Balip blogja

Törpekuvik! - egy kicsit másképp

2010-03-01T20:00:00.011+01:00

Na akkor, olyan dolog jön, ami még nem volt! Ezt a mostani bejegyzést Gilányi Gábor írta, így most tőle fogadjátok az élménybeszámolót!:-)
A fotókat néhány nappal később Németh Feri készítette, köszönet neki érte.

Február 28-án délután éppen otthon tétlenkedtem, mikor csörgött a telefonom és Peti közölte velem, hogy mennek másnap hajnalban kuvikozni és én velük tartok-e. A válaszom egyből igen volt, anélkül, hogy tudtam volna hova kell menni és hogy jutok le Egerbe (itt megjegyzem, hogy délután elment a net itthon, tehát még vonatot sem tudtam nézni). Mint később kiderült, hogy törpekuvikról van szó (az elején azt hittem, hogy egy újabb gatyás a Bükkből) egyből rohantam ki a vonathoz, mivel busz nem volt kellő időben a vasárnap miatt. Futás közben hívtam fel nagynénémet, hogy nézze meg nekem, hogy mennek a vonatok, végül sikerült felszállnom teljesen leizzadva a fél 6-os InterCity-re, ami elvitt Füzesabonyig. Itt még Petiékre fél órát kellett várnom, mert Abádszalókon tököltek, hogy Jancsinak minden cucca meglegyen. Mikor bejöttek értem (Rimóczi Árpi, Balázsi Peti, Bodzás Jancsi) az állomásra egyből indultunk Egerbe, útközben megbeszéltük, hogy a Tescoban bevásárolunk pár dolgot; a kaján kívül kiválasztottuk a legigénytelenebb és legolcsóbb energiaitalokat. Ezután elmentünk Petiékhez, hogy majd ott elidőzünk pár órát az indulásig, de közben megálltunk egy 10 perces pihenőre, míg Árpi a barátnőjével csacsogott és ezalatt kipróbálhattuk Jancsi éjjellátó kameráját. Nagy reményeket fűztünk hozzá, hogy ezzel majd sötétben is lehet madarakat látni, nos ez a drága szerkezet semmit nem ért nekünk. Kipróbáltuk, szép volt, jó volt, láttuk a szőlő tőkék között az ágakat sötétben is, de egy madár azonosításához ez édes kevés :-) . Miután kijátszottuk magunkat elmentünk Egerszalókra Petihez. Itt egy kis könnyű vacsora után felmentünk South Parkot nézni (Árpi még sosem látott egy részt sem, így, hogy 34 éves én ezt el sem tudom képzelni). Ezután Árpi ledőlt egy kicsit, hogy pihenjen, mi meg csak szenvedtünk, végül aludtunk egy minimálisat. Közben a tv-ben egy „jósnő” mondta meg sms-ek és hívások alapján a jövőbeli dolgokat; egyikünk sem merte felhívni, hogy milyen fajokat fogunk látni reggel :P. Árpit másodjára sikerült kicsalni a szobából, hogy induljunk lassan, így hajnali kettő körül neki vágtunk az útnak. Peti kicsit nyűgösen kelt fel egy óra alvás után, így Miskolcig a hülyeségeit kellett hallgatnunk és folyamatosan basztatott minket, több-kevesebb sikerrel. Miskolc külterületén bekaptunk egy kávét Árpival és Jancsival egy benzinkútnál és egy térképen megnéztük, hogy pontosan merre is kell mennünk; majd indultunk Szögligetre. Fél öt körül érkeztünk meg a Szalamandra-házhoz, szerencsére Peti végig aludt útközben, így mellőzte a kérdéseit, amiket fáradtan szokott feltenni. Világosodásig elidőztünk a Szalamandra-ház egyik alkalmazottjával, információiból megtudtuk, hogy már két alkalommal látott farkast a környéken (ez Árpit kicsit felvillanyozta, de hamar el is csüggedt, hogy reálisan átgondolta semmi esélyünk ilyesmire :D ).Öt óra körül – mikor pirkadt – elindultunk, megkerültük a műúton a Szádvár-hegyet, majd elindultunk fel a hegyre a turistaúton. A hegy felénél megálltunk és ráhangoztunk egy kicsit a törpekuvikra, választ semmit nem kaptunk, viszont helyette megszólalt két uráli és egy szürke küllő. A madárzsivaj elég nagy volt az erdőben, de a cinkéken, csuszkákon, harkályokon és rigókon kívül mást nem tudtunk kiszűrni közüle. Így tovább mentünk a hegy melletti tisztás felé, ekkor hallottuk meg a szemben lévő hegyről a kuvik füttyét, majd egy másikat ugyanarról a hegyről. Itt a tisztáson Árpi és Peti hallottak egy kormosfejűt, Jancsi nem tudom mit csinált ekkor, én nem figyeltem a cinkékre, azt tudom :-). Csak a kézik voltak nálunk, ezért a gerinc vonalát tudtuk megnézni, de mivel így is messziről jött a hang, elindultunk az irányába. A tisztás oldalában éppen egy fakitermelés folyhatott, mert elég nehézkes volt átjutni a kidöntött fákon és a hóolvadás miatti pocsolyákon. Mikor a hegy aljába értünk megpróbáltuk bemérni honnan is jöhet a hang – valószínűleg forgatta a fejét a madárka -, majd nagy nehezen betájoltuk és elindultunk az irányába. Mikor a turistaúton eljutottunk a lehető legközelebbi ponthoz, ahonnan a madarat a leghangosabban hallottuk, közös megegyezés alapján megállapodtunk, hogy „muszáj” letérnünk az ösvényről, ha látni is akarjuk a madarat. Ezért felmentünk pár tíz métert a gerinc irányába és a hangot benyomtuk pár másodpercre, majd vártunk. Ekkor láttuk, hogy a madár elrepült előttünk és beült egy fára. Peti és Jancsi egyből kiszúrta egy ágvillán keresztül, ami Árpinak és nekem pont takarásban volt. Akárhogy helyezkedtünk sehogy sem sikerült meglátni. Ekkor volt egy olyan érzésem, hogy el fog repülni a madár és a bénaságom miatt nem látom…És jött az a pillanat, amire senki nem számított, berepült a felettünk lévő fára a madár, majd egy másik. Elég sokszor mondtam már ezt a kifejezést, hogy „lefosom a bokám, ha…”, ez itt majdnem sikerült; a többiek nevében nem beszélhetek, de ekkor tényleg mindenki egyszerre volt a feszült izgalom és a Nirvana állapotában. Árpi könnyedén hanyatt vetette magát az avarba és onnan figyelte őket, majd a tojó - ez később derült ki – pár fával arrébb repült, én ezt madarat követtem távcsővel. Ahogy ült és tollászkodott mindent meg tudtam figyelni rajta, majd átfordult és még a tarkóján azt a kis finom „arcmintázatot” is láttam; hihetetlen volt, én még jó fél óráig fel sem fogtam, hogy mit láttam – főleg, hogy ez egy Magyarországra ritka faj- és itt jött az, amitől tényleg majdnem lefostam a bokám. Rárepült a hím és párzottak!!! Pár másodpercig tartott az aktus és utána a hím átrepült egy másik fára, ekkor egymásra néztünk és mindenki arcán kiült a „húúú bazzeg” állapot :-). A tojó maradt még egy darabig, majd elrepült, messzebbről még szólt, de mi úgy döntöttünk, hogy elég volt a jóból. Így összesen 20 percet töltöttünk a madárkákkal, 6.20 körül hallottuk meg a tisztásról őket, 20 perc alatt értünk fel és 7.00-kor indultunk le a hegyről. Mikor a tisztásra visszaértünk hallottuk még Petivel a madarat, így megnyugodtunk, hogy nem zavartuk el őket és bőszen tartja a revírjét a hím. Hallottuk egy másik kuvik hangját is ekkor egy teljesen másik irányból, ezért felmerült bennünk, hogy esetleg három madár lenne? De erről úgysem tudtunk volna bizonyosságot szerezni, ezért csak egy kósza gondolat maradt…. :-)
Visszamentünk a Szalamandra-házhoz, ahol a kocsit is hagytuk, itt még leszedtünk éves listára egy barázdát és egy hamvas küllőt (végre látva is). Itt beszélgettünk még azzal az emberrel, akivel hajnalban találkoztunk, majd elindultunk. Megbeszéltük előre, hogy rápróbálunk a csaszira is, ezért arra vettük az utunk. Mire felértünk a hegygerincre, mindenkinek mindenén folyt az izzadtság (de hát így jó ez :-)) és erre még a felhők közül előbújó Nap is rátetőzött (miért is ne legyen mindenki minél büdösebb?). A terepet Árpi és Peti már ismerte és a faj is megvolt már nekik, úgyhogy Jancsi és én mentünk előre, ha ugrana a madár láthassuk. Mentünk-mentünk, egyszer csak Árpi elkiáltotta magát, hogy ott repül, mire odanéztünk Jancsival már sehol nem volt semmi. Én csak az avar zörgését hallottam, ahogy felrepült a madár és ennyi. Még kicsit kerestük a területen a madarat, eredménytelenül… Akiknek új lett volna a faj (Jancsi és én) nem látták¸de hát jön még ide az ember és mit akarok én egy törpekuvik után??? A „sok lesz a jóból” most igaz volt ránk, nem is tudom miért akartuk halmozni a fajokat és az élvezeteket… :-)
Egy kis rövid ebéd után elindultunk hazafelé, engem kiraktak Miskolcon Árpiék, ők meg mentek tovább.
A napi fajlistánk Aggtelken (a teljesség igénye nélkül): nyári lúd, egerészölyv, császármadár, kék galamb, törpekuvik, uráli bagoly, macskabagoly, fekete harkály, hamvas küllő, nagy fakopáncs, barázdabillegető, ökörszem, vörösbegy, fekete rigó, széncinege, kék cinege, fenyvescinege, kormosfejű cinege, őszapó, hegyi fakusz, szajkó, vetési varjú, holló, házi veréb, mezei veréb, erdei pinty, kenderike, tengelic, zöldike, meggyvágó.
A végére hagyva, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Schmidt Andrásnak a madár megtalálását; Balázsi Péternek, hogy gondolt rám; Rimóczi Árpádnak, hogy sofőrködött és hogy a társaságát újfent élvezhettem :P; Bodzás Jánosnak, hogy ott volt és semmit több :D

Vihar előtti csend

2010-02-28T20:00:00.003+01:00

A tél utolsó napján a Tisza-tóhoz mentem ki madarászni Rimóczi és Bodzás úr társaságában. A buszozás közben is látszódott, hogy tényleg közeleg a tavasz: a földeken bíbic és seregély csapatok kavarogtak. Szokásos koreográfia: kocsival felvett Árpi Kiskörén, majd bementünk Jancsiért, és kezdődhetett a móka. A teljesen kiolvadt vízen bőven volt nézni való. Rengeteg bukóréce volt, bár a hullámzás és a nagy vízfelület nem tette egyszerűbbé az átnézésüket. Azért sok szép madarat láttunk:-) A kikötőnél kezdtük, ahol 2 hegyi réce gácsér volt a több ezres bukóréce tömeg legérdekesebbje. Csakhogy ne legyen olyan unalmas a dolog, kis bukóból is akadt vagy 50, nagy bukóból meg legalább nyolc. A sirályokat is átnézegettük, de csak a szokásos danka, sztyeppi, sárgalábú, vihar négyes volt. A ragadozókat néhány egerészen kívül két rétisas képviselte. A strandról is átnéztük még egy párszor a kacsákat, nehogy ott hagyjunk valamit a hatalmas hullámok között. Így még sikerült meglátnunk egy pár, a területre akkor berepülő bütykös ásóludat. Az öböl Kisköréhez közelebbi részén jelentősen kevesebb madár volt, de a nap faja (legalábbis számomra) itt került elő. Egy tojó örvös bukót talált Árpi. Ezelőtt kétszer láttam ezt a fajt, de hirtelen nem is tudom a kettő közül melyik volt az ótvarabb látvány. És most itt volt, bőven élvezhető távolságon belül! Míg a többiek szkennelték a vízet, Én főleg vele foglalkoztam. Tovább menve megállapítottuk, hogy a duzzasztómű környékéről a jéggel együtt a madarak is eltűntek. Ezúttal a pusztázás még csak meg sem fordult a fejünkben, mivel egyikünknél sem volt sem gumicsónak, sem pedig tengerjáró. Poroszlón max 100 bukóréce volt, de kendermagosból már jelentős mennyiség akadt. Közte nyílfarkú, tőkés, csörgő és fütyülő kacsa is mutatkozott. Az átrepülő vadludak között 6 vörösnyakút is sikerült kiszúrnunk. A ragadozókat 3 rétisas, és a szokásos karón ülő vándorsólymon kívül egy barna rétihéja is képviselte. Idén csak most láttam először ezt a fajt. A gátőrháznál lévő pávakakas is érezte a tavaszt, rendesen nyomult szerencsétlen párjára:-) Daniékhoz is beugrottunk, aki nagy erőkkel várta az állatorvost, de mindhiába. Ránéztünk a pusztán levő nyári libákra, és itt kapott új értelmet, egy komondor és egy foxi közreműködése nyomán, a "tarkón b@szás" kifejezés is. Durkó Lala hívása is befutott, hogy másfél nappal korábban törpekuvikot észleltek Aggtelken. Na be is indultak erre néhány jelen lévő személy agytekervényei. "Ha hamarabb jön az infó megnézhettük volna.........nincs az olyan nagyon messze.........akár holnap is felmehetnénk hajnalban, mert csak délben lesz dolgom". Gondolom kitalálható, hogy mi lett a vége ennek a gondolatmenetnek. Még egyszer ránéztünk a tóra, hátha estére bejöttek a sirályok (de nem), majd elindultunk Jancsiékhoz felpakolni a cuccait. Majd irány Füzesabony, ahol felvettük Gilt, és végül nálunk kötöttünk ki. Hajnali kettőkor pedig indulás Aggtelekre...

Vízirigó 2.

2010-02-25T20:02:00.002+01:00

Vízirigó 1.

2010-02-25T20:01:00.001+01:00

Úgy döntöttem feltöltök még kettő, borzalmas minőségű, de szívemnek kedves videót, ezekről a kis dagikról:-)

Séta a pataknál

2010-02-25T20:00:00.002+01:00

A mai napra pár órás madarászatot terveztem, hogy megnézzem, megvannak-e a vízirigók. Mikor kiértem a területre, örömmel konstatáltam, hogy bőven van víz a patakban. Egy órás keresés, 5 szürke gém és egy zajos cinegeraj után az egyik vízirigót is megleltem. Mindig jó látni ezeket a duci madárkákat. Sajnos most fényképezőgépet nem vittem, de a tavaly a Szalajka-völgyben fotózott madár képet azért berakom ide. Kellemetlen rész az volt a történetnek, mikor rájöttem, hogy útközben elhagytam a távcsövemből egy alkatrészt. Ez az a csavar, amely oda van berögzítve, ahol egy esetleges állványt lehet becsavarozni. Mondanom sem kell hiába kerestem. Ezzel a kellemetlen dologgal ért véget nap:-(

Süvik

2010-02-17T20:00:00.004+01:00

November óta, ma először sikerült kijutni gyűrűzni a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Előző nap kimentem kicsit felmérni a terepet. Nagyon kevés madár volt, de legalább a süvöltők mozogtak. Mellesleg az egész tavon vastag jégpáncél, meg néhány lékhorgász volt. Így hát reggel elindultam, bár kicsit később, mint szoktam. Általában már a napfelkelte kint talál, és javában állítom a hálókat is. Útközben még egy seggest is nyomtam a falu egyik befagyott utcáján... A gyűrűzőterületre a jégen keresztül mentem át. Út közben egy hím héja csempészett némi élvezetet a csúszkálásba. Most a hálóállítás is kicsit rozsdásan ment, és a cövekeket sem volt egyszerű lenyomni a fagyott földbe. Persze a cöveket is csak azután lehetett egyáltalán megpróbálni ledöfni, miután eltakarítottam felőle a 30 centis havat. A hálók állítás közben többször is beakartak dőlni.:-( Nem volt egy leányálom. Miközben az utolsó hálót állítottam, a dombok felől vaddisznó visítása csapta meg a fülem. Na még az kell, hogy ezek is belerohanjanak a hálóba! Közben megérkezett Császár Móni is. Az első ellenőrzéskor rögtön két süvöltő ficánkolt az egyik hálóban. Majd a nap során még további 7 társára, és 2 fenyőpintyre került gyűrű. Egy ökörszemet is fogtunk, ami ráadásul kétszer pattant ki a hálóból a szemünk láttára. Miközben vettem volna elő, mondtam, hogy vigyázni kell vele, mert könnyen lelécel. Hirtelen a madárzsák száját befogó zsinór meglazult, és huss, már meg is lépett a kis gömbölyű barna madár. Amúgy az 5 kirakott hálóból csak kettő fogott madarat. Amikkel a legtöbbet szenvedtem még csak véletlenül sem örvendeztettek meg valami kis meglepetéssel. Kicsit furcsa volt a szokásos cinegecsapat elmaradása is, pedig kivételesen azt sem bántam volna, ha visszafogok 10 gyűrűs széncinkét. De, még csak hangjukat sem lehetett hallani a környéken. Még egy dolog okozott néhány melegebb percet. Ez pedig egy vércsapa volt. Első ellenőrzéskor láttuk meg, de annyira nem vettük alaposabban szemügyre. Csak azárt voltunk kicsit izgatottabbak, mert vaddisznó szőr párosult hozzá, és az egyik háló közelében volt. Na, még az kéne, hogy a bokorból nekünk rontson egy sebzett vadkan... Mikor másodjára mentünk arra, észrevettük, hogy vonszolásnyom is van a vércsapánál, valamint pont az földúton ér véget, ahol friss keréknyom is akad. Ebből sikerült kikövetkeztetni, hogy lelőtték a disznót, majd kivonszolták a kocsihoz, és felrakták, így nem kell attól tartani, hogy nekünk ugrik valami hogzilla. Még egy másik dolog árnyékolta be ezt a szép napot, méghozzá egy sajnálatos pusztulás. Az egyik utolsó ellenőrzéskor az egyik hálóban némi pintytoll maradvány volt, meg két kis lyuk a hálón. Szerencsétlent valszeg a környéken portyázó karvaly kapta el. A "bűnjelekből" arra következtettem, hogy a pinty a bokrosba akart berepülni, mikor a háló megállította, és ezáltal a kampóscsőrű utolérhette. Miután délután összeszedtük a hálókat, Móni haza fuvarozott, és mindketten mentünk dolgunkra. Ezúton is köszönöm Neki a segítséget, és hogy jelenlétével emelte a nap fényét:-)

Az idei első!

2010-02-02T20:00:00.009+01:00

Az idei első, igazi, egész napos madarászatot terveztem ma megejteni! Már nagyon ideje volt. Reggel busszal indultam otthonról. Útközben rápillantottam a Szalóki tóra, amiről éjszaka tejesen eltűnt a lihogó. Így ma volt ezen a télen az első nap, mikor egy milliméternyi szabad víz sem volt a Laskóvölgyi víztározón. Egerben átszálltam vonatra, és irány Poroszló. Itt Árpival kellett volna találkoznom, de nem volt ott. Majd hívott, hogy nagyon kevéssé takarítottak az utak, és valószínűleg fél órát késni fog. Rossz kezdés. De legalább volt időm megcsinálni a távcsövem pántját. Mikor befutott, gyorsan elindultunk Bánrévi Daniékhoz. A pajtájuk tetején ott fagyoskodott egy szerencsétlen kuvik. Nagyon aranyosak ezek a kis gömbölyű tollgombócok, és ráadásul a nap során még további 5-6-ot is láttunk. A lovak karámjában pedig csapatostul kapkodták fel a búbos pacsirták a kiszórt takarmányt. Megnéztük a hőmérőt, mínusz 14 fokot mutatott fél 10-kor. Kicsit hideg volt. Ráadásul köd is, ami még inkább zavaró. Elindultunk a Tisza-tó felé. Megálltunk a hídnál, ami alatt a legtovább kitart a víz, a fagy elleni harcban. Ezen tőkés récén, szárcsán, kárókatonán kívül volt még néhány kerceréce, bütykös hattyú, 4 kis kormorán, 1 kis bukó tojó és egy nagy bukó tojó. Ez utóbbi könnyedén lehet, hogy azonos az Egerszalókon 3 hétig időző példánnyal. A jégen ült vagy 2-300 liba főleg nyári lúd, de azért akadt köztük nagy lilik is. Próbáltuk átnézni, de sajnos nem sikerült kis liliket találni az alvó madarak között. Amikor végre felébredtek, szárnyra is keltek egy subadult rétisas miatt. Innen Tiszafüred felé vettük az irányt. Amikor áthaladtunk a folyó felett, hirtelen észrevettünk egy üstökös réce gácsért. Tavaly nem sikerült találkoznom ezzel a fajjal. Megfordultunk és lementünk a parthoz. Akkor derült ki, hogy a gácsér mellett van két tojó is. Nem tudom, hogy irigyeljem, vagy sajnáljam szegény:-) Tiszafüreden áthaladtunk, Tiszaörvényesre tartva. Kinéztünk a kikötőbe, ahol pár napja állítólag a halőr látott egy pelikánt a hattyúk között. Mi csak hattyúkat láttunk, meg tőkéseket egy szem barátréce gácsérral. Odébb úszott néhány szárcsa és kerce is. A faluba érve egy sólyomra hasonlító madár állított meg minket. Amiről kiderült, hogy egy vörös vércse. De milyen jó, hogy megálltunk, mert fél perccel később már egy fiatal parlagi sas repült át felettünk! Szenzációs volt! Közben rendesen szkenneltük a környék énekeseit, mivel Árpi a fejébe vette, hogy ma zsezsét akar látni. Zsezse nem volt, csak más fajta pintyek, rigók meg egy házi rozsdafarkú. Ezután Abádszalók felé vettük az irányt. Ekkor már a nap is kisütött. Az út szélén pedig temérdek énekes volt: erdei és fenyőpinty, tengelic, nádi és citromsármány, valamint búbos pacsirta. Meglepő volt a kenderikék nagy száma is. Tiszaderzsnél tanakodtunk, hogy ránézzünk-e a pusztára, de végül nem szálltunk ki a kocsiból. Abádszalókon a Viking kikötőtől, meg a strandról is ránéztünk a Tisza-tóra, de csak annyit láttunk, hogy ez az öböl teljesen lefagyott. Bodzás Jancsit felvettük, és indultunk a kiskörei vízi erőműhöz. Menet közben egy fiatal rétisas nyújtott némi látványosságot, de azért elég kihalt volt a táj. A felső részen rengeteg kormorán volt. Az egyiken Dani leolvasott egy színes gyűrűt is! De rajtuk kívül csak egy szürke gém, 2 danka- meg egy fiatal sárgalábú sirály került szem elé. Az alsó része majdnem teljesen be volt fagyva. Itt tőkés réce és szárcsa mellett, egy kontyos réce gácsér volt a bónusz:-) Ezután a pusztákon keresztül visszamentünk Poroszlóra. Átmentünk a Hevesi-sík egy jelentős részén, de alig láttunk madarat néhány egerészölyvet meg szarkát nem számítva. Nagyon kitolt a madarakkal is ez a nagy hó. Mezőtárkányra mentünk, remélve, hogy látjuk az itt telelő pusztai ölyvet. Nem volt a szokásos helyén, ezért beljebb mentünk. Majdnem a falu határában vettük észre. Jó nagy darab, öreg madár. Jancsinak új faj! Még elszórakoztunk egy kicsit sötétebb színű nagy őrgébicsen, amiből a nap során láttunk vagy hatot, majd visszaindultunk Poroszlóra. Még egyszer ránéztünk a tóra, ahol a lihogón kicsit csökkent a madarak száma, a jégen pedig nőtt az alvó libáké. Átnéztük a közelebbi csapatot, amit utána megint megreppentett egy rétisas, majd egy róka ingerelte őket. Volt egy távolabbi 400-as csapat is, de az sajnos már nagyon messze volt, és a fények is erősen korlátozottak voltak már. Majd Danit leraktuk a tanyájukon, Én pedig a vasútállomáson felszálltam a vonatra, és elindultam haza. Kicsit soványka nap volt, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy végre sikerült kijutni terepre. Az azért kicsit aggaszt, hogy ma sem sikerült látni gatyás ölyvet, hiszen ezen a télen még nem futottam össze vele! De ma kékes rétihéját sem láttunk...

Hó(ban a )határ

2010-02-01T20:00:00.005+01:00

Vége a vizsgaidőszaknak, így a hétvégén szerettem volna végre egy teljes kört csapni a Laskóvölgyi víztározónál. Ezen tervemet sikeresen keresztül húzta a hó. Szombaton végig, és a vasárnap nagy részében szakadt. De a mai nap végre nem esett, így hát gondoltam legalább egykét órácskára kinézek. Ezúttal Egerben volt egy kis dolgom, így nem otthonról sétáltam egy fél órát, hanem felszálltam egy Egerszólát felé induló buszra, és kényelmesen kizötyögtem. Mielőtt elindultam sokat morfondíroztam azon, hogy jól meg fogom szívni a 40 centis hóban. Így is lett. Mikor leszálltam a buszról, már letettem róla, hogy száraz lábbal érek haza. A gátig elverekedni magam még egyszerű volt, mivel volt két keréknyom. Ránéztem, és már csak egy kis lihogó volt a tavon, rajta 286 tőkés réce, és 3 csörgő gácsér. A nagy bukó elhúzta a belét. A jégen volt két lékhorgász, a gát mentett oldalában pedig egy család szánkózgatott. Egy pár holló pedig a tó mellett nászrepült. Amúgy meg iszonyat nagy nyugi és csend volt. A keleti parton indultam tovább. Kb 500 méterrel később, megszűnt a kocsinyom. Ekkor jött a zseniális ötlet, hogy a jégen fogok tovább menni. Mentem is vagy 100 métert, de meguntam, mivel itt sem volt kisebb hó, mint a földön. Ráadásul időnként meg is csúsztam. Kikecmeregtem a partra, ekkor egy rókát vettem észre. Olyan 50 méterre pockászott tőlem. Jobb híján elnézegettem egy darabig, és mivel a szél is jó volt, ezért ő sem vett észre. Mikor megunta elindult felém, jött vagy 20 métert, majd rákanyarodott az egyik csapás helyére, és eltűnt egy bokor alatt. Visszaindultam, de azért még benéztem a Töviskes-völgybe. Itt se volt semmi, egy tojó kékes rétihéján kívül. Míg az egerészölyvek se nagyon mozogtak. Csak a szemem akart már kiugrani. Ennek az volt az oka, hogy a tájat fehér takaró borította, és nagyon erős napsütés párosult hozzá. Út közben a távcsövem szíja is elengedte a binokulárt, de mivel jók a reflexeim, nem kellett a hóból kibányásznom:-) Mikor végre kiértem a gáthoz, még egyszer rápillantottam a jégre, de semmi mást nem láttam, mint ideérkezésemkor. Elindultam haza. A faluban még láttam egy fiatal hím kékes rétit, ami a nap faja volt:-( Gyönyörű idő volt ma, de megint "nem volt teknősbéka a Kinder tojásban"(Hegedüs D. idézet).

