó volt. A keleti parton visszafele még bele botlottunk 4 barázdabillegetőbe. Jó tudni, hogy már itt vannak ezek a csöppségek, és nemsoká jön a tavasz. A vízen még pluszként bejött egy kárókatona, amit az egyik horgász zseniális érzékkel vidrának határozott:-) A kocsinál felötlött a gondolat, hogy kinézünk Poroszlóra, de sajnos az ottani rossz időjárás miatt ez kútba esett. Így inkább Gelejre indultunk. Gelejen a gyepen rengeteg nagy kócsag és szürke gém álldogált. A kis tavakon összesen két bütykös hattyú volt. Hát... ez nem sok. Akkor irány a nagy víztározó. Az egyik kis tavacska mellett látszott néhány tőkés réce, de az se volt sok. A tó előtti facsoportban már messziről látszott egy nagy ragadozó, de csak akkor néztünk rá, mikor már mellé értünk olyan 25 méterre. Kiszálltunk, a madár pedig meglebbent. Hirtelen szánk is tátva maradt, mivel ez egy kánya volt!!! Annyit láttunk belőle, hogy vöröses a hasa. Emiatt, és az időpont miatt vörösre gondoltunk. Csak később derült ki, hogy mekkorát tévedtünk. Egy barna lánya volt, amely ráadásul a migrans és a lineatus alfaj közötti átmenetnek tűnik. Az év idén is tartogat számomra érdekes madarakat:) Elröpülőben 3 ölyv kezdett vele szórakozni, és nagyon jól látszott, hogy mennyivel kisebbek. Aztán a távolban lecsapott, és elvesztettük szem elől. A tavon itt 3 kormorán volt, de a nádban volt valami nyílt vízfelület, ahonnan repkedtek ki a nagy lilikek. A tó mellett pedig egy ló, és egy igen kis méretű kecske. Nagyon jópofa kis jószág. Ezután elindultunk megint megkeresni a kányát, de nem találtuk. Mezőcsát felé is elnéztünk, de gatyás ölyvön kívül csak gyakori fajok voltak. Ma ugyan sok madár nem volt, de ez a kánya sokáig emlékezetes marad.