A nagy csönd

2010-01-22T20:00:00.007+01:00

Két hét után végre megint kijutottam a Laskóvölgyi-víztározóhoz, igaz, megint csak két órát tudtam kint tölteni. A keleti part egy részén mentem, majd a Töviskes-völgybe néztem be. A tó részben be volt fagyva. A tavon: 311 tőkés réce, 15 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó (már 20 napja itt van), 3 búbos vöcsök (2 adult, 1 másodéves), 1 szürke gém és 1 viharsirály. A viharsirály elég szerencsétlenül nézett ki. Az bal szárnyát lógattta, és a talpára rá volt ragadva valami gömbölyű vacak, ami miatt nem tudott két lábon állni. Viszonylag hamar meg is unta, hogy nézem, és elszállt. A szokásos fenyőrigó csapat nem volt sehol, nélkülük iszonyatos csend volt. A pár napja hullott hó még elég szűz volt, és kiválóan látszottak, hogy mik járkáltak az elmúlt két napban a területen. Volt őz, vaddisznó, menyét, kutya, fácán és vidra nyom is! Utóbbi faj elég ritkán ad hírt magáról, ezért nagyon örültem a kis jeleinek. Egy menyét okozott még néhány kellemes pillanatot séta közben, de amúgy nem nagyon rohantak meg a különböző érdekességek. A Töviskes-völgyben egy fiatal kékes rétihéja repült, viszont fenyőrigó itt is csak egy-egy madár volt. Visszafele jövet megint ránéztem a tóra. A sirály visszajött, és a jégen ült. Szegény nem nézett ki valami életerősnek. Majd egy kellemes vendég lepett meg, tiszteletét tette a vidra is! Ő annyira nem örült nekem, mint Én neki. Sokat bukva próbált eltűnni, de azért még 4-5 alkalommal láttam, mikor feljött levegőért. Ezután elindultam haza. Bár madártanilag nem volt nagyon változatos, de a vidra sokat javított a napon!

Sasszinkron, sasok nélkül

2010-01-16T20:00:00.001+01:00

A tegnapi országjárás után ma sasszinkronra voltam hivatalos. Reggel Pásztor Zoli felvett otthon, és indultunk le Füzesabonyba, ahol kitettek osztva a területek. Itt még Császár Móni csatlakozott hozzánk, majd egy kis tepélyi kitérő után Sasvári Jancsi vitt ki a kijelölt területre. Ez a Mezőtárkány és Poroszló közti vasútvonal volt. Tavaly előtt is itt mentem, akkor szenzációs volt. A tavalyiról meg olvashattok, ha kicsit visszább kerestek. A kocsizás közben sikerült látni egy immatur kékes réti hímet meg egy kis sólymot. Jó előjelek. A tárkányi vasútállomásnál láttunk egy görényt, és két verekedő karvaly hímet, majd jött a sorminta: őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú, őz, nyúl, egerészölyv, dolmányos varjú... Közben kevés fenyőrigó, tengelic, kék galamb, vetési varjú. Gáz volt! A társaság legalább jó volt, így annyira nem volt unalmas. Legalább két általam is ismert parlagi revir közelében mentünk el, de semmi. Majd Kétútköznél kis fény: 2 vörös vércse és 1 kis sólyom, igaz utóbbi nagyon messze. Majd Poroszlóig már alig volt egerész is. Ott felvett Jancsi, és irány Tepély leadni az adatokat. Hamar sikerült végezni ezzel:-) Tavaly előtt 5-6 sast láttam, tavaly 1-et, idén 0-át, jövőre vajon már nekem kell vinnem?:-) Na szóval dióhéjban ennyi volt az idei szinkron, remélem jövőre jobb lesz.

Havasi pinty

2010-01-15T20:02:00.002+01:00

Keleti gerle

2010-01-15T20:01:00.000+01:00

Egy nap alatt: Egerszalókról, Szolnokon át Fertőrákosra, majd Salgótarjánba...

2010-01-15T20:00:00.013+01:00

Az egész úgy kezdődött, hogy jött az infó, hogy a Fertőrákoson talált vadgerle nem az. Hanem egy keleti gerle. A fajnak ez a másik előfordulása az országban. Mivel az első 1985-ben volt, ezért még nem láthattam ezt a fajt. Beszéltem Árpival és Lalával, hogy meg kéne nézni. Így hát 14-én este elindultam otthonról, és levonatoztam Szolnokra. Itt Árpi felvett, majd megvártuk Lalát, és egy számomra meglepetésvendéget. Aki nem volt más, mint Bodzás Jancsi, kinek ez volt az első komoly tviccse. Éjfél körül elindultunk a Fertő irányába. Az volt a terv, hogy beülünk majd egy kocsmába, és ott megvárjuk a napfelkeltét, majd megnézzük a gerlét, és aztán még elugrunk a Somoskői várra, megnézni a havasi pintyet. Erős terv, de megvalósítható. Hajnalban megálltunk egy hipermarketnél, kicsit vásárolgattunk, majd mentünk tovább. 4 és 5 között érkeztünk Sopronba. Kerestünk kocsmát, de nem találtunk. Milyen hely ez? Na mindegy, majd valamelyik útba eső faluban találunk. De nem! Sehol egy éjjel-nappali vendéglátóipari egység. Pedig azt hittem ez egy kultúrkörnyék. Így hát kocsikáztunk, pihiztünk abban a két órában míg felkelt a nap. Hát na, elég uncsi volt. Főleg, hogy Lajcsika besértődött, és bealudt. De legalább így lehetett piszkálni, és röhögni rajta:-) Ekkor végre elkezdett felkelni a nap. Ki is szálltunk a kocsiból, elkezdtük keresni az előző napok megfigyelési helyén. De nem találtuk:-( A légtérben dolmányos és kormos varjak repültek át, de sajnos nem volt elég a fény a maradéktalan határozáshoz. A kis magevő madarak és a fenyőrigók mozgása is nagyon jó volt a területen. Nemsoká megérkezett Neuwirth Norbi, egy fiatal soproni egyetemi csapat és egy osztrák úriember is. A keresést kiterjesztettük a szomszédos területekre is. Megszálltuk a falu ezen felét, és a táplálkozó területet is, ami egy tábla lábon maradt kukorica volt:-) De semmi, még csak balkánit se láttunk! Csak egy a szélső ház kéményén éjszakázó vörös vércsét. 8 óra után kezdett el mozgolódni pár balkáni gerle. Nem siették el a felébredést. Ekkor az Én csapatomban Norbival maradtunk. Miközben távcsöveztünk, egy távol repülő fura galambra lettem figyelmes, ami sajnos hamar eltűnt egy bokorsor, így már nem tudtuk megnézni normálisan. De messziről is látszott, hogy könnyedén az általunk keresett madár lehetett az. Utána mentünk, de sajnos nem láttuk már, de azért rászóltam a táplálkozó területes csapatra, hogy nyissák ki a szemük. Egy pár csapat seregély is volt a területen, de a gerle nem lett meg. Kb ekkor érkeztek meg Antal Laciék is, és csatlakoztak a kukoricatáblán keresgélő csapathoz. Ekkor Árpiékkal beljebb mentünk a faluba. Itt elég sok gerle mozgott, de mind balkáni volt. Valamint egy patakon úszkál kis vöcsök is volt. Ekkor hívott Laci, hogy láttak valami érdekeset, így hát mi is kimentünk a kukoricatáblához. Egy jó fél órát nézelődtünk, kormos varjat és balkáni gerléket lestünk. Ekkor már Becherék is ott voltak. 10 órakor feltűnt egy, a falu felől berepülő gerlecsapat, amiben egy nagyon cifra madár is volt. Árpi ordította, hogy megvan, de akkor már szinte mindenki nézte. Ott volt!!!! Egy meena alfajú keleti gerle! Pedig már kezdtünk lemondani róla. Nagyon furán hatott a megjelenése a sima vadgerléhez szokott szemnek. Szépen leült egy bokor tetejére néhány balkáni társaságában. Bealudt. Eddig kerestük, most meg bealszik előttünk... Páran megpróbálták fotózni, akkor fogta magát, és elrepült. De láttuk:-) Fél 11 körül elindultunk az ország másik vége felé. Jobban örültem volna, ha tudunk kicsit madarászni ezen az általam ritkán járt vidéken, de a köz érdeke erősebb volt. Utánunk jöttek Laciék is. Egy pihenőhelyen értek be minket követőink, ahol is Gyüre Peti vett egy iszonyatos kinézetű szendvicset. Tudjátok, hogy néznek ki ezek a benzinkúti szenyók, na ez még ráadásul sárga is volt!!! Hihetetlen gusztustalan látványt nyújtott. De megette! Kemény csávó! Utána indultunk. Az út nagy részét Lajcsika átaludta, de Jancsi és Én is be-bealudtunk. Majd átverekedtük magunk Pesten, és már az autópályán is voltunk. Ekkor Árpi megelégelte, hogy kicsit unalmas a hangulat, és megelőzte a másik kocsit. Majd Peti se hagyta annyiba, és visszaelőzött. Ezt eljátszották még vagy kétszer, mikor is a hatvani leágazóhoz értünk, ahol le kellett térni a pályáról. Laci hívott, hogy Ők leszavazták, és inkább visszamennek Debrecenbe. Mi viszont tántoríthatatlanul folytattuk utunk. Ekkor már napos idő volt, ellentétben a reggeli borulttal. Bátonyterenyénél elkezdett megjelenni a köd. Ez több, mint aggasztó volt. Salgótarjánban viszont már iszonyatos erővel sütött a nap! Hetek óta most láttam először napsütést. Elértünk a várhoz Somoskőn. Ránéztünk gyorsan a várra, de nem láttuk a pintyet. Így hát elindultunk felfele. Az őr/portás kérte volna a belépő árát, de mikor mondtuk neki, hogy a madarat szeretnénk megnézni, akkor eltekintett az 1 eurótól. Jancsiék a beetett párkányhoz mentek rögtön, Én meg más részeken kerestem a madarat. Láttam, hogy nagyon örülnek maguknak, így sejtettem, hogy megtalálták. ÉN is megleltem végre, ott csipegetett a havasi pinty egy havasi szürkebeggyel. Elkezdtem fotózni őket, vagyis csak megpróbáltam, mert ekkor jött egy család és sikeresen megriasztották az apróságokat. A pinty tett egy nagy kört a fal mellett, közben átrepülve Magyarországra is. Majd felrepültek a bástyára, és innen már le sem jöttek. De szenzációs időben jó volt nézni ezeket a csodálatos madarakat! Ekkor indultunk el haza felé. Jancsival Hatvanban szálltunk fel a vonatra, Árpi és Lala pedig Szolnok felé vette az irányt. Este holt fáradtan értem haza, de idén már a második új fajt láttam, ráadásul mindkét madarat láttam ugyanazon a napon! Néhány adat: Jancsinak 4 új faja lett a nap során (kormos varjú, keleti gerle, havasi pinty, havasi szürkebegy), Lalinak és Árpinak 2 (pinty, gerle), nekem meg 1. Árpi 900km-t vezetett a nap során. Nem egy szokványos trip volt, de iszonyat nagy élményként marad meg emlékezetemben.

Sólyom!

2010-01-08T20:00:00.004+01:00

Ma újra kimentem otthon a tóhoz. Ezúttal a keleti parton terveztem végigmenni, útközben benézve a Töviskes-völgybe. A tó részben befagyott. A gát előtti erdőfoltban megint százával voltak a fenyőrigók és a meggyvágók. Ezúttal szőlőrigót csak hallottam, látni nem sikerült. A tavon a következők voltak: 392 tőkés réce, 79 csörgő réce, 1 nagy bukó tojó, 2 szürke gém. Múltkor azért izgalmasabb volt... A parton, az egyik fán egy kékes rétihéja tojó ült. A Töviskes-völgyben is rengeteg volt a fenyőrigó. Itt is átnéztem, de zöldikén és meggyvágón kívül semmi sem volt közte. Majd két felköröző ragadozóra lettem figyelmes. Az egyik egerészölyv volt, de a másikon kicsit hezitáltam. Végül jobb fényben vált egyértelművé, hogy egy megtermett karvaly tojó. Jó nagy dög volt. Visszafelé menet mégegyszer ránéztem a tóra. A gátról tettem ezt, és akkor láttam meg, hogy a jégen van valami. Csak az a baj, hogy háttal és a tó másik felén. Visszamenni már nem volt kedvem, így hát vártam. Aztán oldalra fordult, akkor már legalább az biztossá vált, hogy ragadozó, és kezdett sejtésem is lenni a fajáról. Majd megrepült, és biztossá vált, hogy egy fiatal vándorsólyom! Ezelőtt sosem láttam a tavon. Aztán visszaszállt a jégre, és elkezdett sétálni. Érdekes látvány volt, nem egészen úgy mozog , mint az egerészek szoktak.
Majd elindultam haza. Azért jó lenne már egyszer körbejárni a tavat. Pocsék érzés ilyen 2-2,5 órákra szorítani az ilyesmire fordítható időt:-(

Hó, hó, hó....

2010-01-03T20:00:00.004+01:00

Az elmúlt két nap sikerein felbuzdulva, és mert úgysem tudtam megtanulni az anyagot, leadtam a holnapi szigorlatot, és inkább kinéztem Bél-kőre. Már reggel gondoltam, hogy nem lesz egy sima út, mivel este leesett a hó. Méghozzá nem is kevés! De úgy voltam vele, hogy engem ez nem akadályozhat a tervem megvalósításában! Így hát elindult otthonról. A havazás pedig csak nem akart elállni, még akkor sem mikor Bélapátfalván leszálltam. Ott egy kicsit nagyobb hó volt, mint otthon. Az apátsághoz menet közben egy ember nyomát sem láttam. Átnézem az épületet, de semmit nem láttam. Ekkor jött egy ember a kutyájával. A kutya odajött hozzám, aminek nem nagyon örültem. Mégiscsak csúnyát tud harapni egy németjuhász. Majd miután megunt az épülethez slattyogott, és felugrasztott egy havasi szürkebegyet! Idelent eddig még egyszer sem láttam. A madár hamar eltűnt szeme elől. Ekkor Én is megindultam a bánya felé. Már a párkányra menetközben sikerült teljesen szétáztatnom a cipőm a 20 centis hóban. Valamint a spektív is egyre nehezebbé kezdett válni, amiből persze a nagyobbat hoztam, azzal a célzattal, hogy majd jól szétdigiszkópolok mindent, ami csak mozdul. De a zuhogó hóesésben semmi sem mozdult. Még Én se nagyon akartam. Felérvén nagy nehezen az 550-es szintre elkezdtem keresni a hajnalmadarat. De mikor még két óra múlva is csak egy közép fakopáncsot láttam, és havasi szürkebegyet véltem hallani, akkor már kezdtem feladni a reményt. Természetesen a hó csak hullott, a cipőmben meg tapicskoltam a vízben, és a hátam is nagyon nyomta a táska súlya. Úgyhogy otthagytam az egészet, és iszonyú hosszú óráknak tűnt az a 45 perc, míg leértem a faluba és felszálltam a buszra. Az elmúlt néhány nap szenzációs volt, de a karma most egyenlített:-(

Januári kacsaszezon

2010-01-02T20:00:00.005+01:00

A tegnapi sikeres tviccs után, ma hazai vizekre eveztem. A tanulási időből lopott két és fél órában kinéztem a Laskóvölgyi-víztározóhoz. A tó fel volt olvadva, és nagyszámú madár volt rajta. De főleg a bensőbb részeken, így hát elindultam a nyugati parton, hogy jobban megleshessem őket. A gátnál fenyőrigó csapat bandázott, sikeres közülük 4 szőlőrigót is kiszűrni, de egyéb nem akadt. Itt szépen látszott az elmúlt napok olvadásos és csapadékos hatása, mivel a vizet iszonyatos sebességgel engedték le a víztározóból:-) A parton haladva rengeteg barátcinege volt, körülbelül 12-15 madarat láttam a nap folyamán. Pedig nem egy nagy területen mozogtam. Mikor a megfelelő helyre értem, felvettem a pozíciót, és elkezdtem a kacsák szűrését. Már elsőre szemet szúrt egy, a többi madártól külön mozgó egyed, amiről csakhamar kiderült, hogy egy nagy bukó tojó. A madarat nagyon szépen láttam, de mikor megpróbáltam fotózni, akkor elkezdett bukdosni:-( A récék között 369 tőkés és 86 csörgő mellett, mozgott két másik faj is. Az egyik a fütyülő réce (1 pár) volt, a másik pedig egy nyílfarkú réce gácsér. Ez utóbbi egyáltalán nem megszokott ebben az időpontban. A tavon még 3 szürke gém is volt. Kifelé menet még belebotlottam egy nagy őrgébicsbe is. Idén télen ez a faj nagyon kis számban van jelen a környéken, csakúgy, mint az összes többi téli ragadozó. A récék viszont ezúttal legalább szép számban voltam, így elégedetten indultam haza.

Micsoda évkezdés!!!

2010-01-01T20:00:00.007+01:00

A tavalyi év utolsó napjaiban jött a hír, hogy havasi pinty van a Somoskői váron! Mivel már nagyon szerettem volna látni ezt a madárkát, nem volt kérdés, hogy akár Szlovákiáig elmegyek érte! A helyzetet ugyanis kicsit bonyolítja a dolog, hogy a Somoskő nevű falu Magyarországhoz tartozik, a közvetlen (de tényleg közvetlen) mellette levő vár pedig Szlovákiához. Így tehát, ha a madár a váron mozog akkor a szlovákok örülnek jobban, ha pedig kirepül a várról vagy 5 métert, akkor már nálunk van. Iszonyatos idióta helyzet! Az megtalálás utáni első két napban csak a váron látták, viszont múlt év utolsó napján már átrepült hozzánk is! Beszéltem Nagy Gergővel (ezúton is köszönet neki), és abban maradtunk, hogy reggel Salgótarjánban felvesz, és rápróbálunk a madárra. Reggel buszra fel, majd le, aztán Gergő megérkezik, és irány a vár. Mire odaérünk már ott van néhány "hétpróbás gazember", akik ahelyett, hogy az új év ünnepléséből adódó fáradalmakat pihennék, már hajnalok hajnalán keresnek egy aprócska madárkát. Ráadásul hiába! Mi is keressük, kutatjuk, de a köd nem könnyíti meg dolgunk. Közben további emberek érkeznek, míg mások átmennek a közeli várromokra, hátha odament a "kis drága". De semmi. A környéken iszonyat nagy cinkemozgás van, de azokat is hiába nézzük, egyik sem változik át a nagyon várt madárrá. Egy kis fakopáncs a legérdekesebb faj köztük. Aztán legalább egy havasi szürkebegyet észre veszünk. Állítólag ez elmúlt napokban sokszor vele mozgott a pinty, de most nyoma sincs. Dél körül feladjuk a keresést, de abban maradunk, hogyha valaki látja akkor szól a többieknek. Elindulunk vissza Salgótarjánba. Mikor már Somoskőújfalunál járunk, hív minket H.G. hogy megvan a madár. Laza megfordulás, és irány vissza! Az eltelt 15 perc alatt teljesen felszállt a köd a várnál. Felkapaszkodunk, és a belső udvaron ott csipeget a havasi pinty! Mint az elmúlt napokban, most is vele tart a szürkebegy. Ott kajáznak szépen egymás mellett. Iszonyat jól néznek ki!!! De ekkor a sok kukkolóban felébred a gondolat, hogy milyen jó lenne Magyarországon is látni ezt a kis fehérszárnyú apróságot. Ekkor a madár gondol egy merészet, és felrepül az egyik toronyra. Már csak kb 4 méterre van a tökéletes helytől. A szürkebegy vele tart. Kicsit bámészkodik, majd leszáll a torony lábához, és elkezd csipegetni. Újabb 20 centivel közelebb van. Kicsit lejjebb, majdnem, mindenki helyezkedik, hogy lássa Magyarországon a fajt, méghozzá Magyarországról. (Azért kell egy fajta beteges gondolkodás a tviccseléshez...) Várakozás. A madár se mindig látszik, mert betakarnak a kövek és a fűcsomók. Majd nekiindul, és mégsem áll az országhatár innenső oldaláig! A szürkebegy ide is követi. Tesz egy kört, bejön vagy 5 méterre az országba, majd vissza a várra. A sok elmebeteg meg örömkiáltásba tör ki! Hát na, kóros dolog ez a madárlesés... De milyen jól eső betegség ez! Így hát mindenki boldog, és ezután elindulunk Tarján felé. Buszra fel, és irány haza. Azt hiszem eddig messze ez volt a legextrémebb tviccsem, és bizonyította, hogy aki ilyesmivel foglalatoskodik, az nem teljesen százas. De már alig várom a következőt!!!

Fehérhátú fakopáncs

2009-12-30T20:01:00.003+01:00

Ha még nem unjátok nagyon, akkor megnézhetitek ezt a két videót!

Harkályok és szürkeségek

2009-12-30T20:00:00.008+01:00

Egy ideje már meg lett beszélve Durkó Lajossal, hogy ma megpróbálok neki fehérhátú fakopáncsot mutatni. Reggel megérkezett barátnőjével, Enivel és Hegyesi Attilával. A fehérhátús helyre érve hallgatóztunk, de először semmi nesz. Viszont kicsit párás volt az idő, ami nekem aggodalomra adott okot, mivel mára még Bél-kő is be volt tervezve. A környéken vegyes cinegecsapat, hegyi fakuszokkal kiegészülve, kereste napi betevőjét. Aztán lassú, erős kopogást hallottunk, ami inkább nagyobb harkályra jellemzőbb. A hang irányába mentünk egy darabig, mikor meghallottunk egy gyorsabb, és gyengébb kopácsolást. Gyenge kanyar, és irány a hang. Meglett a fa, egy tarkaharkály repült oda, elijesztve egy másikat, és ezzel egyidejűleg ő is arrébb szállt. Ránéztem az egyikre ami gyanús volt, de nekem gyorsan takarásba került. A másikra néztem, ami hozzám volt a legközelebb. Ez egy csinos közép fakopáncs volt. Ekkor kicsit remény vesztve kezdtem keresni az elsőt. Ekkor szólt Lala, hogy az szerinte a keresett faj. Megláttam, és tényleg. Szép fehérhátú fakopáncs, ráadásul elég közel hozzánk. A két madarász srácnak, és a kísérő hölgynek is új faj volt:-) Egy ideig elnézegettük, majd még rápróbáltunk uráli bagolyra, de ezúttal nem volt szerencsénk. Helyette egy nagy fakopáncsot találtunk. Innen Bél-kő felé vezetett utunk. Szokás szerint megnéztük, az apátság tartogat-e valami meglepetést, és elindultunk felfelé. Sajnos itt már a párásság átcsapott iszonyat nagy ködbe.

A párkányon nem is nagyon láttunk túl 10 méteren. Ez így elég esélytelen volt. Egy hamvas küllőt sikerült csak riasztanunk. Attilával elindultunk kifelé, otthagyva az enyelgő párocskát. Lala hív, hogy menjünk vissza, mert épp oszlik a köd. Odaérünk, mikor látok egy ismerős árnyat behúzni Lajcsiék mögé. Gyorsan odamegyünk, és ott van a falon a hajnalmadár! Végre a szezonban is sikerül normálisan látnom, és meglehetősen közelről. Mindenki örül. Egy ideig elnézzük, majd felmegy és eltűnik a szemünk elől. A köd is visszasűrűsödik. A párkányról kifelé menet léprigókat látunk. Felmegyünk a felső részig, és ott kettéválva keressük a szürkebegyeket. Én Attilával tartok, és itt egy újabb hamvas küllőt sikerül megröptetni. Itt a köd helyét átveszi a szél, de legalább látunk. Felmegyünk a karéjra, és kisvártatva meghalljuk a jellegzetes hangjukat. Egy havasi szürkebegy átrepül, majd leül elénk, valamint egy másik hangját is halljuk. Sajnos az az elénk, kb 100 métert távolságot jelent, nagyrészt lefelé. Szólunk a másik két személynek, hogy jöjjön föl. Lala mondja, hogy ő is hallott egyet. Közben a nap első hollói is előkerülnek végre. Egy hihetetlen hülye helyen próbálnak felkapaszkodni Laláék, természetesen sikertelenül. Majd némi okoskodás után rájönnek, hogy jobban járnak, ha rám hallgatnak:-) Mire felérnek, már nem találjuk a madarat. Utána már nem is látjuk többet, csak a hangját halljuk egyszer. Ezután elindulunk lefelé, és miután haza fuvaroznak, elindulnak alföldi otthonuk fel. Tartalmas kis nap volt, és tart a békésiek itteni mázlija.

Egy óra madarászat

2009-12-29T20:00:00.003+01:00

Fitala Csabával megbeszéltük, hogy délelőtt ránézünk a Laskóvölgyi-víztározóra és az Egerszóláti libanevelő tóra. Míg Csabára vártam a faluban, a fejem felett 4 balkáni fakopáncs kezdte el egymást kergetni. Mivel múltkor nem sok sikerem volt a köd miatt, reménykedtem, hogy ezúttal jobb lesz a helyzet. De nem lett! Előző éjszaka lefagyott a tó, többek közt a közepén levő lihogó is. A gáton se volt már ott a pityer. 3 szürke gém meg néhány dolmányos varjú gubbasztott csak a jégen. Majd felrepült egy adag kacsa a Laskó torkolatától, és leült a jégre. Utána további csapatok is előjöttek. Végülis 300 tőkés és 30 csörgő volt a tavon, nagyjából mint legutóbb. Meg egy immatur sárgalábú sirály is előkerült. Odajött hozzánk egy horgász (civilben), akit tájékoztattunk a kormorán-helyzetről :-) Közben egy hamvas küllő is megszólalt az erdőből. A horgász elment, és mi is inkább haza felé vettünk az irányt, így kihagytuk a valószínűleg teljesen átfagyott szóláti pocsolyát.

Hova lettek a kacsák?

2009-12-28T20:00:00.004+01:00

Reggel Kiskörán találkoztam Árpival és Mizsével, hogy egy jót madarásszunk a Tisza-tónál. Természetesen az erőműnél kezdtük, ahol is nekem a kocsiból kiszállás közben sikerült belecsúsznom az árokba. Ígéretes kezdet:-) De látnivaló nem sok volt. Majd a földnyelv következett. Innen már láttunk, hogy nincs sok madár a tavon. De legalább a közelünkben volt 3 füstös réce, amiről az fenti borzalmas fotó készült. 100 körüli szárcsa, 1 búbos vöcsök meg némi kerce volt még itt. Nem sok. Átmentünk a Kunsági csatorna kifolyójához, ahonnan láttunk megint 3 füstös kacsát. Úgy gondoltuk, hogy esetleg az előző 3, bár jó gyorsan átúsztak ide. Este derült ki, hogy Oláh Jánosék is voltak a tározónál, és hogy az első 3 madár mégsem olyan gyors, és nem egyezik ezekkel. Így összesen 6-an voltak a tavon. Némi kontyos, barát és kerceréce volt itt is. Majd felvettük Jancsit, és irány a strand. Ekkor már éreztük, hogy a szép napsütés mellé, elég viharos szél társult. Mellesleg a strandtól még annyit se láttunk, mint eddig. 2 rétisas volt említésre méltó. Kicsit beljebb sétáltunk a Viking kikötő felé, amikor is Árpi kiszúrt egy túl parton lévő madarat. Szerencséére tollászkodott, és elég rossz pózban állt, meg hát közel sem volt. Alapos nézegetés után sikerült is rájönnünk, hogy egy bütykös ásólúd. Eztán irány a Viking, ahol is a szokásos mellett most 100 körüli danka- és viharsirály csapat fogadott. Innen Sarudot kihagyva, Tiszaderzsen keresztül Poroszlóra kocsikáztunk. Szkópolás után végre láttuk a nap első bütykös hattyúit is. Emellett nyári liba, tőkés réce volt nagyobb számban, meg vagy 70 viharsirály, köztük dankák és nagysirályok. Meg egyetlen rétisas. Nagyon soványka napot zártunk, és már délben végeztünk a madarászattal. Lesz ez még így se.

Karácsonyi fátyol

2009-12-24T20:00:00.004+01:00

Jó szokásomhoz híven, ma is kicaplattam a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Kicsit unalmas ez a falun keresztül menő, fél órás utacska. Ezúttal kipróbáltam az új cipőm is, ami nem volt túl fergeteges ötlet. Meg újdonságként vittem az alig egy hetes Minox távcsövem is. Mikor végre elértem a gáthoz, elég fura elkeserítő látvány fogadott. A tavat sűrű párafelhő borította. Ráadásul a múltkori lék sem volt meg. Azért sejtettem, hogy van bent egy másik lihogó a tó közepén, de sajnos esélyem sem volt odáig ellátni. Csak a kacsák hápogása hallatszott. Pech. De legalább sikerült a gáton felriasztanom egy havasi pityert, ami ezúttal szólt is. Meg egy szerencsétlen zöld küllőt is megijesztettem, ami rendszeresen a fűben kutat. A sűrű tejföl miatt most elég későn vett észre. A gátról pont jöttem lefelé, mikor 3 szürke gém repült velem szembe, majd mikor megláttak, visszafordultak a biztonságos homályba. Elindultam a keleti parton, mellettem egy vegyes fenyőrigó-zöldike-tengelic-csuri csapat szedegetett a gazban. Ekkor vettem észre, hogy van valami a távcsövem lencséjén. Ekkor nem volt nálam törlő, így nem tudtam biztosan eldönteni, hogy csak egy ráfagyott jégkristály, vagy pedig megsérült az üveg. Ez azért hirtelen agyvérzés közeli állapotba repített. Eme idegtépő dologgal megpróbáltam nem foglalkozni, és folytattam utam. Már bent jártam a part felénél, mikor megjelent két öreg nagysirály az égen, és megijesztették a tavon levő kacsákat. Így letudtam szűrni, hogy az égen csapongó récecsapat 300 tőkésből és 30 csörgőből állhat. Sajnos mást nem nagyon lehetett kiszűrni belőlük. A sirály aztán visszafordultak, a kacsákat megint felriasztva. Ekkor már 99%-os bizonyossággal rámertem mondani, hogy 2 öreg sárgalábú sirály okozta a pánikot. A Töviskes-völgybe érve egy öreg kékes rétihéja hímet vetett elém a sors, meg egy 300 példányos fenyőrigó csapatot. Sajnos ez még mindig messze van a megszokott mennyiségtől. A fákon ülő madarakat alaposan átnéztem, de csak néhány zöldike és meggyvágó furakodott közéjük. A tó északi felén folytattam utam, néhány nádi sármány cippogása mellet. Ekkorra a cipő is feltörte lábam, ami a távcső miatti aggódás mellett igazán nem hiányzott. A legutolsó horgász tanyánál hallottam meg, hogy a Laskó patak torkolatánál is csobog a víz, és hápognak récék, de sajnos a köd nem tette lehetővé, hogy lássam is őket. Na majd a másik oldalról! Bementem a Hidegvölgybe (amit a Laskó alakított ki), hogy átkeljek a patakon. Közben láttam egy tojó kékes rétit is. El is értem szokásos átkelő pontomhoz, de rá kellett döbbennem, hogy ezen nem megyek át. Legalábbis nem száraz lábbal. Ugyanis a patak megduzzatt, így a szokásos itteni 5 centis víz helyett, 35 centis fogadott. Szívás! Visszafordultam, és szépen haza battyogtam. Ez a karácsonyi séta ennyit hozott, és mindenkinek kellemes ünnepeket!

U.I.: mikor haza értem, kiderült, hogy csak jégkristály volt a lencsén:-)

A lék, és ami felette van!

2009-12-19T20:00:00.003+01:00

Kerek másfél órára kinéztem ma a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Iszonyú hideg volt, meg bónusznak még szél is:-( Meg a gáton egy szánkózó család. A víz természetesen lefagyva, kivéve a gát előtti lihogót. Itt a következő fajok voltak: 500 tőkés réce, 50 csörgő réce, 2 fütyülő réce tojó. A kormoránok elhúztak. Szegények:-) Megindultam a keleti parton, de csak a feléig jutottam. Utána visszafordultam, mert majd befagyott a... szemem. Az út széli bokorsorban rengeteg fekete rigó volt. Ez annyira nem megszokott ilyen időben. Már a gátnál jártam, mikor érdekes hangra figyeltem fel. Aztán megláttam egy csapat hattyút. Majd a csapat másik felét is. 23 példányt számoltam le. Bár alaposan átnéztem, de sajnos bütykösön kívül nem láttam más fajt köztük. Beköröztek a tó felé, majd elhúztak déli irányba. Ezután indultam haza.

Bukóréce bukóréce hátán

2009-12-15T20:00:00.004+01:00

Reggel Rimóczi Árpi felvett Kiskörén, és belevetettük magunkat egy jó kis tavi madarászatba. Először az erőműnél néztünk rá a tóra, de semmi "érdekes" nem volt, és még abból is kevés. Utána megálltunk a kis félszigetnél. A kilátás már sejtette engedni, hogy nem lesz unalmas nap. Rengeteg madár volt a távolban. Egy részük a vízen, a másik a jégen ült. Bizony jégen, mivel a tó kábé harmad lefagyott az elmúlt 2-3 napban. Első izgalmasabb faj kis bukó volt, 2 gyönyörű hím meg egy tojó. A nap során még vagy 30-40-et láttunk belőle. Majd Árpi kiszúrt 1 vörösnyakú vöcsköt. A jégen pedig 2 rétisas ücsörgött. Következőnek a Kunsági csatorna befolyójánál álltunk meg. Múlt héten kellemes pillanataim keletkeztek itt:-) Elkezdtük vizslatni a rengeteg madarat. A sirály közt most nem volt érdemleges, viszont a récék frenetikusak voltak. Kezdjük azzal, hogy jelentősen megnőtt a kerce-, barát-, és kontyos récék száma. Pár perc alatt az első sarki búvárt is megpillantottam. Majd meglett 7 bütykös ásólúd, és 4 füstös réce. Ezután Árpi szólt, hogy hegyi réce hímet lát. Majd még egyet, és még egyet, és... 18 példányt számolt le végül! Nekem személyes rekord, ennyit ezelőtt egyszerre még nem láttam. Utána egy érdekes bukót szúrt ki, amiről a távolság és a testtartás miatt nem volt egyértelmű, hogy nagy vagy örvös. Ez a madár ráadásul búbos vöcskök között volt, abból se nagyon láttam még egyszerre ennyit. Később, a nagy valószínűség szerint a múlt héten, Poroszlón látott jeges récét találta meg. Közben a hidegben, és szélben szanaszét fagytunk.Utána a strandról is ránéztünk a tóra. Innen is láttuk szépen a füstösöket, hegyiket, jegest. Egy feketenyakú vöcsök is látható közelségbe keveredett. Majd Árpi megint meglátta a bukóját, most a kunsági előtt. Hát visszamentünk megnézni. Itt már biztossá vált, hogy nagy bukó, valszeg egy fiatal madár. Aztán Árpi szól, hogy lehet 2 jeges réce van! Bizony, hogy kettő volt: egyik egy tojó, másik egy fiatal. Egymás mellett is láttuk őket, nagyon jól mutattak. Itt is megfagytunk:-( Ránéztünk a Viking kikötőnél is a tóra, de kis lihogó, tőkésekkel és nyári libákkal. A téli kikötőre is rápillantottunk, ahol egy 50 méterre úszkáló sarki búvár keltett feltűnést. Itt az egyik szélvédett részen szép mennyiségű gyakori liba, kacsa, kormorán, sirály csapat volt. Utána a kiskörei csúszda következett. 15 példányos kis kormorán csapat volt a legjobb ezen a helyen. Sarudra mentünk innen. Ami hozta szokásos formáját, vagyis kevés madár az is tőkés és nyári, és az is messze. Poroszlón felvettük Bánrévi Danit, de csak azt tudtuk konstatálni, hogy teljesen lefagyott az öböl. Sebaj, eddigre már úgyis szanaszét fagytunk. Sikeres kis nap volt, de jó volt haza menni a szélvédett, jó melegbe.

Szívat a hajnalmadárka!

2009-12-14T20:00:00.008+01:00

Jó kis bükki madarászatot beszéltünk le mára Pabar Zolival. Vele tartott Barta Sanyi is. A Szalóki tóra néztünk rá kezdésként. Itt csak pár percet töltöttünk, és a legérdekesebb 1 pár kerceréce volt. Majd beugrottunk egy kávéra, ahol Zoli megitta élete legfinomabb kóláját! Ezt Ő mondta:-) Majd irány az egyik uráli baglyos hely. Egy jó órát eltöltöttünk, de nem sikerült látni a baglyot. Csak egy jó csapatnyi cinegét. Valamint fekete harkályt és közép fakopáncsot. Innen a Bél-kő felé vettük az irányt, ahol is idő hiány miatt csak a párkányig jutottunk. Az apátságra is ránéztünk, de egy nagyon barátságos citromsármányon kívül semmi más nem volt. Legalább ezzel elszórakozott egy ideig Zoli. Az 550 méteren két órát kerestük, de a hajnalmadár nem lett meg. Ilyen nincs, ebben a szezonban nem akarja nagyon adni magát. Eddig 3 keresésemből, csak egyszer láttam. Zolinak is ez az arány, csak épp neki nem csak ebben a szezonban. A havasi szürkebegyek is elég fent voltak, így csak a hangjukat sikerült hallanunk, látni nem láttuk őket. A legérdekesebb egy hamvas küllő tojó volt. Lehangoló volt. Természetesen lefele kaptam rendesen a zrikálást, de ez már csak így megy. Utána haza vittek, és elindultak az Alföld irányába. Néha szívni is kell az embernek, de sosem esik jól.

(A fotón citromsármány, és a nap összefoglalása Pabar Zolitól)

Nehéz határozások

2009-12-11T20:00:00.004+01:00

Délben menetem volt megint, ezúttal is a Laskóvölgyi-víztározóhoz. Ezúttal, az idő rövidsége miatt, csak a gáton és a nyugati parton mentem végül. A tavon: 300 tőkés réce, 110 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 120 kormorán (valszeg az idei utolsó csúcsjavítás), 10 szürke gém. Egy kisebb méretű sirály is volt, de azt a távolság és a gyenge fényviszonyok miatt először nem tudtam határozni. A tegnapi sirály után meg minden ilyen kinézetű madár igencsak felcsigáz. A parton, az erdőből egyszercsak egy hatalmas tojó héja robbant ki. Mindig jó látni ezt a fajt. Mire a tó végére értem a sirály átment a másik végére, innen se lehetett biztosra határozni. De az feltűnt, hogy a kormoránok szép lassan eltűntek a tóról, lassan kis csapatokban elrepülve nyugati irányba. Visszamentem a gát irányába, innen már biztosra megtudtam mondani a sirály faját és korát is. Egy első teles dankasirály volt. Ritkán szoktam ennyit caplatni ezért a fajért. Természetesen a gátőr kutyái is ki lettek eddigre engedve. Egy németjuhász meg egy puliszerűség. Nem túl barátságosak, ha az ember túl közel megy a "revirjükhöz". Megkerültem őket, és a gáton indultam vissza a falu irányába. A gáton felugrasztottam egy fahér szélső farktollú énekest, ami visszaszállt a gátra, és elbújt a betonpadka alá. Ezt még eljátszottam 3-szor mire azt tudtam mondani, hogy nagy valószínűség szerint havasi pityer. Legalábbis nagyon remélem hogy az volt. Sajnos közben a hangját nem hallatta, és a fények már nagyon fogyóban voltak. A falu előtt még egy nagy őrgébicsbe futottam bele, és indultam haza.

Csüllő a Tisza-tavon!

2009-12-10T20:00:00.002+01:00

Kellemes kis madarászatot beszéltünk meg Árpival mára. Terv a szokásos, körbe a Tisza-tavon. Bodzás Jancsi csak fél 10 körül ért be Abádszalókra, így abban maradtunk, hogy majd csatlakozik hozzánk később. Szokás szerint az erőműnél néztünk rá először a tározóra. Itt a szokásos lanyhaság. Majd a félsziget következett, ahonnan látszott, hogy rengeteg bukóréce van a tavon, csak éppen jóval beljebb, mint ideális lenne. Majd a lesnél is megálltunk, de itt se volt túl sok élvezni való, egy rétisast leszámítva. Aztán a Kunsági-csatorna következett. Innen egy északi búvárt végre sikerült látni. Árpi épp szkópolta a tavat, Én pedig valamit szerencsétlenkedtem, mikor is szabad szemmel megláttam egy csíkos szárnyú, fehér madárkát. Fiatal csüllő!!! Gyakorlatilag berepült a képünkbe! Hihetetlen és váratlan élmény volt. A madarat dobálta a szél, és volt, hogy 7-8 méterre repült előttünk, vagy éppen a vízre ült le. Mellesleg Árpi mondta, hogy a búvár mellé beúszott még egy ugyanolyan fajú madár. Megnéztem gyorsan, de inkább a sirályt néztem. Leginkább néhány viharsirállyal barátkozott, de túlságosan nem ragaszkodott hozzájuk. Volt, hogy egy búbos vöcsök vagy éppen kerceréce közelében úszott. Aztán vagy 10 perc múlva elrepült a strand irányába, szigorúan a part vonalát követve. Tavaly már láttam a Balatonon (mikor is a velem utazók közül, csak nekem nyújtott örömet), de ez most sokkal jobb érzés volt. Közben Jancsi meg a busszal zötykölődött haza felé. Nem irigyeltem akkor:-) Megálltunk a kikötő előtt, ahol gyorsan meg is lett újra. Ekkor Árpi kiment Jancsi elé a buszállomásra, Én meg közben tartottam a madarat. Az meg csak nyugisan ült a vízen. Megérkezett Jancsi, és már nézte is. Neki is tetszett:-) Után a madár felszállt és elment a strand irányába, szigorúan a part mentén. Egy ideig követtük, majd elvesztettük. Gyorsan haza vittük Jancsit, hogy letegye a cuccát, és felvegye a szkópját, valamint egy fényképezőgépet. A strandhoz mentünk, ahol láttunk két feketenyakú vöcsköt, meg hogy a bukórécék nagy része bent van a túlsó part mellett. Majd egyszercsak egy sirály jött velem szembe a parton, kis fekete nyakmintával. Visszajött a kis drága! Leszállt ugyanoda, ahol előtte láttuk. Odasétáltunk, és végre sikerült fotózni. Egy darabig elnézegettük, majd visszaindultunk a kocsihoz. Ekkorra már riadóztattunk pár embert, akiknek tudtuk, hogy fontos lenne. Egy részük megköszönt, egy részük hát... hagyjuk. Lényeg, hogy nagyon jót tett kicsi lelkemnek, hogy olyanoknak sikerült megmutatni a Tisza-tavon ezt a fajt, akik korábban játszották a nagyfiút velem szemben. Az élet szép:-) Ezután a Viking kikötőhöz néztünk ki, ahol a szokásos fajok fogadtak. Úgy döntöttünk ezúttal nem a sarudi pangást választjuk, hanem kinézünk a Derzsi-pusztára. Túl sok madár nem volt, ellenben gomba annál több. Meg egy gombász bácsi is. Poroszlóra vettük az irányt, ahol felvettük Danit, és már néztünk is a tóra. Itt lilik megint alig volt, ellenben nyári liba annál több. A múltkori kendermagos récék is eltűntek. A bütykös ásóludak most hatan voltak. Valamint Jancsi kiszúrt egy sokat bukó madarat is. Árpi ránézett elkezdett vigyorogni. Egy tojó jeges réce. Jancsinak ez is új volt, ráadásul Ő találta. Később Dani öccse, István is kijött egy lóval. Innen már haza felé indultunk. Ezúttal Tiszafüreden akartam felszállni a vonatra, de sajna a Hortobágyon lerobbant. Így két órát vártam, és végül busszal mentem haza. Király nap volt!!! Nagyon király!

U.I: másnap még Jancsi látta a csüllőt, harmadnap pedig Török Hunorék, Antal Laciék, Durkó Laliék és még pár ember megnézte. Ezek között is voltak kötözködők:-) Ezután elment világgá. Megnéztem a Nomenclator régebbi adatait, és ha minden igaz 1987 óta ez volt az első megfigyelése a fajnak a tavon.

Ismétlés

2009-12-06T20:00:00.005+01:00

Ma ugyanoda mentem, mint tegnap. Csak éppen most Fitala Csabáékkal gyűrűzni. Most csak szedő voltam, mennyivel kényelmesebb és egyszerűbb így a gyűrűzés:-) Amúgy meg elég gyenge mozgás volt. Ráadásul nemhogy cinegecsapatot, de még csak 1 darabot se fogtunk. Bezzeg mikor egyedül jövök ki... Néhány fekete rigó, vörösbegy és erdei szürkebegy volt a zsákmány. Meg vagy 4-5 olyan madár, amit pár hete gyűrűztem. Csabának kicsit el is ment a kedve a helytől. A sast nem láttuk ma. Amúgy a tegnap is látott mennyiség, és minőség volt a vízen, plusz 2 nagy kócsag és 5 kerceréce (3hím, 2 tojó). Valamint sárgalábú sirályból 11 ( 6 ad., 5 imm.) volt. Kb ennyi a mai nap.

Megkésett tél

2009-12-05T20:00:00.005+01:00

Délelőtt tettem egy szokásos kört a Szalóki tó körül. Ez abból áll, hogy a parton végig megyek, a Hidegvölgyben átmegyek a Laskón, és benézek a Töviskes-völgybe is. Nagyon nem éreztem ma, hogy itt lenne a tél. Az idő és a fajok sem erről tettek tanúbizonyságot. A tavon: 260 tőkés réce, 110 csörgő réce, 9 búbos vöcsök, 112 (új rekord!) kormorán, 6 szürke gém, 5 sárgalábú sirály (1 ad., 4 imm.). A keleti parton indultam ( általában a nyugatin szoktam), és egy kisebb fenyőrigó csapatban kiszúrtam 4 seregélyt. Ez a faj sem jellemző ilyenkor a területen. A part végéhez érve jellegzetes hang csapta meg a fülem. Egy guvat! Nem gyakran hallani, és látni itt, főleg nem ilyenkor. A Töviskesben nem sok minden volt egy kékes rétihéja tojón kívül. Átmentem a Hidegvölgybe, ahol pedig egy fiatal volt a kékesből. Valamint a tónak erről a részéről láttam a már múltkor látott majdnem teljesen öreg rétisast. Épp dolmányos varjakkal barátkozott:-) Laskón átkeltem, és a tó nyugati partjáról megint láttam a sast. Valamint a réce-kormorán tömeget. A bokrosban rigó, vörösbegy, cinege stb, az ilyenkor szokásos énekesek. Visszaértem a gáthoz, ahol megint egy ilyenkor szokatlan faj, egy örvös galamb húzott át előttem. Ezzel a fajjal búcsúztam ez alkalommal a tótól.

Novemberi dömping

2009-11-30T21:00:00.011+01:00

Ahogy ígértem, jön a november. Előre szólok, lehet sokaknak unalmas lehet, és tényleg rengeteget voltam terepen! De így a jó:-)

A hónap első napján Egerszalókon, a tóhoz mentem ki, megtéve a szokásos körömet. A tavon lévő madarak: 150 tőkés, 70 csörgő, 4 kanalas, 1 kerceréce, 1 kis vöcsök, 6 búbos vöcsök, 32(!) kormorán, 17 szürke gém. A nádasban függőcinegék is voltak, amik ilyenkor már nem jellemzőek. A környező területeken pedig szőlőrigók szóltak. Mikor visszaértem a gáton 33 példányos dolmányos varjú csapatra lettem figyelmes. Ezek között felfedeztem 2 fiatal vetési varjat is. Sokan ezt most megmosolyoghatják, de ezen a környéken elég ritka vendég a faj.

Másnap első ökotúrám is megtörtént. Egy házaspárnak mutattam a HNP látogatóközpontjánál erdei fülesbaglyokat, az Öreg-tavakon körülbelül 50 vörösnyakú ludat, és késő délután megtekintettük a darvak behúzását is.

4-én megint a Laskóvölgyi-víztározóhoz vezetett utam. Ezúttal a tó meder szélén mentem körbe. A tavon: 160 tőkés, 70 csörgő, 4 kanalas réce, 6 búbos vöcsök, 31 kormorán, 18 szürke gém (ebből a fajból sem szokott ennyi lenni ebben a hónapban). A tó északi felén ugrasztottam 4 sárszalonkát! Valószínű az első novemberi adata a fajnak a területen. Az iszapon volt még 3 erdei cankó, 2 hegyi és 2 barázdabillegető. Ezek szintén örömet okoztak kicsiny szívecskémnek:-) Mikor majdnem visszaértem a faluba, egy hatalmas fekete sereget vettem észre a levegőben. Vetési varjú csapat! Dömping van a fajból:-) 110 példány mellet szólt minimum 4 csóka is a gruppból. Nekem a faj második megfigyelése a tónál.

Hetedikén gyűrűzni mentem ki a tóhoz. De milyen jól tettem!Még sötétedésben kezdtem neki a hálót állítani, eközben megugrasztottam egy guvatot! Nyáron se nagyon találkozok vele, nem hogy ilyenkor. A tavon: 150 tőkés, 70 csörgő réce, 6 búbos vöcsök, 30 kormorán, 10 szürke gém, 1 hegyi billegető. Átrepülőben volt léprigó, kékes rétihéja hím és 2 holló is. A fogás ( a + után a visszafogások): 4 fekete rigó, 1 énekes rigó, 2 süvöltő (gyűrűzésre új nekem), 5+5 széncinege, 14+4 kék cinege, 1+1 barátcinege, 3+1 vörösbegy, 1 erdei szürkebegy, 1+1 erdei pinty, 7+2 őszapó, 1 sárgafejű királyka és 1 tüzesfejű királyka( gyűrűzésre új). Ez utóbbi ráadásul a tóra is új faj volt! Ahogy sejthető, természetesen sikerült kifognom egy vegyes cinkecsapatot is, ami elég nagy szívás tud lenni, ha egyedül van az ember, és még madárzsákja sincs elég... Elég későn kezdtem összepakolni, így már esteledett mire az utolsó hálót is összeszedtem. Ennek köszönhető, hogy láttam egy 3 egyedből álló daru családot leszállni a tó északi fövenyén. A gátőr mondta, hogy látott már a parton darvakat, de nekem ez volt az első találkozásom velük itt. Kifelé menet apró méretű denevérek még röpködtek, és 1 gímszarvas is bőgött még.

Következő nap Rimóczi Árpival megnéztük a Tisza-tavat. Eredménye: az Abádszalóki-öbölben látott kercerécék, 1 tojó hegyi réce, 14 bütykö ásólúd és 1 sarki búvár. Más nem nagyon volt.

10-én megint az otthoni tóra mentem. Ezúttal csak a keleti parton mentem végig. Eredmény: 200 tőkés, 50 csörgő réce, 13 búbos vöcsök, 56( nő a számuk ) kormorán, 8 szürke gém, 1 guvat hangja és 3 dankasirály. Haza felé menet még összefutottam 3 csicsörkével. Ugyan, ezek a faluban voltak, de akkor is érdekes adat.

Péntek 13: irány Bél-kő! Egerbe menet a buszról 30 példányos vetési varjú csapatot vettem észre. Ha egy üzlet beindul. A buszállomáson találkoztam Gilányi Gáborral és Szabó Antival. Hármasban folytattuk utunk. Az alsó párkányos már találtunk havasi szürkebegyet, Gábornak világ új volt. Majd 2 hamas küllő, házi rozsdafarkú és 2 kékes rétihéja következett, de hajnalmadár sehol. Felmentünk a felső részre, ahol 4-5 havasi szürkebegyet kábé 2 méterről néztük a többiek fotózták is. Aztán egy másik csapat is megreppent. Minimum 16 példány volt fenne. Ennyit láttunk egyszerre, de valószínű 20 feletti egyedszáma a területen. Ezután visszamentünk a párkányra. Anti igencsak lemaradt, mivel a cipő feltörte a lábát. Végül Ő találta meg a sziklapillangót. Gilnek itthonra ez is új volt. Azért mondjuk láthattuk volna sokkal jobban is, de így se volt rossz. (Photo by Gil)

Másnap kiegészültünk Bodzás Jancsival, Durkó Lalival, Nyíri Lacival és Rimóczi Árpival, és nekivágtunk a Tisza-tónak. A Szalóki-öbölben: 3 tojó hegyi réce, 3 füstös réce (Gilnek új), 2 északi búvár (Antinak új), 1 sarki búvár és rétisas. Meg vagy 20 feketenyakú vöcsök, de sajnos a fülest nem sikerült megtalálni. Kicsit ködös, borongós idő volt, és a madarak se voltak túl közel. Poroszlónál, a Valki-medencében rétisas mellett több ezer lilik között 3 vörösnyakú lúd és 9 bütykös ásólúd volt a legérdekesebb. Itt már Bánrévi Dani is velünk volt. Aztán elváltunk tőle, Giltől meg Antitól, és elindultunk vissza a Szalóki-öbölbe. Természetesen ekkor már meglett a füles vöcsök, valamint a récék és búvárok is közelebb voltak. Csak eztán mentünk haza.

November 18-án itthon mentem ki a tóhoz. Már megint. De továbbra is hiába kerestem az évi szokásos búvárt. A vízen volt 70 tőkés, 80 csörgő réce, 12 búbos vöcsök, 46 kormorán, 9 szürke gém és 2 erdei cankó. Egyszeriben nagy riadalom lett, egy subadult/adult rétisas jelent meg! Szeretjük az ilyen vendégeket:-)Út közben sikerült látnom a szezon első komolyabb, kb 350-es fenyőrigó csapatát. Benéztem a Töviskes-völgybe, ahol 2 kékes réti és nagy őrgébics voltak.

22-én megint a tóhoz mentem ki gyűrűzni. Túlságosan a tavon nem volt időm körbenézni, olyan 100-150 tőkés-csörgő összlet, 70! kormorán, 9 szürke gém volt. A parton felriasztottam egy havasi pityert, és a nap folyamán gyakran láttam pontosan 30 nagy liliket a levegőben. A fogás viszont szenzációs volt: 2 nagy fakopáncs ( a hálóban egymás mellett), 9+1 fekete rigó, 2 csuszka, 1+3 széncinege, 6+3 kék cinege, 1+1 barátcinege, 9 vörösbegy, 1 fenyőpinty ( gyűrűzésre új), 1 erdei pinty, 1 barátka!, 4 nádi sármány, 8+7 őszapó, 1 ökörszem és 1 sárgafejű királyka. 47 új gyűrűs! Természetesen közte egy cinege csapattal:-( Szívatás felső fokon.

28-a. Megint irány a tó! Tavon: 260 tőkés réce, 100 csörgő réce, 1 kerceréce tojó, 8 búbos vöcsök, 79! kormorán, 9 szürke gém, 1 nagy kócsag és 17 nagy lilik a fövenyen táplálkozva. Egészséges vadludat még nem láttam a tavon ezelőtt. A parton havasi pityer megint volt, a Töviskes-völgyben pedig nagy őrgébicset láttam. Búvár sehol.

Másnap már volt. Apró szépséghiba, hogy egy másik szalókon, és másik tavon. Tisza-tó, Abádszalóki-öböl, Rimóczi Árpád társaságában megnézve. 2 északi búvár. Még jók: 100 feletti kerceréce, 3 füstös réce, 2 hegyi réce, rétisas és egy aranyos fiatal kis sirály. Sarudon szokás szerint semmi, de az legalább messze. Steiner Attilát kivéve. Tovább Poroszlóra, ahol felvesszük Bánrévi Danit. Legnagyobb megrökönyödésünkre nincsenek a tavon lilikek. Összesen vagy 10 egyed van nyári ludak közé keveredve:-( A levegőben rajol egy 47 példányból álló csapat, de azért nem az igazi. Viszont ragadozókból szenzációs. 2 rétisas, 1 vándorsólyom és 1 immatur fekete sas! Könnyen lehet, hogy a tavalyi példány, csak éppen egy évvel idősebben. Ezen kívül még 4 tadorna volt említésre méltó, és vagy 7-800 kendermagos réce meg 7 kis bukó. Ez utóbbiból itt láttam a szezonban az elsőket.

Rákövetkező nap a Hortobágyra néztünk ki, hátha sikerül sok vörösnyakút látni, és egy jót libázni. Jakab Gergő csatlakozott még hármasunkhoz. Kócsújfalu határában megálltunk, és itt vándorsólymot, barna rétihéját és egy parókás őzbakot sikerült megpillantani. A sólyom hatalmas volt, könnyen lehet callidus alfaj. Majd Kékes-pusztán lilikeket vettünk észre. Habár elég alaposan átnéztük őket, csak 2 vörösnyakút találtunk köztük. Kissé lehangoló, és hol van az a 100-as csapat? Hát nem itt és nem ekkor. Árpi ráadásul öntudatra is ébredt, és elég filozófikus hangulatba került:-) A napot Máta-pusztán fejeztük be. A fejünk fölött lilikek szálltak, de nyakit nem láttunk. Az énekesek meg... hát inkább hagyjuk. Azért leírom. Varjakon kívül a pusztán: 3 nádi sármány, 2 mezei veréb, 1 házi veréb, 1 cigánycsuk és tengelic hangról. Sehol téli énekesek. Lehangoló. A napot végül 1 kis sárszalonka mentette meg. Meg az a 4-5 rétisas, amit az Öreg-tavak szélénél láttunk.

Ennyit a novemberről, és akkor jöhet az aktualizálás!

Nagyon sok minden

2009-11-30T20:00:00.008+01:00

Szervusztok Kedves Olvasók (ha még léteztek:-))!

Kissé rég írtam már ide. Ennek nagyon sok oka van, amiket részben el is fogok mondani. Vannak rajtam kívül állók: gép-, net-, és időhiány. Rajtam álló okként a kedvhiány említhető. Néhány nagyobb pontban szedtem össze, mi minden történt velem az elmúlt félévben, ezt alant fogjátok látni, nem feltétlen időrendi sorrendben. Jó olvasást!

Emberek: na, ez a kényes ügy:-) A kedvhiány is ide vezethető vissza. Az a lényeg, hogy volt egy botránykuvik a Bükkben. Én megnéztem egy nappal korábban, mint mások, és ez sokaknak nem tetszett. Aztán egy kis anyázással a birding.hu-n felhúzták nekem is az agyam. Ha akkor nyugisabb vagyok, mennyivel kevesebb utálnának most:-) Az a lényeg, hogy volt amit Én rontottam el, volt amit mások, de a legjobb, hogy nem kevés olyan dolgot állítottak rólam, amit nem tettem és nem is mondtam. Amennyit sértegetek és zrikálok embereket, nem kell még, hogy hozzá is kölcsenek... Na ebből lett egy jó kis sértődés. A legjobb, hogy egy olyan akart erkölcsről kioktatni, aki még csak átvert. Utána próbáltam mindenkivel szemben korrekt lenni, de ezt mások eltolták, és utána már tényleg mindenki rám haragudott. Aztán volt egy kis zalai kirándulás is. Itt megkértem utastársam, hogy kérdezze már meg a házigazdákat, hogy nem okoz-e gondot, hogy haverom engem is elhívott. Nem kérdezte meg, és az egyik bánta. Na, itt is Én jöttem ki szarul. Majd jött egy kis héjás anyázás, amibe persze beleszóltam:-) Nem bírtam ki, és nem is bántam meg. Legutóbb meg egy madarász "barátom" volt gyáva, hogy kiálljon mellettem, és szúrt így hátba:-) Ez van, lehetett volna ezeket a dolgokat jobban intézni, de ebből a helyzetből kell kihozni mindent, amit csak lehet. Természetesen voltak kellemes meglepetések is, de azok annyira nem érdekesek mások számára. Lettek új ismerőseim is, és rájöttem, hogy itt ténylegesen nagyon kevés "nem-érdek" típusú kapcsolat van. Ja, az MME ökotúravezetője is lettem, csak hogy még több ok legyen az engem nem kedvelőknek:-)

Lopás: ebből is kijutott idén. Ez augusztus 12-én történt meg velem, a Laskóvölgyi-víztározónál. Horgászati tilalom volt, gondoltam kimegyek nyugiba gyűrűzni, meg tanulni a KRESZt. Az utolsó háló állításánál egy bokor betakart a cuccomhoz. Hallom, hogy egy kocsi legurul, majd gyorsan el is húz onnan. Mire visszasietek a dolgaimhoz, már nincsenek meg. Elvitték a táskám,benne a távcsövem, irataim, pénzem, határozóim, madárgyűrűim, fényképezőgépem, de még a szaros madárzsákokat is. Nagyon remélem elkaptak tőle egy kis H5N1-et, és beledöglenek. Azóta már csak a fényképezőgépet, valamint a távcsövem kéne pótolni, de sajna nem akarja a kereskedő hozni, és addig csak sógorom régi binokulárjával szenvedek. Emiatt a lopás miatt még egy ideig ismerőseim, és saját régebbi fotóim lesznek a blogban, sajna.

Madarak: szerencsére ilyenek is voltak. Március közepén Bél-kőn hajnalmadár és havasi szürkebegyek. A hónap végén volt a gatyáskuvik fészkelési kísérlet a Bükkben, amit nekem is sikerült látnom. Mellesleg itt láttam életemben először párzó keresztcsőrűeket. Ugyanekkor az aggteleki populáció császármadarai közül is sikerült egy párat látnom, valamint ugyanitt búbos cinegét, vízirigót, kormosfejű cinegéket és egy rakat keresztcsőrűt. Március és április fordulóján borzas gödényt láttam a Csaj-tavon, majd másnap a Hortobágyi-halastavakon is. Április 1-én fakó réti tojót láttam az Öreg-tavakon, 3-án pedig füleskuvikokat hallottam Egerszalókon. E hó negyedik napján pedig megtört a jég, és Bélapátfalva mellett sikerült végre két fehérhátú fakopáncsot megpillantanom. Végre ez is megtörtént:) Lefelé jövet láttam az idei évem eddigi utolsó csonttollúit is, szám szerint 14-et. Nyáron is sikerült fehérhátúkat látnom a Bükk-fennsíkon, vagyis csak az első volt nehéz itt is. Ugyanitt erdei szalonka és uráli bagoly is volt. Kaba és Hortobágy tavi cankót, tadornát, parlagi sast, kis pólikat, hegyi récét hoztak. Mezőkövesden pedig 3 ( de lehet hogy 4) sárga billegető alfaj volt ebben a hónapban. Ragadozó kiülések során békászó sas, kígyász- és darázsölyvön kívül sötét törpesast is sikerült látni. Ezt az egyik megfigyelő később még egyszer megtudta nézni. A kövirigót is kerestem, de sajnos hiába. Vonatról Hortobágyon pásztormadarat is észleltem. A tarnai táborba is lenéztem, az se volt éppen rossz, bár sok időt nem tudtam ott tölteni. A nyár második felében pedig szokás szerint jött a gyurgyalagok felmérése. Itt a pozitív hozadék 2 szalakóta látványa volt a Bükkalján. Ez idő tájt láttam Cserépfalu mellett kis kormoránt és nagy fülemülét (szintén Bükkalja újak nekem). A lopás idején pedig öreg bakcsó és minimum 3 törpegém volt Egerszalókon. Az ősszel kevesebb időm volt madarászni, de október közepén azért beerősítettem. De a gyűrűzés sok időt elvitt. Azért október végén láttam az első havasi szürkéket a Bél-kőn, de ekkor még a hajnalmadarat nem. Októberben megkezdődött a Tisza-tavi madarászás is, ez heringsirály megfigyelését is eredményezte. A hónap legvégén letviccseltem a szegedi Fehér-tavon talált hosszúcsőrű cankógodát. Ezzel tovább bővítve azon madarak sorát, amit Én láttam utoljára az országban. Majd bedübörgött a november, rengeteg terepi nappal:-)

Gyűrűzés: februárban végre meglett az engedélyem, énekes madarakat gyűrűzhettem végre! 2009. május 21. Ekkor gyűrűztem meg az első madaramat. Egy mesterséges odúban lakó fiatal seregély személyében! 2009. június 17.Az első hálózásom. Egy 4 napos tábor volt a Bükk-fennsíkon. 90 madarat fogtunk, köztük közép fakopáncsot, citromsármányt, erdei szürkebegyet, sárgafejű királykát, fenyvescinegét, örvös légykapót és hegyi fakuszt. Egy napot otthon is gyűrűztem a kertben , majd egy hétvégét Telekhalmán is lenyomtam. Itt kékbegy, barkóscinke, fülemüle, függőcinke voltak a gyakori nádi énekeseken kívül. Valamint egy gyűrűs sitke! Ezután gyurgyalagot gyűrűztünk Makláron. Próba volt, lehet később komolyabb keretek között is megy majd. Augusztus első napjaiban 2 füleskuvik fiókára raktam gyűrűt. Ez a Hidegvölgyben volt, az általam kirakott odúban. Sarlósfecskét pedig Miskolcon patkoltam. Ezt egy család nevelte fel, és sikeresen szárnyra kelt. Majd a Szalóki tónál gyűrűztem, hogy utána ellopják a cuccom. Szeptember elején szintén a tónál gyűrűztem több alkalommal. Érdekességnek beesett egy vadgerle és egy kis légykapó. Majd a hónap közepén Barabáson, a Kaszonyi-hegyen gyűrűztem egy hétig. Több mint 500 madárra került ekkor gyűrű. Érdekesebbek: lappantyú, sárgarigó, ez utáni következő ellenőrzésben, ugyanabban a hálóban csíz, 8 kerti rozsdafarkú, kis és nagy fakopáncs, valamint nagy fülemüle visszafogás. Utóbbi alig tudott repülni, olyan hájas volt:-) Iszonyat jó volt! Miskolctapolcán is többször tartottam bemutatógyűrűzést, madármegfigyelő napokon pedig Egerszalókon és Poroszlón, valamint egyszer Felsőtárkányban egy gyerekcsoportnak. Október elején egy gyűrűzőtábort rendeztünk a Les-réten. 203 madár lett kis alumínium darabbal ékesítve, pl szajkó és 2 zöld küllő is. Azóta főleg a Laskóvölgyi-víztározónál jelöltem, többek közt közép fakopáncsot és szajkót. Fitala Csabával is voltam kint néhányszor szedőként, így jutott a kezembe kis lile, kakukk és bajszos sármány. Szeptember közepén megint vizsgáztam, akkor limikóla és ragadozóengedély volt a cél. Legnagyobb megdöbbenésemre ez sikerült is:-) Ezeket még nem tudtam használni, de majd idővel.

Körülbelül ez történt velem, madarászati szempontból, az elmúlt pár hónapban. Ígérem következő bejegyzésem napokon belül várható, és akkor novembert veszem górcső alá, majd pedig jönnek majd az aktuális események.

Üdv, BP

Hattyúnász a Bükkalján

2009-03-14T20:00:00.006+01:00

Fitala Csabával és Incivel az egerszóláti libanevelő tavat vettük reggel célba. Gyűrűzni és madarat megfigyelni szerettünk volna. Kiérkezéskor látszott már, hogy ma nem sok "extrával" lesz dolgunk. Az idő viszont csodálatos, napsütéses volt. A hálókat gyorsan feldobtuk, és ránéztünk a tóra. Néhány szürke gém, nagy kócsag, búbos vöcsök, tőkés és csörgő réce, szárcsa mellett némi örömet 3 barátréce, 1 helyi viszonylatban korainak számító kis vöcsök és egy bütykös hattyú jelentett. Az első ellenőrzéskor fekete rigó, kék cinke és széncinke volt a hálókban. Később sem sokkal több madarat fogtunk, még vörösbegyek és mezei verebek színesítették a napot. De az ellenőrzések között sikerült észlelnünk éneklő erdei pacsirtát, hallottunk hollót és előkerült a hattyú párja is. Ezek igen élénk nászviselkedésbe fogtak. Hiába minden, itt a tavasz:) Tavalyi évet is itt töltötte egy hattyú pár, de akkor fészkelést nem sikerült bizonyítani. Ha idén sikerülne, akkor az a második lenne a Bükkalján ( az első 2003-ban, a Laskó-völgyi víztározón volt). A gyékényesből még barkóscinegék hallatszottak, amelyek több, mint valószínű, hogy költenek a területen, valamint egy menyét tett nálunk látogatást. Dél körül leszedetük a hálókat, és átnéztünk Egerszalókra is. A víztározón nagyon kevés madár volt, de ez már eléggé megszokott itt... Viszont fajszámban nem volt rossz: 10 búbos vöcsök, 5 kormorán, 4 szürke gém, 30 tőkés réce, 8 böjti réce, 6 kontyos réce és 5 fütyülő réce lebegett a tavon. A bejáratnál ráadásul az itteni idei első 3 sordély és mutatkozott. Kora délután indultunk haza, ebben a napban ennyi volt. De azért nekem tetszett:)

Récetömegek és eső...

2009-03-13T20:00:00.009+01:00

Kiskörére buszoztam ki reggel, mivel oda volt megbeszélve találkozóm Durkó Lalával, Nyíri Lacival és Hegyesi Attilával. A Tisza-tavat akartuk lemadarászni, ami hellyel-közzel sikerült is. Az odafelé vezető úton egy kuvik örvendeztetett meg, amely a szomorkás időben egy kéményen ücsörgött Kisköre határában. Az idő a nap nagy részében esős-havas esős-havazós volt:( Abádszalók felé indultunk, ahol az öbölben 3-5 ezer közötti barátréce volt, 1000 körüli szárcsával és kontyos récével kiegészülve. Ezeken kívül viszonylag nagy számban volt jelen tőkés, fütyülő , csörgő és kerceréce, búbos vöcsök, kócsag, szürke gém és kormorán is. Életemben nem láttam még ennyi kontyos récét egyszerre! Az első ritkábbnak mondható faj egy kis fakopáncs tojó volt:) A vízen pedig Köre és Szalók közt félúton Lala kiszúrta az első hegyi récét. Minden bizonnyal egy másodéves hím madár volt. Aztán a Viking kikötőnél pedig én láttam meg 3 tojó egyedet. A strandról is benéztünk, ahonnan jobban láttuk a kacsákat. Innen 6 tojó, 3 öreg és egy másodéves gácsér hegyi récét vettünk észre, így az elsővel együtt összesen tizenegyet láttunk! Az évem első cigányrécéje is itt volt (csakúgy, mint tavaly), egy gyönyörű hím személyében. Az úton és mellett pedig 4-5 léprigó szedegetett. Eztán Kiskörén a strandra néztünk ki, ahol is 100-150 sirály volt, de kizárólag dankát, sztyeppit és vihart találtunk köztük. Barázdabillegető is akadt szépen az iszapon, meg mintha piroslábú cankót is hozta volna az időnként felerősödő szél. Utána következett Sarud, ahol láttuk végre a mai első kis bukókat is. Amúgy itt a szokásos pangás volt. Poroszlón, kezdésként az útról néztünk rá a vízre. Itt is akadt 150-200 bukóréce, főleg barát és kontyos, de képviseltette magát kerce és vagy 20 kis bukó is. Ezenkívül kendermagos réce érdemel említést. A másik oldalon pedig 20-25 bütykös hattyú alkotott látványos gruppot. A gáton menet pár száz libával találkoztunk, de csak nagy lilik és nyári lúd volt köztük. Ekkor hallottunk egy nagy póling-szerű hangot, valamint láttunk egy szőlőrigót is. A kis kormorán-toronyról ismét érdekes látvány tárult elénk. Én először a vándorsólymot néztem meg, amely most is a szokásos fáján ült. Úszó récéből itt kb 700 példányt láttunk. Ez a szokásosnál némileg kevesebb, de legalább fajokban széles spektrumú összlet volt:) A már megszokott tőkés-csörgő-fütyülő-kendermagos-nyílfarkú kacsák mellett, az idei első kanalas és böjti récéimet láttam itt. Valamint nem sokkal ezután a hasonlóan éves új barna rétihéja is végre szemem elé került. Ezen kívül még volt két rétisas, 3 vetési lúd, és az itt is legalább 3-szor halott piroslábú cankó végre átrepült előttünk. A nézelődés megunása után megpróbáltam Poroszlóról haza jutni vonattal, de pont lekéstem. Így Abádszalókra átmentem a kis csipet-csapattal, és onnan mentem haza. Nem volt rossz nap, sőt!

Bukó a tavon

2009-02-15T20:00:00.001+01:00

A Laskó-völgyi víztározóhoz most mentem ki idén másodjára. Az első alkalommal még teljesen le volt fagyva. Kezdésnek felmentem a gátra, és ránéztem a tóra. Egy madár se volt rajta! Hiába néztem meg 4-szer, 5-ször, nem változott a helyzet. Igencsak elgondolkoztam a haza menetelen, mikor egy gatyás ölyv átszállt mellettem. A pozitív jel megvolt, így hát kénytelen voltam folytatni a madarászatot. Elindultam a nyugati parton, de néhány egerészen és 2 hollón kívül semmi emlékezetes. Ha csak a hideg szél és a hatalmas sár nem az. Majd cinegecsapat és csuszka. Mikor már elég mélyen jártam a tó mellett, megint ránéztem. Egyetlen egy madár volt a tavon, de az egy nagy bukó gácsér volt! Rég láttam már ezt a fajt itt. Gondoltam átmegyek a másik oldalra, megpróbálom fotózni. A patakon átkelés kicsit gázosabb volt, mint gondoltam. A sok csapadéktól meg volt duzzadva, így sikerült mindkét hótaposóm megmeríteni:-(Őszapó csapat, 3 énekes rigó és szajkók után kiérek a partra. Keresem a bukót, amelyet kicsit odébb meg is találok. Állítanám rá a gépet, és ekkor megindul, és elrepül a gát elé. Mit lehet tenni, Én is elindulok kifelé. A parton néhány nádi sármány szedeget, de van amelyik már énekel is. Azért út közben rápillantok a tóra, hátha visszajön a madár. El is indul visszafelé. Messze van, azért rálövök pár kockát, mikor jön egy pár idióta csónakos horgász és elzavarja. Nem tudom hallották-e, amit a partról kaptak tőlem, de valószínű nem, mert akkor kijöttek volna. Megint vissza a tó belsőbb részére. Itt észre veszem, hogy 1 szürke gém, és némi kacsa is bejött. Leszámolom: 83 tőkés és 9 csörgő réce. Ez még mindig kevés. Megint csinálok jó pár képet, egyik rosszabb, mint a másik, majd elindulok kifelé. 2 holló megint elrepül mellettem, de ezek legalább már alacsonyan mennek. Kint még az út melletti részre ránézek, ahol jó pár szarka, dolmányos varjú van. Odébb meg egy méretes fenyőrigó csapat tengelicekkel. A rigók között legalább egy szőlőrigót is látok. Ezután elindulok haza felé. Nem volt egy nagyon jó nap, de a gatyás ölyvért és a nagy bukóért megérte kijönni.

Egy érdekes kánya

2009-02-14T20:00:00.005+01:00

Szabó Attilával beszéltem meg már madarászatot. Mezőkövesden vett fel, és indultunk a Hoór-völgyi víztározóhoz. A keleti parton álltunk meg a kocsival, és vártunk egy fél órát, hátha jön más is a bejelentett túrára. Közben egy barázdabillegető szállt át felettünk, és átnéztük a kacsákat. A horgász volt az egész tavon (ilyen se nagyon volt az elmúlt pár évben), de ennek ellenére a récék nagyon ijedősek voltak. A tavon: 100 tőkés, 25 csörgő, 20 fütyülő réce, 1 pár kendermagos és 2 nyílfarkú gácsér, valamint 1 búbos vöcsök tartózkodott. A gáton indultunk meg. Már onnan láttuk, hogy a másik oldalon vadásznak, ami különösebben nem zavart engem, de meglett, hogy a kacsák miért ilyen idegesek. A nyugati oldalon sétáltunk végig. Túl sok érdemleges nem volt, míg a kíméleti részre nem értünk. Itt egy 150-es énekes csapat, ami főleg nádi sármányból állt, de szép számmal volt benne citromsármi, kenderike és mezei veréb is. 4 kék galamb, 3 holló, 5-6 kékes rétihéja és 1 gatyás ölyv volt még érdekesebb, valamint egy a vízben lévő fákon csücsülő nagy őrgébics. Utána a vadászoknál mentünk ki, akikkel/amikkel beszédbe is elegyedtünk. Az egyik elmondta, hogy csak "csődörköni" jött ki, nehogy az asszony befogja valami házi munkára. Fácánra vadásztak, de a puskaropogásból ítélve vagy túl kevés, vagy túl sok célzóvizet ihattak. Miután sikeresen megszabadultunk tőlük, az erdő melletti részt jártuk be. Itt újabb holló mellet a legérdekesebb 1 énekes rigó volt. A keleti parton visszafele még bele botlottunk 4 barázdabillegetőbe. Jó tudni, hogy már itt vannak ezek a csöppségek, és nemsoká jön a tavasz. A vízen még pluszként bejött egy kárókatona, amit az egyik horgász zseniális érzékkel vidrának határozott:-) A kocsinál felötlött a gondolat, hogy kinézünk Poroszlóra, de sajnos az ottani rossz időjárás miatt ez kútba esett. Így inkább Gelejre indultunk. Gelejen a gyepen rengeteg nagy kócsag és szürke gém álldogált. A kis tavakon összesen két bütykös hattyú volt. Hát... ez nem sok. Akkor irány a nagy víztározó. Az egyik kis tavacska mellett látszott néhány tőkés réce, de az se volt sok. A tó előtti facsoportban már messziről látszott egy nagy ragadozó, de csak akkor néztünk rá, mikor már mellé értünk olyan 25 méterre. Kiszálltunk, a madár pedig meglebbent. Hirtelen szánk is tátva maradt, mivel ez egy kánya volt!!! Annyit láttunk belőle, hogy vöröses a hasa. Emiatt, és az időpont miatt vörösre gondoltunk. Csak később derült ki, hogy mekkorát tévedtünk. Egy barna lánya volt, amely ráadásul a migrans és a lineatus alfaj közötti átmenetnek tűnik. Az év idén is tartogat számomra érdekes madarakat:) Elröpülőben 3 ölyv kezdett vele szórakozni, és nagyon jól látszott, hogy mennyivel kisebbek. Aztán a távolban lecsapott, és elvesztettük szem elől. A tavon itt 3 kormorán volt, de a nádban volt valami nyílt vízfelület, ahonnan repkedtek ki a nagy lilikek. A tó mellett pedig egy ló, és egy igen kis méretű kecske. Nagyon jópofa kis jószág. Ezután elindultunk megint megkeresni a kányát, de nem találtuk. Mezőcsát felé is elnéztünk, de gatyás ölyvön kívül csak gyakori fajok voltak. Ma ugyan sok madár nem volt, de ez a kánya sokáig emlékezetes marad.

Sarki sirály-tviccs!

2009-01-29T20:00:00.006+01:00

Tegnap jött az sms, hogy Dunavecsén fiatal sarki sirály van. Én másnap hajnalban Rimóczi Árpival, Kollár Lajossal, Kiss Ádámmal és Németh Tomival indultam neki. A madarat reggel is látták már, mire a kikötőhöz értünk már csak SKÁ volt ott, és próbálta fotózni. A zuhogó esőben oda siettünk hozzá, és szabad szemmel lehetett látni a pár ezer danka között levő fiatal sarki sirályt! Idén már a második új fajom, és az évben a 100. látott fajom! Szép kis jubileumi faj:) Jó ideig elnézegettük a kellemetlenül szemerkélő esőben, és ezután tovább indultunk a környező Duna szakaszokat átnézni. Túl sok szerencsénk nem volt ezzel, mivel semmi ritkább fajt sem láttunk. A legérdekesebbek az egyik mezőgazdasági területen látott néhány sordély, a Dömsödben látott kb 20 keresztcsőrű, valamint az egyik holtágban észre vett kis kormorán. Ezelőtt azért még Árpi meg Ádámka megpróbált csobbanni a Dunában egyet, csak végül nem tudtak annyit csúszni, amennyi kellett volna. Ráckevére is kilátogattunk, ahol messze a legtöbb réce volt, de sajnos itt is a legritkább faj a kerceruca volt. Voltak még nagyon szelíd szárcsák is, és Tomi, Mizse meg Edem meg is próbálta fogni őket. Természetesen nem koronázta siker próbálkozásaikat. Aztán elkezdtél etetni a madarakat mindenféle kifli, kenyér és egyéb pékáruval. A bütykös hattyú családot is sikerült a oda vonzani, de a gyűrűs öreg hímet sehogy sem tudták olyan közelre csalogatni, hogy eltudják kapni. Pedig de megnéztem volna, ahogy valamelyik lököttet berántja a vízbe:) Haza fele menet még egyszer beugrottunk a sirályhoz, amikről valamivel normálisabb képeket is sikerült ekkor csinálni. Itt találkoztunk Madzóékkal. Ezután elindultunk Szolnokra, és onnan haza. Jó kis nap volt, amely ráadásul hozott egy új fajt számomra.

Vidra a pusztán

2009-01-26T20:00:00.009+01:00

A hortobágyi Öreg-tavak és Máta-puszta megtekintését terveztem mára. Reggel a halastavi megállón szálltam le, és itt egy csapat citromsármány fogadott. A főgáton indultam el, és a tavak mind le voltak fagyva, így mindössze az énekesekben volt némi bizodalmam. De azok között főleg kék, szén-, barkóscinkék és nádi sármányok voltak. A nádvágók voltak a legaktívabbak itt. Egy vidrát azért sikerült pár pillanatra látnom a csatornán, de már bukott is le. A Kondás sarkánál sikerült meglátnom az első függőcinegét, majd egy további csapat is volt belőle. A Kondás nem volt teljesen lefagyva, de főleg tőkés récék voltak rajta, valamint egykét nagy lilik, nyílfarkú réce és bütykös hattyú. Átballagtam a tó másik oldalára, mivel ott még jó adag réce volt. De mire átértem egy kedves rétisas átzavarta a másik részre az összes kacsát. Úgy döntöttem nem szenvedek velük többet, hanem neki indulok a pusztának. Itt sokáig csak némi kékes rétihéja, vörös vércsék, őzek és verebek szórakoztattak. Átszállva elvétve egykét fenyőrigó és nagy lilikcsapat. Ennél azért többre számítottam. Utána észrevettem egy nagyobb sólymot: egy kerecsensólyom volt. Az idei elsőm! Majd a tócsák közt ugrálva megreptettem egy nagyobbacska énekest is, ami egy mezei pacsirta volt. Tovább haladva nádi sármányok voltak, majd csak az utolsó pillanatban vettem észre egy csapat sárgacsőrű kenderikét (11 példányt), de már repültek is tova. Nem sok látnivaló van ilyenkor a pusztán, de Én még azt is elzavarom... Alaposan bejártam a pusztát, mikor elértem a levezetőcsatornához. Ezen fura módon volt szabad víz is. Elindultam a híd felé, mikor is egy vidrát vettem észre. Először még tisztes távolságból próbáltam fotózni, és követni. De a fényképező exponálása felkeltette az érdeklődését és oda úszott hozzám! Leírhatatlan élmény volt! Aztán tőlem 4-5 méterre kifeküdt a jégre, és elkezdett vakarózni, a hátát dörzsölni a jéghez. Legalább negyed óráig tudtam nagyon közelről megfigyelni ezt a nagyon félénk, és aranyos állatot. Csodálatos találkozás volt! Kifele menet még ránéztem a pajtára valamelyik bagoly reményébe, de nem jártam sikerrel. De legalább a csizmáimat sikerült eláztatnom, és beázatnom a sok hülyéskedés közepette:) Nem gyengén felspannolva mentem vissza Debrecenbe, mivel szenzációs perceket okozott nekem ez a vidra.
Éves lista: 99 faj

Lefagyva

2009-01-24T20:00:00.009+01:00

Ma Árpi, Mizse és Bodzás Jancsi társaságában elindultunk Nyékládházára, hogy megnézzük a bányatavakat. Mikor odaértünk, akkor jött a depresszióba ejtő felismerés. Minden le van fagyva! Ezt a szívást! Akkor irány a Bükk, méghozzá a Keleti-Bükk. Miskolcon át vezetett az utunk, ahol otthon ritkán látható madarakat láttam: vetési varjakat:) Ezután felnéztünk a Garadnára és Szinvára, de se vízirigó, se hegyi billegető nem volt sehol. Viszont egy 36 példányos csonttollú csapat átrepült felettünk Felsőhámoron. Jávorkutat vettük utána célba. Út közben rengeteg helyen találkoztunk keresztcsőrűekkel, a nap során minimum 70-et láttunk. Az egyik helyen, ahol megálltunk egy 60-70 példányos cinegecsapatba futottunk. Csak eztán értünk Jávorkútig. Itt táblán láttam fehérhátú fakopáncsot, de máshol csak nagyot. Éves listámra új faj lett parkolóban a citromsármány. Elég gáz, hogy egész eddig nem sikerült belefutnom. Utána bolyongtunk egyet az erdőben, ahol a legjobb dolog a hegyi fakuszok sokasága volt, és egy 300 körüli fenyőpinty csapat. Majd kiértünk egy tisztásra, ahol 20-as szőlőrigó és 50-es csonttollú csapat volt. A fenyvesekből kormosfejű cinke hangja hallatszott ki, de akkor nem voltunk benne biztosak, így be se írtam:) Ezután visszaindultunk a síkság irányába. A Bükk mentett a napon, különben elég borzalmas lett volna.
Éves lista: 94 faj citromsármány

Útban a vonathoz

2009-01-22T20:00:00.005+01:00

Ma délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a behavazott kertünkben egy énekes rigó van. Habár költ nálunk a faj, azért ebben az időben valahogy nem számítottam rá. Utána mentem a vonathoz, és átmentem az Érsekkerten. Ennek a jutalma 2 átrepülő keresztcsőrű és az idei évem első hegyi billegetője volt. Mellesleg a billencs tojó színezetet viselt.

Szigorlat után

2009-01-20T20:00:00.004+01:00

A tegnapi egyetem környékére menés közben látott 11 csonttollú után, ma újra sikerült látnom őket. Ezúttal egy jelesre teljesített ökológus szigorlat után beültünk az egyetem melletti kocsmába. Az udvaron történő levegőzés közben előbb egy házi rozsdafarkút vettem észre, majd pedig egy 120-as csonti csapat húzott át felettünk! Ha tudtam volna, hogy ilyen, gyakrabban jártam volna ebbe a pubba:)

A lefagyott Kecskeri

2009-01-18T20:00:00.008+01:00

Pusztázást beszéltünk mára meg Rimóczi Árpival és Kiss Ádámmal. Én Kisújszállásra vonatoztam, és miközben vártam rájuk találkoztam 3 keresztcsőrűvel. Árpi megjött Kollár Lajossal (aka Mizse) és indultunk Ádámért. Kezdésnek megnéztük az általam már látott réti fülesbaglyot, majd kikocsikáztunk a pusztára. Itt kezdetben túl sok izgalom nem volt, a tó is le volt fagyva, madár is alig mozgott. Egy csapat kék galamb jelentette az első látnivalót. Majd egy réti fülesbaglyot is sikerült véletlenül ugrasztanunk. A pusztán való bolyongás közben láttuk és hallottuk az átrepülő 7 példányos sárgacsőrű kenderike csapatot. Na, ezt a fajt már majd egy éve nem láttam, és attól függetlenül örültem neki, hogy ha nem szólnak akkor lövésünk sem lett volna mik repülnek. A pusztán természetesen az ilyenkor szokásos fajokat (kékes réti, ölyvek, nádi sármány stb.) láttuk, bár továbbra sem voltak sokan. Innen Ádám vezetésével egy olyan repceföldre néztünk át, ahol szoktak lenni túzokok. Európa "struccait" nem láttuk, helyette kaptunk egy rakat őzet a képünkbe. Meg egy átrepülő havasi pityert. Elnéztünk még a X-es táozóhoz is, de itt csak Mizse kócsagfotózási próbálkozásain derülhettünk. Végül Kiskörén a Tiszára pillantottunk, de ez már csak a vég elodázása volt ( a fotó is ott készült). Nem volt valami túl eredményes nap, de mit vár az ember télen egy alföldi pusztától...

Vándorsólyom Nyíregyházán

2009-01-13T20:00:00.004+01:00

Haverom elkísértem Nyíregyházára, és a lakásukhoz vezető úton az egyik templom tornyán láttam egy vándorsólymot! Körülbelül ennyi a történet, de legalább yearlistre megvan a kedvenc sólymom:)

Vonattal fenyőszajkótól réti fülesig

2009-01-12T20:00:00.007+01:00

Két faj megnézését, és fotózását iktattam be mára: a Bocskaikertben fenyőszajkóét, és Kisújszálláson réti fülesbagolyét. Fel is szálltam reggel a vonatra, és irány a pöttyösöket keresni. Leszállás után körülbelül 3/4 órával és két keresztcsőrűvel odébb megpillantottam az első fenyőszajkót! Épp mogyorót lopott az egyik kertből, és egy fenyőfán fogyasztotta el. Egy ideig folytatta ezt a tevékenységet, mikor gyanús lett, hogy talán többen is vannak. Ekkor elrepült egy madár. De egy másik rögtön ott volt a helyén. Ráadásul az első egyed sem repült túl messzire. Majd kisvártatva feltűnt még egy, amelyik egy apró fenyőbe szállt be. Kár, hogy volt kerítés, mivel így nem tudtam két méternél közelebb menni a bujkáló madárhoz. A másik kettő pedig egy darabig háztetőn és fákon mászkált. Mikor már éreztem, hogy menni kell a vonathoz, érzékeny búcsút vettem tőlük és elindultam Kisújra. Itt várt Kiss Ádám, és elindultunk a baglyokhoz. A réti fülesbagoly erdeik közt ült a megszokott fáján és ágán. Annyira volt aktív, mint egy preparátum:) De a helyiek elmondása szerint itt az összes réti füli ilyen. Azt viszont láttuk mikor köpetelt! És megmozgatta a fejét, mikor Edem megpróbálta megkeresni a köpetet! Tehát biztosan él. Így pipálható éves listán:):):) Egy ideig elnézegettem, majd elindultam Debrecenbe.
Éves lista: 87 faj fenyőszajkó, réti füli

Élet a jégen

2009-01-11T20:00:00.006+01:00

Napom fő- és/vagy fénypontja a Laskó-völgyi víztározóhoz való kiruccanásom volt. A gátra felérve láttam hogy víz nincs, csak jég. Meg egy rakat korcsolyázó. De ettől függetlenül két tucat tőkés réce átrepült felettem:) A nyugati oldalnak indultam, de előtte még a gáton beleakadtam egy rakat fenyőrigóba. Alapos átvizslatás után sem találtam mást köztük, mint néhány pintyet és kenderikét. Meg odébb 1 kékes rétihéját. A nyíresben, a szokott revírben egy fekete harkály verte iszonyatosan a fát, és készítette friss odúját. A gátőrház előtt egy erdei szürkebegy hívta fel magára a figyelmet. A háznál pedig madáretetőt vettem észre. Hatalmas élet volt rajta: cinkék, zöldikék, verebek, rigók, meggyvágók és csuszkák harcoltak a falatokért. Egy jó ideig elnézegettem őket, majd tovább indultam. De látnivaló nem akadt utána több. A szokásos énekesek mellett a nádi sármányok viszonylag nagy száma volt említésre méltó. Valamint az, hogy lökött fejjel átkeltem a befagyott Laskó patak legszélesebb részén. Emlékeim szerint itt volt a legsekélyebb a víz, de jó érzésnek akkor sem nevezném, mikor az ember tudja, hogy a lába alatt egy kis reccsenés és már kész is a fürdő! Szerencsére ezt megúsztam, de meg is fogadtam, hogy többet itt nem megyek át. Ezután már csak a Töviskes-völgybe kukkantottam be, ahol egy csendes zöld küllő érdemel említést. Túlságosan nem volt eseménydús a nap, de a patakon való átkelés azért megdobogtatta a szívem.

Ködszinkron

2009-01-10T20:00:00.008+01:00

Sasszinkront szerveztek mára, és Én természetesen ebben is részt vettem. Vonattal mentem le a füzesabonyi találkozóra. De ahogy mentem, Maklár és a célállomás között hirtelen ködfalba ütközött a vonat. Hát ez így nem lesz túl jó - gondoltam magamban. Így a 8 órás indulást eltoltuk egy órával, hátha oszlik közben valamennyit a köd. De nem nagyon oszlott:( Végül a Sarud és Poroszló közti gátszakaszt kaptam meg. 2 Becseivel, Karesszal, az infóssal, és a barátnőjével alkottunk egy csapatot. Induláskor 17 daru repült át felettünk. Ez legalább jó volt. Utána viszont... Legyen annyi elég, hogy csak kb. 20 méterre láttunk, és a szánkózók és lékhorgászok is addig voltak bent a tavon, így megfosztva minden lehetőségtől, hogy jégen ülő sast lássunk. Természetesen a víz is csontkemény jéggé volt fagyva. A légtérben néha hallatszott 1-1 nyári lúd és/ vagy lilik csapat hangja, de látni nem sokat sikerült belőlük. Már Poroszlónál jártunk mikor oszlott a köd. A falu mellett sikerült egy énekes rigót is látni, amely felüdülés volt az egész napos fekete és fenyőrigó, főleg hang-, dömping után. A vasúti hídon átmentem, hogy megnézzek közelebbről egy karón ülő ragadozót, ami "természetesen" egy egerészölyv volt, mikor lenéztem a hídról, és megláttam a nap egyetlen nagyobb lékét. Legnagyobb megdöbbenésemre egy vidra kukucskált ki belőle! Ez aztán a váratlan öröm:) Legalább ennyi jó van a napban. Meg egy jégmadár is elsuhant alattam. Utána még kicsit tovább kellett mennünk a gáton, és ekkor megtörtént a csoda. Egy immatur rétisas repült át előttünk! Egész nap kerestük a sasokat az ország egyik legterítettebb vidékén, és végül a befejezés előtt fél órával láttunk egyet kb. 5 másodpercre. Hát ez lehangoló. Mikor végeztünk felvettek minket kocsival, és elindultunk leadni a jelentéseket. Menet közben még felrebbentettünk egy húszas csapat foglyot az útról, ami a vidra mellett a nap másik fénypontja volt. Az adatok leadása után elindultam haza, és ezúton is köszönöm az ebben való segítséget Sali Istvánnak!

Vörös kánya tviccs

2009-01-09T20:00:00.002+01:00

Tegnap kaptam két infót: egyik balmazújvárosi vörös kányáról szólt, a másik pedig lehetséges fiatal budapesti gyűrűscsőrű sirályról. Mérlegelve a madár fajának bizonytalanságát, és saját képességeim határát, amellett döntöttem, hogy inkább a kányára próbálok rá. Reggel az egerszalóki buszmegállóból láttam 5 keresztcsőrűt. Jó jel:-) Majd az egri vasútállomáson felettem repült át 1 nagy kócsag. Újabb biztatás! Balmazújvároson Antal Laci vett fel, majd így tettünk Borzassal (Borza Sándor) és Katesszal(Katona József) is. Utána kimentünk a Rácok szigetéhez. Itt futottunk össze Baluval(Balázs István) is. Majd Harangi seniorral és feleségével. A madár Balu nélkül nehézkesebben lett volna meg, mivel nekünk egy fa "beárnyékolt". De meglett, és ott volt Ő: egy öreg vörös kánya!!! Az idei első új fajom, és egy nagyon régi vágyam! Csodálatos élőlény! A madár ezután megriadt és odébb szállt. Megvártuk Szabó Antit és Mester Bélát is, majd megpróbáltuk visszatalálni. Meg is lett. Még elnézegettük egy darabig, majd jobbnak látta tovább állni. Emelett még 3 csóka és néhány léprigó nevezhető emlékezetes fajnak a területről. Majd Laci visszavitt a vasútállomásra, és jókedvűen indultam haza.
Éves lista: 80 faj

Irány a Szalajka!

2009-01-07T20:00:00.004+01:00

Délben kimentem a Szalajka-völgybe. Azt nem lehet állítani, hogy jó idő volt. De a borongós, havas kilátások sem állhatták utam. Főleg mivel kedvező előjelnek vettem, hogy végre nemcsak a kertünkből, hanem a kertünkben is láttam keresztcsőrűt délelőtt. Összesen 7 példányt. Mikor megérkeztem a völgyhöz, és leszálltam a bejáratánál a buszról, még nem is sejtettem, hogy milyen pompás 2 és fél órám lesz. Kezdésnek megálltam az egyik háznál, ahol egy madáretető volt kirakva. Erre cinegék, csuszka járt. Mellette egy madárberkenyéből kialakított bokorsor. Ezen fenyőpintyek, léprigók csipegettek. Majd elkezdtek kis csapatokban berepülni a csonttollúak! Összesen 160 példányt számoltam össze, nekem személyes rekord! Közben a nyüzsgés nem csökkent az etetőn, és egy ökörszem is énekelni kezdett a ház tetején:) Felettem pedig két holló is megjelent. Utána egy tarkaharkályt pillantottam meg: közép fakopáncs. Elindultam felfelé, közben fekete rigók, királykák, fenyvescinkék, vörösbegyek is színesítették utam. Egy egerészölyv is megjelent. Felettem pinty, meggyvágó, süvi csapatok. Majd a csízek, és néhány keresztcsőrű is befutott. Tovább haladva 2 fekete harkály és egy hamvas küllő is átrepült felettem. Majd meghallottam a hegyi fakuszok hangját, és néhányat meg is pillantottam.A tó nem volt teljesen befagyva, így rajta jó tucatnyi tőkés réce és két szürke gém volt! Áttelelő gémek a Bükkben, nem semmi. Végül csak felértem a forráshoz, és gyorsan meg is találtam a vízirigót. Most még jobb fej volt, mint múltkor. Fotózgattam jó ideig. Végül még felnéztem a felsőbb részekre, majd elindultam vissza Egerbe. Soha ne legyen rosszabb napom!
Éves lista: 77 faj

Csontik a klinikáknál

2009-01-06T20:00:00.002+01:00

Ma csak a Klinikákhoz, és a Móricz Zsigmond útra néztem ki csonttollú reményében. A klinikáknál csak szőlőrigókat találtam, a körúton még annyit sem. Kicsit lemondóan ballagtam visszafelé, mikor megláttam az egyik fán egy madárcsapatot. Szkóp fel: csonttollúak. Na végre! Leszámoltam pontosan 55 példány volt. Aztán még egy 30-as csapat is elrepült előttem. Ha egy üzlet beindul...
Éves lista: 70 faj

Szögbelépéstől libázásig

2009-01-05T20:00:00.004+01:00

Nagy Gergővel indultunk neki nem kis utunknak ma. Cél, hogy még egy utolsó jót tudjon madarászni a környéken, mielőtt eltávozik... A hortobágyi gyöngybaglyos helyen kezdünk, de a baglyot nem találjuk, csak a köpetét. Valamint egy kuvikot. Viszont egy szögbe sikerül belelépnem, ami átszakítja a cipőtalpam, és frászt hozza rám. Szerencsére megállok mielőtt a lábamba is bele állna, így némi ijedtséggel és egy lyukas cipővel megúszom a dolgot. Utána az útról Elep irányába nézünk el, ahol Gergő lát valami fekete sasra emlékeztető árnyat, de én már lemaradok róla. Irány utána a Tisza-tó. Még út közben látunk egy gatyás ölyvet, valamint Abádszalók mellett egy másik kuvikot is. A strandnál teljesen le van fagyva, de arrébb még elvileg van két lék. Az elsőnél megállunk, rengeteg rajta a tőkés réce. Távcsővel is látni búbos vöcsköt és kercerécét köztük. Valamint 2 rétisast a jégen. Geri hozza a kővé fagyott jégre a spektívet, Én lusta vagyok cipelni a sajátom. Az előző nagy "szöges" ijedtség nagyon elfárasztott:-) A tömegben látunk szárcsát , valamint egy nagy liliket. Ebből a fajból több csapat átszáll felettünk. Eztán észre veszi Gergő a füstös récét, amit Én is megnézek. További kutakodás során barátrécék is feltűnnek. Ezután két csapatban vagy 40 bütykös hattyú száll át a fejünk felett, amiből 4-5 a lékhez is leszáll. Tőlünk messzebb pedig nagy lilik tömeg száll le a jégre. Sajnos nyakit nem látunk közte. A vízen még mindig keressük a hegyi récéket, de csak kontyosat találunk újabb fajként. Innen tovább állunk a másik lékhez, amin kb 10 madár van összesen. Kissé lehangoló:-(
A Kiskörén lévő duzzasztóműhöz megyünk. Az egyik oldalon kormoránok, viharsirályok, sztyeppi sirályok, 1 vízityúk, dankasirályok és egy fagyoskodó szürke gém van. A másik oldal a gátról ígéretesebben nézett ki, így átmegyünk oda. Itt rengeteg a szárcsa, a jégen V alakot formázva ácsorognak. Sok tőkés is van, és a barátrécék között, meglátok két fiatal hegyi récét! Néhány kis vöcsök is úszkál ezen a részen. Szkóppal ránézünk a messzebbi madarakra is. Itt kis bukók mellett, további 10 hegyi réce is van, de egyik sem öreg hím közülük. Legnagyobb meglepetésre egy kis kormorán itt üldögél a tőkések mellett. Mikor elindulunk a partról még egy jégmadár száll el előttünk. Ez is megvan:-) Tovább kocsikázunk, mikor egy csapat libát veszünk észre. Megállunk Geri emeli is a szkópját, Én megint pihenősre veszem a figurát. A lilikek között vannak nyári ludak is, majd megleli az első vörösnyakú ludat. Belenézek a spektívjébe, és azzal a lendülettel további egyedeket is találok. Ekkor már Én is előveszem a csövet, és elkezdem vizslatni a csapatot. Végül 12 vörösnyakú libust sikerül összeszámolni, de lehet, hogy ennél többen vannak. Még egy réti pityer húz át a fejünk felett. Ezután Poroszlón is ránézünk a lefagyott Tiszára, de nem látunk semmit. Majd visszavonatozok Debrecenbe. Nem rossz év kezdet a Tisza-tavon sem:-)Éves lista: 69 faj

Botanikus kerti remények

2009-01-02T20:00:00.003+01:00

Ma a debreceni Botanikus kertbe mentem ki csonttollú reményében. Az oda vezető séta közben fekete rigóval és házi verébbel növeltem az éves listám:-) Majd a kertben is tovább nőtt: sárgafejű királyka, csuszka, fenyvescinege, léprigó, keresztcsőrű, barátcinege, szőlőrigó, erdei pinty és őszapó volt ebben a segítségemre. Utána még átnéztem a Klinikákhoz és a Móricz Zsigmond útra. Csonti itt sem volt, helyette fekete harkály, szajkó, és további keresztcsőrűk, szőlőrigók. Az albérletem előtt aztán még egy csapat tengelicbe is belefutottam, és ezzel az éves listám 46-ra nőtt.

2008 vége, 2009 kezdete

2009-01-01T20:00:00.002+01:00

Szenzációs év volt számomra 2008! Több olyan fajt is sikerült látnom, amire már nagyon régóta vágytam, és ezek mellett voltak nem várt meglepetések is. Az új fajaim száma 25(!) volt, míg az év során 282 vad eredetű taxont sikerült megfigyelnem. Természetesen a 2009-es éves lista is a blogon fog folyni. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget, illetve a közös madarászatokat!
Mivel a tavalyi évet Mátán kezdtem, és tán pont ezért nagyon jól sikerült, így az idei startot is itt képzeltem el. Ezúttal Kiss Ádámmal látogattam ki. A vonatról az alábbi fajokat sikerült látni: vetési varjú, szarka, kuvik, balkáni gerle, tőkés réce, egerészölyv, nagy őrgébics, vörös vércse, fenyőrigó. Mikor Hortobágy "city"be megérkeztünk, kicsit körülnéztem ott is. Eredménye: zöldike, kék cinege csapat, balkáni fakopáncs, meggyvágó, fenyőpinty csapat és a nappalozó erdei fülesbaglyok. A pusztára igyekezve láttunk mezei verebeket, széncinegéket, karvalyt, nagy fakopáncsot, vörösbegyet, süvöltőket is. A vasúti átjárónál voltunk mikor egy fiatal rétisas tűnt fel. A Máta nevű település rész végén lévő facsoportban pedig a fenyőrigó csapat alatt énekes rigó volt. Nem kellett sokat várni erre a "vonuló" fajra. A pusztán nem sok madár akadt, de a búbos pacsirták viszonylag hamar meglettek. Majd átrepülő dolmányos varjú, és vadászó kékes rétihéják következtek. Az fűcsomókban nádi sármányok repkedtek. A pajtából pedig egy szegény kuvikot riasztottam ki. Már elég nagy területet átrágtunk, amikor Ádival szétváltunk. Ő az úton folytatta tovább az utat, Én meg a dzsindzsában. Ennek egy (valószínűleg hím) kis sólyom lett a jutalma. A leeresztő csatorna "keleti" hídjánál zajra lettem figyelmes a nádasban. Sajnos nem láttam semmit, így a kis hídon megkerültem. Mikor megálltam egy madár ugrott a víz (pontosabban jég)partról. Erdei szalonka!!! Kicsit meglepett. Szegény Ádám nem látta, pedig próbáltuk visszakeresni a ott, ahova berepült. Helyette barkóscinegék voltak. Még megnéztük a csatornán túli részeket is hósármány reményében. Azt nem láttunk, viszont egy meglehetősen barátságos sarkantyús sármány akadt. A fényképezőgépet természetesen a hídnál hagytam, így fotóznom nem sikerült. Vissza felé bandukolva még átnéztük a facsoport melletti fenyőrigó-csapatot. Vagy 50 seregély akadt is közte, de semmi más. Utána haza vonatoztunk. Nagyon fárasztó volt az idei első madarászat, ráadásul a csizma nekem véresre dörzsölte mindkét vádlimat. De legalább láttunk olyan madarakat, amiért megérte ez a tortúra:-)
Éves lista: 32 faj

A szürkeségek nyomában

2008-12-31T20:00:00.003+01:00

Mivel már november óta nem voltam Bél-kőn, így kapóra jött, hogy néhányan megakarták nézni a kis szürkeségeket. Reggel Durkó Lala, Hegyesi Attila és Kiss Ádám felvettek otthon, és irány Bélapátfalva. Kis kitérőt tettünk Egerben a Szvorényi úti boltba, ennek jutalma két átrepülő keresztcsőrű lett. Még a sorompó kulcsát is felvettük, és tényleg indultunk Bélapátra. Az 550-en kezdtünk, hajnalmadár reményében. De nem volt! A nagykunoknak nem egyszerű megmutatni a fajt (lásd Pabar Zolival a próbálkozásokat). De a szürkebegyeket már innen is hallani lehetett. Utána felmentünk a felső részre, ahol a havasi szürkebegyek nagyon hamar meglettek. Minimum 16 egyedet láttunk, volt mikor 3 méteren belülről! Hihetetlen jó arc kis madárkák:-) Visszamentünk az alsó párkányra. Itt megint hamar meglettek a felső részen repkedő begyek. Szorgosan kerestük a madarat, de csak nem akart előbújni. Aztán Lajos megpillantotta, majd mi is láttuk. Hát... Nem volt alacsonyan, az biztos. Ráadásul lustaságból egyik szkóp sem lett behozva. Ádám kicsit fancsali képpel volt, mikor elindultunk kifelé. Majd hirtelen észre vettem még egy "sziklapillangót", a befalazott részeknél. Közelébe mentünk, és a madár a bokánk magasságból reppent feljebb. De akkor sem túl magasra, csak a beton részek tetejéig. Pár percig ott mozgott, jól meg lehetett figyelni. Ádi arca is kivirult. Én is örültem, hogy megint két hajnalmadarat sikerült itt látnunk. Mikor már feljebb szállt, akkor elindultunk a kocsihoz. Ezután kiderült, hogy Attila még nem látott vízirigót. Elindultunk hozzá, út közben további keresztcsőrűeket is láttunk. A patakon nem volt a megszokott részen a madár. Így feljebb mentünk, és meg is sikerült pillantanunk. Sőt! Úszkált, fürdött, mindent csinált. Elszórakoztatott egy jó darabig. Miután kiélvezkedtük magunkat visszaindultunk a Bél-kőre, uhu reményében. A hegy lábánál bolyongtunk kicsit, hátha látunk kormosfejű cinkét vagy bajszos sármit. Egyik sem mutatta magát. Helyette fenyő- és léprigók, citromsármányok és egyéb gyakoribb madarak voltak. Meg Tündérlala átvedlett Zajos Lajosba:-( Ahelyett, hogy agyoncsaptam volna, inkább visszaindultunk a bányába. Uhut csak egyszer hallottunk, és Ádám meg Zajos arról is lemaradt. Már sötétben mentünk le, hogy haza furikázzanak, majd indulhassanak haza. Jó kis nap volt, méltó befejezése az évnek!

Bagolyszámlálás

2008-12-30T05:00:00.001+01:00

Gilányi Gabival kimentünk ma leszámolni a baglyokkal:-) vagyis a baglyokat! A két részen összesen 65 erdei fülesbagoly nappalozott. Nekem személyes rekord!

Na, így már mindjárt más!

2008-12-27T05:00:00.000+01:00

Hajnalban választhattam, vagy tanulok szigorlatra, vagy irány a Tisza-tó? Szerintem könnyen kitalálható, hogy nem a magolás mellett döntöttem:) A december 13-i rossz szájízű madarászatot is valamivel felejtetni kellett. Buszra fel, irány Kisköre! A buszról Tiszanánán láttam egy kuvikot, és már Kiskörén, egy hím házi rozsdafarkút. A jó kezdet nagyon fontos! Ezután felvett Rimóczi Árpi és Kiss Ádám, majd siettünk tova. Abádszalókon csatlakozott Bodzás Jancsi is, és jöhetett, aminek jönnie kellett... A Szalóki-öböl több száz kercerécét, barátrécéket, kontyos récéket és kis bukókat tartogatott nekünk. Valamint egy öreg északi búvárt és 2 rétisast. Meg tőkés récék. Rengeteg tőkés réce. Kezdésnek kicsit lanyha, de nem vészes. Ezután kinéztünk az abádszalóki fácánneveldéhez. Fenyőrigók és énekes rigók mellett sikerült két együtt repkedő kékes rétihéját megfigyelni, amiknél a tojó jóval termetesebb volt a hímnél. Érdekes látvány volt. A vadaskertben fácánok mellett vaddisznók és egy dám bika mustra alá került. Ezen kívül nekem ökörködés közben sikerült megmerítenem a sportcipőmet egy pocsolyában:) Aki hülye, megérdemli... Innen Sarud felé vettünk utunk. Az autókázást egy kenderike csapat megnézésével szakítottuk meg, valamint ekkor repült el előttünk egy gatyás ölyv is. Az egyik hodálynál a balkáni gerlék közt volt egy nagyon fakó, albinó-szerű példány is. A tóhoz visszatérve kezdésnek tőkés réce tömeg, nyári ludakkal és vagy 50 nagy kócsaggal fogadott. A gáton beljebb merészkedtünk, aminek 3000 lilik lett a jutalma. Valamint egy kanalasgém! Na, ennek a látványát sem szoktam meg decemberben. A ludak a repcéről repültek be az öbölbe. Először Ádám szúrt ki röptében 1 vörösnyakú ludat, majd én még kettőt. Sajnos elég nagy takarásban voltak a nádtól. De ekkor két rétisas segítségünkre sietett, és kizavarta őket. Ádám még két nyakit látott reptében. Aztán leszálltak a repcére, és kezdődhetett a szezonom első libázása. A madarak nagy száma miatt nem volt egyszerű dolgunk, és több helyről, távolságból is rájuk néztünk. De a vörösnyakúkat nem láttuk sehol. Aztán egyszer csak megláttam egy szürke hátat. Majd egy fehér pofát. Apácalúd:) Jihháá! Valószínűleg a Husi által pár napja Füreden látott madár. Nagyon örültem neki. Majd kicsit mozogtak a ludak, de megint csak az apáca lett meg, nyaki vagy kis lilik nem. A nézelődésnek végül egy szürke gém vetett véget, amitől a libák hanyatt-homlok menekültek el. Már értem, miért mondják: buta, mint a liba:) Innen Poroszlóra vettük az irányt, ahol a Valki-medencére próbáltunk rá. Árpi kiszedett 2 nagy bukó hímet, az apró bibi csak az volt, hogy vagy 1,5 km-re voltak:) Jancsi nyílfarkú gácsért talált. Még némi lilik és úszóréce volt. Egy kis karvaly hím pedig többször is fekeltette érdeklődésünket, de mindig ugyanaz a faj maradt:) Már sötétedett, így némi kávé/capuccino felvétel után, kivittek a vasútállomásra, és elváltak útjaink. Hihetetlen jó hangulatú madarászat volt, az ilyet szeretem!

Nyomok az iszapban

2008-12-25T05:00:00.000+01:00

Eljött Szenteste napja, nem is lehetett ezért fontosabb dolgom, mint délben kimenni a Laskó-völgyi víztározóhoz:) A tó előtti részen hiába kerestem a liliket, már nem találtam ott. Majd a tavon sem, és a gáton csak néhány tőkés récét találtam. Valamint egy általam meg nem határozott pityert, amit csak reptében sikerült hallanom, némiképp ismerős hívóhangot hallatva. A keleti oldalon mentem, mivel további kacsákat láttam hátrébb ezen az oldalon. Hátul végül az alábbi madarakat számoltam le a vízről: 300 tőkés réce, 40 csörgő réce, 3 kerceréce (2 hím,1 tojó), 22 kárókatona, 8 szürke gém, 3 erdei cankó, 1 téli ruhás viharsirály. A 2 holló közben átrepült a fejem fölött, egy dolmányos varjúval kiegészülve, amiből a tavon is volt 10. A parton még valami általam biztosra be nem határozott nyom is volt, kép róla fent. Aki tudja segítsen! Az elején elrepült énekes is meglett, sejtésem beigazolva havasi pityer lett a faja. Ezután még benéztem a Laskó völgyébe, ahol nádi sármányok voltak a fűben és kékes réti vadászott rájuk. A ragadozókat még a szokásos egerészeken kívül 1 gatyás ölyv és ugyanennyi nagy őrgébics alkotta. De az lepett meg ami ezután jött! Két kékes rétihéja fiatal jelent meg a kezdődő sötétségben. Majd még további egyedek, és végül 8-9 fiatal/tojó mozgott a területen, majd szállt el a Töviskes-völgy irányába! Ennyit egy helyen még nem láttam! Átvágtam a Töviskes-völgy elejére, de már nem láttam őket. Viszont rendesen megzavartam a nádasban éjszakázni próbáló fekete és fenyőrigókat! Már majdnem sötétben indultam haza. Kiváló karácsonyi ajándékkal örvendeztettem meg magam, hisz megint sikerült egy jóízűt madarásznom. Plusz bónusz, hogy ember is összesen 2 volt, akik este felé kutyát sétáltattak:)

Botkerti bódulat

2008-12-24T05:00:00.000+01:00

Felkelés után nem sokkal elindultam az egyetem felé. Megnéztem a területen lévő fákat, de a macskabaglyot nem sikerült észrevennem. Pedig esténként egész szép koncertet szokott rendezni! Utána a Botanikus Kertbe is kinéztem, nem titkolt reménnyel, hogy látom az előző nap Simay Atika által észlelt csonttollút. A bejáratnál barátcinkék fogadtak, majd a tóhoz indultam. Átnéztem a kert nagy részét, az érdekesebb fajok: keresztcsőrű (20 pld körül), fenyvescinege csapat (10 példány feletti) és léprigó voltak. A Klinikák felőli oldalon nagy zajra lettem figyelmes, és láttam két hangoskodva elrepülő csonttollút! Kicsit meglepődtem és örültem is. Utána a karvalyt is észre vettem, amely a nagy riadalmat okozta. Nélküle lehet nem vettem volna észre a csontikat... Utána átsiettem a Klinikákhoz, de nem találtam meg újra őket. Vissza a kertbe, ahol Mester Bélával futottam össze, de itt már "csak" keresztcsőrűeket láttuk.
Éves lista: 282 faj

Zuhogó esőben...

2008-12-20T05:00:00.000+01:00

Kora délután kivitettem magam a Laskó-völgyi víztározóhoz. Habár itthon már 1 hete esik, azért reménykedtem, hogy lesz valami. Mindössze másfél órát töltöttem kint, leginkább az eső és a látnivaló hiánya miatt. A tavon max. 30 tőkés réce, 3 szürke gém és 1 kárókatona. A nagy lilik még mindig itt van, a gát előtti vetésen kajált. Érdekesebbnek még a vízre leszálló, és ott úszó szürke gém említhető. Ennyi.

Hósármány... végre!

2008-12-15T05:00:00.000+01:00

Mai napra Nagy Gergővel mátai sármányozást beszéltünk meg. De azért tudtam, hogy bármikor befuthat a Zalai Rémtím sms-e, hogy megint találtak valamit Zalában, vagy a Balatonnál. Mikor kiértünk a pusztához. Már ott volt Dezső Péter, Hraskó Gábor, Katona István, Kóta András és Lendvai Csaba. A távolban pedig Futó Robi, Koczka Bandi és Veszelinov Ottó alakja látszott. Külön kezdtük keresni a madarakat, eleinte igen kis sikerrel. Csak citrom- és nádi sármányok voltak. Már elhagytuk az épülteket, mikor citromsármánynál nagyobb, fehér szélső farktollú madarat pillantottam meg. A pesti csapat velünk együtt vette üldözőbe, de többszöri megugrasztás után derült csak ki, hogy szimpla mezei pacsirták. Szép kis madarászok vagyunk! Ekkorra már túl voltunk gatyás ölyvön, néhány nagy lilik csapaton és egy kis sólyom hímen. Ottóék szóltak, hogy hósármány csapatot találtak. Gergővel elindultunk oda, míg a fővárosi szekció tovább kereste a sarkantyúst. A csatornán átkeltünk, és hamar ugrasztottunk is két hósármányt, amik elhúztak a búsba. Majd még 11 másikat, amik jó ideig keringtek körülöttünk, majd ezek is elmentek. Távolabb még vagy 30 énekes repkedett, de ezeket a távolság miatt lehetetlen volt határozni. Geri még egy rétisast is kiszúrt. Ezután visszaindultunk. Következő állomás a Csécsi-halastavak volt. Itt további rétisasok mellett az egyik leengedett tó medrében kb 50 nagy pólit, 22 bíbicet és 2 havasi partfutó sikerült megfigyelnünk. A partfutók különösen nem számítanak rossznak ebben az időszakban. A többi tó elég kis mennyiségben mutatott vízimadarat. Érdekesebb fajnak még a néhány kerceréce volt mondható. Valamint egy átszálló vándorsólyom. Vissza fele a kocsihoz összefutottunk egy őszapó csapattal is. Nem emlékszem rá, hogy ezt a fajt láttam-e már a Hortobágyon. Derzsre vettük az utunk, ahogy kiszállunk, megint őszapó csapat:) Az itteni tó üresen kongott, ezért elindultunk Debrecenbe. Elég jó kis nap volt, és egy éves listára új fajt is hozott.
Éves lista: 281 faj

Elalvás és rossz kedv

2008-12-14T05:00:00.000+01:00

Reggelre Rimóczi Árpival Tisza-tavi madarászatot beszéltünk meg. Ehhez képest én elaludtam, és csak két órával a megbeszélt idő után értem oda:( Akkor már Bodzás Jancsi is vele volt, és átnézték már a Szalóki-öböl egy részét. De még csak egy nyamvadt hegyi récét sem láttak! Az utunk hasonló sikerességgel folytatódott. A legérdekesebb "faj" vagy 15 görényarcú vadász volt, akik a földön akartak a fácánra lőni Sarudnál, a gátoldalban. Ezen kívül még a Szalóki-öbölben kb 600 kerceréce volt említésre méltó, és egy gatyás ölyv. Poroszló közelébe értünk, mikor Durkó Lulu hívott, hogy Mátán meglett neki a sarkantyús sármány, és Poroszló és Tiszafüred közötti részen talált egy füstös récét. Odamentünk hozzá és Hegyesi Attilához. Megnéztük a szép füstös gácsért, ami viszonylag közel volt. De pont annyira messze is, hogy már fotózni ne lehessen. Szóltam Bánrévi Daninak, aki az öccsével jött, és már Poroszlótól nézte meg a madarat. Itt futottunk össze Roy Adamsszel, aki megnézte a kacsát, majd némi csevej után elment. Ezután kinéztünk a Kis kárókatona-toronyhoz, ahol a felrepülő lilikek közt volt 2 vörösnyakú lúd is. Amúgy semmi érdekes. Amúgy se nagyon lehetett madarászni Dani idegesítő, és enyhén ittas öccsétől. Miután összekente Árpi kocsiját sárral leléptek. Mi még beültünk egy kávéra, majd Laláék elmentek, engem meg Árpiék kivittek a vasútállomásra és indultam haza. Este Árpi hívott, hogy visszafelé Abádszalókra még láttak gatyás ölyvet, parlagi sast és füles vöcsköt is. Na valaki erre mondja, hogy nem szívás..

Fenyőrigó, fenyőszajkó...

2008-12-08T05:00:00.000+01:00

Reggel Fitala Csabával Egerben találkoztam, és indultunk Ostorosra, hogy megakasszunk pár fenyőrigót. Pár napja fedezte fel ezt a területet, a szőlők mellett egy régi gyümölcsös volt rengeteg rigóval. Elég korán indultunk, így még világosodás közben állítottuk a hálókat. A művelet során nem voltunk egyedül, mivel folyamatosan repkedtek át felettünk a fenyőrigók. Szőlőrigókat is hallottunk, egy tiszta 60-as csapatban repültek! Ennyit még sohasem láttam! Persze mellette több magányos egyed, illetve pár példányos csapat is volt. Estig legalább százat sikerült megfigyelnünk. A fenyőrigók száma minimum 2000-2500 volt, míg a közéjük vegyülő seregélyek 700-800 példány felett képviseltették magukat. Ez sem szokványos szám a Bükkalján ebben az időszakban. A távolabbi részeken pedig hamvas küllő ordibáltak. Még egy érdekes hang ütötte meg a fülünk, ami a közeli vadaskertből jött. Némi gondolkodás után rájöttünk, hogy dámszarvas barcogása az. Eddig ilyet se hallottam:) Az első ellenőrzés során 3 madarat hoztam be: 1 hím és 1 tojó fenyőrigó, valamint 1 tojó zöld küllőt! De ezután már semmi sem fogtunk a délelőtt, és a déli órák során, ami szinte hihetetlen! Két ellenőrzés között kinéztünk az Osotrosi-tóhoz, amin összesen 1 kormorán és 4 tőkés réce volt:) Már-már röhejes mennyiség egy akkora tavon, aminek ráadásul még nádasa is van. Mellette kék és széncinkék, verebek, citrom- és nád sármányok, valamint fekete rigók hangoskodtak. Az egyik bokorba láttam beszállni egy hosszabb farkú sármányt is, és mikor ránézek kiderül, hogy egy bajszos sármány! Na rá se számítottam. Így egy átlagos méretű bokron, ugyanabban az időben volt bajszos, nádi, citromsármány, mezei veréb és szőlőrigó! Nem rossz csapat:) Másik ellenőrzések közti pauzában pedig a hegy tetejére mentünk fel. Egyszer csak Csaba megszólal, hogy az fenyőszajkó vagy fekete harkály? "Természetesen" szép pöttyös fenyőszajkó tett igen hosszú repülést. Mellesleg idén már negyedjére láttam, Csaba pedig harmadjára. Délután meguntuk a hálók eredménytelenségét, és úgy döntöttünk, átnézünk Szalókra. A tónál a már tegnapi madarakat láttuk, valamivel kisebb számban. Még itt volt a lilik, és 1 kerce gácsér is. Majd haza mentünk.

Na, ez már alakul

2008-12-07T05:00:00.000+01:00

Ma kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Ezúttal gyalog mentem, és ennek egy keresztcsőrű lett a jutalma. A gáton ülő kacsák közé ment a gátőr kutyája, de azok nagy része aludt tovább, nem foglalkoztak a veszéllyel. A tavon lévő madarak: 1 búbos vöcsök, 41 kárókatona (személyes rekord!), 3 szürke gém, 1 (sérült) nagy lilik, 130 tőkés réce, 39 csörgő réce, 3 kerceréce gácsér (kedvenc kacsáim) és 3 erdei cankó. Most csak a keleti parton mentem végig, de ennek ellenére sikerült 2 kékes rétit (hím+tojó) és karvalyt is látnom. A gát előtti nyarasban végig ordibált egy fekete harkály, míg az úton kis számú fenyőrigó csapat zajongott. Még meglepően sok a fekete rigó, és mintha énekes is szólt volna közülük. Viszont amiből tényleg nagyon sok volt, az a sárgafejű királyka! A faluban legalább 4 helyen voltak, valamint itt is sikerült egy nagyobb csapatba (5-10 egyed) belefutnom! Körülbelül ennyi volt, de ennek ellenére igencsak élveztem ezt a röpke madarászatot.

A sármányok nyomában

2008-12-01T05:00:00.000+01:00

Mára Nagy Gergővel, Szabó Antival és Kiss Ádámmal Mátára beszéltünk meg egy kis madarászatot. A hortobágyi vasútállomáson vesznek fel, és már megyünk is a pusztára. Kezdetben nem sok érdemes van, kékes rétik és gatyás ölyvek jelentenek látni valót. Ami azt illeti gatyásból 4-5 példányt látunk, annyit még eddig nem sikerült soha egyszerre nekem. Aztán meghallok egy ismerős, furcsa hangot, de a gazdája elszáll és nem látom. Később derült ki, hogy sarkantyús sármány volt ez is. Már a csatornánál járunk, mikor Anti meglát egy hósármányt és 3 másik madarat. Sajnos felszállnak, és nem sikerül neki tartania őket. Közben megnézem az Ádámék által talált réti fülesbaglyot, amit viszont Anti nem lát. Anti sármányait megpróbáljuk megtalálni, de csak nádiakat ugrasztunk és réti pityereket. Ezután kóvájgunk jó darabig a pusztán. Én a többiektől más úton járok. Hívnak, hogy látnak sarkantyús sármányt. Odasietek, megkérdem hol van. Anti mutat két egymástól 100 méterre pontot, hogy valamelyikben. A másik két egyén még ennyit sem tud felmutatni... Rámegyünk, így megugrasztunk 2 sarkantyús sármányt, amikhez a levegőben további 7 példány csatlakozik, így 9 egyed repked. Legalább 10 percig csinálják ezt, majd leszállnak. Megnézzük, de fotózni nem tudjuk őket. Ezután megint felszállnak, és újabb 10 percig repkednek. Leszállnak, de már nem látjuk őket. Végül a fele meglett amiért jöttem, úgy érzem, hogy még lesz legalább egy utam a hósármányok miatt.
Éves lista: 280 faj
A képet napokkal később Durkó Lajos készítette.

Lilik!!!

2008-11-29T05:00:00.000+01:00

Ismét Laskó-völgyi tározóba vetettem a bizodalmam. Múltkor semmi nem volt, most kell, hogy legyen. A gátról néztem először rá, hát semmi extrém nem látszott, leszámítva a tó egy részét borító, vékony jégpáncélt. De a kacsák száma legalább emelkedett. Mintegy 250 tőkés és 50 csörgő réce volt. Befele haladva megugrasztottam 2 erdei cankót, amiket bárhogy próbáltam, nem tudtam fotózni. A gémek mindössze 3 szürke személyében voltak jelen. Már visszafelé tartottam, amikor 4 kendermagos réce (1hím,3tojó) repült át a gát körül tanyázó többi szárnyashoz. Na, ez már valami. A gátról megint ránéztem a kacsákra, hát nem gyengén megrökönyödtem. Egy nagy lilik volt köztük!! Nem gyakori vendég a vízen erre felé. Kicsit lógatta a szárnyát is. De akkor is, egy nagy lilik a tavon! Tartott nála egy röpülési vizsgálatot (értsd: felijesztettem), amin sikeresen átment. Tett néhány kört, és leszállt a gát előtti vetésre. A gáton még egy nagyobbacska énekest is sikerült ugrasztanom, ami később kiderült, hogy egy mezei pacsirta. Pedig reménykedtem a hósármányban... De mindegy, mert ez a lilik most nagy (és kissé értelmetlen:)) örömet okozott számomra.

Feka sas a Tisza-tavon!

2008-11-28T05:00:00.000+01:00

Ezúttal én mentem Bánrévi Danihoz Poroszlóra, vörösnyakú lúd tömeget nézni. A tanyájuktól indultunk. Út közben fiatal parlagi sas és gatyás ölyv volt érdekesebb. Aztán egy kisebb lúd csapat is előkerül. Főleg nyáriak, néhány nagy lilikkel. Ekkor már sejtem, hogy ma is bukom a nyaki tömeget. Nem árulok el titkot, hogy ez így is lesz. Kiérünk a Tisza-tóhoz, és felmászunk a Kis kárókatona-toronyba. A vízen nyári libák, tőkés récék, kendermagosok stb. Dani szól, hogy egy vidra megy a vékony jégen. Látom! Kis ideig meg tudom figyelni, majd eltűnik egy lékben. Utána Dani kérdi, milyen ragacs van az egyik karón a vízben. De már mondja is, hogy fekete sas. Óvatosabb duhaj vagyok, így szeretném megnézni a madáron a bélyegeket. Sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak. Majd rendesen kisüt a nap. Elfordulunk, mikor visszanézünk, már repül a sas. Tökéletesen látszanak a bélyegek. Fekete sas! Másod - vagy harmadéves madár. A póznájára beül egy másik sas. Kicsit megilletődünk, és majdnem elhisszük, hogy még egy fekete sas. De sikerül időben meggyőződni róla, hogy egy parlagi. További 2 madár van még ebből a fajból egy másik póznán és a jégen. Nem sok adata van a fekete sasnak a Tisza-tóról:) Utána még elsétálunk a hídig, majd Dani nyafogása közepette megyünk vissza a tanyájukra. Innen édesapja visz ki az állomásra, és megyek haza. Nem rossz fajt sikerült ma látni legnagyobb mesterséges vizünkön:)

A Kecskeri-víztározó gyenge bemutatkozása

2008-11-24T05:00:00.000+01:00

Kiss Ádámékhoz vagyok hivatalos, hogy mutattathasson nekem 20 vörösnyakú ludat. Mivel eddig max 8-at láttam egyszerre, így már nagyon várom. Kisújszállásra vonatozom le., és az édesapjával vesz fel. Kivisz minket a Kecskeri-pusztára. Innen gyalog folytatjuk utunk. Kissé kellemetlen szél fúj, de csak a cél lebeg előttem. A pusztán néhány kékes rétin kívül egy szem gatyás ölyv van. Megérkezünk a Kecskeri-víztározóhoz. Hááát... Elég üres. De majd bejönnek a ludak - nyugtat Ádám. Közben rétisas bukkan fel. Átnézzük a récéket - semmi izgalmas. A tavon meglesz a pár napja itt tartózkodó sarki búvár. Aztán elindulnak a lilikek! De nem túl sok. Váltogatjuk a helyünk a jobb kilátás, valamint a szél miatt. Kijönnek Ádám haverjai is, majd kb 10 perc múlva távoznak is:) Átmegyünk egy másik vízfelülethez is, de az is üres. Legalább egy vándorsólymot kiszúrok. Aztán végül az egyik lilik csapatban feltűnik 2 vörösnyakú lúd is. Hát ez sem húsz! Több már nem is lesz. Az összes liba kihúz. Vissza felé menet pusztázunk kicsit, de minden eredmény nélkül. Monoki Ákos vesz fel, és szállít el a vasútállomásra. Mit ne mondjak, ennél többre számítottam...

Hoppá!

2008-11-23T05:00:00.001+01:00

Az elmúlt napokban került elém az alábbi fotó: http://netfugl.dk/pictures.php?id=showpicture&picture_id=8545

Ez azért érdemes, mert ami sirályt tévesen heuglininek határoztunk télen, az kísértetiesen hasonlított erre...

Lásd: http://balip.blogspot.com/2008/01/ts-nap-tisza-tnl.html

Az éves listám nem változik, mert idén a Derzsi és az Öreg-tavaknál is láttam fuscust.

Vihar előtti csend

2008-11-23T05:00:00.000+01:00

Laskó-völgyi víztározóhoz tettem ma energiatakarékos kirándulást. Nem volt semmi extra, és túl sok időt sem szántam rá. A gát előtt egy jégmadár repült, aminek örültem, mert már egy ideje nem láttam itt. Végig mentem a keleti oldalon, a vízen 100 körüli tőkés, 40 közeli csörgő, néhány szürke gém, 2 káró és 1 búbos vöcsök voltak. A búvár elment. A Laskó völgyében(Hidegvölgy) egy héja mutatta magát igen hosszasan, remélem a helyi pár egyik tagja. Benéztem a Töviskes-völgyből keletre nyíló völgybe, ahol egy kis barna madár keltette fel érdeklődésem. Végül egyszer sem láttam rendesen, így csak remélem, hogy egy fura és testes ökörszem volt. Ennyi izgalom után mentem haza.

Csak én vagyok boldog!

2008-11-17T05:00:00.000+01:00

Két nappal a sikers tengeri pufi tviccs után, újra útra kelek az irányába. Most viszont a csüllő a célfajom. A többieknek a tengeri partfutó, és mivel ők vannak többen, így az az elsődleges. Útitársaim Nagy Gergő, Tar János(Mannu) és Kiss Ádám. Debrecenből hajnalok hajnalán indulunk, majd Mannut Balmazújvároson vesszük fel. Pár óra múlva már Balatongyöröknél vagyunk, és lassan világosodik is... De irtózatos nagy a köd. Ráadásul a hullámtörőn sem találjuk a madarat! Ez nem kezdődik túl jól! Találkozunk Neuwirth Norbettel, majd Madzóval és KernRollanddal, de így sem találjuk a madarat. Csak a már múltkor látott sarki búvár kerül elő. Először Balatongyörököt, majd a környékbeli lehetséges helyeket is bejárjuk, de a madár nincs meg. Közben a kereséshez csatlakoznak a szegediek is. De semmi eredmény. Kora délután feladjuk a keresést. Valószínűleg a madár már hét határon túl jár. Nem hiszem, hogy túl jót tett neki a sok basztatás, fotózás... Ez van. Átmegyünk Balatonboglárra megkeresni nekem a háromujjú sirályt. A köd ekkorra végre felszáll, és most lehet jót madarászni. Gergőék meglelik a madarat, Ádámmal odasietünk. És végre... Csüllő! Újabb hőn áhított fajom lesz meg! Mannu szerint "alapsirály". A nagy ló....t! Nem tudja elrontani jó kedvem. Sajnos a többiek menni akarnak vissza, így pár óra múlva visszaérünk Debrecenbe. Amiért mentem meglett, habár elég nehéz volt visszatartani kitörő örömömet, a többiek kicsit valamiért kevésbé örültek az én örömömnek:)
Éves lista: 279 faj ( Ez úgy lehet, hogy utólag a barátkeselyűt is számolom, így lehet, hogy kettőt ugrottam. Akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet!)

Balatoni partfutó

2008-11-15T05:00:00.000+01:00

A hónap tizennegyedik napja van, ami egyenlő azzal, hogy a Gál-Faragó-Kancsal trió talál valamit az ország nyugati felében. Ez már reggel hétkor körvonalazódik, az sms szerint tengeri partfutó van Balatongyörökön! Rimóczi Árpi pont Pesten van, így felvonatozok hozzá, és irány a Balaton! Mellesleg, ugyanúgy, ahogy a sarki csér, ez se lehetne messzebb részén a tónak... Megérkezünk, másodjára a mólóra vezető utat is megtaláljuk, és már a parton is vagyunk. A vízen néhány kacsa, köztük a szezonbeli első kerce tojóm. Meg egy sarki búvár. Észre esszük, hogy egy másik részen van jópár spektíves ember, így hát arra vesszük utunk. Út közben Borbáth Petivel és családjával találkozunk, aki megnyugtat, hogy megvan a madár. Odaérünk, a többiek megmondják, hogy hol motoszkál, felmászunk a hullámtörőre, és... Tengeri partfutó!!! Kajázik, lépked, még a hangját is halljuk! Egy kicsit meg is ugrik, így a többiek berekesztik a fotózást. Egyedül maradok a köveken, majd mikor a madár felém indul, a zavartalansága végett én is elkotródok onnan. Meg azért is, hogy a később jövők is láthassák. Árpi siet, így vissza indulunk Pestre. Balatonmáriafürdőnél még látunk átszállni 200 darvat, és a mai madarászatot be is fejeztük. Újabb tetszetős fajt láttam, még egy sikeres tviccs:)
Éves lista: 277 faj

Csak a süvik

2008-11-10T05:00:00.000+01:00

Inci és Fitala Csaba társaságában ma gyűrűzésen voltam a Laskó-völgyi víztározónál. Kb 30-35 madarat sikerült hálóra keríteni, mind a szokásos faj volt, kiemelendő a fenyőpinty, sárgafejű királyka volt. Valamint, hogy a gyűrűzött madarak fele süvöltő volt. Nagyon szeretik ezt a vacak amerikai kőrist... Az egyik példány kicsit be is kómázott, így igen közelről hagyta fotózni magát. A vízen amúgy a szokásos tőkés-csörgő-szürke gém csapaton kívül az északi búvár volt még mindig itt, és egy-egy átszíneződő kontyos és kanalas réce gácsér. A nyarasban a fejünk felett húzott át 32 kárókatona, de később csak egyet találtunk a vízen:) Kellemes kis nap volt, minden izgalom nélkül.

Az alföldi emberek hegyre mászatása, hogy lássák a varázst!

2008-11-09T05:00:00.000+01:00

A mai Bél-kőre vezető túrának már van előzménye, lásd: http://balip.blogspot.com/2008/02/az-alfldi-emberek-hegyre-mszatsa-nagy.html
A résztvevőktől válasz is volt rá: http://balip.blogspot.com/2008/02/25km.html
http://balip.blogspot.com/2008/08/frnya-knya.html
Na ilyen előzmények után Pabar Zoli és Szatmári Kriszta vesz fel engem otthon. Gyorsan megnézzük a tavon az északi búvárt, valamint Zoli szanaszét fotózza(ahogy látjátok a képen). Ezután Egerben Bánrévi Dani is csatlakozik, és megyünk Bélapátfalvára. Kocsit lerakjuk, apátságot megnézzük. Természetesen nincs most rajta a hajnalmadár. Neki indulunk az 550-nek. Hiába keressük, itt se látjuk. Hát ilyen nincs! Nem tudom, hogy Zoli vagy Dani az oka, hogy nem mutatja magát egyik hajnalmadár sem, de megáll az ember esze. Csak egy, a befalazott tárnán alvó denevért lelünk. Felmegyünk a felső részre, de a havasi szürkebegyeket se találjuk. Út közben még egy karvaly tojó repül előttünk, de a vándorsólyomnak azért jobban tudnék örülni. Ilyen most már tényleg nincs! Lefele jövet egy léprigó nyújt némi látnivalót, de ez azért nem az igazi... Még egyszer rápróbálunk az 550-re. Láss csodát, előjön a hajnalmadár! Hihetetlen, végre! Megtört Zoli és Dani átka! Csoda történt! El is molyolnak vele egy darabig. A havasi szürkéket már hallottam ma, egyet lentről látni is sikerül. Így azért mindjárt másabb szájízzel megyünk el. Eger felé menet, még az egyik bányában egy uhut is sikerül látni! Ez is szenzációs! Jól végződik a nap! Dani Egerben szakad le, és pedig otthon. Minden jó, ha vége jó.

Gájdkodni is tudni kell, avagy a hajnalmadár-effektus!

2008-11-03T05:00:00.000+01:00

Szigeti Balázzsal mára beszéltem meg, hogy local guide-ként segítek neki Bél-kőn egy angol csoport vezetésében. Rimóczi Árpi is velem jött, így reggel együtt indultunk Bélapátfalva felé. Út közben beugrottunk a Szalóki tóra megnézni a búvárt, majd még kicsit madarásztunk a Szóláti út mentén. Ennek az eredménye a szezonbeli első szőlőrigóm, és egy úton átfutó mókus volt. Szarvaskő után még az egyik régi kőfejtésbe benéztünk bajszos sármi reményében, de helyette muflont láttunk. Hát nem ugyanaz:) Megnéztük az apátságot, hajnalmadár sehol, majd odamentünk Balázsékhoz. Gyors bemutatkozás után elindultunk felfele. Mivel Balázs szerzett kulcsot, így kocsival tettük meg az utat. Kényelmesebb volt, mint ahogy általában én szoktam megtenni. Az 550-nél megálltunk, és szépen besétáltunk. Az úton egy cinege csapat lassította utunk. A szokásos fajokon kívül volt benne egy fenyvescinke is. Ezt a fajt azelőtt még itt nem láttam. Bezzeg az angolok a csuszkára és a barátcinkére cuppantak rá:) Beljebb elég hamar meglett a hajnalmadár. Nem sokáig tudták nézni, mivel bebújt egy repedésbe, és ezt a madarat már nem is láttuk előjönni. Közben egy tojó kékes rétihéja is feltűnt. Na ezt a fajt se láttam még itt. Én hátrébb mentem az egyik standard helyre, hátha ott lesz a másik hajnalmaci. Nem is kellett benne csalatkoznom. Itt már mindenki kényelmesen megtudta nézni. De az ami ezután jött, legvadabb álmaimban sem fordult még elő. Egy másik hajnalmadár is megjelent, csak jelzem, hogy a harmadik(!!!), és elkezdett kergetőzni az általunk figyelt madárral! Na ez nálam kiverte a biztosítékot! De az angoloknak s nagyon tetszett. Hihetetlen látvány volt! Jól le is ragadtunk itt, felborítva a programot:) De ezt nem nagyon bánta senki. A hollók közben természetesen mászkáltak jobbra-balra. Nagy nehezen sikerült elszakadni a tüneményektől, és tea/kávé szünet után még feljebb indultunk. Az egyik falnál megálltunk, de a szokásos hamvas küllők most nem mutatták maguk. Helyette bajszikat hallottam, de sajnos nagyon messze voltak ahhoz, hogy megérje érdemben foglalkozni velük. Balázs kérése volt, hogy lássanak héját. Mondanom sem kell, hogy itt meg is jelenik két madár. Tovább haladtunk, és aztán egy három méteres meredekebb rész megmászása következett. Nem kis meglepetésemre (és Balázséra) mindenki felment ezen a kaptatón. Pedig az előző napokban az egyik hölgy térde kifordult a Hortobágyon. De Ő is szó nélkül végrehajtotta a kihívást. Minden tiszteletemet kivívva ezzel. De meg is lett a jutalma! Látok egy "nagyon kicsi hollót" repülni. Felemelem a távcsövet, és ordítom, hogy fenyőszajkó! Párhuzamosan Balázs pedig: nutcracker! Majd még egy megjelenik, és lassan tova szállnak. Na, ez aztán a meglepetés, lassan több új fajomat látom itt a helyre, mint az angolok:) Muflon bogyó mutogatás után, már a havasi szürkebegyes helyen vagyunk. Ekkor a 2 hajnalmadárka alattam lévő részen repül át! Ezek mindenütt ott vannak:) Kis idő elteltével meg is jelennek a szürkebegyek, most négyen vannak. Bennük is ellehet egy ideig gyönyörködni. Azért közben még a 2 hajnal kirobban az alsó részről, és a felső placcon tűnik el! Ezután vissza a gépjárművekhez, természetesen, most a lemászás gyötrelmeit kell átélniük a kaptatón. De ezt is megcsinálják. A kocsiba azonban még nem lehet beszállni, mert előkerül egy hamvas küllő hím! Na, ez is megvan, nyugtázom elégedetten magamban. Még átkísérjük őket Síkfőkútra, ahol látnak közép fakopáncsot, hegyi fakuszt, zöld küllőt, balkáni fakopáncsot, fekete harkályt és nagy nehezen meggyvágót is. Teaszünet után már sötétedésben indulunk a Hoór-völgybe, ahol nem sikerül előhívni az uhut. Azért minden még nekik sem sikerülhet. Majd elválnak útjaink és Árpi haza furikáz. Amit vállaltam, mindent sikerült teljesítenem. Sőt! Pár nappal később Balázs felhívott, hogy a csoport tagjai el voltak ájulva a Bél-kőtől, és mellesleg az egy hetes túra fajának a hajnalmadarat választották. Dagad a mellem a büszkeségtől:) Hiába is, a Bükk az BÜKK!

Másik búvár

2008-11-02T04:00:00.000+01:00

Ma is kinéztem Egerszalókon a tóhoz. Szokásos fajokon kívül a búvár még mindig ott volt. Aztán jobban megnéztem, egy tök öreg, teljesen más fejű és nyakú madár volt! Idén ősszel ez már a második északi búvár a tavon:) Amúgy, mint már említettem semmi érdekes, ezért elindultam haza.

Fenyőszajkó tviccs

2008-10-31T04:00:00.002+01:00

Tegnap este Szabó Anti meginvitált Hajdúböszörménybe, mert talált 2 fenyőszajkót. Nagy Gergővel indulok hajnalban. A böszörményi temető parkolójában találkozunk Antal Lacival és Beregi Timivel. Majd megérkezik Anti és a Mester Bros is. Tüzetesen átfésüljük a temetőt, de a keresett madarak nincsenek meg. Én látok egyet egy, pár pillanatra, kiszállni a temetőből. A temetőt megkerüljük, de csak nem akarnak előkerülni. Majd a temető előtt Anti lát elszállni egyet. Utána megy, de a többieknek már indulniuk kell. Megtalálja!
Gergő, Timi és Laci gyorsan megnézi, majd indulnak Debrecenbe. Én maradok Antival és az idő közben fotózási szándékkal megérkező Gyüre Petivel. Közben Gil felhív, hogy elaludt a buszon, tovább ment:) és tartsuk már a madarat, amíg vissza nem ér. Anti elviszi Mesteréket, majd Gyüre Peti is elhúzza a csíkot.
Én hősiesen tartom a madarat. Arrébb száll. Erre Gábor is megérkezik. Majd csak hamar még egy madár, és Anti is visszaér. Két fenyőszajkót próbálunk fotózni, el vagyunk velük egy jó darabig. Aztán vissza indulunk Debrecenbe, de közben azért még itt is előkerülnek a keresztcsőrűek, méghozzá 7 példányban. Anti agyon fotózza őket is, majd a buszhoz megyünk, és irány Civis város.

Itthoni búvár

2008-10-28T04:00:00.000+01:00

A tegnapi hegymászás után, ma a tavi madarászat mellett döntöttem, így otthon kinéztem a Laskó-völgyi víztározóhoz. Kocsis potyázás során sikerült 3 keresztcsőrűt is látnom, majd leraktak a tónál. A gátról észrevettem egy búvárt, ami közelebbről már egyértelműen egy fiatal északi búvár volt. Na, ez se volt rossz. A tavon még tőkés-csörgő-gém klasszikus felállás valamint 1 vedlő kanalas hím, 1 nagy kócsag és 1 búbos vöcsköcske volt. Fitala Csaba is kijött fotózni a madarat, majd átnéztünk a Szóláti libanevelő tóhoz. Itt bütykös hattyú pár, 3 kócsag volt érdekes, valamint a gyékényesben nyüzsgő barkóscinkék. Majd haza furikázott, eme eredményes nap után.
Éves lista: 276 faj

Az őszi Bél-kő

2008-10-27T04:00:00.000+01:00

Miskolcra beszéltünk meg találkát Szabó Antiékkal(fényképész), szalagos keresztcsőrű + a kis hegyi szürkeségek megnézésére. A vasútállomáson vett fel Anti, vele volt még az Édesanyja plusz a Mester Bros. Keresztcsőrű vagy 100 volt a tviccs helyszínén. A szalagosok viszont nem adták könnyen magukat, így hát szétváltunk. Először Béla látta meg a tojót, de az sajnos hamar odébb rebbent. Utána Anti is látta a párt. Bár nekem most nem sikerült, de a tovább állás mellett szavaztam. Északról kerültük meg a Bükköt, és a legérdekesebb út közben 1 nagyőr volt. Bél-kőn megnéztük az apátságát, majd "nekimentünk" a hegynek! A párkányon viszonylag hamar észrevette Anti a hajnalmadarat. Majd fotózta, és közben láttam elrepülni. Erre szólt Anti, hogy ő még mindig fotózza! Ekkor egyértelművé vált, hogy két madár van!!! Még egy darabig elnézegettük, majd elindultunk felfelé megkeresni a havasi szürkéket. Fent már nehezebben adták magukat a begyek, de így is legalább 5 példányt sikerült látnunk, valamint még máshonnan is szóltak. Büszke voltam magamra, mivel a Bél-kő nemes szürke madarai nem hagytak cserben! Haza indulni már csak sötétben sikerült.

Egy váratlan vendég!

2008-10-25T05:00:00.000+02:00

Ma Fitala Csabával és Incivel Szőlőskére (Szőlőcskére) mentünk ki gyűrűzni. A hálókat felállítottuk, és csordogáltak is a madarak. A legjobbak a süvöltők voltak, amelyek a fogás harmadát adtak. Ezen kívül a fenyvesben a keresztcsőrűek is pörögtek, 40 körüli egyed számban. Délután egyszer csak egy sötét színű madarat veszek észre az égen. Távcsövet gyorsan felemelem, és kirajzolódnak a szárnyán a pöttyök. Fenyőszajkó! Végre! Természetesen akkor sikerül megfigyelnem, amikor már nem is keresem:) Ettől függetlenül nagyon örülök neki, habár nem tudom túl sokáig figyelni. Más izgalmas már nem történik estig, így boldogan pakolunk és térünk haza.
Éves lista: 275 faj

Ünnep a csíkosszárnyúak társaságában

2008-10-24T05:00:00.000+02:00

Reggel a telefonom sms jelző hangjára ébredtem. Az sms-ben ez állt: "1 pár szallagos keresztcsőrű Miskolc Mikes utca. Info Simayék"! Sose rosszabb ébresztőt! A kerti tavacskánkban pedig a fenyvescinege fürdött:) Informálódás, majd még délelőtt sikerült elindulnom vonattal Miskolcra. Onnan kibuszoztam a tett színhelyére (ezúton is köszönöm kedves tivccselőtársak nagylelkűségét...), és néztem is bele az első szkópba, ami az utamba került. A tojó volt benne, majd a másik spekóban a hím szalagos keresztcsőrű! Ilyen közeli tviccsem még sosem volt, főleg ilyen kitűnő fajért. Még vagy 50-60 keresztcsőrű volt az utcában, valamint vagy 20-25 tviccser. 5 percig tudtam csak nézni őket, majd utána elszálltak. Keresés után a csapat tovább állt, csak Lendvai Csabival maradtunk, mikor befutott Somoskői Peti, majd Steiner Attila egy csapat külföldivel. Attila nem sokkal később megtalálta a két madarat, és így még legalább egy órát tudtam gyönyörködni bennük. Majd Peti kivitt a vasútállomásra, és boldogan vonatoztam haza.
Éves lista: 274 faj ( A fotók Nagy Gergő Gábor tulajdonát képezik!)

Nem adom fel!

2008-10-22T05:00:00.000+02:00

Reggel megint Síkfőkút, hátha este valamit nem vettem észre... Felesleges út, eredmény: 40 keresztcsőrű. Meg, hogy találkoztam Lendvai Csabáékkal. Utána irány Debrecen, de azért még a Hortobágyi-halastavaknál leszálltam, és kibaktattam az Akadémia-tavakra. Végre meglettek a sujtásos fütyülőludak! Két példány a tó másik végében bukdosott barátrécék között. Vissza a halastavak vasútállomására, ahol még 4-5 csízzel találkoztam, aztán irány a vonattal Debrecen. Éves listám viszont így is emelkedett, mivel a lista szabályzata megváltozott, és ezért számolható lett megint az álarcos réce:)
Éves lista: 273 faj

Síkfőkúti erőlködés

2008-10-21T05:00:00.000+02:00

Reggel megint kinéztem Síkfőkútra, hátha meg lesz a fenyőszajkó. De nem lett:( 50 keresztcsőrű viszont most is volt. Aztán délután is kibuszoztam, hátha estére beül. Nem ült, viszont egy helyen még nem találkoztam ennyi hamvas küllővel soha...

Fenyőszajkó keresés-most a Bükkalján

2008-10-20T05:00:00.000+02:00

Mivel a debreceni próbálkozások nem jártak sikerrel, ezért most az Egri Bükkalja került terítékre. Meg az is közrejátszott a döntésben, hogy az elmúlt napokban több helyen is láttak 4 illetve 5 madaras csapatot is. Rimóczi Árpi nálunk aludt, és még Nagy Gergőt(a fotók tulaja) vártuk reggel, addig kimentünk a Szalóki tóhoz. A legérdekesebb 2 hegyi billegető volt. Nekem az is jó:) Gergő befutott, és mondta, hogy keresztcsőrűeket hallott a házunknál. Aztán nekivágtunk a nagy útnak. Bogácson kezdtük, ahol a fenyőszajkókat nem láttuk. Helyette volt kb 70 keresztest. Meg egy egerészekkel repülő pusztai ölyv! Én még ezelőtt nem láttam a Bükkalján, így hát nekem ez is örömet okozott. Az útról kiszúrt minket Kóta Andris, és mondta, hogy reggel mogyorótörőt Síkfőkúton látott. Gyorsan arra vettük az irányt, de itt is csak keresztcsőrűek voltak, 40 példány, valamint csízek és süvi. Innen Bükkzsércre mentünk, de itt csak a nyomukat láttuk a fenyőtobozon. A Hoór-völgyi víztározóra is kinéztünk, ahol a legérdekesebb 2 havasi partfutó volt, amik első ránézésre sarlósnak is elmentek volna. Volt még egy feketenyakú vöcsök, ami csak alapos nézegetés után vált bizonyossá, hogy nem füles. Természetesen Fitala Csabáékkal is összefutottunk, de ők se szolgáltak érdekes információkkal. Még egyszer ránéztünk Bogácsra és Síkfőkútra, minden siker nélkül. Ez van, fenyőszajkót nem láttunk, de legalább egy jót madarásztunk.

Keresztcsőrű a kertben

2008-10-19T05:00:00.000+02:00

Ma végre a kertünket is elérte a keresztcsőrű invázió, és így legalább 2 átrepülő példányt sikerült hallanom. Kertre új!

Ha már úgy belejöttem, ...

2008-10-17T05:00:00.000+02:00

Ha már úgy belejöttem, ma ismét madarászat volt a terítéken! Reggel gyenge elalvás után kivonatoztam az Öreg-tavakhoz. Azért előtte még az albérlet listára leszedtem a keresztcsőrűt, összesen kb 10-et:) A tavaknál egy szerelmespárocska előttem szállt le, és indult el. Legalább távcső lett volna náluk, mert így csak elzavarták előlem az énekeseket, és így sem én, sem ők nem láttak semmit. Majd egy külföldi csoport vonaton előzött meg... És foglalták el előttem a 6-os és a Kondás főlesét is. Kicsit felidegeltem magam, és elindultam a Kondás északi részéhez. Az ÉK lévő lesből még mindig látszott a sérült nagy goda. Az északiból meg gyönyörűen meg lehetett figyelni a kis lilik csapatot, amely most 33 egyedet tett ki. Sajnos más érdekesebb madár nem nagyon volt. Így hát visszaindultam, ekkor futottam össze Mannuval, Csokival és Janóval. Ők sem tudtak semmi pozitívummal szolgálni. A kunyhóból még sikerült megnézem a nászruháspajzsoscankót, ami végre elkezdett vedleni. Egy fehér galléros madár volt, és ezekről valahol azt olvastam, hogy ezek a kevésbé erős, domináns hímek. Szerencsére a havasi pufik is közelebb jöttek (mintegy 50 példány), és tőlük kicsit távolabb sikerült kiszúrnom 2 fenyérfutót is. Na ezeknek nagyon örültem, mivel a Hortobágyon ezelőtt még nem láttam őket. Majd visszaindultam az Akadémia-halastavak irányába. Út közben még belefutottam valami sármányba, amit sajnos nem sikerült jobban megfigyelnem, így csak reménykedem benne, hogy egy fiatal citrom volt. Az Akadémián a sujtásos fütyülőludakat akartam megnézni, amit a madarászfutamkor nem sikerült látnom. De őket nem láttam, ellenben a pár napja itt tartózkodó sarki búvárt igen. Valamint 10-15 havasi pityert. Ekkor már Nagy Gergő is kint volt, és végül vele mentem vissza Debrecenbe.
Éves lista: 272 faj

Újabb faunaúj, plusz a fenyőszajkó keresés Debrecenben folytatódik

2008-10-16T05:00:00.000+02:00

Rimó Árpival lebeszéltük, vonatra fel, leszállás Szolnokon, és indulás! Úgy volt velünk tart a Durkó-Hegyesi páros, de aztán csak nem jöttek! Éjszaka végig az országon - beteg dolog a tviccselés! De JÓ! Út közben összefutunk a hortobágy branccsal is. A Balaton mellett még majdnem elütünk egy kecskét a vaksötétben, aztán már ott is vagyunk! 5 nap alatt másodszor Pölöskén... Majdnem szívélyes fogadtatás, és beinvitálás. Felgyorsulnának az események, de Szabiék lassítják! Az "aljasok":) Aztán csak elő veszik, és... Egy ERDEI SÁRMÁNY! Fiatal tojó. Szépen elmagyarázzák, hogy mit kell néznünk, miért nem nádi vagy éppen törpesármi. Vicces, hogy a legutóbbi pölöskei utunk előtt pont erről a fajról beszélgettünk, hogy megfoghatnák... Aztán hajnalban vissza Szolnokra, majd én Debrecenbe. Gillel és Timivel a tegnapi sikertelenség után most a temető vesszük célba, hogy majd ott lesz a fenyőszajkó. Kimegyünk, de szokásos fenyvescinke, királyka stb. és 50 keresztcsőrűn kívül csak szimpla szajkók vannak. Na sebaj, dögfáradt vagyok, de legalább láttam a sármányt!
Éves lista: 271 faj

Fenyőszajkó keresés Debrecenben

2008-10-15T05:00:00.000+02:00

Gilányi Gáborral(fotós) kimentünk a debreceni Botanikus Kertbe, hogy találjunk fenyőszajkót. Kint csatlakozott hozzánk Beregi Timi és Czosma Nasztázia is. De sajnos pöttyös hegyi varnyút nem leltünk, csak kb 80 keresztcsőrűt. Azért a semminél ez is jobb:) Ráadásul este jött az sms, hogy Pölöskén erdei sármányt fogtak! Valahogy látnom kell, látnom kell, látnom kell, látnom kell.........

Kert listás újdonságok

2008-10-14T05:00:00.000+02:00

Délelőtt cinkék csapatára lettem figyelmes a szomszéd kertjében. Szemügyre vettem őket és egy fenyvescinegét szúrtam ki köztük! Kert listára új! Ráadásul később még a mi kertünkbe is átjött! Délután éktelen rikácsolást hallok a kertből, gyorsan kirohanok, de már csak megugrani és elrepülni látom a zöld küllőt. Ez előtt még ez sem volt a kertünkben! Egyszer csak össze írom a már említett listát...

Szőlőcskei tábor

2008-10-12T18:19:00.000+02:00

A sarki cséres móka után, tegnap végre kijutottam a néhány napja működő gyűrűző táborocskába. Itt Fitala Csaba, Inci (Krisztián Lajosné), Sárváryné és gyerekei, valamint Rausz Rita fogadott. A nap során a keresztcsőrűek hangoskodva repkedtek ide-oda, minimum 15 madárra saccoltam a számukat. A hálóból is elég jól jöttek a madarak, 100 körüli szám lett a vége. Ami a legjobb, hogy sikerült fogni 4 (1 hím+3tojó) keresztcsőrűt is! Ebben mindenki reménykedett, bár senki nem számított rá. Ráadásul még egy kis Inci-féle előjáték is megelőzte a gyűrűzést. Előtte madárodú takarítást tartottunk. Bár ezt inkább pele kilakoltatásnak kellene nevezni, mivel az odvak nagy részében mogyorós és nagy pelék voltak. Aztán mikor visszaérünk, akkor mondja Inci, hogy hozott be egy süvöltőt, szép vöröset, meg egyéb madarakat. Mivel egész nap még csak nem is hallottam, megkértem, hogy mutassa meg melyik zsákban van. Kitapintottam a csőrét, hát nem az a süvis tompa csőr volt. Hanem hosszú, és keresztbe álló! Keresztcsőrű! Szóltam Csabának, és félre raktuk, hogy majd a végén nézzük meg. Megkérdeztük, hogy a másik zsákba mi van, mire az a válasz jött, hogy olyan "snassz madarak". Kivette Csaba meggyűrűzni, hát egy tojó keresztcsőrű volt, majd még 2! Soha snasszabb madarakat:)! Kijött fotózni Kovács Andris is, majd elvitte a Sárváry családot, így estére négyesben maradtunk. Már sötétben hangoskodva áthúzott felettünk egy kisebb csapat vetési lúd. Reggel kb 25 keresztcsőrű röpködött, és még sikerült egy tüzesfejű királyka tojót is fogni. Ezután pakolás, táborbontás. Rimóczi Árpi is beugrott. Sikerült mutatni neki nagy pelét, majd a többiek haza mentek, mi meg Szalók felé vettük az irányt. A tónál még sikerült látni egy nagy őrgébicset (a szezonbeli itteni elsőt), majd mindenki ment haza fele.

Sarki csér!!!

2008-10-11T05:00:00.000+02:00

Pár napja jött az sms, hogy fiatal sarki csért találtak a szigligeti kikötőnél. Tegnap végre volt rá idő, így hát Rimóczi Árpi és "kicsi a bors, de Durkó" társaságában elindultunk felé. Szigligeten elég hamar megtaláltuk a kikötőt, majd a létesítmény másik oldalán megláttunk háttal egy csért. Már sejtettük, hogy meglesz:) Átmentünk arra az oldalra, és nem láttuk a madarat! De elrepülni se láttuk! Hova lett! Aztán előtűnt tőlünk kb 4 méterre, egy pecástól 1,5 méterre! SARKI CSÉR! Egy kék kukától nem sikerült észre vennünk:) Még mielőtt lefotózhattuk volna, felszállt. Szemmel tartottuk, és láttuk, hogy fog egy halat majd visszafordul. Leszállt a hullámtörőre. Ott már lassan sikerült megközelítenünk, és fotóznunk. Kicsit álmos volt:) Majd egy sokat hangoskodó rozsdástorkú pityer szállt át fölöttünk. Miután kigyönyörködtük magunkat, további madarászatra adtuk a fejünk. A parkban még néány szőlőrigó is hangoskodott. Gyenesdiáson felmásztunk a Nagy-mezőhöz, ahol nagyon nyomultak az énekesek. A vegyes cinke csapatban sikerült meghallani, majd meglátni is egy búbos cinegét. Majd még egyet. Végül minimum 5 madár volt. A levegőben pedig a kék galambok repkedtek csapatokban. Még megmásztuk a kilátót, majd Keszthelyre indultunk. Itt a kikötőben legérdekesebb egy fiatal szerecsensirály volt. Megszavaztuk mi legyen, és a zalai madarászok meglátogatására szavaztunk 2:1 arányban. Ezután elindultunk Pölöskére, ahol az éjszakát töltöttük. Ott volt már Cser Szilárd, Gál Szabi, Kancsal Béla, Kóta Andris. Később elment Szilárd, helyére érkezett Ampovics Zsolt meg Domján András. Reggel megviselten ébredtem, és egy kis reggeli ökörködős madarászat után megnéztük hol is vagyunk. A Pölöskei-tó mellet, egy "félvad", szép helyen. Pölöskei bolti kitérő, és egy keresztcsőrűvel odébb, még kimentünk a hálókhoz. Végre láttam kézből rövidkarmú fakuszt. Ezután elindultunk vissza a Balatonhoz. Bálatelepen még TündérkeLala kiszúrt egy ezüstsirályt (vagy valami olyasmit). Ezután elindultunk fővárosunk felé, ahonnan vonattal jutottam haza.
Éves lista: 270 faj

Nemzetközi Madármegfigyelő Nap 2008

2008-10-06T05:00:00.000+02:00

Mai nap volt az idei madármegfigyelő napok második napja, ahol a terv szerint 9 órától vártam az érdeklődőket a Laskó-völgyi víztározónál. Szeles idő volt, előző napokban sok esővel. A gáton gyorsan észrevettem 1 hegyi billegetőt, majd pedig az érdeklődők tömegét, összesen 1 főt. Ő is a helyi csoportunk titkára: Rausz Rita volt. A gátról néztünk először szét, majd jött a keleti oldalon a séta. A tó végéből távcsővel észrevettem egy nagyon ismerős madárkát, amit nem itt, és nem ilyenkor szoktam meg. Szkóp fel: hegyi réce tojó! A faj második előfordulása a tavon, és harmadik a Bükkalján! Már megérte kijönni! A Laskó-patakon átkeltünk, mikor is hívtak, hogy 2 budapesti család jött madarakat nézni. A nyugati oldalon lecseréltem Ritát rájuk, és visszafordultam keletre. Bementünk a Töviskes-völgybe, ahol még 2 tövisszúró gébics fiatal volt. 6 körüli fenyőrigó volt csak itt, ami részben a hangoskodó/verekedő gyerekeknek is köszönhető. Ráadásul a határozóm borítóját is letépték... Nekik is megtudtam mutatni a hegyi rucát, majd a gátnál elváltak útjaink. Itt még összefutottam néhány madár után koslatóval, akik szintén a már emlegetett téli réce látványával gazdagabban távoztak. Összesen 400 körüli madár volt, ami nagyon kevés. Ez köszönhető a seregélyek és fenyőrigók hiányának. Mellesleg, ahogy elküldtem az adatokat, rögtön felélénkült a rigók mozgása. Legtöbb egyedű faj: 70 tengelic, 39 csörgő réce, 38 tőkés réce.

Dunnakacsák

2008-09-29T05:00:00.000+02:00

Pár napja jött az sms, hogy Kókay Bence pehelyrécéket talált Budapesten, a FOKA-öbölben. Mivel még tegnap a területen volt két példány (és mert még sosem láttam), így hát nagy reményekkel indultam neki. Bence alaposan elmagyarázta, hogy merre kell mennem. Ráadásul még a közlekedés is nekem kedvezett, így hát alig 10 percet kellett sétálnom. Mikor az öböl bejáratához értem, rögtön a két alvó pehelyréce került elém:) Soha nehezebbet!:) Ott volt előttem a két nagy darab jószág, nagyon sokáig tudtam őket figyelni. Az egyik fiatal hímnek, a másik hasonló korú tojónak tűnt. Mellettük csak tőkés récék voltak, valamint 1 hegyi billegető, és egy rám szívrohamot hozó, diólopó fiatal vetési varjú volt. Kb 10 órakor hagytam ott, az addigra alaposan megfotózott pehelyrécéket, és mentem nővéremékhez megnézni frissen született unokaöcsémet. Este derült ki, hogy reggel már látták a madarakat, és hogy valószínűleg én láttam őket utoljára.
Éves lista: 268 faj

Kövesdi limicola-tömeg

2008-09-22T05:00:00.000+02:00

Mezőkövesden, a Hoór-völgyi-víztározó mostanában nagyon jó madarász-terepnek számít, köszönhetően a vízügyi szakemberek áldásos gátjavításának (és a vízszint leengedésének). Így hát ismét idekerültem, és ismét egyedül. Már megérkezésemkor látszott, hogy a tavon rengeteg madár van. Pontosabban a tó partján. Mivel a tavon, a már megszokott káró-gém-tőkés-sirály együttes mozgott. A száradó részeken pedig a szokásos füstös cankó, szürke cankó, sárszalonka nevű fajok mellett rekordszámú partfutó! Szám szerint: 13 havasi, 9 sarlós és 45!!! apró. Ezek mellett még egy fenyérfutó és 1 fiatal ezüstlile, valamint parti lilék voltak. Ez utóbbiak között kiszúrtam egy szárnyát lógató egyedet is. Szenzációs dolog a partfutók ilyen nagy száma a Bükkalján! A madarászat után indultam Debrecenbe.

Godácska

2008-09-18T05:00:00.000+02:00

A pár nappal ezelőtti madarászáson felbuzdulva, ma megint kinéztem a Hortobágyi-halastavakra. Természetesen a fő célpont megint a Kondás volt. A kis házból a szokásos látvány fogadott: cankók, gémek, rétisasok és egyéb itt közönségesnek számító madarak. Otthon persze nagyon örülnék nekik:) Semmi izgalmas nem volt, míg a tó északkeleti leséhez nem értem. Itt volt megint a sérült goda, meg mellette még egy pár. De az egyik valahogy első ránézésre is fura volt. Majd ahogy jobban megnéztem még érdekesebb lett. De csak akkor mertem rámondani 100%-os bizonyosságra a fajt, mikor megröppent. Kis goda! A madár fiatalnak tűnt, de erre azért nem mertem tenni a nyakam. Most sajnáltam csak igazán a fényképezőgépem makacskodását, mivel elég közel volt a madár. Aztán az északi lesből még láttam egy vándorsólymot, majd vissza felé még egyszer megpróbáltam megtalálni a godácskát, de már nem jártam sikerrel. Így is "kielégült" fejjel tértem vissza a civilizációba, hiszen újabb fajt mutatott a lecsapolt Kondás.
Éves lista: 267 faj

Kőforgattyú

2008-09-15T05:00:00.000+02:00

Gilányi Gábor és Szabó Anti ( a képek tulajdonosa) közreműködésével madarászat lett tartva a Hortobágyi-halastavakon:) Az első tavakon természetesen nem sok "ritkaság", így a Kondásban reménykedhettünk. A nyugati lesnél a fejünk mellett húzott el egy rétisas. Ilyen közel még nem voltam hozzá soha:) A kis kunyhóban találkoztunk Balla Danival és Németh Tomival. A leeresztett tóban sok goda volt, de egyik sem volt közülük kis goda. Valamint pólingok voltak még. Ezek között volt, aki 2 kis pólit is látni vélt, de számomra inkább nagynak tűntek. A kanalasgémek között pedig 2 fekete gólya, és egy színesgyűrűs kanalas volt, de ez utóbbit sajnos nem sikerült leolvasnunk. Egy idő után elváltunk Tomiéktól, és neki vágtunk a többi lesnek. Út közben Anti fogott egy szerencsétlen pockot, amivel jól elszórakozott. Sajnos ezt a pocok nem élvezte annyira:) A zsilipnél megfejtettük az üstökös gémek keletkezésének rejtélyét, és még egy hermelint is láttunk. Az ÉK fekvő lesből egy sérült nagy godát láttunk. majd az északiból észre vettem egy fura madarat. Messze volt, de egyértelmű volt a faj. Kőforgató! Gyorsan megnézte Gil, majd Anti is próbálta. De nem látta! Visszakerestem, de Anti megint nem látta. Majd ezt megismételtük még egyszer. Majd Gil is visszakereste, de Anti csak nem látta. Utána már mi se találtuk meg a madarat, bár Anti mondta, hogy látott elszállni valamit... Ezután elindultunk a vonathoz.

Másodjára nem lett meg

2008-09-13T05:00:00.000+02:00

Délután Nagy Gergővel kimentünk a Kondásra, hátha megint sikerül látni a vándorpartfutót. A többi tónál meg sem álltunk, rögtön a Kondáshoz "siettünk". A kunyhóban már ott volt Simay Attila, később pedig Kovács Gábor és Gergő, valamint Grega és csapata is tiszteletét tette. A tavon rengeteg madár volt, de pont azt az egyet nem láttuk, amit kerestünk. Sőt! A legérdekesebb madár egy nászruhás ezüstlile, egy ülő fiatal rétisas és egy fantáziánkat megmozgató fiatal hamvas rétihéja volt. Ezután Gerivel és Atikával átmentünk a keleti, majd az északi lesbe, de onnan se lett jobb a helyzet, ráadásul ellenfénybe is kerültünk. 6 után kezdtünk Gergővel visszaballagni az állomás felé. Sötétedés közben még egy kabasólyom vadászgatott a hatos tavon, és utána már csak a kiérkezést vártunk, és haza indultunk.

Gyűrűzővizsga

2008-09-12T05:00:00.000+02:00

Hajnalban indultunk Pestre, hogy odaérjünk a gyűrűzővizsgára. Az útitársak Fiteti, Gil, Anti és Tündérlala voltak. Szolnokon megálltunk a benzinkútnál, ahol Gábor a verebek közt egy hullámos papagájra lett figyelmes. Ezt a fajt még soha nem láttam terepen:) A vizsga egyikünknek sem sikerült, ráadásul engem a kérdések még jól fel is idegesítettek, és jelenleg nem úgy gondolom, hogy a közel jövőben megpróbálkozok még vele. Visszafelé Szolnok mellett láttunk a kocsiból egy halászsast, és utána benéztünk a Telekhalmai-halastavakhoz. Természetesen tökéletes ellenfény volt. Azért érdekesebb fajként volt néhány kis sirály (fiatal és öreg is), Temminck-partfutó és rétisas. Majd Fiteti megtalálta az alvó halászsirályt. Ezután Furkót letettük, és elindultunk Debrecenbe. Kisújszállás mellett még láttunk egy fiatal pusztai ölyvet, aztán megérkeztünk.

Kövesdi ásóludak

2008-09-08T05:00:00.000+02:00

Előző nap hívott Durkó Lala (a fotó tulaja), hogy Mezőkövesden tavi cankókat látott. Kimentem én is megnézni őket. De nem voltak ott. Helyettük láttam kb 15 szürke cankót, 15 havasi, 5 sarlós és 3 apró partfutót, 6 sárszalonkát meg füstös és pajzsoscankókat. A szokásos fajokon kívül volt még megint 200 nagy sirály, karvaly és fiatal vetési varjú dolmányosokkal és 3 hollóval. De a legjobb a 3 bütykös ásólúd volt, amik nem gyakoriak a Bükkalján. Valószínűleg 1 tojó és 2 fiatal volt. Aztán megjöttek Roy Adamsék is, és nem sokkal később egy immatur parlagi sas is mutatta magát. Ezután visszamentem Egerbe, ahol Lajosék már vártak rám. Kimentünk a Felsőtárkányi-tóhoz, ahol némi keresés után láttunk 5 keresztcsőrűt átrepülni. Valamint Tündérlala bátyja fogott egy lábatlan gyíkot. Ennek nagyon örültem mivel még sosem láttam élő kuszmát. Eztán ment mindenki saját útjára.

Vándorpartfutó!

2008-09-07T05:00:00.000+02:00

Tegnap jött az sms, hogy egy fiatal vándorpartfutót talált Mannu a Kondáson. Szabó Antival (fotós) megbeszéltük, hogy reggel kimegyünk rá. A halastavaknál találkoztunk, és neki indultunk. Út közben átnéztük a többi tavat is, de túl sok érdekességet nem találtunk. A Kondásnál, a betonon egy pézsmapocok és kölyke elszórakoztatott minket egy darabig, majd a nyugati lesre mentünk. Itt hívtuk fel Mannut, aki elmondta, hol érdemes keresni. Ez szerencsére a két sziget közti csupasz iszap volt, nem pedig a tündérfátyolos rész. Ezért átmentünk a kunyhóba. Egy jó ideig kerestem, de a kacsáktól és libáktól esélyem sem volt megtalálni. De legalább egy színes gyűrűs kanalasgémet sikerült leolvasnom, és láttunk 3 rétisast. Aztán arrébb repültek a libák, elmentek a felhők, és a keresésnek meglett az eredménye. Ott volt a vándorpartfutó! Nagyon örültem neki, hogy ilyen felszereléssel, ilyen távolságból sikerült kiszednem! Antival pár percig tudtuk nézni a madarat, majd visszarepült az iszap túloldalára, ahol esélytelen volt megtalálnunk. Kinéztünk még a keleti lesre, de onnan sem volt sok érdekes madár, így hát elindultunk haza.
Éves lista: 266 faj

VIII. Magyar Madarász Futam

2008-09-01T05:00:00.000+02:00

Idén is eljött a FUTAM ideje! A tavalyi felemásan sikerült után, reméltem ez évben jobb lesz. 29-én este érkeztem meg Mátára, ahol találkoztam egyik csapattársammal, Kiss Ádámmal, valamint jónéhány kedves és kevésbé kedves ismerőssel. Kedélyes beszélgetés után nyugovóra tértünk, hogy minél jobban ki tudjuk magunkat pihenni a következő nap megpróbáltatásaira. Másnap reggel Pabar Zoli és Gebei Lóri társaságában autóztunk ki a halastavakhoz, a verseny helyszínére. Itt csatlakozott hozzánk Nagy Gergő, aki a harmadik csapattársunk volt. Regisztráltunk, és elindult a hajsza! Az idő szeles volt, ami nem kedvezett az énekes madaraknak. Valamint tó sem volt csapolva, ami így a parti madarak számát csökkentette nagy mértékben. A vasútállomás irányába indultunk, ahol leakartuk szedni az odafelé nagy számban mutatkozó gyurgyalagokat. Hát nem volt egy darab sem!!! Helyette a kabasólyom volt érdekesebb. Átnéztük a Kékesi-pusztát, majd a bivalyok irányába indultunk tovább. Itt rétisas jelentett izgalmat, majd az, hogy hogyan jussunk át a bivalyok mellett. Igen közel jöttek a villanypásztorhoz... Nagy nehezen kikerültünk eme szorítóból, és a bivalyok melletti csatorna mellett elindultunk a keleti gátra. Itt is jöttek szépen a fajok, volt egy nagyobb csapat nagy póling, amik között hiába kerestük, nem sikerült kis pólingot látnunk. Közben jött a hír, hogy az egyesen találtak sujtásos fütyülőludakat. Bár nyafogtam tisztességgel, mégsem voltak hajlandóak megfordulni a többiek, hogy láthassam a szökött madarakat. Eztán következett a 6-os tó, ami mellett Gergő kígyászölyvet vett észre, én pedig egy muharba(?) akadt fiatal búbos vöcsköt! Ha már ott voltam, kiszabadítottam a madarat, ezzel a madármentés újabb fokát sikerült elérnem:) Ráadásul még búbos vöcsök sem volt soha a kezemben ezelőtt. Természetesen a tavon is jópárfaj fajt leszedtünk, majd célba vettük a Kondást. A hatos mellett összefutottunk Gyüre Petiékkel, akik nem voltak hajlandók segíteni gyűjtésünk, ráadásul még külön kis nyelvet is kifejlesztettek, csak hogy megóvják az infót az arra jogosulatlanoktól. Hiába is, Ők már nem először csinálják:)A Kondás-kunyhóban a szokásos tumultus fogadott, ráadásul mivel én voltam a spektív nélküli, így egy ideig dögunalmas volt. De aztán megszereztem Ádám szkópját, és még a fülem is kinyitottam! Ezúton is szeretném megköszönni Gál Szabinak, a kék vércsét és a fehérszárnyú szerkőt:) Innen nyugatra vettük az irányt. A nyugati lesnél Madzóék táboroztak le, így nem volt valami kényelmes a lesben, és új fajként csak egy guvatot sikerült látnunk (ez előtte csak hang alapján volt meg). Majd keletnek vettük az irányt, és egész az északi lesig masíroztunk. Út közben összefutottunk Fitetiékkel, aki mondta, hogy kis sólymot látott! Nem gyenge faj ilyenkor! Árpiékkal is összefutottunk, akik szalakótákról informáltak minket. Bár kerestük őket tisztességgel, de attól még nem láttuk. Az északkeleti lesnél Bencéékkel találkoztunk, akiknek apró partfutót köszönhetünk. Visszafele a keleti gáton indultunk, és most sikerült csak valamennyire hoznunk énekeseket. Itt vett észre Ádám egy fecskerajban halászsast. Gergőnek éves új faja volt, és igencsak áhított már rá. Már majdnem elértük az utolsó tavat, mikor jött a hír, hogy Oláh Janó ékfarkú halfarkast talált a Kondásnál. DE a madár sajnos elrepült, így nem láthattuk volna, csak akkor, ha épp ott vagynuk. A gát legvégén még sikerül belefutnunk egy erdei fülesbagolyba, majd kis, sikertelen, "kuvikvadászat" után Gergő visszavitt minket Mátára, Ő pedig Debrecen felé vette az irányt. Kis beszélgetés után, mentünk aludni. Másnak már korán elindultunk, hogy világosodásra kint legyünk. Ennek köszönhetően lett meg a búbos pacsirta, valamint a kuvik. Aztán a kuvik egész nap mutatta magát, volt hogy egyszerre 3 is. Megérte érte sietni... Reggel még a tavak elején lévő bokrokat énekeseztük le, így normális mennyiségűre növelve ezek számát. Itt lett meg éves listámra a kerti poszáta! Majd az egyes leséből a nehéz fajnak számító fekete rigó lett meg, a bivalyoktól pedig az énekes. A vasútállomáson még kicsit próbálkoztunk, de a kenderikét csak Gergő látta, a gyurgyalagot pedig csak én hallottam, így ezekkel nem nőtt a listánk. Leadáskor 109 fajt észleltünk, és ebből 2-t csak hallottunk. Végül is igen jót madarásztunk, és versenyeztünk! Mátán volt az eredményhirdetés. Az első Simay G., Cser Sz. és Horváth G. lett. A második a Gyüre-Zöld-Emri trió, a harmadik pedig egy dél-magyarországi egység. Mi a NEGYEDIKEK lettünk! 25 csapatból nem is olyan rossz. Ráadásul magunk mögött tudtunk néhány jóval előbbre taksált csapatot! Az összesen látott 17 ragadozó fajból 10-et mi is láttunk! Így hát kiváló eredmény társult a kellemes madarászatunk mellé:) Utána még Gergővel kinéztünk a Csécsi-halastavakhoz, ahol láttam életem első csigaforgatóját is! Ez a gyönyörű madár méltó zárása volt a verseny-hétvégének. Utána vasútállomás, és elindultam haza. SOHA rosszabb hétvégét!!!
Éves lista: 265 faj

Mezőkövesdi víztaposó

2008-08-29T05:00:00.000+02:00

Délután szólt Fitala Csaba (a fotó tulajdonosa), hogy a Hoór-völgyi víztározónál van egy fiatal vékonycsőrű víztaposó. Némi nehézség árán sikerült kijutnom, ahol találkoztam Csabáékkal, és gyorsan meg is találtam a madarat. Ezelőtt még nem láttam ezt a fajt szárazon, ugyanolyan elmebeteg mozgása van, mint vízben:) A tavon még 10 körüli szürke cankó, 200 nagy sirály (főleg sárgalábú), havasi partfutó és néhány egyéb közönségesebb vízi és parti madár volt. A madarászat nem tartott túl sokáig, de megérte kijönni ezért a jószágért:)
Éves lista: 263 faj

Keresztcsőrűek és kabai szárazság

2008-08-28T05:00:00.000+02:00

Délben Gilányi Gáborral (a fotós) kimentünk a Botanikus Kertbe keresztcsőrűket keresni. Kb fél óra után hallottuk őket a tobozokon "csámcsogni", majd Gábor meg is pillantotta az egyik farát. Aztán jobban is láttuk őket, és minimum 5 madárra (2hím, 1 tojó, 2 fiatal) becsültük számukat. Ezen kívül érdekesebb volt még a legalább 3 ordibáló zöld küllő, és kormos légykapó. Délután megint kimentem, hogy Gergőnek meglegyenek éves listájára. Magam nem találtam, de mikor megérkezett Geri, elég hamar mutatta magát egy hím példány. Ezután kikocsikáztunk Kabára, a volt cukorgyári ülepítőkre. Itt sajnos a leengedett tavak majdnem teljesen kiszáradtak, és csak néhány partimadár mozgott rajtuk. A hátsó tavakon nagyobb volt az élet, de a halál is! Legalább 6 féle madárfaj tetemét találtuk meg! A vízen elég sok réce, és kis vöcsök volt, de sajnos víztaposót nem találtunk köztük:( A tavak alapos átnézése után, fáradtan elindultunk Debrecenbe.